Az Összefogás pártjai olyan kommunikációs csapdákat állítottak fel saját maguk számára, melyek eredménye, hogy a Fidesz ma számottevően erősebbnek tűnik, mint ténylegesen. Mindez azt eredményezi, hogy az ellenzéki szavazók maguk sem hiszik el, hogy a Fidesz legyőzhető. A HVG számára készült Medián-kutatás szerint a népesség 69 százaléka gondolja úgy, hogy egy most vasárnap tartandó választáson a Fidesz győzne, 58 százalékuk valószínűsíti, hogy ez április 6-án is így fog történni. Az MSZP győzelmi esélyeit illetően: ha most vasárnap lennének a választások, 6 százalék szerint győznének a szocialisták, míg április 6-ára nézve az arány 10 százalék.
Szolomayer Balázs cikke
1. A túlhatalom
Az MSZP már a 2010-es két választási forduló között összefogásra biztatta a nem fideszes szavazókat, hogy megállítsák „Orbán Viktor túlhatalmát”. A szocialisták és értelmiségi holdudvaruk – hasonlóan az 1998-2002 közötti ciklusban tanúsított magatartásukhoz – ismét elővették a demokrácia-problémát. Bírálták a „független” intézmények elfoglalását, tüntettek a sajtószabadságért. Folyamatosan napirenden tartották a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolását. Az Alföldi-üggyel pedig kultúrkampfot vizionáltak. Négy éven keresztül azt demonstrálták, hogy a Fidesz minden fontos pozíciót elfoglalt. Ez részben igaz, ugyanakkor ez a kommunikáció a választópolgár felé két dolgot közvetített: 1. az ellenzék képtelen volt megvédeni saját pozícióit, vagyis gyenge; 2. a baloldal ötlettelenek bizonyult az új hatalommal szemben – az előző kabinet regnálása alatt a Fidesz megtalálta a kiskaput a népszavazással. Ugyanakkor sikertelen kommunikációjuk felelősségét a választókra hárították: az emberek nem értik a demokráciát.
2. A Jobbik felemelése
Az MSZP választási kudarca után támogatottsága alig haladta meg a Jobbikét. Ezt a középpárti státuszt önmaga is jelentős mértékben megtámogatta a „centrális erőtér” folyamatos hangsúlyozásával, mely kimondatlanul ugyan, de máig a Fidesz stratégiai iránya. Ugyanakkor a radikális párt, mint a legfőbb ellenfél támadása azt a benyomást keltette a választópolgárokban, hogy az MSZP a Jobbikkal van egy súlycsoportban. Az baloldal azonban eredményeket nem tudott felmutatni a Jobbik visszaszorítását illetően – nem sikerült karanténba zárni a pártot –, ismét csak a gyengeség látszatát keltve. Ellenben a Jobbikot lényegesen erősebbnek láttatta, mint amilyen valójában. Ennél is jobban jött ki mindebből a Fidesz, mely a „sas nem kapkod legyek után” imázsával be tudta mutatni, hogy a jobboldali és a baloldali szocialisták egymással hadakoznak, míg ő maga felüláll mindezen.
3. Az EU-hoz való fohászkodás
A balliberális ellenzék látszólag ügyesen használta ki az Európai Uniós Elnökség fél évét, hogy nemzetközi nyomást gyakoroljon a kormányra. Ezt szolgálta a médiatörvénnyel összefüggő többszöri európai parlamenti vitanap, valamint a Tavares-jelentés elfogadtatása is. Azonban szignifikáns politikai eredményeket képtelen volt elérni az általa favorizált kérdésekben. A presszió eredménytelensége ráadásul megtörte a baloldali szavazók abbéli hitét is, hogy az EU meghátrálásra tudja kényszeríteni a kormányt. Ugyancsak kudarcot vallott annak hangoztatása is, hogy az Európai Néppárt kihátrál a Fidesz mögül. Ezzel viszont ismét a politikai gyengeség képét öltötték magukra, ráadásul saját választóik „cselekvőképes Európába” vetett hite is minden bizonnyal csökkent. E helyzetbe az MSZP és holdudvara lavírozta saját magát.
4. A Közgép és a médiabirodalom
Hasonlóan a Fidesz korábbi kommunikációjához az ellenzék is kiépítette magának a „legyőzhetetlen médiabirodalom” toposzát. Mely nem alap nélküli, mivel a jobboldal ma lényegesen jobban áll e tekintetben, mint bármikor máskor, ugyanakkor ez a kommunikáció két helyen is megbicsaklik. Egyrészt túlzott képet fest a jobboldali médiáról – az internetes médiában még mindig elég rosszul áll a Fidesz – másrészt önfelmentést jelent a baloldali kommunikációnak.
Károsnak mondható a korrupció túlhangsúlyozása is. A baloldal minden üzenetében azt hangsúlyozza ki, hogy mekkora összeget nyert a Közgép. Ez azonban nem korrelál a valósággal, ugyanis ez csak a közbeszerzés összege, nem az általuk feltételezett korrupció folyamán elsíbolt pénzmennyiség. Így belekergetik a választókat egy olyan tévhitbe, hogy a Fidesz ezt a teljes összeget lenyúlja; és hogyan is lehetne versenyezni egy olyan párttal, melynek szinte korlátlan összegek állnak a rendelkezésére?! Erre talán az egyik legékesebb példa az Átlátszó blog cikke alapján készített, a Vastagbőrön látható óra, mely szerint a Közgép másodpercenként 13 697 Ft-ot tesz bele a fideszes kasszába.
5. Választási csalás predesztinációja
A baloldal tavaly március óta következetesen megkérdőjelezi a választások tisztaságát. Ez a kommunikáció természetesen alkalmas lehet arra, hogy egy esetleges ellenzéki vereség után csalást kiáltsanak. Ugyanakkor alkalmas arra is, hogy elbizonytalanítsák saját táborukat. Ha egy rendszerben az ellenzék képtelen a győzelemre, akkor miért menjenek el a hívei szavazni?
6. A Fidesz kommunikációjának átvétele
A balliberális ellenzék észre sem vette, hogy a Fidesz nyelvén kommunikál. Ugyanazokat a frázisokat és szimbólumokat kezdte el használni, melyeket a jobboldal. Gondolok itt elsősorban a rezsicsökkentésre, mellyel összefüggésben nem új szavakat talált ki, hanem a rezsicsökkentést próbálta kikarikírozni: „rezsiátverés”, „rezsiadó”, „rizsacsökkentés”. Ezek jó heccnek tűnhetnek, ugyanakkor ugyanazt a hibát követték el, amit az SZDSZ a 2009-es európai parlamenti választásoknál – akkor a liberális párt a plakátjai felét átengedte a Jobbiknak. Nem hiteltelenítették, hanem felerősítették a Fidesz kommunikációját. A másik eklatáns példa a „gyarmat”, mint szimbólum elfogadása. Az ellenzék a paksi atomerőmű bővítése kapcsán orosz gyarmati függőséget emleget. Ezzel nem rést ütöttek a jobboldalon, hanem átvették annak szimbólumrendszerét.
Ha ezen szempontokat figyelembe vesszük, akkor választ kaphatunk arra, hogy ma miért csak a szavazók 6 százaléka szerint győzne az MSZP egy most vasárnap tartandó választáson. A szocialisták és értelmiségük saját maguk csapdáiba sétáltak bele. Kérdéses, hogy a januári összefogás óta csúcsra járatott „a Fideszt le lehet győzni” topik meggyőzi-e a választókat, akiknek majd négy évig éppen az ellenkezőjét sulykolták a fejébe. De bizonyára „akkor jó ötletnek tűnt”.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!