2008 tavasza óta hallunk a modernizáció leállása, majd mostanában a tekintélyelvű, autoriter rendszer veszélyéről – amivel szemben a baloldal vagy a liberálisok, esetleg a kettő együtt tehet csak valamit. A tét Magyarország modernizálása, az emberiség felszabadítása, az ország megmentése a zsarnokságtól, a despotizmustól. Ebben a nem túl új, a modernekre jellemző gondolkodásban a modernizáló-felvilágosító diktatúra nem rossz, nem probléma, csak az, amelyik nem ilyen nagyszerű és távlati célokra irányul. A liberálisok vagy általában a baloldal emancipatorikus önképével áll szemben a szocializmus gyakorlata és a liberális zsarnokság vagy a liberális hegemónia kifejezése. E kifejezések arra utalnak, hogy a modernek a hatalmat és kényszert nem eléggé vagy nem jól korlátozzák.
Molnár Attila Károly írása
tovább
A készülő jövő évi költségvetés legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy az egyensúlyt átmeneti, jelentős részben csupán könyveléstechnikai intézkedések segítségével kívánja elérni. A kiadási tételekről eddig nem sok részlet és elemzés látott napvilágot, így nem tudni, ezek közül mi minden tekinthető ugyancsak egyszeri tételnek. Az azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy túlzottan keménykezű kontrollra ezen a téren nem számíthatunk. Mindezidáig átütő, a hatékonyabb működést hosszabb távon megalapozó reformelképzelések sem láttak napvilágot. Eközben azonban a bevallottan ideiglenesnek szánt bevételek jövőre meghaladják a bűvös ezer milliárd forintot, a tervezett adóintézkedések pedig a következő évek során további fokozatos kiengedést jelentenek.
tovább
A június 12-i parlamenti választások alapjaiban változtatták meg a politikai erőviszonyokat Szlovákiában. Általános meglepetésre jobbközép kormány alakult, a Robert Fico vezette Smer pedig - bár 35 százalékkal az újkori szlovák demokrácia eddigi legjobb szociáldemokrata eredményét produkálta, - ellenzékbe került. A választások két, hagyományosan parlamenti párt történelmi vereségét is jelentették: Vladimír Mečiar kétszeres kormányfő és a Magyar Koalíció Pártja (MKP) először kiszorult a törvényhozásból. A szoros kormánytöbbség kérdéseket vet fel a jövőre nézve a kormány stabilitását illetően. Király Zsolt elemzése a Körképről.
Király Zsolt írása
tovább
Az elmúlt két év alatt immár negyedszerre kerül sor beszélgetésre a Konzílium sorozat keretében. Aktuális témánk az elmúlt két év rengeteg, talán forradalmi, talán hétköznapi történése. A rendezvényre minden olvasót szeretettel várunk.
Kérdéseink:
Kié lett az online újságírás, bloggerkedés 2008 és 2010 között?
Lecsengett-e a blog-korszak?
Vége van-e a baloldali-liberális médiahegemóniának?
Létezik-e olyan, hogy forradalom jobbról?
Mik a "narancsos forradalom" előnyei és hátrányai?
Az eddigi establishment dől csupán romba, vagy képződik egy új is négy év alatt?
Két rendszerváltó párt ki, két új viszont bekerült a parlamentbe - más lett a politika?
Van-e szükség radikálisan piacpárti politikai szereplőre?
Kormányértékelés: 2 év, 3 miniszterelnök - ki volt a legjobb eddig?
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
„Valahányszor a többség pártján találod magad, ideje megállnod és eltöprengened.”
(Mark Twain)
“So this is how liberty dies...with thunderous applause.”
(Princess Amidala)
Hiába élünk olyan korban, ahol éjt nappallá beszélnek a szabadságról – hiszen minden kor arról beszél a legtöbbet, amiben hiányt szenved –, ezeket mindössze politikai-retorikai manővereknek tekinthetjük. Ugyanúgy igaz ez a „túl sok a szabadságból” kiszólásra, meg arra, hogy „eleget tevékenykedtek már a liberálisok”. Ha az úgynevezett liberalizmusra gondolunk, amely gyökeret vert a rendszerváltás után, és ennek az irányzatnak a politikai eredményeire, nos, akkor azt kell mondanunk: akik számára ez a szabadság, azok magukra vessenek.
Megadja Gábor írása
tovább
dobray
I 2010.11.01. 07:04
Luigi Cherubini 1815-ben írta vegyeskari c-moll rekviemjét XVIII. Lajos megrendelésére, a francia forradalmárok által koncepiós perben elítélt és kivégzett XVI. Lajos emlékére. A kortársak szerint a mű mozarti magasságokat súrol, Beethoven is - akinek a gyászszertartásán e requiemet énekelték - úgy fogalmazott: Ha requiemet írnék, Cherubini lenne számomra a követendő példa. A Királyi Requiemet 1817. január 21-én adták elő először a Saint Denis-i kriptában, hatalmas tömeg jelenlétében, egy XVI. Lajosért tartott emlékmisén. (Más források szerint a művet 1818-ban adták elő Joseph Méhul gyászünnepségén.)
A mű tételei: Introitus és Kyrie, Graduale, Dies Irae, Offertorium, Sanctus, Pie Jesu, Agnus Dei. 1820-ban a szerző hozzáírt egy temetési tételt és egy In Paradisumot. Sajnos utóbbit nem találtam meg a YouTube-on, ha valaki ráakad, szóljon. Cherubini Requiemjét legközelebb november 7-én, vasárnap délután négykor Budapesten, a Margit körúti ferences templomban adják elő a Vox Clara kamarakórus közreműködésével.
tovább
A Fidesz Alkotmánybíróságra vonatkozó javaslatának tartalmáról Caracalla - és számos más blog - már elmondta a lényeget. Arról azonban kevesebb szó esett, miért lő hatalmas öngólt a kormány, ha ebből nem táncol vissza. Legyen bár a valódi cél a valóban pofátlan végkielégítések megnyírbálása, vagy a bankadó megsemmisítésének megelőzése, a várható politikai veszteség óriási.
tovább
„Kisemberek robbantották ki, az ő ügyük volt, sok szempontból klassz pillanat. Mégsem ők profitáltak belőle. Ma már sajnálom, hogy nem bukott meg a kormány, mint ahogy azt is, hogy nem voltunk elég kemények. Naivság volt” – nyilatkozta tíz évvel ezelőtt TGM a taxisblokádról. Az eseményekről azóta is homlokegyenest eltérő nézeteket vallanak az emberek attól függően, ki hol állt akkor – mivel azóta sem igazán foglalkozott senki a történtek hátterének kikutatásával. Ezzel én sem foglalkozom. TGM-mel ellentétben pedig valóban úgy gondolom, hogy a taxisblokád: felelőtlen média, felelőtlen SZDSZ, felelős, de sajnos nem elég erős kormány, és az elbocsátott III/III-as légió.
tovább
Caracalla
I 2010.10.27. 12:03
Lázár János a Fidesz parlamenti frakcióvezetője válaszul bejelentette: kezdeményezi az alkotmány módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Alkotmánybíróság hatásköréből.
A Galaxis békéjének és megszilárdításának érdekében, Uniónkat új alapokra helyezzük. Mától a neve: I. Galaktikus Birodalom! (Palpatine Császár) (
bojtárok)
A bármilyen hatalom közelébe frissen odakerült embereknél gyakran megfigyelhető, hogy a tettvágy erősen eltúlzott változata jelenik meg náluk, általában hübrisszel párosulva. Hiszen a mások mindig tévednek, ezért ők a letéteményesei az isteni hatalomnak, az elnyomott munkásságnak, a dicsőséges Szovjetúniónak, a népnek (a megfelelő tetszés szerint aláhúzandó), a másikok pedig szükség szerint a rosszak, a maradiak, a polgári elhajlók. Ez persze egy erősen leegyszerűsítő, már-már gyermeteg gondolkodásmód. Kormányunk és pártunk mégsem mentes tőle.
tovább
A prágai bársonyos forradalom 1989 őszén örömujjongások közepette takarította el a keleti blokk egyik legostobább kommunista rendszerét, és tömegmozgalom vetett véget a bukaresti, valamint a szófiai kommunista vezetés uralmának is. Ezzel szemben a magyar átmenet mögött nem állt milliós taglétszámú szakszervezet vagy százezres tüntetések sorozata. Budapesten nem volt forradalom, se bársonyos, se másmilyen, a legnépszerűbb politikusok 1989-ben és még nagyon sokáig az egykori reformkommunisták maradtak. Párizsban, Rómában és még Berlinben is népünnepély fogadta a választások eredményét, de Budapest néma maradt az első szabad választások idején.
Antall György írása
tovább
„Éjszaka volt. Hirtelen dörömböltek. „Kinyitni!”- ordibálták. Betörték az ajtót; négy gépfegyveres egyenruhás rontott be. Semmi mást nem mondtak, csak egy papírt írattak alá apámmal. Nem tehette meg, hogy nem írja alá. Nem tudta mi az, de alá kellett írnia. Mindenfélét kiabáltak ránk. Aztán kaptunk egy félórát, hogy csomagoljunk. Nem mondták hova megyünk, mi történik velünk. Lovaskocsi jött értünk, és kivittek minket a vasútállomásra. Ott betuszkoltak bennünket egy vagonba, aminek bedeszkázott, pici ablakai voltak: bent sötét volt és büdös. Csak annyit sejtettünk, hogy ez az egész valószínűleg azzal függött össze, hogy apánk nem lépett be a téeszbe. És talán azzal is kapcsolatban volt, hogy akkor a jugoszláv határ mellett laktunk. Onnan vitték el a családunkat, mint ahogy másokat is. Tehát minket Titoval hoztak összefüggésbe.”
Kuthi Anna írása
tovább
Az elkövetkező években vélhetően gyakran fogjuk hallani, hogy a Fidesz-kormány paternalista államot épít. Valószínűleg sokszor igazuk lesz a kritikusoknak. Sokszor pedig nem. Javaslom, menjünk elébe a problémának és válaszoljuk meg: elfogadhatónak tartjuk-e a paternalizmust? Mikor, milyen esetekben, milyen eszközökkel?
Szalai Ákos írása
tovább
Angol s általában nyugati szemmel csak akkor foghatjuk fel igazán az írók szerepét a szabadságharcban, ha előbb körülnézünk, hogy hová nyúltak el száz esztendő óta a keleteurópai forradalmak gyújtózsinórjai. A zendülő földmunkások közé? Vagy a külvárosok földalatti mozgalmaiba? A bányákba? Vagy a tiszai töltésekre? A kommunisták ezt akarták elhitetni, különösen abban a megfélemlítésre szánt vitában, amely Déry Tibor regénye, a „Felelet" körül kerekedett az ötvenes évek elején. De a történelmi igazság csak rendőri felügyelet alatt szokott engedelmeskedni az átírásnak. Mi hagyjuk meg úgy, ahogy a tényekben bemutatkozik.
tovább
Ha a rendszerváltás óta eltelt két évtizedet végigtekintjük, akkor a legismertebb sportág, a labdarúgás területén alig néhány cigány származású focistát tart számon a lelátók szájhagyománya. Aki egyáltalán szóba jöhet, az a délvidéki Kerekes Zsombor, Pisont István, Kenesei Krisztián és Koszta János – az utóbbi kettőről azonban egyes fórumbejegyzésekben az írják, hogy amikor az úgynevezett cigányválogatotthoz hívták őket, akkor visszautasították, mondván, hogy ők nem cigányok. Vízilabdázót egyet se tudnék mondani, kézist se. A bokszolók között viszont vannak romák, megdöbbentő, hogy ebben mennyire „ott vannak”.
Máthé Áron írása
tovább