Jobboldalinak lenni nem pontosan ugyanaz, mint konzervatívnak és a magyar pártpolitikához, a "köztársasági-haladók" és "nemzetiek" hideg polgárháborújához is csak mérsékelten van köze. (Mind a kettőben túlsúlyban vannak a baloldali elemek szerintem.) Másról van szó, egy alapvető életszemléletről, de inkább gyakorlati, mint elméleti hozzáállásról.
Jobboldali vagy, ha egy olyan futballmeccset nézve, amelyben egyik csapat sem érdekel túlzottan és (fontos!) egyik csapat sem csal, szabálytalankodik, a nyerésre állóval szimpatizálsz, annak szurkolsz.
Miért? Sokféle oka lehet. Sima seggnyalóösztön, vagy mazochista, szubmisszív hajlam (a dominánsabbak iránt érzett vonzalom) éppúgy lehet mögötte, mint vágyak ("Bár én lennék ennyire sikeres!") vagy egy keményen dolgozó, sikerorientált embernek a sikeresek iránt érzett természetes elismerése, vagy az a racionális felismerés, hogy a magasabb teljesítmény hosszabb távon mindenkinek jó, a vesztesnek is.
Bármelyikről legyen is szó, jobboldalinak lenni annyi, mint tisztelni a teljesítményt, a sikert, a minőséget, a kiválóságot. Jobboldalinak lenni tehát egy gyakorlati kategória, inkább okozat, mint ok.
Megesik viszont, hogy valaki jobboldaliságának egy speciális oka van, a jobboldali gyakorlat mögött egy speciális elmélet van: a konzervativizmus.
A következőről van szó. Milyen más lehetőséged van, mint a nyerésre állónak szurkolni, a fenti feltételek figyelembevételével (egyik sem a "te" csapatod és egyik sem csal)? Hát, vagy a vesztésre állónak szurkolni, vagy pedig nem foglalkozni az eredménnyel, hanem a szebben játszónak szurkolni.
Mind a kettő azt jelenti, hogy valamilyen mérce szerint értékeled a két csapatot, és eszerint a mérce szerint választasz. A konzervatív ember úgy működik, hogy nem érzi magát a legalkamasabbnak arra, hogy mércét állítson fel: abból indul ki, hogy mindenki tévedhet, és a tévedés az életben igencsak gyakori (realizmus). Ebből kifolyólag úgy gondolja, hogy a futball bejáratott, hagyományos, sokszor próbált és jó párszor módosított szabályai és értékelési módszerei (gólok, les, sárga, piros, tizenegyes, satöbbi) meg egy profi bíró, akinek a karrierje, megélhetése múlik a helyes értékelésen, nagyobb eséllyel értékelik a két csapatot helyesen, mint bármilyen más olyan mérce, amit ő a maga eszéből fel tudna állítani. Ez lehet egyfajta alázat, szerénység, vagy lehet egyszerűen egy racionális ítélet, önmagunk korlátainak reális ismerete.
Marx szerint a filozófia radikálisan kritikus gondolkodásmód. Oakeshott szerint a filozófia radikálisan önkritikus gondolkodásmód - mármint persze nem önmagunk önostorozó kritikája, hanem a filozófiának magának az önkritikája, önreflexiója, önkiigazítása. Kb. ez a különbség. Elég nagy, azt hiszem.
