Találtam egy érdekes cikket. Ez az amerikai (virginiai) farmer pontosan azt szeretné csinálni, amit az értelmiségiek szeretni szoktak: kis családi vállalkozás, nagyon lokális, nagyon organikus, nagyon környezettudatos. És ebben nem a multik, nem a nagy cégek akadályozzák meg, hanem az állam: gyakorlatilag arra kellett, hogy rájöjjön, hogy minden, amit csinálni szeretne, tökéletesen normális, természetes dolgok - gyakorlatilag mind illegális.
Ott indul a dolog, hogy ha el akarja adni a húst, akkor tilos az állatait magának levágnia, el kell vinnie a nagyüzemi vágó-feldolgozó kombinátba, mert csak neki van az államtól vágási engedélye. Onnan visszakapja a feldarabolt, csomagolt húst. A svédcsavar ott van a dologban, hogy innen kezdve az ipari termék, tehát nem árulhatja a farmján levő őstermelő-boltban: ha ipari termékeket árul, akkor a boltja a hatóság szemében "igazi" boltnak, kb. teszkónak számít, és olyat tilos agrárzónában üzemeltetni. Persze az ipari termék jelen esetben a saját állatainak húsa. A dolog végeredménye: lényegében semmilyen legális módon nem árulhatja a saját állatainak a húsát a saját farmján. Bravó.
A következő ötlete az volt, hogy egy farm működhetne afféle szórakoztató-informáló egységként is, gyakorlatilag állatkertként, kábé: fogadhatna turistákat, akik kiváncsiak rá, milyen egy farm, hogyan élnek vidéken az emberek. Falusi turizmus, ugye. De nem, ez is tilos, mivel a turisták esetleg baktériumokat hordozhatnak, ami esetleg megfertőzheti az állatokat... és ezért van egy csomó olyan előírás, hogy látogató egy farmra csak úgy nem mehet be, még mit nem, hátha kergemarhakóros a turista... Remek - egyetlen szabályozással sikerült egyszerre kitolni a turistával, jövedelmtől elütni a farmert, és gyengíteni az állatok immunrendszerét. Három legyet egy csapásra!
Aztán, ha van egymáshoz közel egy marhatartó farmer, egy töktermelő, egy bortermelő, meg egy-két kézműves, akkor elég nagy marhaság lenne mindegyiknek külön boltot üzemeltetnie, egyszerűbb, ha az egyikük indít egy őstermelő-boltot, és ott árulja a többiek termékét is. Minek rohangáljon a vevő fel-alá, mint a pók a falon? Ám ez ismét illegális: ha egyetlen olyan termék is van a boltban, ami nem ugyanazon a farmon készült, akkor az már nem őstermelő-bolt, hanem "igazi" bolt, "teszkó", innen kezdve érvényes az, amit fentebb írtam: agrárzónában olyat tilos üzemeltetni. Ha mégis lehetne, akkor indul az összes teszkó-szabályozás: parkolóhelyeket kell építeni, akadálymentesíteni, vécéket csinálni, betonozott utat, satöbbi. Mindezt egy bódé kedvéért, amiben van egy hűtőládányi hús, harminc üveg bor meg húsz tök. Nice.
Mi van azokkal a fiatalokkal, akik a nyári szünetben szívesen dolgoznának egy farmon, mert szeretik az állatokat, a természetet? Nos, ők alkalmazottnak számítanak, innen kezdve indul az összes papírmunka és előírás és adó: munkavédelem, biztonság, foglalkozás-egészségügyi előírások, franckarika, meg persze adóelőleg, járulékok, ami csak kell - a dolog végeredménye az, hogy ha egy fiatal nyáron két hónapig csirkéket etet egy farmon, sokkal több gonddal és költséggel jár, mint amennyi haszna van. Igy aztán marad a tévé, meg az Xbox, mint nyári elfoglaltság. Frankó.
Gondolta, hogy a házát odaadja a fiának, és épít magának öregkorára egy kisebbet, nincs szüksége nagy házra, hiszen úgysem tölt sok időt odabent. Azt hinnénk, hogy építhet magának olyan házat, amilyet szeretne? Nem. Valamiért a virginai hatóságok kitalálták, hogy kilencszáz négyzetlábnál - 83 négyzetméter - kisebb házat tilos építeni. Hogy neki semmi szüksége akkorára, mert lényegében úgyis csak aludni jár be, nem érdekel senkit. Azt "odafent" jobban tudják, hogy kinek mekkora házra van szüksége...
Mit jelent mindez számunkra?
Egy, nem igaz, hogy Amerika = "vadkapitalizmus" - ami azt illeti, láthattuk fentebb, hogy gyakran éppen az ellenkező végletbe esnek: szocialista stílusú agyonszabályozásba. Amikor az állam ezerféleképpen ellehetetleníti a családi vállalkozásokat, és mindez persze a versenyben a nagy cégeket, multicégeket juttatja relatív előnyhöz, akkor a látóhatár felett szépen felsejlik a Sztálin Vasmű délibábja - ugyanis pontosan az agyonszabályozott, bürokratikus, monolitikus, parancsuralmi, indusztrialista, csak nagy cégeknek kedvező, a szabad (kis)vállalkozást ellehetetlenítő rendszert hívtuk felénk szocializmusnak. Szovjethatalom + villamosítás = kommunizmus. Hivatalnok-hatalom + villamosítás = ? Nem tudom, hogy mi, de nem kapitalizmus.
Kettő, egy pillanatra elgondolkozhatunk azon is, hogy az is egy furcsa dolog, ha némileg abnormális dolgok, pl. homoszexuális házasság, legálisak. Az viszont egy még sokkal furcsább dolog, hogy tökéletesen normális, helyes, jó dolgok viszont illegálisak.
Tulajdonképpen... kit és mit is véd a törvény, miféle életformát, miféle világnézetet, miféle jövőt szeretne a törvény létrehozni?... Mert egy dolog megengedni olyan dolgokat, amelyek igazából egy normális társadalomba nem férnének bele. Azt hiszem, ennek sem örülök. De ezeket, ha muszáj, még kibírhatjuk, minden kultúrának van immunrendszere, ha hagyják működni (azaz: ha nincs diszkrimináció-ellenes törvény).
De amikor másfelől kifejezetten tilos (vagy roppantul nehézkessé tett) egy csomó olyan dolog, amik tökéletesen helyes és normális, akkor valami rettenetesen nem stimmel. Úgy értem, komolyan nem.
És a két dolog eredője - amikor az abnormális a megengedett és a normális a tilos - együtt már-már úgy néz ki, hogy ennyire hülye nem lehet a politika, ehhez szerintem már valamennyi rosszindulat is szükséges. Vagy nem? Tényleg végtelen lenne a hülyeség? Vagy valami másról van szó? Mindenesetre ez így civilizációs öngyilkosság. Az egészen biztos, hogy a rend, a normális rend nem a törvények mennyiségének, hanem céljuknak függvénye. Három, semmiképpen sem szabad gondolkodás nélkül lemásolnunk nyugati mintákat. Láthattuk, hogy sokszor igen rosszak tudnak lenni. Mindig válogatni kell, figyelni, mérlegelni...
