Tory cikkének témáját én más irányból közelíteném meg: szerintem a Paris Hilton-jelenséget jórészt az államnak, a politikának (nem a magyarnak, nyilván) és nem a kapitalizmusnak "köszönhetjük".
1. Igen izmos jövedelemtranszfer van
azoktól, akiket valami színvonalasabb érdekel,
azokhoz, akiket PH érdekli. Az állam, amikor a középosztályt megadóztatja és az underclasst segélyezi, akkor csökkenti a keresletet teszem azt, a színházra és növeli PH-ra.
2. PH példaképnek, szerepmodellnek való "alkalmassága", és ezért népszerűsége is onnan ered, hogy a szupergazdagok és a segélyen tartott amerikai ill. nyugat-európai lumpenprolik életmódja és annak logikája meglepően hasonló.
Az egyiknek már nincs hova ambíciójának lenni, törekedni, alkotni, mert már mindene megvan. A másiknak nincs motivációja ambíciózusnak lenni, mert X dollárt keresni segélyekből vagy 1.2X dollárt munkával, hát elég egyértelmű választás. Ráadásul a minimálbér munkanélküliséget is teremt - hiszen kellően alacsony órabérért lenne végtelen mennyiségű állás, csakhogy ugye ennek a minimálbér szab egy limitet.
Az egyik meg sem érzi, ha rossz döntéseket hoz, van pénz klinikára, ügyvédre, ami épp kell, a másiknak nincs veszítenivalója: teljesen éhen halni úgyse hagyja soha az állam, van food stamp meg Medicare meg Medicaid meg minden, tulajdona meg nemigen van úgysem, amit bebukhatna, nyugodtan lehet tehát felelőtlen.
Nem tudom, ki mondta, de igaz: a vagyon fogalma elsősorban azt jelenti, hogy az ember hányszor szúrhatja el a dolgait. Például, ha egy gazdag egyetemista masszív alkoholista lesz, a szülei berakják valami csúcsklinikára és rendbehozzák, míg egy alsó-középosztálybeli egyetemista valószínűleg menthetetlenül lecsúszik. A nyugati underclass
nem tud hova lejjebb csúszni, fogja alulról a szociális védőháló, ebben az értelemben tehát gazdagabb, mint a középosztály: nyugodtan teheti, ami épp jólesik. Igy találnak szépen egymásra PH és a nyugati underclass.
Az államilag létrehozott lumpenproletariátus számára adott a piac egy hasonló karakterű, életmódú szerepmodellt, ennyi történt. Ki lett szolgálva egy olyan igény, amelyet az állam keltett fel, szóval alapvetően az a hunyó, nem a kapitalizmus.
