Az egyetem mint céh: a felsőoktatás és a poszkarrierista társadalom

___________________________ (törölt) I 2012.03.05. 11:50

Legyünk őszinték: a legtöbben elsősorban nem egy értelmiségi szakma iránt érzett buzgó elhivatottságból tanultunk tovább, hanem tiszta és jól fizetett munkát akartunk, és főképpen pedig: karriert csinálni. Na ez az, ami a technológia fejlődése miatt egyre inkább megy ki a divatból: a karrier, mint olyan lassan elavulttá válik, a mai fiatalok (és kora-középkorúak) legjobb esetben szakértők lesznek, nem vezetők. Képes-e vajon a felsőoktatási rendszer szakértőket kitermelni a nemlétező vezetői pozíciókról álmodozó fiatalok helyett?

 

Egy katonai példa

Vegyünk először egy katonai példát, mert egyszerűbb és egyértelműbb, aztán majd innen vonatkoztatunk a civil életre. Valamikor századosnak lenni nagyjából annyit jelentett: századot vezetni, egy századnak parancsolni. Karriert csinálni annyit jelentett, hogy az előrelépés során  –  őrnagy, ezredes, stb. – egyre több embert vezetni.

Igen ám, csak közben belépett a képbe a technológia és az automatizálás, így ma sok olyan százados van, aki nemhogy nem egy századnak, de egyetlen embernek sem parancsol. Ehelyett például műholdképeket elemez, vagy hasonló szakértői munkája van. Azért kapott századosi rangot, mert a tudása és a pozíciójának fontossága nagyjából egy századparancsnokéval egyenlő megbecsülést, rangot, elismerést és javadalmazást érdemel. (Persze ez leegyszerűsítés, de modellnek megteszi.)

Mi a különbség a szakértő-százados és a századparancsnok-százados között?

1. A szakértő-százados nem parancsol senkinek: maga végzi a munkát. Igaz, abban az értelemben „vezető jellegű” ő is, hogy a munkája egy átlag bakáénál nagyobb önállóságot engedélyez és követel egyszerre, valamilyen szinten „magának parancsol”, legalábbis abban, hogy milyen módon oldja meg a mások által adott feladatokat. Ebben megegyezik a századparancsnok-századossal. Ugyanakkor senkinek sem osztogat utasítást. Maga végzi el, amit el kell végezni. Ezért aztán képességei, hozzállása, attitűdje egészen más karakterű kell, hogy legyen: nem annyira „dirigálós” mint inkább „megcsinálós”. Karaktere, hozzállása nem annyira tisztán „vezetői”, mint inkább keverten „félig vezetői, félig végrehajtói”. Keveredik benne a parancsnok és a baka szellemisége, vagy civil párhuzammal a főnök és a melós szellemisége.

2. Ezért aztán soha az életben nem fog karriert csinálni. Előléphet egy-két fokot, vezethet egy elemzői teamet, de soha az életben nem fog egy dandárnak parancsolni: hiszen képességei, tudása, tapasztalata alapvetően nem vezetői, alkalmatlan lenne rá. Ha nagyon-nagyon szuperfontossá válik, amit csinál, akkor esetleg valamilyen formában kaphat a nagykutyákéhoz hasonló megbecsülést – de hatalmat nem. De ez is valószínűtlen, mert valahogy a világ úgy van berendezve, hogy igazán nagy megbecsülés és pénz csak a vezetőknek jár, a „megcsinálós” ember, a szakértő mindig megmarad középszinten rangban, pénzben, akármennyire is jó. (A civil életben vannak kisebb kivételek – például a szabadúszó tanácsadás.)

3. A témához tartozik még, hogy a századparancsok-százados tudása főleg elméleti kell, hogy legyen, azt mondja meg, hogy mit kell csinálni, a gyakorlati hogyant majd megoldják az őrmesterek. A szakértő-százados tudása viszont sokkal gyakorlatisabb kell, hogy legyen, mert ő a végrehajtó is egy személyben, neki kell megcsinálnia a dolgokat.

Ugyanez civilben

Ugyanez a logika nagyjából elmondható a civil foglalkozások történelmére is. Miért jár a fehérgalléros mérnök viszonylag elegáns ruhában, miért számít valamilyen szinten még ma is úriembernek? Mert valamikor, amikor még alacsonyabb szintű volt a technológia, az volt a dolga, hogy munkásokat irányítson, akár közvetlenül (munkavezető), akár közvetve (tervek). Ehhez tekintélyre volt szüksége, tehát nemcsak hogy tiszteletteljesen „mérnökurazták” a melósok, de rangját kifejezendő öltönyt, nyakkendőt hordott, ami a régi nemesi viselet leszármazottja, azért, mert valamikor a nemesember számított a vezető, a magas rangú egyén archetípusának, mára az öltöny sportzakóvá egyszerűsödött. Az „úriember”, „középosztály”, „felső osztály” egész fogalma valamilyen szinten vezetőket jelentett. (Jó, persze, szakértői munkák már a középkorban is voltak: orvos, ügyvéd, „taláros nemesség”. A lényeg ott van, hogy a középkor óta folyamatosan egyre kevesebb vezetőre és egyre több szakértőre van szükség.) A mai mérnök már jó eséllyel nem irányít senkit, csak üti a számítógépet, de tudása révén hasonló szintű megbecsülést érdemel, mint egy néhány tucat munkást vezető, irányító személy, ezért számít ő is úriembernek, ezért öltözik úgy és ezért fizetik úgy.

Vezetőkre addig van szükség, amíg vezetettek is vannak: amíg melósok hada végzi a munkát. Amint ez automatizálásra kerül és kiváltják a melósokat gépekkel, illetve a globalizáció kiváltja a magyar melóst ázsiaival, ahogy a magyar melós eltűnik, vele párhuzamosan eltűnik a vezető is, akinek az irányítás volt a fő feladata. Mivel egyre kevesebb „egybites” beosztottra, melósra van szükség, ezzel párhuzamosan egyre kevesebb vezetőre is, azaz: egyre kevésbé lehet karriert csinálni.

Innen kezdve nagyjából látjuk a jövő – sőt, nagyon sok esetben már a jelen – fehérgalléros dolgozójának képét és nemlétező karrierjét:
- felelősségteljes, viszonylag önálló feladatot lát el, de nem vezet senkit, maga végzi a dolgokat;
- tudása legalább annyira gyakorlati, mint amennyire elméleti;
- egész hozzállása gyakorlatias: nem érthet mindenhez, de minden állásinterjún a „get things done” mentalitás sugárzik belőle. Az a fajta ember, aki e-mailben kapott feladatokra egyszavas e-maillel válaszol: elintézve.
- Személyisége, karaktere is kevésbé fennhéjazóan „akadémikus” vagy „vezetős” vagy pláne „értelmiségi”, inkább tartja magát egy magasan kvalifikált melósnak, úgy érzi, hogy inkább tekinthető egy szuper-autószerelőnek, mint valamiféle értelmiségi vagy vezetői nagykutyának. (Példa: mi programozók gyakran használunk ilyen kifejezéseket, hogy „Józsi épp a könyvelési rendszer bugjait _hegeszti_”.)
- Valamilyen szintű karriert csinálhat, lehet egy team vezetője, de sohasem fog sok embernek dirigálni. Sohasem fog ezért olyan régifajta karriert csinálni, nem lesz olyan főnök, aki csak jelentéseket olvas meg utasításokat diktál a gépírónőnek. Még vezetői pozícióban is sok mindent maga csinál – nincs titkárnője, csak egy közös titkárság, maga írja e-mailjeit, kijavít egy Excel-jelentést, stb.
- Pénzt ennek ellenére kereshet tisztesen, ha szerencséje van, de alkalmazottként a felső-középosztálybeli kör fölé nemigen kerülhet.
- Kitörési lehetősége, ha rangban nem is, de pénzben a szabadúszó tanácsadás, szakértés. Vannak szakmák, ahol lehet napi négyszáz eurót számlázni. Olyanok is vannak, ahol napi kétezer dollárt... nem Magyarországon, persze, bár mondjuk egy SAP bevezetésnek nálunk is érdekes napidíjai vannak... többet lehet keresni, mint vezetőként, és kevesebb stresszel. Így aztán még azt a kérdést is fel érdemes tenni, hogy egyáltalán érdemes-e hagyományos vezetői karrierre vágyni?

Milyen felsőoktatásra van ehhez szükség?

Szükség van szemléletváltásra.

Kevesebb elmélet, több gyakorlat. Ismerek olyan építészhallgatót, akinek betéve kell tudnia a Szent Pál-székesegyház alaprajzát, de nem tudja, hogy hol mennyiért árulnak festéket... ezen feltétlenül változtatni kell. Bár KKTT-nek igaza van, hogy többfajta állás van mint szak, de inkább egy gyakoratias szemlélet, hozzállás oktatására gondolok, mint konkrét állástréningre. Tanuljanak meg a diákok sokféle gyakorlati feladatot megoldani, aztán akkor már nem baj, hogy a konkrét munkában majd esetleg egy kicsit másfajtát kell.

„Megcsinálós”, „get things done” „erledigt”, „elintézve” szemlélet oktatása. Az oktatás jellemzően arra épít, hogy valamit lassan, segítséggel és tökéletesen oldjunk meg. A való életben elég, ha valami annyira jó, hogy a vevő ne kapjon idegrohamot, viszont gyorsan el kell készíteni, és önállóan, mert senkinek sincs ideje bébiszittert játszani. Minden alkalmazott annyit ér, amennyi időt a közvetlen főnökének megspórol. Ez inkább igényel gyorsaságot és önállóságot, mint tökéletes alaposságot.

Megértetni a hallgatókkal, hogy a munka világában nem ők a termék. Az oktatás világában ők a termék: a szóbeli vizsga arról szól, hogy meggyőzni az oktatót arról, hogy a hallgató remek termék. Az állásinterjún nem arról kell meggyőzni a munkaadót, hogy a jelölt szép és okos, hanem hogy képes és akar is a heti 40 órájában konkrétan elintézni, termelni annyit, mint a főnöke mondjuk 20-ban, és ezzel tehermentesíteni. Nem az számít, hogy milyen vagy, hanem hogy mit tudsz megcsinálni és milyen hamar – ezt a szemléletet kell oktatni. Hiszen általában akkor vesznek fel új embert, ha valaki már nagyon hangosan panaszkodik, hogy túlterhelt, és ő is lelépéssel kezd lassan fenyegetőzni...

Hasonlóan, megértetni a hallgatóval, hogy szépen csengő dumákért , legyenek azok akadémikusak, értelmiségiek vagy amolyan „corporate bullshit”, nem fizet senki. Illetve igen, de ahhoz sokkal több élettapasztalat kell, azt eladni... legalábbis az első tíz évben tényleg dolgozni kell. Tehát némi alázattal állni az egészhez, és magát alapvetően egy magas szintű melósként elképzelni, aki konkrét feladatokat hajt végre.

Az egyetem mint céh

3 év szakmai gyakorlat, mondjuk első évben 1/3 diplomás minimálbér, aztán 2/3 és 3/3, mármint persze minimum, ha egy cég többet akar fizetni, az rendben van. Személyes tapasztalataim szerint 3 év az a minimum, ami után már szakembernek, nem pályakezdőnek tekintik az embert. A legkülönfélébb módon ösztönözni a cégeket gyakornokok alkalmazására. Az a minimum, hogy a fenti juttatás tökéletesen adó- és tébémentes kell, hogy legyen. Akkor szabad valaki kezébe diplomát adni, és a munkaerőpiac viszontagságainak kitenni, amikor már kész szakember, és az kb. 3 év gyakorlatot jelent. Lehetőséget adva a gyakhely évenkénti változatására, meg arra, hogy ha akarnak, többet is fizethessenek, a második-harmadik év az igazán tehetségeseknek vagy szerencséseknek semmivel sem rosszab, mint egy munkahely, sem anyagilag, sem máshogy, tehát ez nem lenne afféle pályakezdő rabszolgaság. A többinek meg biztosított tapasztalat.

Még egy érv: pont a legrégebbi, legtapasztaltabb szakmákban szokás a hosszú gyakorlat: ügyvédbojtár, medikus. A többi szakma tanuljon ebből.

Kérdés: nem lenne-e egyszerűbb ugyanezeket az ösztönzőket a munkaerőpiacra bevezetni pályakezdők alkalmazása esetén és nem gyakorlatnak hívni azt az első három évet? Válasz: nem, mert az a különbség, hogy az egyetemnek segítenie kell gyakhelyet találni, míg állást nem. Az egyetemeket is ösztönözni kell arra, hogy a tanarak személyes kapcsolataikat bevetve találjanak a fiataloknak gyakhelyeket.

Más megközelítéssel: az egyetem felelőssége nem érhet véget a diplomaosztásnál. Valahogy úgy kellene ezt elképzelni, hogy az egyetem mint alma mater, a „tápláló anya”  valamilyen szinten egész életen át az, mint egy céh, segít állást találni, ha munkanélküli vagy, továbbképez, ha elavult a tudásod, cserébe persze folyamatosan elvárhat valamiféle tagdíjat. Megmondom őszintén, a részleteket nem dolgoztam ki, ez csak általános ötlet. Személyes tapasztalataim szerint a modern céhek (kamarák) ezekben a dolgokban nemigen működnek, mert nincs személyes kapcsolat és elkötelezettség. Márpedig céhek kellenek, abszurd, hogy egy közösségi jellegű képzés után az egyén teljesen magára van hagyatva a munkaerőpiacon, vagy pedig az állam egésze felelős érte. Egyik túl kevés, a másik túl sok. A segítő kéz nyújtására ideális egy céh, ahol az emberek ismerik egymást és hasonló szakmájuk miatt van közös vonásuk, közösséget alkotnak. Céhek tehát kellenek. A tanár-diák viszonyban van egy olyan személyesség, ami a diplomázás után is folytatható. Ha valamilyen formában akár az egyetem, akár a tanár maga egész életében felelős a volt tanítványaiért, és cserébe persze kap is valamit tőlük, szerintem az egy igen ideális rendszer lehetne.

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr794286712

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Százmilliárdos felsőoktatási fejlesztési program indul 2012.03.06. 16:09:02

Százmilliárd forintos európai uniós fejlesztési program indul márciusban a felsőoktatási intézmények számára – jelentette be Réthelyi Miklós. Elsősorban az intézmények oktatási minőségének fejlesztését, valamint a hallgatói és az oktatói kiválóság kiemelt…

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.03.06. 10:09:02

A bejegyzésed bekerült a Mandiner blogajánlójába.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemethv · http://backtotheukblog.wordpress.com 2012.03.05. 12:58:34

Elsore ugy voltam vele mielott elolvastam hogy 'ekkora f.szagot rég talalt ki valaki' de aztan elolvastam a cikket és rájottem hogy otletszeruen van igazságalapja. Szóval a rossz hozzáállásomat visszavonom :)
De: egyrészt a diplomás minimálbér harmadából nehézkes megélni, hát még motiválni azzal valakit, amikor koztudottan nehézkes munkát találni pályakezdokent, és a legtobb egyetemista megcsinal majdnem minden melót aminek picit is koze van ahhoz ami a tanulmányaiban szerepelt. Kvazi nem azert mesz egy céghez mert ott akarsz dolgozni, hanem mert hatvan helyre jelentkeztél és ok vettek fel. Ha most a fizut még harmadolod is mellé, az nem fog sokat dobni a teljesítményen.
A másik, ami egy osszetettebb kérdés, hogy minek annyi egyetemista. [?] Ez nem csak Mo.-n probléma, hanem Europában mindenfelé, de valóban, ma már egy nem diploma, hanem helybol ketto minden olyan munkakor betoltesehez, ahol az (egyebkent gyenge) egyetemi oktatásnak/tudásnak minimális haszna van. A bolcsészeket és filozófusokat meg inkább nem is említem.
Ha az embereket arra nevelnénk hogy probaljanak realisabban pályát/érdeklodest valasztani, es normalis, az igenyeknek megfelelo kovetelmenyek lennének a munkákra (pl nem kell kétdiplomás elvárás pályakezdo titkarnonek), akkor sokkal kisebb lenne a tuljelentkezés a legtobb egyetemi képzésen és pályakezdo munkakorben és igy jobban lehetne koncentrálni arra, hogy a pályának megfelelo hallgatók keruljenek jó egyetemi/munkakori poziciokba és releváns tudást szerezzenek meg a suliban, és ezután azt hasznosítani tudják. Így ezeket a hasznosabb embereket normalisabban meg lehetne fizetni, és még talán érdeklodnenek is a cég/terulet iránt, nem pedig csak az elso par évuket unnák végig.
A tobbieknek meg lennének fizikai munkák, már amik nem lettek automatizálva, és abból is lehet elég jól keresni sok országban, ha Mo-n nem is annyira.

[Marci] 2012.03.05. 13:15:49

Nem egészen értem, hogy milyen tanár-diák viszonyra gondol a szerző a felsőoktatásban. Tapasztalataim szerint ilyen csak a mesékben létezik, a tanárok pont annyit akarnak a hallgatóval foglalkozni, hogy le legyen osztályozva, ki legyen pipálva. Egy gonddal kevesebb.

Ann1294 2012.03.05. 13:44:37

Eszembe jutott az en nyari 1 honapos (!) szakmai gyakorlatom ami borzaszto volt. Nekem kellett ceget keresni segitseg nelkul es konyorogni, hogy oda vegyenek. Nem kaptam egy fillert sem erte (meg jo, hogy nem kellett fizetnem). Kozelben kellett lenni a lakhelyemhez, mert a buszberletet meg epp ki tudta nyogni a csalad. Minden nyaron iskola alatt dolgoztam penzert amibol kifizettem a konyveket, ruhat, iskolakezdest es ezen a nyaron megroviditettek egy honappal!!!

Mit csinaltam mint gepeszmernok? Tintapatronokat toltottem, excel tablazatokba gepeltem be adatot papirrol tobb evre visszamenoleg, szamitogep hasznalatot oktattam.

Jo ez a gyakorlat, de aki videki eldugott helyen van az nem tud elmenni a nagyvarosba alberletet berelni+rezsi, enni es utazni a munkahelyre (helyijarat) a javasolt berezesbol.

Ann1294 2012.03.05. 13:52:34

Amugy altalanos problema Magyarorszagon, ha lenne is munka az otthontol tavol (itt kb. havi netto 100eFt-ig beszelek) ha mar szobat kell berelni es kulon elni a csaladtol, hetvegente haza utazni ami extra koltseg akkor a koltsegek mar olyan nagyok lesznek, hogy inkabb otthon marad az ember munka nelkul mint koltozzon.

Csaladosoknal nehez osszehangolni, hogy mindket szulo kapjon adott kornyeken munkat es a gyerekeknek is legyen szabad hely a bolcsiben, ovodaban, iskolaban... kemeny logisztika.

Mondjuk palyakezdokent meg altalaban nincs gyerek, de ez azt jelenti ertelmisegikent 25-30 eves korig ne is almodozz csaladalapitasrol, mert nem tudod kivitelezni.

---

A cikk elejevel egyetertek. Dogozo, ketkezi, tenni akaro mernokok, diplomasok kellenek. Nem dirigalo csapatvezetok. Azt managernek hivjak manapsag es az a dolga, hogy megtalalja az embert aki elvegzi a munkat. Nem lehet mindenki fonok. Van akinek dolgozni is kell.

Földi Bence 2012.03.05. 23:43:02

@[Marci]: Rossz egyetemre járt akkor :)

bolá 2012.03.06. 08:09:05

@Shenpen
Az egyetem mint céh - ebben a mondatban a mint előtt nincs vessző. Magyar nyelvtan!

gaijin 2012.03.06. 09:56:44

Két dologgal nem értek egyet.

1. A katonai modelled leírása
"A témához tartozik még, hogy a századparancsok-százados tudása főleg elméleti kell, hogy legyen, azt mondja meg, hogy mit kell csinálni, a gyakorlati hogyant majd megoldják az őrmesterek."
Szerintem ez nem igaz. Igen megoldják az őrmesterek, de a kedvezőbb fejlődésű országok hadseregeiben a századostól is elvárják a gyakorlati hogyant, tehát nem elég neki az elméleti tudás.

2. A karrier definíciója
"Ezért aztán soha az életben nem fog karriert csinálni." Szerinted csak a felső vezető beosztás a karrier.
Az én karrier képem egészen más. Én pont egy 40-es fehérgalléros, civil "százados" vagyok. Tisztában vagyok azzal is, hogy a főnökeim többet keresnek, mint én. De ettől még a karrierem simán elérheti a csúcsát (az más kérdés, hogy a hazai viszonyok között ez sem könnyű), és nem is vágyakozom felső vezetői pozícióba. Bőven beérem a tisztességes anyagi, erkölcsi és szakmai elismeréssel.

Alternatív 2012.03.06. 11:07:52

A szerzőnek nagyon fura elképzelése van a karrierről. Szerinte a ruhagyári műszakvezető, aki 300 asszonyságnak parancsol, nagyobb karriert csinált, mint egy egyetemi tanár? A szerző símán csak hatalommániás.

De ha a politikai irányultságától el is tekintünk, akkor is hülyeséget beszél. Épp tegnap olvastam valahol, hogy a rendszergazdák kezdőfizetése átlagosan nettó 260 eFt. Diplomás minimálbér/3? Hülyeség.

Az viszont valóban egy igazi probléma, hogy nincsenek szakmai közösségek. A felvételi vizsga eltörlése és a bolognai rendszer miatt ki sem nagyon tudnak alakulni. A mai egyetemeken kétféle megoldásról tudok.
Az egyikben nincsenek csoportok, mindenki maga válogatja össze a tárgyait, gyakorlatait és az órarendjét, aminek eredményeként úgy jár az egyetemre, mint a moziba: ismeretlen emberek leülnek ugyanabban a teremben, majd az óra után szétoszlanak. Általában szünetet sem tartanak, egyszerűen nincs alkalom megismerkedni egymással.
A másik megoldásnál a csoportokat véletlenszerűen, vagy valami irreleváns szempont szerint osztják ki - egyik ismerősömnél például abc-rendben, és a csoportban mindenkinek Németh volt a vezetékneve. Itt a társaság ugyan együtt mozog, azonos az órarendjük, de elég csekély a valószínűsége, hogy komoly emberi kapcsolatok alakulnak ki.

Régen a felvételi vizsgán mutatott személyiség alapján nagyon jó, összeillő társaságokat alakítottak ki a felvételi bizottságok.

A nagyobb szakmai és szellemi közösségek pedig teljesen megszűntek. Régen a kocsmákban nem lerészegedés folyt, hanem végtelen dumaparti, szakmai vita, kultúra. 3-4 órát elüldögéltünk a 8-10 fős asztaloknál, fejenként nemigen fogyott több két sörnél meg némi kajánál, ha valahol valami érdekes duma volt, átjöttek mások is, vagy mi is átültünk máshova. Ha bárki belépett az ajtón, három-négy asztaltól intettek neki, hogy "szia, ülj ide".
Hol van most olyan étterem, ahol ennyi fogyasztással el lehet tölteni az estét? Szerintem félórán belül jön a pincér és elzavar, ha nem fogyasztunk olyan tempóban, ahogy ők szeretnék.

Tehát először is egyetemi klubot kellene szervezni, este hat utánra nem rakni órát, közösséget szervezni, és a kimaradókat is beterelni.

___________________________ (törölt) 2012.03.06. 12:00:28

@Alternatív:

"Szerinte a ruhagyári műszakvezető, aki 300 asszonyságnak parancsol, nagyobb karriert csinált, mint egy egyetemi tanár?"

Attól függ, mikor. A társadalmi megbecsültség a premodern időkben gyakorlatilag egyenesen arányos volt a vezetett emberek számával és ez folyamatosan csökkent kb. a késő középkor, a taláros nemesség (tehát szakértők) feltalálása óta.

De még ma is tartja magát a hit, hogy az igazi pénzhez-megbecsüléshez "menedzsernek" kell lennie. Ugyanakkor egyre kevesebb lesz a menedzser.

Ezért próbálom a fiatalok illúziót oszlatni és ugyanakkor a felsőoktatást is eszerint kellene alakítani, mert mi a búbánatnak a minden sarkon oktatott műszaki menedzser szak például? Sok szerencsétlen azt hiszi, hogy ettől rögtön vezető lesz. pedig nem, de az igazi baj az, hogy ott nem tanul semmi olyan gyakorlatit, amitől egyáltalán állása lehetne. marad a kimenni takarítani nyugatra.

valaki76 (törölt) 2012.03.06. 16:07:28

Szvsz

Szórakoztató ez az ötletbörze

Más helyett, más kontójára mindenki okos

Az egyetem is más pénzét költi

Általában a hallgató is

A szabályokat is más írja

A felelősséget is más viseli

Ezek után nem csoda a zűrzavar:)

PS: a céhek anno gúzsba kötötték a gazdaságot… és a céhrendszer összeomlása is tanulságos volt: a piackorlátozó-intézkedések lebontása után néhány formálisan képzetlen – da valóban értékes gyakorlati tudással, élettapasztalattal rendelkező – „kontár-kapitalista” „betanított” munkásokkal valósággal „forradalmasította” a piacot:) a céhek pedig történelemmé váltak…

valaki76 (törölt) 2012.03.06. 16:13:10

BTW

Öntevékeny, önállóan gondolkodó, saját magukat menedzselő emberekre lenne szükség…

A mai oktatási rendszer nem erről szól…

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása