Pusztán Lánczi András írása miatt megéri megvenni.

Valóban Magyarország?

Született egy ország, melynek uralkodó osztálya (idegen lévén) mindig a nép ellen, és saját önzése szerint élt! Akik soha nem átallottak idegen hatalomra támaszkodni, azt kiszolgálni saját uralmi helyzetük fenntartása érdekében.
„István, a Szent, volt az első, csaknem tudatos szemétszállítónk, ez a kegyes király, kinek kóbor lovag-szállítmányairól talán csak a liberális angol premier tudhatna méltón megemlékezni.” Ady:
Minden nép gyorsan szaporodik Hunniában, csak a magyar veti ritkán magzatát, mint a sivatag büszke, magányos oroszlánja. A magyar tudat Mohács után jócskán összezavarodott, ráadásul a török kiverése után a nemzet energiája a kipusztított területekre összpontosult, azt népesítette be újra. Miközben a szlovákok gyorsan nyomultak utánuk."
Coméniustól idegen volt az aktív forradalmiság, de az elmaradottság és az " örökös jobbágyság" rendszere közötti összefüggést azonban észre vette. Az alacsony népszaporulatot, a szegénységet, a paraszti munkakedv hiányát, a betyáréletet, az urak kegyetlenségeinek, törvénytelenségeinek, s annak tulajdonítja, hogy nem szaba¬don vállalt, hanem kényszerített munka folyik. Erdély tört. II. köt. 1527. o.
A román egyház a magyaroknak is adott földet, ha áttért a görög-keleti vallásra; melyet a római katolikus egyháznál kisebb anyagi követelések is ösztönöztek.„Másnap dé¬lelőtt én tartottam az ünnepi prédikációt, melyet a közönség láthatóan értetlenül hallgatott. Mert ezeknek nagy része már alig ért valamit magyarul. Olyan ősi nevük van, mintha az Árpád apánk kortársai volnának, és teljesen elrománosodtak." Szabó Dezső: Életeim 452. old. de 1700-1844 között 2200 ezer román települt be Erdélybe!
A MAGYAR urak baromsága. A magyar urak ezer éven keresztül mindig szem előtt tartották, hogy hatalmuk csak addig biztos, amíg nincs magyar etnikumú polgárság. Nem szabad követniük a nyugati népek példáját, ahol minden társadalomban volt viszonylag erős, saját etnikumú polgársága. Azt egyetlen királyunk nem engedte meg, hogy a városok polgárai magyarok legyenek, mert azok végül még autonómiát is követelnének. Ezért, ha éppen iparosra, kereskedőre volt szükségük, azokat idegenekből verbuválták, kereskedő- és iparos hiányt enyhítendő, uraink örömmel fogadták a Galíciából, Ukrajnából ide igyekvő zsidókat.
A zsidóság csak a 19. század második felében vált jelentős számúvá. A század végére érték el a lakosság közel 5 százalékát.(Történeelmi MO 10%!) Mikor bejöttek, a magyar jövedelmi szint feléről indultak, két generáció múlva elérték, talán meg is haladták annak a kétszeresét. Még nagyobb volt a fölényük az iskolázottságban, az idegen nyelvek ismeretében. A legnagyobb értékük mégis az volt, hogy nagyon erős volt a gazdasági motivációjuk, a vállalkozóhajlamuk, ami a magyar uralkodó osztályból szinte teljesen hiányzott
A zsidóság esetében a megfelelő elbánást csak a boldogulásukat tanúsító tények tekintetben lehet kielégítőnek mondani. Farizeus módon hallgatunk arról, hogy velük szemben minden társadalmi rétegben az elutasító magatartás volt a jellemző. Társadalmi beépülésüket sok sértő ellenkezés kísérte. Asszimilációs igyekeztük hideg érzelmi fogadtatásra talált.

A mai birtokosok és bérlők a mai rendszerrel, ezrével kergetik el a földről a népet a tengerentúli tartományokba, hogy ott keressék meg kenyerüket ahol lehet. És nem cselekszik ezt hódításvágyból, dicsőségért, nem is ellenséges szándékból, hanem tiszta kalkulusból. De ez a kalkulus kegyetlenebb a töröknél-tatárnál, mert az csak a testet ölte meg, kincsét rabolta el, csak a testet vitte ki rabszíjon idegen országba. De ez a kalkulus a lelket támadja meg, mert elkergetve őt az ősi rögről, megöli a lelkében azt, ami az emberben a legszebb, a legmagasztosabb, s ami a nemzetre nézve a legpótolhatatlanabb, a legdrágább, legértékesebb, kitépi lelkükből a hazaszeretetet. Feszty Árpád
1914-ben háborúba hajszolja a népet a bölcs ország vezetés a monarchia érdekeiért ahelyett, hogy a szabad¬ságharcot kezdené újra!
Az eredmény: egy elvesztett háború, 530000 halott, 1,5 millió sebesült, miatt reszketnie kell saját, romjai¬ban megmaradt hadseregétől! Mert az oroszországi forradalom hírére esetleg urai ellen fordul! Linder Béla hadsereg-főparancsnok ezért nem akar katonát látni! „Így tehát az állam kormánykerekénél álló burzsoák legelső feladatuknak a munkások „lefegyverzését" tekintették." Engels, Berlin
Horthy kormányzó eredménye újabb egy milliós lélekszámvesztés! 1956 200.000, 2010 újabb minimum 600.000 "Gazdasági, megélhetési" menekült! Miközben itthoniak 200.000 közmunkást "fizetnek adójukból"!