Neoliberális vagy kádári-e az Orbán-kormány?

dobray I 2011.07.06. 07:23

Az MSZP és az LMP azzal vádolja az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját, hogy az neoliberális vagy neokonzervatív lenne – ugyanazt a gazdaságpolitikát más fórumok kádáristának titulálják. Ha kizárjuk, hogy Kádár neokon volt, vagy a neokonok kádáristák, akkor valahogy fel kell oldanunk a diszkrepanciát. 

Részemről számos gazdaságpolitikai lépést üdvözlök, számosat pedig nem, és másokhoz hasonlóan kissé kapkodónak látom a gazdaságpolitikát. Azt az érvet hamisnak tartom, hogy ne kellene egységes gazdaságpolitikai koncepció, amikor „úgyis mindig változik a helyzet”, új helyzetekre kell reagálni. De kell, hogy legyen, mivel ha nincs, akkor változtatni sincs min. A Matolcsy-féle (a mások mellett a Varánusz blog által is matolcsyzmusnak nevezett) gazdaságpolitikában ugyanakkor van némi koncepció, a növekedéspárti harmadikutasság vagy valami hasonló. 
 
A neoliberális jelzővel van egy gond: talán nincs a világon olyan ember, aki azt mondaná magáról, hogy ő neoliberális (kivéve jvizkeleti kollégát). Ha azonban jól értem a neoliberalizmus bunkósbotját forgatókat, akkor ez a Hayek-Friedmann-Reagen-Thatcher-féle gazdaságpolitika volna. Nyugaton ezt szokás „jobboldalinak” nevezni. (Egyébként milyen dolog, hogy ugyanazt a gazdaságpolitikát nevezik neolibnek és neokonnak? És hogy ezeket a jelzőket át akarják ültetni magyarországi környezetbe?) Nálunk összekeveredtek a lapok, például amiatt, hogy a Horn-Bokros-féle és a Gyurcsány-féle gazdaságpolitikát is neoliberálisnak hívták, például a Magyar Nemzetben. Így a neoliberális itthon a „multipárti megszorító politika” szinonímája lett. 
 
Ha viszont minden ellenérzésünk és fenntartásunk ellenére Reagen és Thatcher gazdaságpolitikáját neoliberálisnak nevezzük, akkor a magyar baloldali kormányok gazdasági intézkedései nem éppen azok. Mit csináltak Bokrosék és Gyurcsányék? Adót emeltek véges-végtelen, emellett hangoztatták, hogy mindenki álljon meg a maga lábán. Adót emeltek egy olyan országban, ahol amúgyis az egyik legmagasabb volt már az EU-n belül az adóteher és az újraelosztás mértéke. A „neolibek” (avagy „neokonok”) viszont éppen adót szoktak csökkenteni, tehát a hazai balos kormányok nem voltak éppen neolibek. 
 
Az egykulcsos, 16 százalékos szja, a segélyezés visszaszorítása (és a munka fontosságának hangsúlyozása), a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, a részmunkaidő pártolása, pár kisadó megszüntetése és a bürokrácia megígért csökkentése, valamint a növekedéspártiság lennének a neolib elemek a kritikák szerint. Az új világrend hangsúlyozása, a kelet felé fordulás, a multiellenesség, az állam gazdasági aktivitása (például a MAL vagy a MOL esetében), a magán-nyugdíjpénztárak „államosítása”, az ágazatokra kivetett válságadók, a nyugdíjasok ingyen utazásának meg nem szüntetése és a misztikus „extraprofit” kárhoztatása pedig a baloldali gazdaságpolitikai elemek. A kettő együtt a gúzsba kötött matolcsysta gazdaságpolitika harmadikutasságát adja ki. A gúzsbakötöttség a költségvetési hiánycél tartásában és az EU árgus szemeinek figyelésében nyilvánul meg. 
 
  Mondhatjuk-e ezt szegényellenes, gazdagpárti megszorító politikának? Éppenséggel mondhatjuk, ám látnunk kell, hogy az Orbán-kormány – függetlenül attól, hogy lépéseivel egyetértünk-e vagy sem –, nem úgy szorít meg, ahogy Bokrosék és Gyurcsányék. Utóbbiak ugyanis a középosztályra tett terhekkel, a családosok szívatásával, adóemeléssel próbálkoztak. Orbánék a válságadókat leszámítva viszont éppen a középosztályt próbálják megkímélni, és mindenkit a munka felé ösztönöznek (valamint sajnos az oktatáson akarnak spórolni).
 
Nem zárom ki, hogy van összefüggés a 16 százalékos szja és ezen megszorító intézkedések között, amennyiben az elsővel keletkezett hiányt az utóbbiak nyomán előálló (plusz válságadók) bevétellel próbálják betömni, egyelőre kevesebb, mint több sikerrel. Matolcsy és apparátusa amúgyis hajlamos elszámolni magát, azaz felültervezni a bevételeket, ha hihetünk a híreknek, ami elég alapvető hiba. Az esetleges ilyen összefüggés azonban szerintem másodlagos. 
 
Akármennyire is nem tetszik nekünk a Matolcsy-féle gazdaságpolitika, azt mégsem mondhatjuk, hogy szegényellenes és gazdagpárti volna. Miért is nem? Az MSZP-LMP-féle érvelés kb úgy hangzik, hogy a 16 százalékos, egykulcsos szja-val a kormány odaadja a gazdagoknak, ami eddig az övék volt. Ez erős csúsztatás. A kormány az egykulcsos szja-val nem odaadja a gazdagoknak, ami eddig a szegényeké volt, hanem nem vesz el tőlük annyit, amennyit eddig, és náluk hagyja a pénzük egy jelentősebb részét. 
 
Aki rosszabbul járt, nem az szja új egykulcsa miatt járt rosszabbul, ép eszű ember nem gondolhatja, hogy kevesebb pénze lesz valakinek egy országban, ahol eddig 17 százalék volt a legkisebb adókulcs, most meg egy van, 16 százalékos. A párezer forintos rosszabbul járás a sajnálatos módon el nem törölt szuperbruttósításnak (a béralap 1,27-szerese után adózunk) és az eltörölt adókedvezményeknek köszönhető. A kormány azt remélte, hogy az OÉT-ben való megállapodás alapján ezek a negatív különbségek majd béremelés következtében eltűnnek, nem így lett. De az okuk nem az egykulcsos szja, amely egyébként a környező országokban is sikerrel alkalmazott adózási forma. Az a kívánalom, hogy a gazdagok fizessenek többet, már az egykulcsos adóval is megvalósul, hiszen így is az fizet többet, akinek magasabb a jövedelme. 
 
A munkapárti intézkedésekre, így a segély újragondolására, iskolába járáshoz kötésére, természetben adására és más ilyen „szegényellenes” intézkedésre pedig az szja kulcsaitól függetlenül szükség volt egy olyan országban, ahol tízmillió emberből 3,8 millióan dolgoznak. A gyermekek utáni adókedvezményre pedig egy olyan országban, ahol kevés gyerek születik. Az Orbán-féle adókedvezményes megoldásokat rendszerint az az MSZP-s kritika éri, hogy azok is a gazdagoknak kedveznek, amennyiben kis jövedelműek vagy épp jövedelemnélküliek számára nem sokat jelent. Egyrészt a kedvezmény az kedvezmény, akár kicsi, akár nagyobb, másrészt miért akar még pénzt az államtól az, aki nem dolgozik? Az adókedvezmény is lehet munkára ösztönző hatású. (Igen, tudom, hogy kevés a munka.)
 
Az MSZP-nek és az LMP-nek az a baja, hogy a középosztályt (már ha létezik ilyen – a mentalitásra gondolok) eleve gazdagnak nézik, akiktől oly sokat lehetne elvenni és azt odaadni a „szegényeknek”. A magyar fizetéseket tekintve ez azonban marhaság. Tuti hogy jelenlegi ellenzéki mivoltukból adódóan tiltakoznának a nyugdíjkorhatár általános emelése ellen is (miként sokan nyugaton), ahogy a rendvédelmi dolgozók kedvezményeinek eltörlése ellen is tiltakoznak. Hogy miből lesz nyugdíj  meg akár újraelosztás úgy, hogy nem dolgoznak sokan és nem vállalnak gyermeket, az mintha kimaradt volna a baloldali pártok számításából. 
 
Érdekes, hogy eddig mindig balról hangoztatták, hogy a magyar jóléti állam koraszülött, amikor pedig a jobboldal elkezdi visszanyesegetni a (gazdaságilag és erkölcsileg is) fenntarthatatlan kinövéseket, akkor megindul a sipákolás a társadalmi igazságosság nevében. Én viszont nem tudom, miért az a társadalmilag igazságos, ha a középosztálytól arányaiban többet veszünk el és odaadjuk az állítólagos szegényeknek.
 
A jelen helyzetben azért mégiscsak a dolgozást és a gyermekvállalást kell ösztönözni. Ha az ezért tett intézkedések a gyermektelenek és nem dolgozók büntetésének tűnnek, imigyen a szabad választás korlátozásának, ám legyen. Ellenkezőleg viszont a gyermekeseket és dolgozókat büntetnék. Az is diszkrimináció. Középút nincs, ha nem ösztönzöm a munka- és gyermekvállalást, azzal máris a járadékvadászatot és a gyermektelenséget ösztönzöm. 
 
Szokás még azzal jönni, hogy ez a szívünknek kedves reagenista-thatcherista gazdaságpolitika individualista, míg a baloldali a közösségi felelősségvállalásra ösztönöz. Ez a nézet azt tételezi fel (miként a nyugdíjakkal kapcsolatban sajnos az Orbán-kormány is), hogy aki nem fizet magasabb adót, az nem járul hozzá elesett embertársai megsegítéséhez és a közjóhoz megfelelő mértékben, a magasabb adók viszont igen. Én a magam részéről fontosnak tartom és szeretem az államot, mint olyat (nem vagyok az éjjeliőr állam híve; mindazonáltal írtunk már az egydimenziós államfelfogás értelmetlenségéről), ám e téren a dolgok éppen fordítva állnak. Természetesen a közszolgáltatások terén például igenis fontos az állam, tehát az állam szerepvállalása és ennek adókkal való finanszírozása is egyik, de nem kizárólagos terepe a közösségért való felelősségvállalásnak. Viszont a kis, helyi közösségek éppen akkor mennek tönkre, ha az állam a fokozott újraelosztás révén finanszírozza a munkakerülést és azt, hogy mindenki azt csináljon amit akar, ne kelljen az embereknek egymásra támaszkodniuk, megsegíteni egymást, mert az állam úgyis segít (amíg nem voltak nyugdíjak, a család tartotta el az öregjeit). De ettől még a konzervativizmustól nem idegen az állam szociális szerepvállalása, lásd Bismarck, lásd az angol(!) Benjamin Disraeli, vagy épp a német kereszténydemokraták.
 
Summa summarum: értem én, hogy ki miért gondol, amit gondol, de a tiszta (sokszor import-) modellekben való gondolkodás (neokon, neolib) szerintem félrevisz. És azt sem látom be, miért csak két pólusban lehet gondolkodni, hogy a szociális, közvetlen állami beavatkozást jelző elemek miért lennének szükségszerűen kádáristák, a piac- és munkapártiak (jobb szó most nem jut eszembe) pedig neokonok-neolibek. Egy gazdaságpolitika egységes egész (kéne, hogy legyen), az Orbán-Matolcsy-tandem pedig sem nem kádári, sem nem neolibkon. Nem csak kétféle megoldás létezik. Miért csak az úgynevezett neolib politika az egyetlen kapitalista járható út, és miért lenne már szocializmus, ha vannak benne szociális elemek? Miért lenne az kapásból szocializmus? Kapitalizmus sem csak egyféleképpen létezik. Jókora adag kritikával lehet illetni Matolcsyékat, mi is megtettük többször, de hogy neolibek vagy neokonok lennének, esetleg kádáriak vagy szocialisták, azzal szerintem nem. Hagyjuk ezt a címkézést, érdemesebb a konkrétumokról vitatkozni.
 

 

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr293041803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

winston01 2011.07.06. 09:17:09

Hé, hova lett a kommentem??? Az előbb még megjelent!

Karmadealer · www.sajtoszsemle.blog.hu 2011.07.06. 10:48:00

Örülök, végre egy objektív, a dolgokat helyükre tenni törekvő cikk.
Sajnos amióta Wermer Andris nem erősíti a Fidesz kommunikációját, a jószándék és a kapkodás olyan kommunikációs öngólokat eredményez mint az adórendszer átalakítása esetén.

Lássuk be, méltatlanul keveset hangzik el a kormány kommunikációja során, hogy a családi adókedvezmény nem egy elvont, pár adózót kivételezett helyzetbe hozó speciális kedvezmény, hanem a tipikus, átlagos, dolgozó, gyereket nevelő középosztálybelit, tehát az aktív lakosság (most még) többségét érintő intézkedés. Ezért az aktív lakosság többsége esetében eleve kizárt hogy a jövedelmük csökkenhetett volna.

Ugyanakkor tény, hogy a szuperbruttó fokozatos kivezetése miatt lehettek, voltak olyanok akiknek kevesebb maradt a borítékban, tipikusan: még gyerektelen, kezdő munkavállalók alacsonyabb jövedelemmel. Ez, véleményem szerint egy adócsökkentésként eladott intézkedés esetén megengedhetetlen, és óriási hiba.
Szerintem nem került volna annyiba kiszámolni és a szuperbruttó kivezetési ütemével párhuzamosan jóvárni a csökkenésnek megfelelő adót ezen esetekben, hogy ne a munkáltatói oldal mogyorózásával kelljen az események után futni.

Kiváló észrevétel, hogy a szoc-lib kormányok és Matolcsy gazdaságpolitikája közöt az a legfontosabb különbség, hogy Matolcsynak VAN gazdaságpolitikája, míg előbbiek stratégiai jövőkép híján folyamatosan összekeverték az eszközöket és a célokat (amellett hogy emblematikus, már-már közhelyszerű eposzi jelzőjükké sajátották ki a bűnöző kormány fogalmát)

Ami pedig a "Matolcsyzmus" elméleti megalapozottságát illeti, abszolút egyetértünk, hogy ez egy világos és felvállalt értékrenden alapuló stratégiai célokat és prioritásokat megjelölő gazdaságpolitika, amelynek hibái elsősorban a gyakorlatra váltás kapkodásaiból és béna kommunikációjából erednek.
Ugyanakkor a felvállalt értékeivel céljaival 100%-ban azonosulni tudok:
- Dolgozó középosztály és elsősorban a családok helyzetbe hozása
- Aktív népesedéspolitika
- Ezzel összefüggésben, részben ennek folyományaként fenntartható nyugdíjrendszer
- Determináltan csökkentett adósságpálya
- Kisebb újraelosztás, de a piaci folyamatok aktívabb állami kontrollja, határozottabb beavatkozás a piaci diszfunkciókba

Végül pedig VÉGRE le lett írva a posztban egy nagyon fontos felismerés:
Az állam épp azzal tudja meggyógyítani a mesterségesen individualizált társadalom szövetét, hogy lehetővé teszi az erős és tudatos, morálisan elkötelezett középosztály számára hogy a nála hagyott jövedelméből a civil szolidaritás évszázados intézményeit és csatornáit felhasználva (egyházi, alapítványi intézmények, önsegélyező pénztárak és egyletek, karitatív rendezvények és egyéni, családi felelősségvállalás) maga gondoskodhasson a rászorulókról.

Vidéki 2011.07.06. 11:44:20

A szerző remekül mutat rá arra, hogy milyen nehéz a politikai irányzatok beskatulyázása Magyarországon.

A híres neoliberális Nobel díjas Milton Friedmantól vett idézet nagyon jól megvilágítja az állam szerepét:

„Az állam szükséges, mint egy, a játékszabályokat meghatározó fórum, és mint a bíró, aki elmagyarázza a szabályokat, és megköveteli azok betartását.”

A hozzá képest szélsőséges, SZDSZ-es "neoliberálisaink" viszont túlteljesítették az "abnormát", amikor az "éjjeliőr" államról" regéltek, valamint olyan dogmát terjesztettek, miszerint az államot eleve rossz tulajdonosnak kell tekintenünk.

Hozzá képest a magántulajdonos a mi "neoliberálisaink" szerint, csak felsőbbrendű lehet.

A szélsőséges SZDSZ politikusainkat inkább az „anarchista” szó jellemzi.

Gondoljunk az egykori SZDSZ-es belső körhöz tartozó Tamás Gáspár Miklós „filozófus” úrra.

Remekül mutat rá a szerző:

„A Horn-Bokros-féle és a Gyurcsány-féle gazdaságpolitikát is neoliberálisnak hívták, Mit csináltak Bokrosék és Gyurcsányék? Adót emeltek véges-végtelen, emellett hangoztatták, hogy mindenki álljon meg a maga lábán. Adót emeltek egy olyan országban, ahol amúgyis az egyik legmagasabb volt már az EU-n belül az adóteher és az újraelosztás mértéke. A „neolibek” (avagy „neokonok”) viszont éppen adót szoktak csökkenteni, tehát a hazai balos kormányok nem voltak éppen neolibek.”

A szerző szerint:

„A multiellenesség, az állam gazdasági aktivitása (például a MAL vagy a MOL esetében), a magán-nyugdíjpénztárak „államosítása”, az ágazatokra kivetett válságadók, a nyugdíjasok ingyen utazásának meg nem szüntetése és a misztikus „extraprofit” kárhoztatása pedig a baloldali gazdaságpolitikai elemek. A kettő együtt a gúzsba kötött matolcsysta gazdaságpolitika harmadikutasságát adja ki”

Szerintem viszont ez esetben nem harmadik utasságról kel beszélni, hanem az ideologikus gondolkodás helyett a pragmatikus gondolkodást előtérbe helyező gondolkodásról van szó.

Roosevelt elnök életrajzát olvastam régebben és ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy a múlt században bekövetkezett hatalmas gazdasági válság idején ő és kreatív csapata milyen kemény harcot vívtak a társadalmi stabilitás megőrzése érdekében.

Az elnök nem kedvelte az ideológikus gondolkodást, ezért az ilyen mentalitású tanácsadóktól távol tartotta magát.

Az előtte lebegő hatalmas problémára összpontosított:

Milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy fenn lehessen tartani a demokratikus államformát és a társadalmi stabilitását is egy ennyire válságos helyzetben?

Szerintem sok hasonlóság van a Matolcsy gazdaságpolitikában.

1. Az állítólagos „multiellenességgel kapcsolatban:

A monopóliumok versenyt korlátozó szerepéről Roosevelt elnök is elgondolkozott A monopóliumellenes törvények meghozatalánál Roosevelt rendkívül érdekesen érvelt:

Arra hivatkozott, hogy rendkívül tehetséges, erőszakos emberek a gazdasági élet területén óriási erőfölényre tehetnek szert. Erőfölényük lehetőséget ad nekik arra, hogy a piaci versenyt korlátozva a potenciális konkurenseket kiiktatva olyan folyamatokat indítsanak el, amikor a gazdasági hatalom néhány ember kezébe kerül, ami politikai hatalommá konvertálható.

Feltette a kérdést:

„Ez esetben mi különböztetné meg az USA kormányát a Népbiztosok Tanácsától?”

2. Az állam gazdasági aktivitásával kapcsolatban:

Világosan bebizonyosodott, hogy a „piaci automatizmusok” nem képesek biztosítani a kapitalista, demokratikus berendezkedésű társadalom stabilitását, A fejlődés trendvonalát a „piaci automatizmus, csak hatalmas lengésekkel és az ezzel járó hatalmas feszültségekkel képes csak követni.

Jelentős állami szerepvállalás nélkül úgy működik, mint egy rosszul tervezett szabályozó.

Ismeretes, milyen hatalmas állami beruházásokkal (például a Tenessee völgyben) próbálta az elnök ösztönözni a gazdaság gyógyulását.

Roosevelt a piac kudarcaira hivatkozva konszolidálta a bankrendszert (is) hatalmas méretű állami beavatkozással.

Akkor ezt a bankárok jó néven vették.

Később, mikor a helyzet konszolidálódott, dühödten támadták az állami beavatkozást.

Roosevelt erre reagálva mondott egy példázatot:

Egy jól öltözött cilinderes úr beleesett a vízbe és fuldokolt. Egy életmentő kimentette.

Később a cilinderes úr hibáztatta az életmentőt, mert cilindere odaveszett.

3. A magán-nyugdíjpénztárak „államosítása”-val kapcsoolatban ne feledkezzen meg a szerző arról, hogy Simonovits András, neves közgazdász nemrégiben ezt nyilatkozta:

„Vagy nézzük a nyugdíjprivatizálást. Nem voltam híve a magán-nyugdíjrendszernek, egy kozmetikai műtétnek tartottam, külföldi hitelből finanszíroztuk miatta az ellátásokat”

Olvasni lehet tanulmányokat erről Kun Jánostól ( a Bajnai kormány főtanácsadójától) és más neves közgazdászoktól, akik szükségszernek és racionálisnak tartják ezt a lépést és nem bélyegzik „államosításnak”.

Stenonis 2011.07.06. 14:50:24

Az egykulcsos adó rossz.
A kőkapitalista, neolib Egyesült Államokban van vagy 4-5 kulcs.

A szemléltetésre klasszikus példát lehet felhozni:
Egy négytagú család elmegy kirándulni. Apa, anya, 2 kisgyerek (3 és 8 évesek). Van összesen 20 kg csomag. Az egykulcsos adórendszer szerint, "igazságosan" mindeni 5-5 kg-ot fog cipelni.
Ha az erőviszonyokat (társadalmi szolidaritás) is figyelembe vesszük, akkor az apuka visz 10 kg-ot (sátor), anyuka visz 6-ot (ruha, kaja), a 8 éves visz 3 kg-ot, a legkisebb meg 1 kg-ot.

Ennél óvodásabb példával nem lehet szemléltetni az egykulcsos adórendszer problémáját.

kanbatu 2011.07.06. 15:09:57

"A neoliberális jelzővel van egy gond: talán nincs a világon olyan ember, aki azt mondaná magáról, hogy ő neoliberális"
De. Én.

room_101 2011.07.06. 15:35:46

@Stenonis:
Rossz példa. Az egykulcsos adó szerint minden családtag a testsúlya ugyanakkora %-át cipeli, a 90 kilós apuka kb. 13 kg-ot, a 3 éves 10 kilós pedig másfél kilósat.

Egyébként kár ennyit pörögni ezen, mert aki jól járt ezzel, az mellette érvel, aki meg nem járt számottevően jól, az már csak irígységből is ellene.
(Bizony, én is jól jártam)
Csakhogy itt mindíg elfelejtjük, és senkitől nem láttam még hozzávetőleges elemzést sem, hogy az adókerülés széleskörű intézményére vajon milyen hatással lehet mindez.
Másik oldala, amit szintén senki nem elemezget, a konvertibilis tudással bírók külföldre menekülése, mert közvetlen környezetemben is sok olyan akad, akinek a bruttója nem sokkal több, nettója annál inkább.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2011.07.06. 18:36:10

@room_101: "Csakhogy itt mindíg elfelejtjük, és senkitől nem láttam még hozzávetőleges elemzést sem, hogy az adókerülés széleskörű intézményére vajon milyen hatással lehet mindez."

Bár nem vagyok közgazdász, azért gondolkodtam az egykulcsos kontra
többkulcsos adó kérédsén, és a következőt okoskodtam ki (alapfelvetések:
a vállalkozás profitmaximalizálásra törekszik, csak két kulcsot
feltételezünk, valamint az adott adón kívül semmilyen más különbség
nincs a versenytársak között): a két kulcs határáig a határtól
lefelé a kereslet-kínálat viszony határozza meg a cégek sikerességét.
Amint azonban elérjük a határt, ez változik, ugyanis a határ közelében
lévő két cég közül a kisebb versenyelőnyben lesz lesz a nagyobbal
szemben, ha az utóbbi a sávhatár felett van. Ennek mértéke annál nagyobb,
minél nagyobb a két sáv közötti különbség. Másik oldalról nézve, a sávhatár
feletti cég abban érdekelt, hogy minél távolabb kerüljön a határtól. Ennek
következtében háromféle folyamat indul be: 1) Szürkegazdaság - a
cégek igyekeznek a sávhatár közelében, de alatta maradni, aminek érdekében
a sáv feletti jövedelmet eltitkolják; 2) Fúziók - a sáv feletti cégek
más cégekkel fúzionálnak. Ez végbemehet úgy is, hogy egy nagy cég
fölvásárol egy sávhatár közelit, vagy úgy, hogy két (vagy több) sávhatár
közeli egyesül; 3) Csőd - az a cég, amelyik az első két verzió egyikében
sem vesz részt, versenyhátrányba kerül, és csődbe megy. Ezen
folyamatok következtében a következőképpen néz ki a cégek eloszlása:
a sávhatár alatt kb. egyenletes jövedelemeloszlás, viszont a sávhatár
felett egy jó ideig vákuum, majd néhány (jellemzően egy) nagy cég -
vagyis a "közepes" cégek eltűnnek. Ha kicsi a piac, akkor ez gyakorlatilag
monopólium kialakulásához vezet egy adott területen. Ha a folyamat
folytatódik, akkor ez a nagy cég még a sávhatár alatti cégekkel szemben
is versenyelőnyben lesz, ami teljes monopólium kialakulásához vezet.
Ha végiggondoljuk, hogy mi lesz a"közepes" cégek alkalmazottaival, akkor ez választ adhat a következő kérdésedre ("Másik oldala, amit szintén senki nem elemezget, a konvertibilis tudással bírók külföldre menekülése, mert közvetlen környezetemben is sok olyan akad, akinek a bruttója nem sokkal több, nettója annál inkább").

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2011.07.06. 18:42:57

"... talán nincs a világon olyan ember, aki azt mondaná magáról, hogy ő neoliberális (kivéve jvizkeleti kollégát)." Én is vállalom. Egyébként lehet, hogy Magyarországon elenyésző a számunk (pl. az eddigi húsz évben előfordult politikusok közül egyet sem tudnék mondani), de ez világviszonylatban nem igaz - elég csak az amerikai Tea Party-ra gondolni.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2011.07.06. 21:11:14

Igazából a kormány gazdaság politikája se ilyen, se olyan. Nincs neki. Mindig csak az utolsó hazugságot próbálják korrigálni egy másikkal.
Volt egy eredeti Matolcsy-féle koncepció, ami tényleg balos, klasszikus keynesiánus, de a valóságtól kapott pár pofon miatt visszatértek egy ortodoxabb megközelítésre. Mindazonáltal én se mondanám, hogy neolib lenne, se pedig kádárista. Alapvetően igen etatista, voluntarista, de alapjában véve koncepciótlan. Csak azt tudják, hogy nagyon kell a pénz és semmiképp se szabad megszorításnak nevezni pl. egy iskolabezárást, vagy adókivetést.
(Én egyébként alapvetően támogatom a kormány által bevezetett megszorításokat, viszont ellenzem azt kísérő hazudozást.)

"a segélyezés visszaszorítása (és a munka fontosságának hangsúlyozása)"
Ezen a ponton van egy kis probléma. Itt igazából nem a segélyezés visszaszorításáról van szó, hanem a foglalkoztatási problémák elrejtéséről.
Valójában egyfajta szociális foglalkoztatást terveznek, illetve ha kikölcsönzik a munkaerőt, akkor az bizony a más munkavállalókat szorít ki, tehát igazából a minimálbért megkerülő trükkről van szó. Úgy csökkentjük a béreket, hogy a minimálbért helyben hagyjuk. A dolgozókat átveszi az állam, aki kevesebbet fizet, ezért versenyképesebb vállalkozást tesz lehetővé.
A munka fontosságának hangsúlyozása mögött pedig sajnálatosan egy archaikus termelésszemlélet húzódik, ami már Marx korában sem számított korszerűnek. Viktornak ilyen van.

"Orbánék a válságadókat leszámítva viszont éppen a középosztályt próbálják megkímélni, és mindenkit a munka felé ösztönöznek (valamint sajnos az oktatáson akarnak spórolni)."
bullshit! A közvetett adók is a középosztályt terhelik, csak nem a kormányt utálod érte, hanem a boltot, ahol drágábban vásárolsz.

"az eltörölt adókedvezményeknek köszönhető"
Alacsony jövedelmeknél ez százalékban kifejezve nem kevés.

"A gyermekek utáni adókedvezményre pedig egy olyan országban, ahol kevés gyerek születik."
Ennek vélhetően az égvilágon semmilyen hatása nem lesz. Mint ahogy az ellenkező irányú lépéseknek se volt.

"Középút nincs, ha nem ösztönzöm a munka- és gyermekvállalást, azzal máris a járadékvadászatot és a gyermektelenséget ösztönzöm. "
Marhaság. Ha nem csinálok semmit, azzal nem ösztönzök semmit. Pont, azért próbálja a neolib gazdaságpolitika távol tartani az állami az államot a direkt gazdasági beavatkozástól, hogy ne hozzon létre perverz ösztönzőket.

Gyani · http://skypesuli.hu/ 2011.07.07. 00:09:29

Elgondolkodtató mindenesetre..

VI. Béla 2011.07.07. 08:20:28

@Lord_Valdez:

"Mindig csak az utolsó hazugságot próbálják korrigálni egy másikkal."

A családi adókedvezményben sincs koncepció? Elfogult vagy te, barátom.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2011.07.07. 09:44:25

@Lord_Valdez: "Volt egy eredeti Matolcsy-féle koncepció, ami tényleg balos, klasszikus keynesiánus, de a valóságtól kapott pár pofon miatt visszatértek egy ortodoxabb megközelítésre."
Lordom, érzi a minősítései ellentmondását? A "klasszikus keynesiánus" vs "ortodox"?
A keynes-cucc működött úgy 30-40 évig, akkor nem volt valóság? Vagy más volt gazdaság valósága? Ezek szerint nincs univerzális modell a gazdaságpolitikára?

"Alapvetően igen etatista, voluntarista, de alapjában véve koncepciótlan." - úgy is nevezhetné, hogy pragmatikus. De akkor rezsimpribék lenne?

"a neolib gazdaságpolitika távol tartani... az államot" - amikor a neolib gazdaságpolitika bebukott, 2008-9-ben valahogyan ők sem akarták távol tartani az államot.

Ez a "spontán piaci rend" Smith fejében létezett. Mitől jobb ezt, mint Platóny állam-eszményét kergetni?

janos444 2011.07.07. 11:55:07

@Lord_Valdez: Igazából a kormány gazdaság politikája se ilyen, se olyan. Nincs neki. Mindig csak az utolsó hazugságot próbálják korrigálni egy másikkal.
Volt egy eredeti Matolcsy-féle koncepció, ami tényleg balos, klasszikus keynesiánus, de a valóságtól kapott pár pofon miatt visszatértek egy ortodoxabb megközelítésre. Mindazonáltal én se mondanám, hogy neolib lenne, se pedig kádárista. Alapvetően igen etatista, voluntarista, de alapjában véve koncepciótlan. Csak azt tudják, hogy nagyon kell a pénz és semmiképp se szabad megszorításnak nevezni pl. egy iskolabezárást, vagy adókivetést.
(Én egyébként alapvetően támogatom a kormány által bevezetett megszorításokat, viszont ellenzem azt kísérő hazudozást.)

Szórul-szóra egyetértek. Hadd tegyek hozzá még egy szempontot. A Matolcsy-féle abortált "terv" (én nem nevezném "harmadik utasnak", hanem maradnék a jóllehet, agyonhasznált -"vudu- közgazdaságtannál"l) egyetlen koncepciószerűsége abban állt volna, hogy az egykulcsos adórendszerre premizált magas jövedelműek költekezni kezdenek, "mint az állat", amitől beindul a belső piac, azaz a kereslet, s vele a növekedés. (Ld. még "Reaganomics", aminek egy baja van, az USA nagysága, szerkezete és mentalitása kell hozzá. Magyarországon esélye nincs, és természetesen semmi nyoma. A jól járó magasabb jövedelmű rétegek nem kezdtek semmiféle "spendig spree"-be, nincsenek is olyan sokan, különben sincs sem indokuk, sem motivációjuk a vad költekezésre. Tartják a nívójukat, megtakarítanak (ha valaki, ők tudják, hogy csak magukra számíthatnak a jövőben, a hazugul ünnepelt kiróvó-felosztó nyugdíj- és egészségügyi rendszerben az állam csak elvesz, de vissza nem vagy alig ad), legfeljebb óvatosan költenek. Ha itt valaki - ha egyszer mégis meglódul a szekér - ténylegesen költeni fog, az éppen a most elnyomorodó, esetleg devizahitelekkel is sújtott alsó középosztály tagjai lesznek (és alább), akik most már nagyon fontos kiadásokat, kényszerülnek halasztani, kiszálltak az autóból és eladták, nem vesznek új mosógépet a tönkrement helyére, inkább barátnál mosnak, nem csináltatnak fogat, nem mennek nyaralni, nem költenek könyvre, inkább visszaszoknak a könyvtárba, stb, stb. Ha eljön az az idő, amikor pótolni kezdik ezeket a dolgokat, akkor tényleg beindulhat a fogyasztás - csak kérdés, mennyire és meddig, és tényleg csak a pótlás erejéig-e, mert akkor azzal sem megyünk sokra.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2011.07.07. 13:15:30

@tölgy:
Nem. A keynesi cucc addig működött amíg tudott hova eladósodni. Ha kormányzati költekezéssel akarod élénkíteni a gazdaságot az pár évig működik, amíg az árak és bérek le nem követik a kiáramlást. Utána nem. Utána úgy tudod tovább növelni, ha tovább növeled a kormányzati költekezést.

Ez nem pragmatizmus. A pragmatizmus az, ha azt mondom, hogy híve vagyok az egykulcsos adónak, de bevezetése nem időszerű. Ha hétfőn mondok valamit és kedden egy másikat, az nem pragmatizmus, hanem következetlenség.

Ellenkezőleg. A válságot elsősorban az amerikai állam gazdasági beavatkozása okozta. A dotkom lufi utáni recessziót megpróbálták kompenzálni egy ingatlan lufi fújással. Szándékosan alacsonyan tartották az alapkamatot, hogy növeljék a pénzmennyiséget és direktbe támogatták a hitelfelvételt. A piac meg emelkedő ingatlanárakkal reagált, ami még inkább felpörgette az ingatlan hitelezést. Az állam meg élvezte, hogy emelkedő életszínvonalat tudott felmutatni. Mindeközben meg az állam adósodott elfelé...
Szóval, ha itt valami megbukott az az állami mindenhatóság.

Vidéki 2011.07.07. 13:57:31

@janos444:

Szerintem Parragh László véleménye a reális, amit a Hírszerzőn részletesen kifejt:

„Ahhoz, hogy a magyar gazdaság fenntartható pályára kerüljön, a gazdaság körüli rendszereket rendbe kell tenni.”

„Az a gyanúm, hogy végrehajtási szempontból a kormány által tervezett átfogó átalakítást nem lehet másképp felépíteni, mint menni előre, és közben a változtatásokat állandóan a rendszerhez igazítani.”( Nem ideológikus, hanem pragmatikus gondolkodással.)

"Kritikát sokat olvasok, megvalósítható alternatív javaslatot nem.”

A devizahitelezések óriási aránya jelzi, hogy hatalmas előre hozott fogyasztás történt az előző években. (Az ország eladósodásának terhére)

Ezt súlyosbítja a svájci frank erősödése. Sok hitelfelvevő jelen fogyasztását visszavetette, hogy meg kell bírkóznia a korábban felvett hitelek törlesztő részleteivel.

A nagy lakomákat is egy böjt szokta követni, ami után helyreáll az étvágy. Ez a helyzet a GDP növekedés egyik hajtóerejét, a belföldi fogyasztás növekedését egy ideig kiiktatja, de ettől még nem jön el a világ vége.

Az MNB elnöke szerint 2011-ben a beruházások és a lakossági fogyasztás sem járul hozzá a GDP növekedéséhez, inkább az óvatossági megtakarítások dominálnak.

A válság előtti szinthez képest rövid időtávon alacsony a fogyasztási ráta, de hosszútávon nézve ez már nem igaz - mondta.

Lakossági szempontból a fogyasztás vissazesésének oka a jelentős adósságállomány, az erős svájci frank, a bizonytalan környezet és hogy a hitelezésben a bankok szigorú feltételeket alkalmaznak.

Ebből származó előny, viszont:

Több hitelt fizetünk vissza, mint amit a bankok nyújtanak új hitelben, a hitelállomány tehát csökken - mondta Simor. A vállalati és lakossági hitelek tekintetében is a balti államokhoz hasonlóan csökken Magyarország hitelállománya.

"Olyan országgá váltunk, aki elkezdi lassan csökkenteni külső adósságát, és ha a GDP beáll a 2-3 százalékos növekedésre, akkor egy nagyon jó pályára állhatunk rá.

Emellett az exportpiaci részesedésünk tovább fog nőni, a fogyasztás viszont visszafogott lesz és az adósmentő csomag fogyasztásra gyakorolt hatása is szerény lesz, a munkaerőpiacon pedig csak lassan várható változás" - fogalmazott Simor András.

abrakadara 2011.07.07. 15:01:36

"Az MSZP-LMP-féle érvelés kb úgy hangzik, hogy a 16 százalékos, egykulcsos szja-val a kormány odaadja a gazdagoknak, ami eddig az övék volt. Ez erős csúsztatás. A kormány az egykulcsos szja-val nem odaadja a gazdagoknak, ami eddig a szegényeké volt, hanem nem vesz el tőlük annyit, amennyit eddig, és náluk hagyja a pénzük egy jelentősebb részét."
Hát csúsztatásokért kegyelmed se a szomszédba szaladgál. Náluk hagyja, mi? Aztán az így megroggyantott költségvetésből mindjárt kevesebb pénz jut az egészségügyi/szociális/oktatási kiadásokra. A (még)gazdagabb simán megfizeti a színvonalas szolgáltatásokat, a szegénynek meg maradnak a lerohadt intézmények. Hát így veszi el a szegényektől, drága dobray uram. De ha ilyen egyszerű összefüggéseket nem sikerül felismerni, akkor inkább tartózkodjon az írástól, bármennyire jól fizetnek is érte. A szándékos elhazudás esetéről meg nem is beszélve.

"A jelen helyzetben azért mégiscsak a dolgozást ... kell ösztönözni."
Magyar nyelvtudásán nem ártana reszelni egy kicsit, elkerülendő hogy körmösért kelljen jelentkeznie a Sándor-palotában.

Toby6 2011.07.10. 10:36:36

@Stenonis: Igen, ilyen az olyan komment, mely a tényeket
nézi, és nem azt, hogyan lehetne a fidesz - finoman szólva - hibás gazdaságpolitikáját megtámogatni.

Toby6 2011.07.10. 10:45:17

Azt érzékelem - nagy tisztelettel -, hogy a "Konzervatórium" célja az, hogyan lehetne az elfogadhatatlant (nem a fidesz vagy Matolcsy gazd.politikájára, hanem a demokratikus rendszerünk leépítésére gondolok) elfogadhatóvá tenni.
Kíváncsi vagyok kedves Konzervatórium, hogy akkor, amikor eljutunk oda, hogy ez a "megpróbálok középen lavírozni" is sok lesz a fidesznek, emlékezni fogtok-e a figyelmeztetésekre?

tarackos 2011.07.11. 14:14:43

Szerintem az jellemzi leginkább a kormány gazdaságpolitikáját, hogy nincs neki. Össze-vissza beszélnek. Tavaly -korábban is- még úgy szólt a fáma, hogy egyszeri nagyarányú adócsökkentés kell és kész, ez a csodafegyver. Aztán kiderült, az minden de még fegyvernek sem lehet nevezni. Mindenki egyetért azzal, hogy kevesebb adót kelljen fizetni, viszont nem mindegy mikor vezetik ezt be. Mert most 500mrd hiányt okozott, amit éppen a középosztályt érintő adójóváírás kivezetésével kompenzálnak, részben.

De nem is ez a legnagyobb gond, hanem a hiteltelenség. Ma sztem józan ember nem ad egy marék szotyihájat sem egy kormánynyilatkozatra, hiszen az ucsó pillantban is módosítanak. Márpedig pont emiatt nem fog senki hosszú távra tervezni, mert nem tudja mi lesz holnap. Ha pedig fog, akkor Széchenyi tervezik, az állami csöcsön lóg majd. A másik része a hiteltelenségnek társadalmi, miután a fél ország utálja a narancsokat, ne gondolja senki, hogy követni fogják őket. Vagyis nem az elvárt módon fognak viselkedni ami rontja majd az eredményt. Ha vki azt hiszi, felülről majd kényszeríteni lehet a zembereket, az idézze fel a történelmet, a zembereknek több száz éves rutinjuk van abban, hogyan kell kijátszani az aktuális hatalmat...

Az egykulcsosra csak egy német érvet tudok felhozni: miért fizessen uannyi adót egy főorvos mint egy ápolónő?

Az viszont lejön, a Szerző sem képes megfogalmazni tk. milyen gazdaságpolitikát visz a kormány. Egyébként más sem, a szakmát ugyanis kihagyják belőle, hiszen ki értene a gazdaságpolitikához jobban mint a bölcsészek...

Asidotus 2011.07.14. 20:04:23

A többkulcsos adót annak idején a nagyvilágban azért találták ki, mert úgy látták, hogy a magasabb jövedelműektől több pénzt lehet elvenni.
Az alapvető kiadások nagyából hasonló méretűek mindenkinél. A létfenntartást jelentő kiadások egy 100 ezer Ft-ot kereső gyári munkásnál a teljes havi fizetést jelentik, míg a milliót kereső gyárigazgatónál a jövedelme 10-20%-át költi csak ugyanarra. Ezért gondolták azt annak idején a kormányok, hogy ott több, ELVEHETŐ jövedelem van.
Most ez az adóbevétel hiányzik a költségvetésből. Ezért próbál a kormány mindenfélével trükközni, hogy mégis beszedhesse azt. Vagyis amit nem szedett be a gazdagabbon, azt beszedi mindenkin, a gazdagon és a szegényen is.
Így valójában mégiscsak az jön ki, hogy a magasabb jövedelműek csökkent adóterheit nekem is kell viselnem.
Most lehet, hogy meglepem a Konzervatórium szerzőit, de ma Magyarországon nem kevesen dolgozunk bruttó 100 ezer vagy kisebb jövedelemért. És ha nincs az embernek gyereke, mert még fiatal, vagy már idősebb, és felnőttek a gyerekei, akkor az adójóváírás miatt csökkent a fizetése. És amíg a már említett létfenntartás eddig elvitte a teljes jövedelmet, akkor eztán ott még inkább spórolni kell. Az alapvető gáz-víz-villany számlákon, alapvető élelmiszerek megvásárlásán túli kis pénz nem 1-2%-kal csökkent, hanem gyakorlatilag eltűnt.

Asidotus 2011.07.14. 20:06:41

Egy kis matek:
- lakáshitel 37 ezer Ft
- rezsiköltségek (gáz, víz, villany, lakásszövetkezet) 33 ezer Ft
vagyis együtt 70 ezer Ft.
Eddig kerestél 90 ezret, vagyis maradt 20 ezred megélni.
Ha most ez a 90 csökken 80-ra, akkor a 20 ezred máris a felére csökken.

PesszimPista 2011.08.16. 23:13:57

@Stenonis:
Tehát van egy közösség. A 50 B 30 C15 D pedig 5 millát keres évente.
Összes jövedelmük tehát 100 milla melyből adózniuk kell 40%-ot, az annyi mint 40 milla.
Tehát mindenki befizet 10 millát mert egykulcsos az adó.
Főleg D . . ugyebár.

Ennél óvodásabb példával nem lehet szemléltetni, hogy mekkora marhaságot írtál.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc