Gabrilo
I 2008.05.09. 08:31
Erről a témáról nem könnyű írni - sosem könnyű. Akármivel álljon is elő az ember, csak a jelzőket kapja a fejére. Mivel a vészvillogó bizonyos szavakra reagál, igyekszem ezt a csapdát kikerülni: engem nem érdekelnek a szemantikai harcok. És mindenki annak nevezi, aminek akarja. Ha a túlérzékeny balliberálisok számára a "cigánybűnözés" már önmagában is rasszista, sőt ezen egyetlen szó miatt azóta is sokan veszítették életüket az ijedtség következtében, akkor nem arról beszélünk. Ugyanis édesmindegy, minek nevezzük: a jelenség létezik. Mivel a nyelvi kódok manapság fontosabbak, mint a problémák megvitatása, a próbálkozások rendszerint nem vezetnek eredményre. (Ezúton szólok, hogy a nácizókat azonmód kivágom.)
Persze, számunkra nem létezik. Számunkra, értsd: kinyalt hátsójú városi középosztálybeli kölykök számára. Avagy nekünk könnyű. Ha olyan környéken élünk, ahol viszonylagos jólét van, és a polgári középosztály van felülreprezentálva, nehéz érzékelni olyan jelenségeket, melyekkel nincs közvetlen kapcsolatunk. És pont ezek azok a környékek, ahonnan a fehéringes-vasaltnacis liberális jogvédőknek könnyű elindulni jogokat védeni. Madárcsicsergés mellett kávét szürcsölve a családi házam erkélyén könnyű rasszistázni meg tudatlancsőcselékezni, ha konfliktusokról olvas/hall az ember.
A kérdés már csak az, hogy a toleranciára és a megértésre állítólag oly érzékeny liberálisok vajon miért nem képesek az Isten háta mögötti falvak Mari és Juli nénijeit megérteni; az ő helyzetükbe vajon miért nem tudják beleélni magukat? Biztos azzal magyarázzák a Juli és Mari nénik félelmeit, hogy odamentek a gárdisták és megetették őket valami rasszista szöveggel. Indoktrinálták őket. A liberális toleranciahuszárok azt felejtik el, hogy a Mari és Juli nénik nem valószínű, hogy szabadidejüket a fajelmélet tanulmányozásával töltik. Ezzel pusztán azt akarom mondani, hogy ha Juli és Mari néni félnek a helyi cigányoktól, valószínűleg nem a Nemzetközi Rasszista Összeesküvés beépített ügynökei, hanem félnivalójuknak reális alapja van.
Mi a relevanciája ennek egy konzervatív szemében? A válasz egyszerű: ez a rend és törvény kérdése, újfent. Amiről a konzervatívok állandó jelleggel (és hiába) óbégatnak. Ugyanis a konzervatívokat általában, és engem személy szerint marhára nem érdekel, milyen színárnyalatú az az egyén, aki Mari és Juli nénit állandó félelemben tartja, kirabolja, bántalmazza, stb. Engem az érdekel, hogy a rend és törvény fenntartását az erre hivatott szervek biztosítsák. Sokszor szoktam kérdezni, megkérdem újra: mégis mire tartjuk az államot ha nem erre? Az államot ugyanis - részben - azzal bízzuk meg, hogy a rendet és a törvényt fenntartsa. Ez az egyik fő feladata. Én elhiszem, hogy bizonyos irányzatok saját - és önkényesen értelmezett - "igazságossági" vízióik és egyéb nyavalyáik végrehajtásához használják eszközként az államot, de elsősorban utóbbi nem erre rendeltetett. (Kiválóan ábrázolja a problémát az, hogy egyes vidéki falvakban a rend fenntartására az állam képtelen, a segélyek alanyi jogon való osztogatása viszont remekül megy neki: s még mielőtt le lennék nácizva helyből, a segélyek "reformjának" ötlete
balliberáliséknál is előkerült már - ugyanis nem rasszizmusról van szó, csupán arról, hogy az "alanyi jogon" járó segély egyszerűen nonszensz és hosszútávon magának a kedvezményezettnek sem érdeke.)
És persze lehet hisztizni a gárda-jelenség miatt is: sok esetben a hiszti jogos is. Azonban azoktól némiképpen képmutató hisztinek tűnik, akik olyan pozícióban vannak, hogy ezen az állapoton változtatni tudnának. Ugyanis ha az erre hivatott szervek hatékonyak volnának, azaz fenntartanák a rendet és a törvényességet, akkor jogos lenne a felháborodás amazok részéről is. (Ettől még a gárda-jelenséget nem kívánom igazolni, szerintem sem helyénvaló, hogy létrejött: egy párt szárnyai alatt jött létre, meglehetősen egyértelmű politikai célokkal. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a probléma, amiről esetenként beszélnek, ne létezne. Pusztán az arra adott válaszkísérleteket lehet helyteleníteni.)
Rövidre fogva: szerintem nem az a kérdés, amin a balliberálisok, és a széljobb lovagolnak, ti. "minek nevezzük", és PC-e ennek, vagy annak nevezni a jelenséget. Személy szerint engem ez hidegen hagy. Ami érdekel, az mindenkinek az érdeke: a rend fenntartása. Ha a rendfenntartó szervek hatékonyak, nincs szükség önkéntes megoldási kísérletekre. És ez akkor is érdekem, ha személyesen a probléma nem érint.
A kérdés ezen túl már csak az marad, hogy az állítólag elközelezetten szolidáris liberálisok miért nem képesek Juli és Mari nénivel szolidárisak lenni? Hiszen amit én elvárnék, az belefér a liberális "éjjeliőr-állam" alapelvébe is. Ha már van államunk, akkor az legyen szíves, és védje polgárai tulajdonának és testi-lelki épségének biztonságát, amennyire csak tudja - fajra, nemre, vallásra stb. való tekintet nélkül. Így Mari és Juli nénire való tekintettel is.
Kapcsolódó írásunk: A cigánykérdés...