dobray
I 2014.04.26. 07:01
Is It Racist to Date Only People of Your Own Race? Rasszizmus-e, ha csak a saját fajtáddal randizol? – teszi fel a kérdést Reihan Salam a Slate-en. A válasza tömören: „igen”. Magyarán: randizz a haladás szolgálatában! Tegyünk egy-két gondolatkísérletet a felvetés kapcsán! Példaként állítják-e elénk majd a dinasztikus házasságokat a progresszívek? Kötelező lesz-e azonos neműekkel, illetve melegekkel randizni?
Mielőtt kitomboljuk magunkat, foglaljuk össze, miért is írja ezt a szerző: Salam kedvenc társkeresőjének (OkCupid) partnerkeresési beállításai közt bukkant rá arra a kérdésre, hogy „randiznál-e másik rasszhoz tartozó emberrel?”, amire számára meglepően sokan – köztük magukat „felvilágosultnak” tartó és antifasiszta hevületű ismerősei – válaszoltak nemmel – mindezt úgy, hogy a kérdésre nem kötelező válaszolni.
Ezután Salam arról értekezik, miért üdvös soknemzetiségű közegben felnőni, aminek persze megvannak a maga árnyoldalai, de ugyanakkor speciális tapasztalatokra tesz szert vele az ember és megértő lesz, valamint nem néz ufóként másokra. Bizonyára igaza is van, én is irigylem olykor-olykor a határon túli magyarokat plusz készségeikért, nyelvtudásukért, egy másik nemzet kultúrájának ismeretéért.
Salam szerint a rasszizmus és az elnyomatás, egyenlőtlenség egyik fő oka ugyanis minden antirasszista törekvés ellenére a „saját csoport favorizálása”, azaz hogy hasonszőrűek (hasonbőrűek) közt mozgunk többet. Ezért szerinte támogatni kell a rasszközi (nemzetiségközi) találkozókat. Salam leszögezi: nyilván nem baj, hogy a társkereső kérdésére nemmel válaszolók felvállalják preferenciáikat és nem kertelnek, amivel mindenki dolgát megkönnyítik. De – teszi hozzá – nem lenne-e jobb mégis, ha azzal is a rasszizmus ellen küzdenének, hogy a feltett kérdésre igennel válaszolnak? (Rákerestem: van olyan, hogy interracialdating.com; meg olyan cikk is, hogy 9 dolog, amit a fehér melegekkel való randizásból tanultam.)
Ez a gondolatmenet önmagában maximum egy monomániás érthető moralizmusára világít rá, amely minden más ügyet alárendel az Egy Szent Ügynek. És tulajdonképp azt is mondhatnánk, hogy végül is, miért ne, szavazzanak nemmel. Ami miatt mégis többet érdemel a dolog egy legyintésnél, az az, hogy a szerző mégiscsak azt válaszolta cikkének már idézett, tömör, egyszavas leadjében a címben feltett kérdésre, hogy „igen”.
Nyilván Salam nem óhajtja állami eszközökkel is előmozdítani a rasszizmusellenesség demontrálására épülő párválasztást – a következő fokozat az is lehetne, hogy tedd félre az érzelmeidet, és házasodj más rasszhoz tartozóval akkor is, ha nem vagy az illetőbe szerelmes, ezzel is elősegítve a rasszizmus elleni küzdelmet! Kétségtelen, hivatásos forradalmárok szoktak ilyen metódussal párt választani maguknak.
Emlékeim szerint a liberális meggyőződés párkapcsolati kérdésben alapvetően az, hogy hallgass a szívedre. Annyira az érzelmek és vonzódások a lényeg, hogy tulajdonképp ez mindent felül tud írni: nem szereted már? Válj el, stb stb. A melegházasság melletti kampányoknak is az a fő üzenete, hogy a házasság két (?) személy közti szoros érzelmi kapcsolat, és miért ne lehetne boldog két (vagy több) LMBTQ személy, ha szeretik egymást.
Nem tudom, hogy Salam osztja-e ezen nézeteket (szerintem kissé egyoldalú pusztán érzelmekre hivatkozni), mindenesetre a párkeresésnek szerinte kell, hogy legyenek a magánéletin túlmutató, magasabb, a haladást szolgáló szempontjai. Persze Salam csak annyit kér, hogy ne zárja egy társkeresőn kereső eleve az opciók közül a lehetőségét egy más rasszhoz tartozóval való randinak, nem akar kéretlen módon kiházasítani senkit. Elismeri, hogy a párkapcsolat mégsem puszta rasszizmus elleni küzdelem, a szívügyek szívügyek, ettől még lehet olyan internacionális és soknyelvű, sokszínű a baráti közegünk, hogy egyik nap a melegnegyedben, másik nap a muzulmán negyedben kelljen házibuliba mennünk.
Mit tegyen valaki, ha ezzel együtt is legintimebb szívügyeiben a saját fajtájához vonzódik, similis similem gaudet? Nemsokára kimutatja róla a haladó pszichológia, hogy látens rasszista? És vajon követeljük-e meg az etnikumközi randi lehetőségét a kisebbségi nemzetiségek tagjaitól is, vagy ők nem kötelezhetőek ilyesmire, mint az elnyomott oldal képviselői? Nem takarítanak-e meg ők is időt és pár kellemetlen kalandot, ha nem találkoznak olyanokkal, akik amúgy nem akarnának velük találkozni? Tegyük hozzá: Amerikában egy kultúrában élnek a fehérek, feketék, hispánok, stb, a bőrszínbeli különbség nem biztos, hogy kulturális eltérést is jelent. Így könnyebb megtalálni a közös hangot Amerikában egy feketének meg egy fehérnek, mint mondjuk Európában egy spanyolnak meg egy németnek, pedig ők egy rassz. Szóval felénk megalapozottabban lehet emlegetni a nemzeteken áthidaló párkapcsolatba bonyolódókat a leselkedő veszélyekre, ezek sikeres leküzdéséről azonban számtalan kiváló példa áll rendelkezésre (a világ ezen részén igen gyakoriak volt a német-lengyel és a magyar-lengyel házasságok, utóbbiból több példaértékűt ismerek).
Talán esetleg akár a rasszizmus elleni küzdelem nevében hatóságilag is be lehetne tiltani a társkeresőkön az ominózus kérdés feltételét, sőt, minden más specifikáló kérdést is, ugyanis elfogadhatatlan a társadalmi fejlődésre nézve, hogy a párkeresők már online kiszűrhetik a nekik nem megfelelő magasságú, alkatú, érdeklődésű, vallású, szexuális orientáltságú egyéneket! Hisz nem csak a nemzetiségéről nem tehet az ember, hanem arról sem, hogy a beállítottsága humán vagy reál, hogy milyen magas, hogy könnyen hízik és hasonlók.
Emlékszünk az általános iskolai osztályfőnökök hiábavaló erőfeszítéseire, hogy azzal próbálták előmozdítani az osztálykohéziót, hogy egy osztálykiránduláson hatóságilag külön szállásra tette a barátokat, és egy szobába helyezte az ellenségeket, hogy akkor most majd jobban megismerik és megszeretik egymást? Pedig ott még csak haverkodásról volt szó, nem szerelemről.
Egyszer talán még a dinasztikus érdekházasságokat is példaértékűnek fogják találni a progresszívek, hisz mi volt ellene a nacionalizmusnak, ha nem az, hogy a nemzeti érzéshez kevésbé kötődő uralkodói dinasztiák idegen országból való párválasztásokkal is erősítették az uralkodói elit nemzetközi jellegét, segítették elő a békét és akadályozták meg a nacionalizmus kibontakozását?
A progresszív vélemény szerint az ember nemi orientációja ugyanúgy vele születik és nem tehet róla, ahogy a rasszáról és nemzetiségéről sem. Tudjuk: a „fajközi házasság” egykori tiltása szerintük éppen olyan volt, mint a melegházasság ellenzése (szerintem nem: természetesen a melegházasság ellenzése teljes mértékben megfér azzal, hogy hülyeségnek tartom a „fajközi házasság” bármilyen ellenzését). Ebből az is következhetne a fenti gondolatmenet tükrében, a szexuális kisebbségek elnyomása elleni és esélyegyenlősége melletti harc nevében, hogy a heterók randizzanak melegekkel és azonos neműekkel. Kérdés persze, a melegek nem vennék-e ezt inszinuációnak, mert ugye a progresszív érvelés szerint az elnyomó osztályok kényszeríthetők hatóságilag, ám az elnyomottak nem, számukra a legteljesebb szabad választást kell biztosítani.
Feltehetnénk persze azt a kérdést is: Is It Racist to Date Only People of Your Own Sex? Nem rasszizmus-e, ha csak azonos neműekkel randizol?
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
