dobray
I 2012.02.16. 15:15
Neelie Kroes férje, Bam Peper 2011 novemberében azt nyilatkozta, hogy felesége 1993 és 2001 között a politikus asztrológusok és látnokok tanácsaitól függött mind személyes, mind üzleti ügyekben. Ezután már érthető, hogy miért ad „egy online magyar vállalkozó” szavára: Kroes „egy magyar online vállalkozótól arról hallott, hogy a kisebbségeket diszkrimináció éri Magyarországon, és egyre elterjedtebb a fajgyűlölő beszéd. Erőszakos támadások is érték a kisebbségeket, és a romák azt tervezik, el akarják hagyni az országot.”
Az Európai Unió Bizottságának egyik alapelve, hogy tagjai, a biztosok sine ira et studio képviselik az unió érdekeit, akár hazájukkal, pártállásukkal szemben is. Ők a letéteményesei az összuniós érdeknek – bár szerintem erőst kétséges, hogy ilyen létezik-e egyáltalán. Mindenesetre Neelie Kroes megmutatta, hogy működik az elfogulatlanság az ő esetében: árukapcsolásként a bizottság előtt lévő ügyek mellé még odacitált másik jó párat is. Eredetileg ugye főként a médiatörvény, az adatvédelmi biztos és a jegybank függetlensége és a bírák korhatárának ügye érdekelte a bizottságot, a múlt csütörtöki meghallgatás azonban Magyarország állapotáról szólt.
A többnyire liberális képviselők a többség zsarnokságáról, a pluralizmus hiányáról beszéltek, Lunacek nevezetű osztrák zöld politikus megjegyezte, hogy a békemeneten szerinte antiszemita és EU-ellenes feliratokat lehetett látni, és ugye jön az autokrácia. Lehet mondani, hogy a szegény embert az ág is húzza, de néhány bizottság elé került ügyből még következik ilyen árukapcsolás. Kroes nyilvánvalóan nem tájékozódott sem a romák, sem más kisebbségek helyzetét illetően sem.
A kisebbségek helyzetének emlegetése azért is álszent, mert ha van, akiket
nem véd az EU és a nemzetközi jog sem, akkor azok a kisebbségek. Lehet kezdeményezni egyértelműbb, keményebb, kötelezőbb EU-s szabályozásokat a kisebbségek védelmének érdekében, valószínűleg hazánk teljes mértékben támogatná ezt.
A múlt csütörtöki
meghallgatáson Göncz Kinga és Fleck Zoltán is azt hangoztatta, hogy Kroes a törvények szellemét is védi, nem csak a betűjét. Valóban nem árt az egészet nézni, csakhogy egyáltalán nem tesz jót egy biztos és egy politikus hitelének sem, amikor a tárgyi tévedéseire és össze-vissza értesüléseire vonatkozó kritikákat azzal üti el, hogy sebaj, az egészet kell nézni. Csakhogy mi van, ha a kritikák soráról szép sorban bebizonyosodik, hogy igaztalan? Akkor is a „nagy egész” alapján kell ítélkezni? Ha a „nagy egész” nem a „nagy egész”?
Van mit kifogásolni az Orbán-kormány hatalomgyakorlási technikáiban, ha viszont a törvényeket nézzük, akkor arra fogunk jutni, hogy például a médiatörvénytől a Klub rádiót akár így, akár úgy is lehetett volna kezelni, a Fidesz és a kormány hozzáállása a médiához nem a médiatörvénytől függ, és a korábbi szabályozás alatt is hasonló volt. Az is uncsi tétel, amire a múlt csütörtöki meghallgatáson is rámutattak többen, hogy az uniós honatyák (?) más szemében a szálkát meglátják, a sajátjukban a gerendát azonban nem.
Ezen a csütörtökön a balos EP-frakciók
határozatot fogadtak el Magyarország ellen (bocsánat, a magyar kormány ellen, of course). Érdekes kérdés, hogy ha a magyar törvények esetében úgy hiányolják a konszenzust, akkor vajon mennyire tekinthető pártatlannak egy ilyen határozat, amit a Néppárt nem fogadott el? Ezek szerint az Európai Unióban a demokrácia értelmezése a baloldali frakciók kiváltsága?
Részemről súlyos aggodalmamat fejezem ki a politikai elfekvőként is funkcionáló Európai Parlament és az EU demokráciához és szuverenitáshoz való hozzáállása miatt, ami nem aggódott ennyire a demokrácia miatt 2006-ban és 2007-ben. Esetleg lehetne aggódni a többi ország miatt is, amelyik ellen folyamatban van valamiféle bizottsági vizsgálat.
Magyarországot szoros emberfogásban kényszerítik nem EU-s intézmények (Európa Tanács, Velencei Bizottság) ajánlásainak elfogadására, kvázi kötelezővé teszik számára, ami nem kötelező a saját hazájuknak sem. Ugyanezeket az elveket viszont nem kérik számon másokon, például Szlovákián. A balos EP-képviselőket nem érdekli a valódi helyzet, csupán kihasználják a helyzetet, hogy üssenek egyet egy jobbos vezetésű országon. Ott van az ET nyelvi chartája, amiről
a la carte válogatnak az aláírók, esetleg Szlovákiának jelezni lehetne, hogy a la carte fogadja el az összes pontját.
Az ilyen ügyek nem közelítenek minket az EU-hoz, hanem eltávolítanak tőle, belőlem is előjön a régi jobbos, és azonnal kettős mércét kezdek emlegetni. Az EU-ban nem csak gazdasági, hanem értékválság is van, az már régen nem az, aminek indult, az EU egyre inkább a tagállamok fejére nő, egyre inkább a
toleranciadiktatúra foglya, egyre nő benne a demokratikus deficit. Egy ilyen nehézkes, technokrata szervezet ne beszéljen európai identitásról és főleg ne szubszidiaritásról. Az „egység a sokféleségben” inkább uniformizációnak tűnik egyre inkább. A legviccesebb az, hogy a kommunisták is aggódnak a magyar demokráciáért.
Mindenesetre az ilyen egyértelműen pártérdek-vezérelt határozatok aktuálisan kipécézett, rosszfiúk ellen nem öregbítik az európai demokrácia és politikai kultúra hírnevét. Kábé a balos frakciók annyira nagyítják fel a problémákat és csatolnak a létező magyar bajokhoz újakat, ahogy az Ivan Csonkin közlegény élete és különleges kalandjaiban hallják félre és vonultatnak fel felesleges túlerőt a Csonkin és bandájának értett Csonkin és babája ellen.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!