A június 12-i parlamenti választások alapjaiban változtatták meg a politikai erőviszonyokat Szlovákiában. Általános meglepetésre jobbközép kormány alakult, a Robert Fico vezette Smer pedig - bár 35 százalékkal az újkori szlovák demokrácia eddigi legjobb szociáldemokrata eredményét produkálta, - ellenzékbe került. A választások két, hagyományosan parlamenti párt történelmi vereségét is jelentették: Vladimír Mečiar kétszeres kormányfő és a Magyar Koalíció Pártja (MKP) először kiszorult a törvényhozásból. A szoros kormánytöbbség kérdéseket vet fel a jövőre nézve a kormány stabilitását illetően. Király Zsolt elemzése a Körképről.
Király Zsolt írása
A kormány stabilitása
Iveta Radičová kormányának többsége mindössze négy képviselőn áll vagy bukik, ami eleve instabilizáló tényező. A mérleg nyelvét jelentő négy olyan személyt találni, akiken áll vagy bukik minden, egyáltalán nem lehetetlen. Példaként említhető az „Egyszerű Emberek” négyfős képviselői csoportja, akik pártlistán ugyan, de nem a liberális Szabadság és Szolidaritás Pártja (SaS) tagjaként jutottak mandátumhoz. A szlovák-magyar Most-Híd párt frakciójában is ül négy képviselő, akik a Polgári Konzervatív Párt (OKS) tagjaiként kerültek a törvényhozásba.
Az első száz nap elteltével máris meglehetősen sok tender- és ingatlanüggyel kapcsolatos korrupciós ügyről hallani az új kormányzat részéről. Bár egyik sem említhető egy napon a korábbi kormányzat alatti ipari méretű korrupciós ügyekkel, mégis jelzés értékűek.
A későbbiekben, amint a Fico kormány megdöntéséből adódó eufória elmúlik, várható, hogy felerősödnek a koalíció érdekében feladott korábbi kampánytémák (vatikáni szerződés, marihuána liberalizálása, egyneműek házassága, járulékrendszer teljes átalakítása, stb.) , ami tovább destabilizálhatja az egyébként is ingatag kormánytöbbséget.
Fontos tudnivaló, hogy koalíciós partnereivel ellentétben a miniszterelnök nem pártelnök. Bár Radičová továbbra is a legnépszerűbb kormánypolitikus, pártja elnökségében a két „fekete öves“ miniszter, Mikuláš Dzurinda és Ivan Mikloš diktál, ami pártvonalon is sebezhetővé teszi az egyébként sem túl erélyes miniszterelnököt.
A kormány stabilitását befolyásoló tényező az ellenzékben ülő, immár 40 százalékos népszerűségnek örvendő Smer. Ez lehet a magyarázata, hogy a kormány reform lépései a várthoz képest jóval visszafogottabbak. Hiányzik a határozott fellépés, akadozik a koalíciós partnerek közötti kommunikáció. A határozatlanságot olykor populizmussal, rétorikai gyakorlatokkal igyekezve kompenzálni.
Gazdaságpolitikai döntések és hatásai
Az újonnan alakult kormány legfontosabb gazdaságpolitikai célja a fenntartható költségvetés, az ország eladósodottságának megállítása, a foglalkoztatás-barát környezet kialakítása, és a járulékterhek csökkentése. Fiskális prioritás az államháztartási hiány GDP-hez mért arányának fokozatos csökkentése, az idei 7,8 százalékról 2013-ra a GDP 3 százaléka alá. (2011 - 4,9 százalék, 2012 - 3,8 százalék). Középtávon pedig a kiegyenlített költségvetés.
A kormány által jóváhagyott, parlament elé napokban kerülő jövő évi állami büdzsé sarokszámai: 3,82 milliárd euró várható költségvetési hiány, 13,09 milliárd euróval a bevételi, 16,9 milliárd euróval a kiadási oldalon. Hiánycsökkentésként a kormány egy 1,75 milliárd eurós konszolidációs csomagot is meghirdetett, mely 980 millió eurós kiadáscsökkentő és 770 millió eurós bevételnövelő javaslatokból áll össze.
Január elsejétől így növekszik a fogyasztási adó, 19 százalékról 20 százalékra emelkedik az áfa, bővül a járulékokra vonatkozó kivetési alap. Az állami szférában mintegy 7 százalékkal csökkennek a folyó- és bérkiadások, kevesebb jut a farmároknak.
A költségvetést várhatóan csont nélkül szavazza meg a parlament, a büdzsé fő kockázatai sokkal inkább a bizonytalan gazdasági növekedésben rejlenek. Szlovákia egy kis ország, nyitott gazdasággal, a világgazdaság jövő évi alakulása így nagyban befolyásolja az állami bevételi oldalt. Kérdéses az is, mennyire lassul le a szlovák gazdaság növekedés a hazai megszorító intézkedések hatására.
A kormány befektetők előtti első nemzetközi vizsgáján mindenesetre jól szerepelt. Szlovákia az elmúlt hetekben 2 milliárd euró értékben 15 éves lejáratú eurókötvényeket bocsátott ki, melyek iránt több mint kétszeres volt a kereslet. A kibocsátás feltételei Olaszországgal azonosak, és jobbak Lengyelországnál. Ivan Mikloš pénzügyminiszter szerint a világpiac ezzel bizalmát fejezte ki a szlovák költségvetés iránt, mely képes lehet az államháztartás talpra állítására.
Külkapcsolatok
A szlovák külpolitika a korábbi kétszeres kormányfő, Mikuláš Dzurinda külügyminiszter köré összpontosul, akinek ismert nyugatbarát politikája Oroszország és Kína viszonylatában ugyan némi hátrányt jelenthet, amit nemzetközi tapasztalatával és jó tárgyalókészségével lehet képes ellensúlyozni.
Az ország a közelmúltban a Görögországnak szánt mentőcsomag elutasításával vált az euró övezet feketebárányává, bizonyítva, hogy a Brüsszel-komfort szlovák politikának is vannak határai. Mivel a mostani kormánypártok már ellenzékben is fenntartásaikat fejezték ki a mentőcsomaggal kapcsolatban, leginkább hazai társadalmi és gazdasági okokból, így annak egyértelmű elutasítása legitim döntésként értékelhető.
Szlovákia önbizalmát jelzi, hogy Ollie Rehnt, az Európai Unió gazdasági és pénzügyi biztosát is bocsánatkérésre szólította fel, miután az nehezményezte a szlovák döntést. Radičová ezt követő németországi útján Angela Merkelnél be is söpörte a nemzetközi sajtó elismerését. Hozzá kell tenni azonban, hogy az elutasításnak Brüsszel részéről az EU pénzek terén a jövőben még lehetnek következményei.
A külkapcsolatok terén külön említést érdemelnek a cseh-szlovák és a szlovák-magyar kapcsolatok. Míg az első a közös múltnak köszönhetően hagyományosan átlagon felüli, manapság még inkább. Hiszen Prágában és Pozsonyban is jobbközép kormány alakult, lehetővé téve, hogy a két ország sajtója behatóan taglalva rendszeresen összehasonlítsa a szomszéd reformlépéseit.
A szlovák-magyar kapcsolatok azért érdekesek, mert rendszerint alapjaiban képesek befolyásolni a helyi közhangulatot és választási eredményt. A kettős állampolgársági törvény, ill. szlovák nyelvtörvényen kívül a két ország között egy sor további nyitott kérdés is van. Ilyen tekintetben gesztusként értékelhető a minapi Martonyi - Dzurinda külügyminiszteri találkozó, melyet a szlovák fél ügyes píárfogásként külügyminisztere Budapest Maratonon való futásával vezetett fel.
Energiapolitika
Az ország gazdasági fejlődése szempontjából elengedhetetlenül fontos a nyersanyag-ellátás folyamatos biztosítása. Mivel az orosz gázimport aránya Szlovákiában kereken 100 százalék, a tavalyi energiaválság azt is megmutatta, mennyire sebezhető és kiszolgáltatott az ország az ukrán-orosz kapcsolatoknak. Bár a gázvita kapcsán felerősödtek az alternatív behozatali lehetőségek (lásd lehetséges osztrák gázbehozatal), továbbra is nagyban tőlük függ, milyen meleg lesz a szlovák háztartásokban. Ennek megfelelő a hivatalos szlovák politika is keleti szomszédaival szemben.
A szlovák energiaszektor nagy része már túl van a privatizáción. A Szlovák Gázművek (SPP) 51 százalékban az állam tulajdona, 49 százalékát (többségi képviselettel a vállalati menedzsmentben) pedig a német E.ON Ruhrgas és a francia Gas de France birtokolja. A nemzeti olajtársaság, a Slovnaft tulajdonrészének 98,4 százaléka a Mol tulajdonában van. A Szlovák Villamosműveket pedig 2006-ban az olasz Enel privatizálta.
Az Oroszországgal szembeni kőolaj és földgáz kiszolgáltatottság nélkülözhetetlenné teszi az ország számára az atomenergiát is, mely Ausztria viszonylatában érzékeny témát jelent. Ausztria ragaszkodik ahhoz, hogy Szlovákia teljes egészében bevonja őt a mohi atomerőmű bővítése körüli biztonsági párbeszédbe, melyet Iveta Radičová legutóbbi bécsi látogatásán meg is ígért.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
