dobray
I 2012.01.05. 07:13
Mikor tiltakoznak a magyar jogvédők a délvidéki magyarverések ellen? – tehetnénk fel a kérdést a legfrissebb temerini eset kapcsán, ahogy például a Mandiner rámutatott arra, hogy Tamás Aladárné jogaiért sem állt ki a Demokratikus Charta és a többi jogvédő társaság, csak az LMP, ami tisztességes liberális módjára áll a kérdéshez, és meghaladta a régi balos reflexeket.
A Konzervatórium
Facebook-oldalának kommentjei között meg is érkezett az örök liberális válasz a felvetésre: nem magyar állampolgárokról van szó, ők egy másik állam polgárai, oda fizetnek adót, mit foglalkozunk velük. Egyrészt: lehet, hogy már Magyarország polgárai is, mivel ugye megkönnyítették a magyar állampolgárság felvételét.
Másrészt: ha a határon túli magyarokat ért jogsértések nem fontosak, akkor miért fontosak a tibetiek jogai, az irániak jogai, vagy akár a hazánkban élő nem magyar állampolgárok jogai? Fel lehet kiáltani, hogy az emberi jogok belügyek, így minden ország azt csinál, amit akar. Bye-bye, nemzetköziség! Bye-bye, nemzetközi szolidaritás! Ha nem fontosak a határon túli magyarok, akkor miért is legyen fontos az emberi jogok itthoni érvényülése az amerikaiaknak, az európaiaknak, és akárkinek az országhatáron túl? Miért pattogunk Kína miatt? Észak-Korea miatt? Miért vártunk segítséget a kommunizmus alatt nyugatról? Miért tüntettünk a falurombolás ellen? Nem vagyunk kínai, észak-koreai, német állampolgárok, nem a mi ügyünk… ez következik a cinikus liberális érvelésből. Mi meg nem vagyunk az ő ügyük, mert ilyen alapon
miért is legyen fontos egy francia vagy angol, esetleg uniós jogvédőnek, hogy mi történik Magyarországon? És miért támogatjuk nagyon helyesen) a hazai nemzetiségek közösségi jogait, ha a határon túliak esetében nem tartjuk azokat fontosnak?
Nem szabad nemzetiség, etnikum alapján különbséget tenni az emberek között! – halljuk a felkiáltást. De hát épp ez az, emiatt kellene tiltakozni a hazai jogvédőknek a határon túli magyarokat érő atrocitások miatt! Másrészt: miért épp az etnikai különbségtételt emelik ki? Az állampolgárság nem okoz megkülönböztetést? Ilyen alapon egy nagy világállamnak szabadna lennie csak, egységes törvénnyel.
A nemzeti, etnikai különbségek léteznek, és
közösségalkotó tényezők: mit is jelent az a szavunk, hogy vérrokonság…? Nyilvánvaló, hogy közelebb állnak hozzám a családtagjaim, a rokonaim, a barátaim, a földieim, valamint a nemzettársaim, mint a nem családtagok, nem rokonok, nem barátok, nem földik vagy más nemzetiségűek. Azaz amíg nem gondoskodtam a családomról, addig bűnös képmutatás nekiállni a vagyonomból hátrányos helyzetűeket támogatni az ország vagy a föld másik végén. És így természetesen felelősséget viselünk nemzetünk tagjaiért is, akkor is, ha történelmi okokból a határon kívülre rekedtek.
Természetesen ugyanolyan súlyos mondjuk a manysi fiatalok megverése Szibériában, vagy az indiánoké Amerikában, de mindenki kerek szemekkel nézne, ha a magyar jogvédő mozgalom ezek ellen emelne szót, ami nyilvánvalóan súlytalan tett lenne – hacsaknem nemzetközi jogvédő erőket tudna megmozgatni ezen ügyek mellett. Ezt viszont valószínű megteszik a helyi jogvédők, a határon túli érő atrocitások elleni tiltakozást viszont csak magyar jogvédők tudják elindítani. Nekünk itt, a Kárpát-medencében '56 tapasztalatával nem szabad lebecsülnünk a nemzetközi tiltakozások és nyomásgyakorlások lehetőségét. Kínában, Kubában, Észak-Koreában pedig ugyanúgy nemzetközi segítségre szorulnak a jogvédők, mint anno mi is arra szorultunk.
Emellett viszont nem egyformán hazánk az egész glóbusz, és akik közelebb állnak hozzánk valamilyen okból kifolyólag, legyen ez az ok akár vallás (
keresztényüldözés), akár nemzetiség, akármi más, azokért fokozottan felelősek vagyunk. Ráadásul az, hogy deklarációkkal kiállunk a
free Tibet! mellett, nem zárja ki, hogy a határon túli magyarokért is kiálljunk (sőt, természetesen például a családban történő erőszak elleni vagy netalántán a melegjogi aktivizmus sincs ellentétben ezzel).
Igenis, felelősebbek vagyunk a saját házunk tájáért és a határon túli magyarokért, mint a világ többi részéért, állapotbeli kötelességünkből adódóan. Arról nem is beszélve, hogy többet is tudunk tenni értük.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
