A Konzervatórium igen nagy fába vágta a fejszéjét ezzel a posttal, mert nagyon nehéz erről a kérdésről még beszélgetni is. Mi mégis megpróbálunk párbeszédet kezdeményezni erről a kérdésről, mert úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés a jelenkori Magyarország egyik, ha nem a legégetőbb kérdése. Megpróbáljuk részletezni, hogy milyen nézőpontok csapnak össze ebben a kérdésben, és ezeknek mik a vélhető igazságalapjai. Fontos előljáróban megjegyezni, hogy a cigányságról, mint egészről beszélünk, nem vesszük figyelembe, hogy egyénekről van szó, végig népcsoportként vizsgáljuk őket.
Ha feltesszük azt a kérdést, hogy "cigánykérdés", már ez is önmagában több kérdést vet fel. Ez politikai, gazdasági, szociális kérdés? Azt lehet mondani, hogy ezeket a kérdéseket egyetlen dolog köti össze, az integráció kérdése, mégpedig az, hogy a cigányság nem tudott integrálódni a többségi társadalomba.
Még mielőtt tárgyalnánk azt, hogy "miért nem?", előtte muszáj rendet tenni a fogalmak között... A cigányság etnikai és nem nemzeti kisebbség, lévén nincsen nemzetállamuk, ugyanakkor megkülönböztethetőek a többségi társadalomtól a kulturális szokásaik különbsége és nyelvhasználatuk miatt. Fontos megjegyezni, hogy a bármilyen kisebbség számára korlátolt számban állnak rendelkezésre integrációs lehetőségek. Ilyen lehetőség a
házasság, a
munka, az
oktatás, a
kultúra, illetve kiegészítő lehetőségként az adott népcsoport
elitrétege. A szikár tények azt mutatják, hogy a cigányság egymásközt házasodik, a munkanélküliségben és az aluliskolázottságban kiemelkedően magasan vannak reprezentálva, az elitrétegük pedig nyilvánosan integrálódik a többségi társadalomba, sok esetben megtagadva cigány származását. A kulturális különbségek tekintetében is óriásiak a különbségek, de ezen belül a cigányok között is hatalmas a szórás, attól függően, hogy a cigányság melyik csoportjáról beszélünk, vagy hogy ez a csoport az ország mely területén él. Az alacsony iskolázottság és a munkanélküliéség miatt (némely esetben a kulturális szokások miatt is) egetverően szörnyűek az egészségügyi mutatók köreikben, továbbá a deviánsnak ítélt viselkedésformákban is élen járnak (bűnözés, szenvedélybetegségek), melyek csak súlyosbítják azt "ami amúgyis".
A "miért nem?" kérdés feltétele előtt két újabb kérdést fel kell tenni, az első, hogy eddig sikerült-e integrálni? Ez önmagában ostoba kérdés lenne, hiszen ha sikerült volna, akkor most nem lenne kérdés sem, viszont fontos megjegyezni, hogy rengeteg intézkedés (sokszor egymásnak ellentmondó is) történt, melyek a cigány integrációt kívánták elősegíteni. A kezdeti "cigányokat a falu közepére telepítjük" szintű agresszív megoldásokat a többségi társadalom "kiakadása" (értsd: azokból a falvakból, ahová az előtte a faluszélén helyet foglaló putrit betelepítették a falu közepére, a lakosok igen gyorsan elvándoroltak...) megtorpedózta, majd a szociális helyzetüket komoly segélyezéssel javítani akaró szociálpolitika is kudarcot vallott (azt hiszem ezt már ki lehet jelenteni...). Sőt, ahogy a "betelepítési" hullám kiváltotta a többség ellenreakcióját, úgy a segélyezés is elérte pontosan azt, amire számítani lehetett ezügyben: visszatetsző volt a többségi társadalom szemében a pusztán segélyekre apelláló cigányság, ezzel is mélyítve az árkokat. A "betelepítés" megoldási javaslatai az elmúlt 50 évben semmit nem változtak, ugyanezt a módszert alkalmazzák a szekularizált oktatás felszámolására is, hasonló "sikerekkel". Az az iskola, ahová nagy mennyiségű cigánygyereket fogad, számolhat az iskola "elslumosodásával", leromlásával, és a tehetősebb diákok azonnali elvándorlásával.
A kérdés már csak azért sem egyszerű, mert az "új magyar virtusnak" megfelelően megfontolt, higgadt viták csak ritkán jelennek meg a közbeszédben. Ennél sokkal elterjedtebb mind az etnicista összeesküvés-elméleteken nyammogó radikálisok fröcsögő cigányozása, mind a fundamentalista liberálisok "kisebbségvédelmi" akcióinak ideologikus megközelítése (amely kisebbségvédelem természetesen megmarad a hangzatos szlogenek szintjén, legfőképpen a liberálisnak mondott párt/ok/ esetében).
Egy rövid kitérő, illetve megjegyzés: a kisebbségek védelme nem demokratikus, hanem liberális (a klasszikus értelemben vett liberális) gondolat. Alapeleme az, hogy a többség zsarnokságát elkerülendő, fékeket és egyensúlyokat kell beépíteni a hatalomba, és a politikai döntéshozásba, hogy a kisebbségen ne uralkodhasson ez a zsarnoki többség. Ennek deformálódott zabigyereke a pozitív diszkrimináció, ami klasszikus liberális megfontolásnak nem, maximum balliberális megfontolásnak nevezhető (s a mai magyar liberálisokra Rawlsnak sokkal nagyobb hatása van, mint a klasszikus liberalizmus képviselőinek, köztük a mai libertáriusoknak - vajon miért nem halljuk visszhangozni von Hayeket vagy von Misest?).
A "régivágású" liberálisok szerint sem a pozitív, sem a negatív diszkrimináció nem elfogadható, hiszen épp az emberek között természet szerint meglévő különbségeket kívánja ilyen-olyan formában, mesterségesen átfabrikálni, "kiegyenlíteni". Ha a hagyományos, egyéni szabadságjogokat és különbözőségek elfogadását hangsúlyozó liberalizmussal összeházasítják az egalitarizmust, abból épp olyan kaotikus, relativista katyvasz lesz, mint amit ma láthatunk - akár negatív, akár pozitív diszkrimináció formájában. Diszkrimináció mindig van (Tibi a cimbim, Robi nem, Günthernét elfogadom némettanárnak, Kovácsot nem), a kérdés csupán az, igazságos, vagy igazságtalan a diszkrimináció. Jelen esetben, mind a pozitív, mind a negatív - ami látható - igazságtalan.
Van néhány ismerősöm, akik sokat foglalkoznak cigánygyerekekkel, évek óta ezt a szakmát űzik. Egy legutóbb egyikük által mesélt történet megvilágítja a látszatmegoldások problémáját: az egyik kislánnyal közösen készítettek karácsonyi figurákat. Az ismerősöm mondotta a kislánynak, kiknek csináljon, apunak, testvérkének, stb. Majd mikor azt mondta neki, csináljon anyukájának is, a kb. 7-8 éves kislány odafordult és azt mondta: "Annak? Dögöljön meg, belőlem él." A gyerekek ugye nem hülyék. Pontosan tudják, miről szól ez az egész. Tehát a cigányasszony kezébe nyomni a gyerekszám alapján a zsetont, nem biztos, hogy segít bármit is a dolgon.
Akár a "betelepítés" úgy a pozitív diszkrimináció is csak a feszültségeket szüli és gerjeszti. Fel kell végre ismerni, hogy csak úgy lehet ezt a "problémát" megoldani, ha félresöpörjük a nevetséges PC-s liberáldumáinkat, és próbálunk a kérdésről racionális módon gondolkodni.
Íme egy javaslat a megoldásra, és a továbbiakban remélem a kommentekben újabbak érkeznek:
A romák egy tekintélyes csoportját a munka nélkül szerzett pénz motiválja. Érdekeltté kell tenni őket, hogy dolgozzanak érte. Aki több, mint 1 éves munkanélküliség után is munka nélkül marad az nem kap szociális támogatásokat. Az az ember, aki bűnözik, azt börtönbe kell csukni, és az a család, akinek tagja között bűnöző van, az levonásokat kap a szociális támogatásokból, így a családok is érdekeltek, hogy fiaikat ne lopásra buzdítsák, hanem munkára. Az önkormányzatok ne szétosszák a szociális segélyeket, hanem közmunkákat szervezzenek a kötelezően szétosztandó pénzekből, ezzel is munkára nevelve őket. Az oktatásban az értelmesebb gyerekeket kiemelni a szegregált osztályból és bentlakásos iskolába küldeni. Külön erre a célre kell létrehozni szociális iskolákat, ahová a rászoruló gyerekek beköltözhetnek, és csak hétvégén engedik őket haza. Ezek a megoldások ha jól ki vannak dolgozva, akkor pár generáció alatt talán NÉMI változást érhetnek el. De mindenképpen többet lehet velük elérni, mint az ész nélküli álszent jogvédelemmel...
(ezt a bejegyzést Gabrilo kollégával közösen írtuk, így ha stílusváltást lehet érzékelni a szövegben, akkor ez a többszerzősségnek köszönhető; és több másik konzervatórista is ötletét adta hozzá, ez volt az első közös postunk)
