vendégszerzőnk írásaKevés olyan gondolat van a magyar közbeszédben, melyet annyi tévhit és illúzió vesz körül, mint a politikai identitás kérdését. Jobboldal, baloldal, mit fejeznek ma ki ezek a szavak? Jelentenek-e még egyáltalán valamit, és ha igen, akkor elképzelhető lenne, hogy Magyarországon mást jelentenek, mint a határainkon túl? Esetleg egész mást? Létezhet-e egyáltalán olyan kategória, hogy Magyarországon jobb / Magyarországon bal? Véleményem szerint már a kérdés megközelítése hibás, ugyanis a pozícionálás módja, eszköze rég elavult. Ahogy a képzeletbeli, kétdimenziós világ lakója nem képes értelmezni a gömb fogalmát, mert annak paraméterei teljesen kívül esnek az értékkészletén, úgy a politikai identitás kérdésére sem tud helyes válaszolt adni, akinek csupán egydimenziós a mércéje.
A francia forradalom korában talán elégséges volt a politikai hovatartozást kizárólag a gazdasági életről alkotott elképzelések alapján megítélni, azonban ez a metódus a XX. századra meghaladottá vált. 1970-es írásukban Stuart Christie és Albert Meltzer vetették először fel, hogy a modern politikai irányzatok már nem pusztán a gazdaságról vallott eltérő nézeteik alapján különböztethetők meg. A személyi szabadság kérdése, a különböző döntési helyzetekben (sorozás, cenzúra, eutanázia, halálbüntetés, abortusz, fegyvertartás, homoszexualitás, könnyűdrogok) az egyén és az állam viszonya, esetleges konfliktusai teljesen új dimenziót nyitottak meg a politikaelméletben.
David Nolan, amerikai jobboldali libertárius a The Individualist 1971. augusztusi számának The Case for a Libertarian Political Party című cikkében fejtette ki ezzel kapcsolatos gondolatait, s hogy elképzelését szemléletesebbé tegye, grafikonon ábrázolta a politikai spektrumot. A mai napig a szerző nevét viselő
Nolan-grafikonon a vízszintes tengely a gazdasági élet, a függőleges az egyén szabadságfokának kifejezője. Az ismert politikai spektrum itt az x és az y tengely pozitív oldalaival határolt, négy részre osztott négyzetet alkot:
.jpg)
A Nolan-ábrát a későbbiek során többen igyekeztek tökéletesíteni, talán a legismertebb, legszélesebb körben elfogadott változat a Political Compass oldalán található. Az alapkoncepció azonos; a politikai spektrum két dimenzióját egy derékszögű koordinátarendszerrel ábrázolják, melyben a tengelyek különböző szabadságfokokat jelölnek. A vízszintes (bal/jobb) tengely a gazdasági élet, a függőleges tengely (autoriter/libertárius) a személyi szabadság mértékének a kifejezője. A Political Compass oldalán található ábrán azonban két lényeges módosítást hajtottak végre. A tengelyekhez képest 45 fokkal elforgatták negatív irányba az egész spektrumot, valamint az egész síkot „áthúzták” az origón, miáltal a politikai közép most már egybeesik a koordinátarendszer középpontjával. E módosítások révén könnyebben áttekinthető és realisztikusabb képet kapunk a politika valóságáról, hiszen a személyi, illetve gazdasági szabadság korlátozását itt negatív értékek érzékeltetik. Ugyancsak szemléletessé váltak az extrémitások – minél távolabb helyezkedik el valaki a grafikonon a középponttól, annál szélsőségesebb nézetet képvisel. (A teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy felcserélték a függőleges tengely irányát is, ami ugyan nem befolyásolja a politikai spektrumot, de matematikailag talán nem a legelegánsabb megoldás.)
.jpg)
A Political Compass oldalán részletes és igen meggyőző magyarázatot olvashatunk a kétdimenziós metódusról, annak előnyeiről. Konkrét példák illusztrálják, melyek voltak azok a kérdések, melyekre nem kaphattunk kielégítő választ, amíg az egydimenziós mércére voltunk utalva. (Például Sztálin és Gandhi politikája közötti különbséget szamárság azzal leírni, hogy Sztálin még balosabb volt.)
De ami talán a legfontosabb: kitölthetünk egy
online tesztet, melynek eredménye megmutatja, hol helyezkedünk el nézeteinkkel a politikai spektrumban. Miről van szó ebben a tesztben? Az egyén és a gazdasági élet szabadságának kérdéseiről, gyakorlatilag éppen azokról a kérdésekről, melyek politikailag megosztják a közvéleményt, és amelyek választóvonalakat alakítanak ki a pártok között. A teszt kitöltése után összehasonlíthatjuk, hol foglalunk helyet híres és hírhedt történelmi személyiségekhez, vagy éppen ma élő, ismert politikusokhoz képest a palettán.
Bár a kérdésfeltevés részleteit illetően folynak viták, a szakértők megegyeznek abban, hogy az eredmény meglehetősen pontos képet ad az illető politikai hovatartozásáról – feltétlenül pontosabbat, mint amire az egydimenziós, elavult skála képes.
Szeretnék bátorítani mindenkit, töltsétek ki a tesztet, és gondolkodjatok el az eredményen. (A külső hatások minimalizálása érdekében tanácsos először elvégezni a tesztet, és csak utána elolvasni az analízist.) Ne az első érzelmi reakcióknak higgyetek, ha valami egészen váratlan eredményt kaptok. Érdemes eltűnődni rajta, hogy mely válaszaitok okozták nem várt helyezést.
Megmosolyogtató visszaolvasni ma a Gondola fórumának
hat évvel ezelőtti bejegyzéseit, ahol a magukat jobboldali konzervatívnak képzelő, valójában echte kollektivista baloldaliak a teszt kitöltése, majd egy-egy balliberális besorolás után hüledeznek az eredményen. És rögtön keresik a kibúvót, „mert az nem lehet”… A teszt gyerekes, és különben is csak valami libsi/bolsi ármány lehet. Legyetek erősek: nem az. Nem a tükörre kell haragudni.
Legelőször önmagunkkal kell tisztában lennünk, ha kezdeni akarunk valamit ezzel az országgal.
/Kép:
NÉGYmadár/
