Az egydimenziós államfelfogás értelmetlenségéről

___________________________ (törölt) I 2009.11.19. 08:01

Mint néhány korábbit, ezt a cikket is annak a kérdésnek szeretném szentelni, hogy a "nagy állam" illetve a "kis állam, éjjeliőr állam" fogalma, és ugyanúgy az "etatizmus", illetve "piacpártiság" fogalma ebben a formában értelmetlen, mert az állam nem egy monolit entitás, hanem különféle funkciói vannak, és abszolút védhetőek azok a kevert álláspontok, amelyek egyikből többet, másikből kevesebbet kívánnának.
 
Vegyük most a következő egyszerű modellt:
 
 
 
Az állam gazdasági funkciói:
 
- adóztató-újraelosztó-szolgáltató (szolgáltatások: pl. egészségügy, oktatás)
- szabályozó
- tulajdonosi
 
Az állam nem-gazdasági funkciói:
- rend-és honvédelem, igazságszolgáltatás (az állam legalapvetőbb, legősibb, legfontosabb funkciója, tulajdonképpen ez adja a létjogosultságát)
- más egyéb (tudományos kutatás, kultúrafinanszírozás stb.)
 
A más egyebet most hagyjuk, azt pedig, remélem, nem állítja senki komolyan, hogy kevesebb rendvédelemre vagy igazságszolgáltatásra lenne szükségünk (hanem vagy többre, vagy jobbra, de kevesebbre semmiképpen), tehát maradjunk a gazdasági funkcióknál.
 
Általában elmondható, hogy a klasszikus baloldaliság az állam mindhárom gazdasági funkciójának növelését, a klasszikus liberalizmus (libertarianizmus, nem libertinizmus!) pedig mindhárom funkció csökkentését jelenti. A konzervatívok viszont többnyire az adott helyzethez legjobban alkalmazkodó kevert stratégiákat szokták támogatni. Ritka az a helyzet, amikor mindhárom növelésére, vagy mindhárom csökkentésére van szükség, ezért gyanús, hogy mind a "nagy állam" (mindhárom növelése), mind a "kis állam" (mindhárom csökkentése) alapvetően dogmatikus ideológiai konstrukció, nem a helyzethez alkalmazkodó bölcs stratégia.
 
Mivel a helyzethez kell alkalmazkodni, ezért nehéz is általánosságban megfogalmazni, hogy mit is tekinthetünk konzervatív gazdaságpolitikának. Ha viszont áttekintjük azt, hogy ma mire van Magyarországon szükség, mire volt gróf Tisza István idejében szükség, vagy mi az angolszász konzervatívok általános tapasztalata és hozzállása, akkor ennek ellenére meglepően hasonló irányban korrelálnak a dolgok. Nagyjából a következően néz ki: a konzervatívok többnyire egyet szoktak érteni a klasszikus liberálisokkal az adóztatás-újraelosztás-szolgáltatás csökkentése területén, ám gyakran vitáik vannak a szabályozás csökkentése és az állami tulajdon privatizációja területén, ezt nem mindig kívánják csökkenteni, sőt, néha növelni. Nézzük részletesen.
 

Állami tulajdon 

Az odáig tökéletesen rendben van, hogy amilyen területeken a hatékonyság fontos és nehezen megvalósítható kérdés, amiben innováció, verseny, és efféle szükséges, annak magánkézben a helye. Ám van egy csomó minden, amiben inkább megőrzésre, karbantartásra, üzemeltetésre van szükség, mint hatékonyságra, ilyen az ivóvíz, ilyen a vasúti sínpálya és így tovább, ezek maradhatnak állami kézben, az állam szokásosan alacsony hatékonysága nem fog sok problémát okozni. Maradhatnak is, de maradjanak-e? Szerintem egyelőre legalábbis igen. Van ugyanis egypár probléma. 
 
Az egyik az, hogy az állam tényleg rossz gazda, de főképpen akkor rossz gazda, amikor eladja azt, amivel gazdálkodik. Igen, amikor valami állami tulajdonban van, akkor többnyire folyamatosan pazarolnak és lopnak. Ugyanakkor amikor meg privatizálják, akkor meg gyakran ellopják egyben az egészet. 
 
A másik probléma, hogy az állam nem hatékony, de gyakran a magántőke sem. Kezdjük ott, hogy miért hatékony a Hunyadi téri piac? Azért, mert ha nem tetszik a Józsi bácsi almája, odébbmegyek egy standdal, és ha ezt többen tesszük, akkor Józsi bácsi azonnali és erőteljes ösztönzést kap arra, hogy jobb almát szerezzen be, mert amikor a nap végén összeszámolja az eredményt és menne cipőt venni belőle, nem fog tetszeni neki a végösszeg. 
 
Az állam meg ugye úgy működik, hogy a négyévenkénti választáson tudok talán-talán ösztönözni rá egy pártot, hogy olyan vezetőt nevezzen ki az X hivatal élére, és úgy ösztönözze, hogy utána a vezető úgy ösztönözze az osztályvezetőt, aki utána úgy ösztönözze az ügyintézőt, hogy ne legyen bunkó velem. Ez körülbelül úgy működik, mint megtanítani egy dinoszauruszt apportírozni úgy, hogy négyévente lehet neki eldobni a labdát. Azaz: sehogy. 
 
Na jó, de akkor vegyük azt az opciót is, hogy százezer amerikai nyugger azáltal, hogy hova fekteti a nyugdíját, próbál ösztönözni egy alapkezelőt arra, hogy a multihoz, amelynek az alap nagyrészvényese, olyan board-ot nevezzen ki és úgy ösztönözze, hogy azok olyan magyarországi vezetőt nevezzenek ki és úgy ösztönözzék, hogy az olyan ügyfélszolgálati vezetőt nevezzen ki és úgy ösztönözze, hogy az olyan ügyfélszolgálatosokat vegyen fel és úgy ösztönözze őket, hogy az ügyfélszolgálatos ne legyen velem bunkó, mert ha bunkó velem és sok másik emberrel, akkor előbb-utóbb, de inkább utóbb, mint előbb, nekik kevesebb lesz a nyugdíjuk. Mit mondjak, ez sem működik olyan jól. 
 
Ez is dinoszaurusz-idomítás. Jobban működik, mint az állam, pláne, akkor működhetne jobban, ha a másik állam (az amerikai) a leghülyébb dinoszauruszokat hagyná végre a jól megérdemelt csődbe menni, hogy a kicsit jobban működő dinoszauruszok átvehessék a helyét, de messze alatta marad a Hunyadi téri piac hatékonyságának.
 
A harmadik probléma, hogy nem mindig a hatékonyság a legfontosabb tényező. Az ivóvízszolgáltatás meg a sínpálya-karbantartás nem rocket science, alapvetően favágómunka. Ilyen területeken szerintem a biztonság - hogy az a dolog megmaradjon, rendelkezésünkre álljon 50 év múlva is - fontosabb.
 
Szerintem például a brit államvasutak egy jó modell. Állami tulajdonú sínpályákon versengő magántársaságok küldik fel-alá a vonatokat. Az olyasmiben, mint a menetrend pontos betartása (Miért Állunk Vazzeg?), a kocsik takarítása és társaik tényleg fontos a hatékonyság, tehát a verseny, tehát a magántulajdon. A sínek üzemeltetésében viszont nem. Ideális kevert megoldás, szerintem. Hasonlóan, az állomásbüféket megtartották állami tulajdonban, de kiadták bérbe magánvállalkozóknak. Szintén ideális kevert megoldás: ha maradna állami üzemeltetésben, jó eséllyel mocskos lenne és folyton meleg lenne az ásványvíz, ha meg eladnák, előbb-utóbb valami barom nekiállna szépségszalont nyitni ott büfé helyett. Megszívná, persze, de sokáig tartana, amíg belebukik, és addig az utasok is szívnának. Tehát szerintem pont ez a kevert megoldás a legjobb.
 
Ez rávilágít egy további problémára: röviden, a piaci mechanizmus hatékony működésének, azon belül is az externáliák állami beavatkozás nélküli internalizálásának a feltétele a tranzakciós költségek alacsony volta. (Coase-tétel.) Tranzakciós költség alatt alatt sok mindent érthetünk, de most leginkább a hibák kijavításának költségét értem alatta, a rossz döntések költségét. Elindít a magánbefektető egy vonatot hat kocsival, rájön, hogy három kell csak és ezentúl csak annyi lesz, akkor azon az egyszeri járaton a plusz három kocsin nem bukott sokat. Sokkal nagyobb balhé Makkoshotykára síneket vinni, aztán kiderül, hogy nem kell, vagy a meglévő síneket megszüntetni, aztán kiderül, hogy kell. Nagy a tranzakciós költsége, tehát nem piacot igényel, hanem központi tervezést. Természetesen egy új TESCO megnyitásának is nagy a tranzakciós költsége, de annak kevés a negatív externáliája, azt csak a befektető szívja meg, ha kiderül, hogy nincs rá szükség. A sínpálya megszüntetésének - ha hibás döntés - viszont nagy a negatív externáliája.
 
Kórházakat és iskolákat sem kell privatizálni szerintem, egyszerűen csak hagyni kell, hogy nyissanak új, zöldmezős magániskolákat és magánkórházakat (persze úgy, hogy az ottani kezelést is támogatja a TB, addig az összegig, ameddig az államit, a többit zsebből, az iskolák esetében meg voucher-rendszert, ld. később), legfeljebb adókedvezményekkel, effélékkel segíteni, és majd ha ezekből annyi lesz, hogy az állami iskolák és kórházak iránti kereslet komolyan lecsökken és egyik-másik folyton félházzal üzemel, na majd akkor lehet összevonni és a felszabaduló épületet privatizálni. 
 
Ennek is az az oka, hogy fontos az oktatásban és az egészségügyi ellátásban a hatékonyság, de ugyanúgy fontos a biztonság is: fontos, hogy minél innovatívabb legyen, fejlettebb, és kevésbé pazarló de még fontosabb, hogy egyáltalán legyen, ezért a biztonság fenntartása mellett kell lassan átvezetni egy hatékonyabb, versengőbb rendszerbe.
 
Egy szó mint száz, a fentiek miatt egyáltalán nem törvényszerű, hogy minél több állami tulajdonnak kellene mindig és mindenáron átkerülnie magántulajdonba, a kérdés mindig az, hogy milyen jellegű tevékenységről van szó, mi a fontosabb, a hatékonyság, vagy pedig a biztonság, illetve ezek milyen aránya.
Hogyan lehetne ezt jól megfogalmazni? Valahogy úgy, hogy a gazdaságnak van egy központi része, ami arról szól, hogy az emberek kölcsönös megelégedésre árukat, szolgáltatásokat cserélnek egymással. Ide nem való az állami tulajdon, mert nem lehet az államot kellően motiválni arra, hogy az emberek kölcsönös megelégedésére ne tegyen magasról. Ugyanakkor a gazdaságnak van egy periférikus része, amit talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a cél nem annyira a kölcsönös elégedettség maximalizálása, hanem a nagy elégedetlenségek minimalizálása. Ez a keret, ez a periféria teremti meg egyáltalán a lehetőségét, az esélyét a gazdasági centrum kölcsönös elégedettségre irányuló működésének. Ha kirabolnak, leég a házad, nagyon elégedetlen leszel, és nem ez nem ugyanaz a dolog, mint a lehető legjobb cipőt megvenni a lehető legjobb áron. Akkor valószínűleg nem fog megvigasztalni a cipő sem. Akkor sem, ha el sem tudsz jutni a boltba, mert egyetlen magánbefektetőnek sem állt érdekében utat építeni. Szóval valahol lehetne ilyen határokat húzni, hogy az informatikus-képzés a gazdasági centrum része (tehát magánúton kellene intézni, hogy ne elavult technológiákkal szórakoztassák a szerencsétlen diákokat), a szorzótábla meg az írás-olvasás a gazdasági periféria része, a keretrendszer része, amely az előbbi alapját teremti meg és ezért jó helyen van az államnál. Igaz, ez már inkább a szolgáltatási téma, ami egy kicsit később jön. Maradjunk inkább az előbbi példánál: a vonat maga a gazdasági centrum része, tehát legyen magán, a sínpálya a gazdasági periféria része, ami a keretet és a feltételt adja meg az előbbi számára, tehát legyen állami.
 
Ezzel együtt a pazarlás és a lopás továbbra sem jó dolgok. (Ja, és ami a főosztály szintjén pazarlás, az az alosztály szintjén szerintem többnyire valójában lopás. Valahol valaki rábólint egy irreálisan drága számlára. Vajon miért teszi?...) És nem csak hatékonysági, gazdálkodási probléma, hanem morális és pszichológiai is. Jó társadalom az, amelyik jó embereket termel ki, az erényeket fejleszti, a jellemhibákat visszafogja, mert az emberi psziché egészséges működése nem csak gazdaságossági kérdés. Ha bármilyen intézmény lustaságra, trehányságra vagy simlisségre ösztönöz, az nem jó intézmény, mert nem jó embereket termel ki. Ráadásul ezek a jellemhibák másokban is jellemhibákat indukálnak: a lopásból vett X5-ösök irigységet keltenek, ami szinten elég rossz lelki tulajdonság. Valamit tehát csinálni kell - de az a valami nem az, hogy egyszerűen csak mindent eladni.
 
Nem lehetne-e egyszerűen kirakni minden állami szervezet összes befogadott szállítói számláját a netre, és azt mondani, hogy bármelyik adófizető indíthat polgári pert, ha korrupciót gyanít, és ha megnyeri, a megítélt pénzbüntetés fele az övé? Biztosan sok ügyvéd rácuppanna a dologra. Vagy bármi ilyesmit kitalálni, hogy a négyévenkénti választásnál hatékonyabb eszközeink is legyenek a korrupció kordában tartására?
 
Végezetül, még egy érvem volna: miért, a magyarországi privatizáció eddig olyan nagy sikertörténetnek néz ki? Nem pedig inkább a rablás csimborasszójának? Az a minimum, szerintem, hogy addig leállítani, amíg egy okos közgazdász ki nem találja, hogy hogyan lehet úgy privatizálni, hogy ne rablás legyen belőle, hanem a természetesen módon kialakult magántulajdont szimulálja valahogy a dolog.
 

Szabályozás

Egyfelől, nehéz határt húzni a gazdasági szabályozás és a rendfenntartás között, ami utóbbi pedig az állam alapvető funkciója. Ha a csalást az államnak üldöznie kell, akkor védhető az is, hogy próbálja megelőzni, számviteli törvénnyel, Sarbanes-Oxleyval, különféle átláthatósági szabályozásokkal. Vagy például az élelmiszerbiztonsági szabályozás nem a csalás megakadályozásának egyik formája? Hiszen a csalás nem más, mint a hiszékenység kihasználása. Amikor valaki megvesz egy élelmiszert, azt hiszi, hogy az rendben van, mert vagy nem ér rá, vagy nem ért hozzá, vagy túl buta hozzá, vagy tesz rá magasról, hogy utánanézzen, hogy mi van benne, és az neki jó-e. Egészségre ártalmas élelmiszert kitenni a polcra tekinthető úgy, mint ráutaló magatartással elkövetett csalás. Azt akarom ebből kihozni, hogy a gazdasági szabályozás bizonyos szintig nem más, mint az állam rendfenntartó tevékenységének logikus továbbgondolása. A rend nem csak azt jelenti, hogy ne vágjanak kupán az utcán, hanem egy általános, hát, normalitás fenntartását.
 
Ugyanakkor sok rossz szabályozás is van. Ide tartozik minden, ami túl bürokraktikus, ami túlbonyolított, sok papírmunkát, engedélyt és aktatologatást igényel. Ide tartoznak a nettó hülyeségek, mint az esélyegyenlőségi szabályozgatás. Ide tartozik minden olyan, ami tök jó dolog, de a kisvállalkozók életét aránytalanul megnehezíti (akadálymentesítés, munkavédelem, HAACP, efféle). 
 
Ide tartozik minden, ami külön felügyeleti, szabályozó szervezetet igényel. A szabályozás ugyanis elvileg arról kellene, hogy szóljon, hogy milyen határokat nem szabad átlépni, és nem "kézivezérlésről". Az ilyen, túl részletes szabályozásnak problémáinak komoly irodalma van, pl. regulatory capture (leegyszerűsítve: megveszi a multi a hivatalnokokat kilóra), regulatory arbitrage (leegyszerűsítve: amikor nem a vevői elégedettség, hanem a hivatali emberek elégedettsége a versenyelőny, mert nagyobb a hivatalnok hatalma, mint a keresleté, a versenyé), vagy amikor a túlszabályozás megfojtja az innovációt, vagy amikor elegük lesz az egészből, felpakolnak és elmennek egy másik országba, és így tovább. További balhé, amikor a szabályozó nincs tisztában a közgazdaságtan alapvető törvényeivel és pl. egy hiányból következő áremelkedést ármaximálással reagál le, ami persze csak fokozza a hiányt és így tovább.
 
Ja igen, és egy nagyon fontos morális és pszichológiai probléma: egy német-skandináv típusú "milliméterdemokrata" modellben, ahol minden, ami helytelen lehet, az tilos is - vajon mi a szerepe az egyéni lelkismeretnek? Hiszen a lelkismeret, erkölcsi felelősségérzet pontosan azt jelenti, hogy vannak dolgok, amiket megtehetnék, de nem teszem meg, mert szerintem nem helyesek. Ha minden, ami nem helyes, egyben tilos is, nem tehető meg, akkor hogyan és honnan tanuljanak az emberek erkölcsi felelősségérzetet, lelkiismeretet? Milyen pszichéje, lelkiállapota, jelleme alakul ki annak az embernek, aki megszokta, hogy nem kell erkölcsi problémákon töprengenie, mert ami nem helyes, az mind elő is van írva, hogy nem szabad, tehát bármikor bármit nyugodtan megtehet, amire nincs ráírva, hogy nem szabad? Ezt eléggé súlyos problémának érzem.
 
Szóval, mind a szabályozás, mind annak hiánya veszélyes. Mi tehát az ésszerű középút? 
 
Én arrafele tendálnék, hogy szabályozni kell, de törvényi szinten csak, tehát röviden, egyszerűen, általános kereteket kijelölve, banktörvény, médiatörvény, kémiai biztonsági törvény, effélék, nem pedig a minisztériumok vagy egyéb felügyeleti szervek által hozott hosszú, részletes rendeletek, szabályok révén, mert utóbbi már inkább emlékeztet a papíron magángazdaság állami kézivezérlésére, mint határok kijelölésére.
 
De mindenesetre szabályozni kell, csak ésszel és visszafogottan kell csinálni. Itt tehát megint eltérést látunk a klasszikus liberális állásponttól.
 
Itt is volna még egy érvem. Azt az egészen elképesztő mértékű pofátlanságot, bepróbálkozást, átverést és simlisséget, ami a magyarországi üzleti életben 2009-re sajnos teljesen eluralkodott, jó ötlet lenne-e vajon még jobban szabadjára ereszteni? Persze, a bürokrácián, adminisztrációs terheken, a vízfej-testületeken, a sok száz oldalas kézivezérlős szabályokon bőven volna mit csökkenteni, ez tiszta sor. És abban is egyetértünk a klasszikus liberálisokkal, hogy esélyegyenlősítő szabályokra, affirmative actionökre semmi szükség nincs. De nem volna-e itt az ideje hozni egy-két rövid, egyszerű és szigorú törvényt, és azokat keményen betartatni, hogy valahogy kissé visszább terelődjön az üzleti élet az alapvető tisztesség útjára?
 

Adóztatás, újraelosztás, szolgáltatás

A háromból ez az egy az a terület, ahol szerintem a konzervatív és a klasszikus liberális álláspont igen közel van egymáshoz: sokkal kevesebb kell belőle. Itt igazából át is adom a mikrofont a klasszikus liberálisoknak, mert ezt szerintem nagyon jól megfogalmazták. Milton Friedman például ezt mondta (nagyjából, nem szó szerinti fordítás):
 
"Pénz elkölteni négyféleképpen lehet.
 
- Saját pénzemet saját magamra: ekkor erősen figyelni fogok az árra is, a minőségre is.
- Saját pénzemet másvalakire: ekkor az árra erősen figyelni fogok, a minőségre kevésbé.
- Másvalaki pénzét magamra: ekkor a minőségre fogok figyelni, az árra nem.
- Másvalaki pénzét másvalakire: ekkor pedig sem az árra, sem a minőségre sem fogok figyelni.
 
Az állam másvalaki pénzét költi másvalakire, ezért sem az ár, sem a minőség nem érdekli."
 
Ezen a ponton kénytelen vagyok visszavenni a mikrofont, mert ez bizony nagy igazság, de ebben a megfogalmazásban az individualizmus és a mechanikus racionalizmus csúnya lólába eléggé kilóg. (A klasszikus liberálisoknak van jó pár jó meglátásuk, de folyton tolmács kell hozzájuk.) Szóval: "pénzt költeni saját magamra" helyett: pénz költeni magamra, családomra, szeretteimre, számomra fontos emberekre, számomra fontos egyéb élőlényekre (ld. kutyamenhely), számomra fontos és helyesnek tartott célokra. Kettő, ez csak akkor lenne törvényszerűség, ha mindenki és mindig önző lenne, de ez nem igaz, mert az emberek nem mindig és mindenkivel önzőek, hanem inkább úgy mondhatjuk, hogy nem mindenki, de a legtöbben, számukra idegen, közömbös, nemhaver emberekkel szemben többnyire, de legalábbis gyakran önzőek. Tehát a fenti szentencia sem törvényszerűségnek tekinthető, hanem tendenciának. 
 
Aként viszont nagyon is megállja a helyét, és következik belőle, hogy törekedni kell rá, hogy lehetőleg az emberek minél inkább maguk költhessék el a pénzüket, az elvonások minél kisebbek legyenek, mert ez a legjobb módja annak, hogy az a pénz jól legyen elköltve.
 
Az adóztatással, újraelosztással és állami szolgáltatásokkal annyi probléma van, hogy inkább neki sem állok felsorolni őket, pláne nem elmagyarázni, vastag könyveket írtak már mások már erről. Csak címszavakban az a pár dolog, ami eszembe jut hirtelen: tökéletesen rossz ösztönzőket ad ki: csökkenti például a házasság fontosságát. Megszünteti a felelősséget egymás iránt, mert majd az állam segít. Megszünteti az egymásrautaltságot, a közösségi életet, mert nem szorulunk egymás segítségére. Visszafogja a tőkebefektetést. Csökkenti a hajlamot a munkára, tanulásra. Jelenorientáltságra ösztönöz. Passzívvá és lustává tesz. Csökkenti az egyéni felelősséget. Alapvetően igazságtalan, mert nem érdemek szerint oszt, hanem szükségletek szerint. Uniformizál (ld. közoktatás). Konfliktusokat teremt: a torta elosztása fölötti marakodásra ösztönöz, nem a torta növelésére.
 
Magasan legrosszabb hatásának a közösségi élet megszüntetését tartom. Ha a bajban egymásra vagyunk utalva, mint ahogy a történelemben régebben mindig is így volt, akkor az szükségszerűen szoros közösségi kötelékeket hoz létre. A közösségből kitaszított vagy magát kitaszító ember előbb-utóbb bajba került, és a bajban nem volt, akire számítson, tehát mindenkinek elemi érdeke volt a közösségbe tartozás, annak kultúrájának, játékszabályainak, életstílusának betartása. Ha az állam ott van, hogy segítsen, akkor nem szorulunk rá mások segítségére, tehát nincs motiváció a közösségbe tartozásra, a közösség normáinak betartására. Az ember elszigetelődött individuummá válik, másoktól való kölcsönös függősége megszűnik, egyedül az államtól függ. 
Paradox módon a pénzügyi kollektivizmus hozza létre az életmód-individualizmust. A liberalizmus és baloldaliság azért olvadt össze (Rawls, Giddens stb.), és azért kellett a klasszikus liberálisoknak átnevezni magukat libertáriusoknak ("A kollektivisták lenyúlták a liberális címkét!" - hallani a panaszt időnként tőlük), mert a ballibik felismerték, hogy az egyén autonómiája csak akkor maximalizálható, ha nem csak az erőszak nem fenyegeti autonómiája kiélését, hanem a közösségi életmód-normák sem, amik alapja nem az erőszak (mint az államé), hanem az egymásrautaltság, a kölcsönös segítség, tehát az államnak át kell vennie a segítségnyújtó szerepét. Adóból. Kényszerből. (Kölcsönös önkéntes közösségi segítség helyett kényszerre, erőszakra alapuló rendszer: szevasz, civilizáció! Jó volt ismerni téged! Viszlát, és kösz a halakat!) Segély, tanácsi lakás, különféle állami szolgáltatások, tébé, nyugdíj, ezt finanszírozandó magas adók és járulékok, ami belefér. 
 
Konzervatív szemszögből viszont ez a maximalizált autonómia abszolút nem jó dolog, mert egy nagyon rossz pszichés állapotot hoz létre, a "belső zsarnok", a mindenkiben benne élő egó (önszeretet, hiúság, ilyenek) korlátlan uralmát pszichénk jobbik része fölött. Következménye a frusztráció, boldogtalanság, elmagányosodás, az élet értelmének, céljának elveszítése (ld. egzisztencializmus), az üres, méltóság és cél nélküli, nyomorúságos élet. Nagyon-nagyon rossz úgy élni, hogy az ember életének középpontja önmaga, korlátokra nem azért van szükségünk, mert lényünk egészét kell korlátozni, hanem azért, mert lényünk rosszabbik részét, az egót kell, éppen azért, hogy lényünk jobbik, igazi része - alázat, szolgálat, valami nálunk nagyobbért élni, spontán életöröm, szeretet, hűség családhoz, közösséghez, együttérzés, céltudatosság, szorgalom, építő cselekvés, humor, bátorság, a szép és a fenséges értékelése, katarzis, önzésen és elvárásokon túli, valódi, igazi szerelem és más egyebek - kiszabaduljon az egó zsarnoksága alól és korlátlanabbul kiteljesedhessen. És ennek a belső küzdelemnek, drámának és önmagunk felett aratott kis győzelmeknek színtere a közösség és egyik fontos külső segítője a közösségi életmód-norma. Egyedül nem megy, pár laza haverral, sorban váltott szexpartnerekkel sem. Az autonómia maximalizálása tehát tévút, szörnyű tévút.
 
Tudom, hogy a klasszikus liberálisok, libertáriusok teljesen máshogy közelítik meg a dolgot, teljesen más okok miatt nem kedvelik a magas adókat, nagyfokú újraelosztást, de úgy vélem, e területen céljaink mégis közösek. A másik kettőben egyelőre úgy néz ki, hogy jóval kevésbé.
 

A cselekvés iránya

Még egy megjegyzés, visszautalva a cikk elején leírt terminológiai problémára. A "kis állam", "nagy állam" alapvetően fordítások amerikai angolból. Abból sem valami jók, a jenkik nem state-ről, hanem governmentről szoktak beszélni: big government, small government. Ott konzervatívok és libertáriusok egyaránt használják ezt a kifejezést, és többnyire mindkét csoport a small government pártján van. Ez a kifejezés viszont nem az állam mindhárom funkciójára vonatkozik, hanem csak az adóztató-újraelosztó funkcióra, a small government elsősorban nem privatizációt jelent, és nem is deregulációt jelent, hanem adócsökkentést. A "government size" nem azt jelenti, hogy mennyi az állami tulajdon aránya, és nem is azt, hogy mennyi a szabályozás, hanem körülbelül azt, hogy a GDP hány százalékát szedi be és költi el az állam. A government mérete nem az állam "erejét" jelenti, tehát annak csökkentése sem az állam "erejének" csökkentését, hanem kb. a központi költségvetés főösszegét, és annak csökkentését. És ez jó, mert ez azt jelenti, hogy a small government kérdésében nagyjából közös az utunk. Megcélozhatnánk úgy a GDP 25%-át, persze nem azonnal.
 
Magyarországon viszont az a furcsa helyzet van, hogy gyakran éppen a nemzetiek szokták vádolni a ballibeket államtalanítással és piaci fundamentalizmussal. De furán hangzó dolog ez. Talán túl kevés adót fizetünk? Szeretne valaki többet? Költse el a magyar állam a GDP háromnegyedét? Nem. Abszolút nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy az állam szerepéről folytatott vita Magyarországon másra fókuszál, mint Amerikában, nálunk elsősorban az állami tulajdonról van szó (privatizáció), másodsorban szabályozásról, és csak körülbelül hatodsorban adózásról és közkiadásokról. Amikor a magyar ballib a piacpártiság szerepében tetszeleg, akkor nem adót csökkent, hanem privatizál és dereguralizál. És amikor például a Magyar Nemzet egyik-másik szerzője piaci fundamentalizmussal és "államtalanítással" vádolja őket, akkor nem több adót szeretne fizetni, hanem kevesebb privatizációt és több vagy jobb szabályozást szeretne. 
 
A piacszkeptikus, kapitalizmus-szkeptikus megnyilatkozások ellenére a magyar nemzetiek adó-és közkiadáscsökkentésre mégis nyitottabbak, mint a magyar ballib. Piacszkeptikusok, de mégis small government-pártiak. Ezt nem szabad elfelejteni, mert itt megnyílik egy út konzervatívok, klasszikus liberálisok és nemzetiek együttműködése előtt: privatizáció és dereguláció nélküli adó- és közkiadáscsökkentésre, tehát hogy az állam a GDP kisebb százalékát költse el, azaz "államtalanítás" nélküli "small governmentre".

A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr51520482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BISMARCK 2009.11.19. 08:40:19

Egész jó cikk, nem is nagyon tudok vele vitába szállni. Kíváncsi leszek ehhez a cikkhez hányan fognak érdemben hozzászólni. Ez ugyanis, ellentétben pl. Marci narancsos cikkével, nem ködevés, konkrét problémákat vett fel, ami mindenkit érint, ugyanakkor a megoldásuk komoly tudást, szakértelmet igényel.

orsi00 (törölt) 2009.11.19. 10:40:02

Az általánosan hangoztatott véleményről, hogy a közösség (állam) csak rossz tulajdonos lehet; John Williamson, Institute for International Economics (tehát egy vezető, amerikai „agytröszt”): „Saját véleményem szerint, a privatizáció nagyon konstruktív lehet, ha a verseny növekedésére vezet, és hasznos, ha csökkenti a pénzügyi felszültségeket, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy a köz szolgálata mindig rosszabb motiváló erő, mint az egyéni nyereségvágy.” (33. o. teteje)
www.bla.hu/professzorok/tagok_cikkei/Szakolczai_Gyorgy/A11.pdf

2009.11.19. 11:10:31

Valószínűnek tűnik,hogy mivel sokáig elnyomták az individualizmust, átestünk a ló másik oldalára (régi magyar szokás szerint:-).
Talán a helyes arány , az egyensúly megteremtése nehezebb lesz,mint először gondoltuk.
A lényeg, hogy sztem ennek megértetésén kellene dolgozni, elsősorban az iskolákban.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2009.11.19. 11:28:32

@méhészborz: elnyomták? a kommunizmus olyan individaulista volt, hogy csak na. A kollektivizmus mindig erősíti az individualizmust, mindenki csak fusizott, meg önzőzött,. Mára Mo. a kutatások szerint Európa egyik legindividualistább országa.

blc27 2009.11.19. 14:12:20

Jó cikk, köszönet érte! Különösen az újraelosztás mértéke és a civil szféra elsorvadása (elsorvasztása) közötti kapcsolat kifejtése tetszett, értékes, megfontolandó gondolatokat tartalmaz.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.11.19. 14:19:53

milyen egyszerű is ez.

csak azt kellene eldönteni, hogy mit akarunk, mit lehet, mit célszerű és mit tudunk közösségi alapon működtetni.

a közösség(ek)nek még nagy vonalakban sincs arra sem ötletük, hogy mit akarunk, addig meg elég értelmetlen a hogyanokról, miértekről meg hatékonyságról értekezni.

egyébként meg, shenpen, egy cikknek például igenis illene hatékonynak lenni, kb. a kétharmadát ki kellett volna húzni neked, vagy egy szerkesztőnek.

a gazdasági és kormányzási elemzés kb. tiszteletkör, az ego-vallás-házasság-önkéntesség témakör meg elég fals ebben a kontextusban, és a felszín kapargatásán túl kapkodva vontál le következtetéseket, néhol nem is világos, hogy miből, meg az se, hogy miként.

az egyén és a közösség közötti kapcsolatok helyes (jó) mennyisége és minősége szempontjából bizony több optimális út is van, nem csak az angolszász (usa) modell.

budai zöld 2009.11.19. 14:55:40

Elgondolkodtató cikk, kicsit árnyalja a képet a tizensok éve sulykolt állam rossz gazda kliséhez képest.
Kedvenc mondatom: „az állam tényleg rossz gazda, de főképpen akkor rossz gazda, amikor eladja azt, amivel gazdálkodik”.

A társadalmi-morális (mellék)vonal kissé elnagyolt és nagyon távlatos, de ez nem baj, bár a milliméter-demokráciás résznél azt éreztem, hogy már a pragmatikusság rovására megy:
- egyetértek, a "milliméter-demokrácia" veszélye, hogy mivel helytelen=tilos, megszűnik az erkölcsi felelősség szerepe a helytelen de nem tilos esetekre.
- ma Magyarországon szerintem a legsürgetőbb probléma nem az, hogy mi legyen a helytelen, de nem tilos területtel, hanem éppen az, hogy nem egyértelmű, hogy nincs olyan, hogy tilos, de nem helytelen. Vagy nem is annyira érdekes, hogy mi tilos, ha az állam nem is tudja érvényesíteni a tilalmat.
Innen szerintem az első és legfontosabb lépés annak a megértetése lenne, hogy ami tilos, az helytelen is, és persze gyakorlatban is tilos. Tehát nekünk most egy működő milliméter-demokrácia óriási erkölcsi előrelépést jelentene.

Avatar 2009.11.19. 15:04:37

Nem rossz írás, de az eleje kissé fellengzős.

"Általában elmondható, hogy a klasszikus baloldaliság az állam mindhárom gazdasági funkciójának növelését, a klasszikus liberalizmus (libertarianizmus, nem libertinizmus!) pedig mindhárom funkció csökkentését jelenti. A konzervatívok viszont többnyire az adott helyzethez legjobban alkalmazkodó kevert stratégiákat szokták támogatni."
Általában elmondható, hogy a konzikon kívül mindenki hülye. :) Mondjuk, ez itt a konzervatóriumon már sokadik posztban alaptétel. Persze, ha a nem konzikat ilyen leegyszerűsített egybites ideológiahajszolóknak feltételezzük, akkor talán igaz is, csak éppen a való világban ennél sokkal összetettebb személyiségű mindenki.
Ha ilyen egyszerűsítést akarunk a gondolkodásunkba, akkor javaslom, hogy a konzikról a továbbiakban így gondolkozzunk:
Általában elmondható, hogy a konzik mindig a már hibásnak, rosszul működőnek bizonyult rendszerek fenntartására törekszenek változásfóbiájuk miatt. :)

[a multi] "Jobban működik, mint az állam, ... de messze alatta marad a Hunyadi téri piac hatékonyságának."
LOL. A Hunyadi téri piac lenyomja a multikat, Tesco, Auchan, Cora reszkessetek!
El kell keserítenem téged, a kis piac nem hatékonyabb, hanem inkább azt mondanám, hogy rugalmasabb a multinál, de költséghatékonyságban alatta marad, mert sokkal nagyobb az azonos volumenre jutó költsége.

"ha meg eladnák, előbb-utóbb valami barom nekiállna szépségszalont nyitni ott büfé helyett. Megszívná, persze, de sokáig tartana, amíg belebukik, és addig az utasok is szívnának."
A konzi még a jövőbe is lát? Előre tudja, hogy egyes fiktív helyeken milyen üzlet fog hosszútávon életképesnek bizonyulni?
És az szerinted elképzelhetetlen, hogy kiderüljön, hogy az adott helyen a szépségszalon sokkal jobban menjen, mint egy büfé, az utasok többségének meg bőven elég ha van egy-egy üdítő/kávé és szendvics/csoki automata a peronon, vagy épp a szépségszalonban?

"Az egyik az, hogy az állam tényleg rossz gazda, de főképpen akkor rossz gazda, amikor eladja azt, amivel gazdálkodik. Igen, amikor valami állami tulajdonban van, akkor többnyire folyamatosan pazarolnak és lopnak. Ugyanakkor amikor meg privatizálják, akkor meg gyakran ellopják egyben az egészet."
Miért lenne _főképpen_ akkor rossz gazda, amikor elad?
Azért az egészet egyben nem lopják el, inkább csak alacsonyabb áron privatizálnak, mint lehetne. Viszont nem mindegy, hogy mondjuk minden évben ellopnak 10 Mrd Ft-ot az állami vállalatból, vagy privatizálják a 100 Mrd-t érő vagyont 70 Mrd-ért. Utóbbi esetben tényleg többet lopnak, de 4-5 éves időtávban így is jobban jár a költségvetés.

"Természetesen egy új TESCO megnyitásának is nagy a tranzakciós költsége, de annak kevés a negatív externáliája, azt csak a befektető szívja meg, ha kiderül, hogy nincs rá szükség. A sínpálya megszüntetésének - ha hibás döntés - viszont nagy a negatív externáliája."
Ezt az érvelést nem igazán értem. Ha a sínpálya magánkézben lenne, akkor szintén csak a befektető szívná meg, ha feleslegesen építene ki vágányokat egy olyan helyre, ahol nincs rá szükség.
Persze egész más jellegzetességei vannak az inrastruktúrának, mint egy üzletnek, de szerintem az érvelésed nem túl jó itt.

"Nem lehetne-e egyszerűen kirakni minden állami szervezet összes befogadott szállítói számláját a netre, és azt mondani, hogy bármelyik adófizető indíthat polgári pert, ha korrupciót gyanít, és ha megnyeri, a megítélt pénzbüntetés fele az övé?"
Erre már nagy szükség lenne nálunk. Szerintem az sem szükséges, hogy a polgárok pénzt kapjanak a megnyert perek után, sokaknak már az is elég lenne, ha érezhetnék, hogy az ő kezükben is van kontroll, és tehet érte, hogy az általa is fizetett adókat hatékonyabban használják fel.

"Végezetül, még egy érvem volna: miért, a magyarországi privatizáció eddig olyan nagy sikertörténetnek néz ki?"
Az állami kézben maradt szektorokhoz, cégekhez képest abszolút siker, harmadik út meg nincs.

"Szóval: "pénzt költeni saját magamra" helyett: pénz költeni magamra, családomra, szeretteimre, számomra fontos emberekre, számomra fontos egyéb élőlényekre (ld. kutyamenhely), számomra fontos és helyesnek tartott célokra."
Már amikor karácsonyi ajándékot veszel a családtagoknak, akkor sem úgy gondolkozol, mint mikor valamit magadnak akarsz megvenni. Nem tudod pontosan, hogy neki egy adott termékben milyen tulajdonság a fontos, mit értékel minőségként, míg mikor magadnak veszel meg valamit, olyankor ezekkel nyilván tisztában vagy. Nem az a különbség oka, hogy nincs meg a jó szándék a pénz elköltőjében, hanem az, hogy nem tud a felhasználó fejével gondolkodni. A karácsonyi szezonban elköltött pénzeknek kb a fele minden jószándék ellenére nagyjából az ablakon kidobott pénz szintjén hasznosul...

"Megcélozhatnánk úgy a GDP 25%-át, persze nem azonnal."
Az nem lenne rossz... kár, hogy most a duplájánál járunk.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.11.19. 15:37:57

@Avatar:

"Általában elmondható, hogy a konzikon kívül mindenki hülye. :) "

többnyire ezt tekintik alapnak, jap, csak akkor azt nem értem, hogy a realista kozni felfogás miért várja az emberektől (a hülyéktől) a tudatos, felelős és morális viselkedést.

arra megintcsak nem nagyon lehet számítani, hogy az egész világ konzi lesz, mert a folyamat az utóbbi 30k évben pont ellentétes volt.

feloldhatatlannak érzem a problémát.

Vidéki 2009.11.19. 19:08:45

@orsi00:

Nagyon egyetértek az általad idézett John Wiliamsonnal:
„de nem vagyok meggyőződve arról, hogy a köz szolgálata mindig rosszabb motiváló erő, mint az egyéni nyereségvágy.”

A szerző, amikor dinoszauruszhoz hasonlítgatja az államot, hatásos, de talán némileg igaztalan hasonlattal él.

Jobban kidomboríthatta volna a szerző az állam szerepét a tudományos kutatásban, utalva például a NASA hatalmas teljesítményére az USA-ban, melynek rengeteg új felfedezése átszivárgott a mindennapok valóságába és a mindennapi életet gazdagította.

A szerző axiómaként fogadja el azt az állítást, hogy „az állam tényleg rossz gazda”.

Ez nem szükségszerűen van így.

A nagy, megosztott tulajdonosi szerkezetű magántársaságok is szemben találják magukat azzal a problémával, hogy a társaságok vezetését menedzserekre kell bízni.

A feladatra alkalmas, nem a társaság érdekei ellenében tevékenykedő menedzserek kiválasztása (és ellenőrzése) a döntő kérdés, melyet a társaságok általában sikeresen megoldanak.

Ez állami tulajdonos esetében sem lehet megoldhatatlan feladat.

rosta 2009.11.19. 19:10:41

Shenpen, ilyen formában kezdem érteni, hogy miről szoktál beszélni. Számomra jól összefoglaltad, hogyan is gondolkodsz. Az államról, az állami tulajdonról írtak tényleg tetszenek, az adókról írtak is érdekesek, a cselekvési irány is tetszik. A szabályzás kérdésénél viszont azt látom, hogy nem igazán vagy meggyőződve arról, hogyan is kellene annak működnie. Ez megérne még egy misét...

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.11.19. 19:32:14

Alapvetően egyetértek veled.

"klasszikus liberalizmus (libertarianizmus"
Én a kettőt nem raktam volna egymás mellé. Félreérthető, illetve nem értek egyet ezzel:
"klasszikus liberálisoknak átnevezni magukat libertáriusoknak"
A kettő nem ugyanaz. Az "újliberalizmus" felbukkanása előtt a klasszikus liberálisok, egyszerűen csak liberálisoknak hívták magukat. A libertarianizmus egy sokkal radikálisabb irányzat, mint a klasszikus liberalizmus.

Szerintem itt tévedsz:
"Nagy a tranzakciós költsége, tehát nem piacot igényel, hanem központi tervezést. Természetesen egy új TESCO megnyitásának is nagy a tranzakciós költsége, de annak kevés a negatív externáliája, azt csak a befektető szívja meg, ha kiderül, hogy nincs rá szükség. A sínpálya megszüntetésének - ha hibás döntés - viszont nagy a negatív externáliája."
Lehet éppen és adott esetben akár célszerű is, de nem szükségszerű. Itt inkább arról van szó, hogy a nagy megtérülési idejű befektetéseket a piac csak akkor kezdeményez, ha alacsony a kockázat, tehát várhatóan megtérül. A központi tervező számára valószínűleg jobb, ha érdekelté teszi a piacot az externália termelésben, mintha ő maga végzi azt.

"voucher-rendszert"
Csak nem neolib gondolatokat látok? :)
ld. még "A központi tervező számára valószínűleg jobb, ha érdekelté teszi a piacot az externália termelésben, mintha ő maga végzi azt."

"Ha kirabolnak, leég a házad, nagyon elégedetlen leszel, és nem ez nem ugyanaz a dolog, mint a lehető legjobb cipőt megvenni a lehető legjobb áron. Akkor valószínűleg nem fog megvigasztalni a cipő sem."
Nem, de ha kapsz egy új házat, az majdnem. Itt sánta a hasonlat, mert nagyon nagy az értékkülönbség egy ház és egy cipő között.

"törvényi szinten csak, tehát röviden, egyszerűen, általános kereteket kijelölve"
Ezzel az a baj, hogy ezek nem törvények, hanem irányelvek lennének. Aztán a többi a jogalkalmazó szeszélyén, vagy önkényén múlik.

Amerikában kevés az állami tulajdon, ezért ott a privatizáció nem téma. A dereguláció viszont az, bár mostanság ez nem túl népszerű téma, ezért nem nagyon hangoztatják.
A magyar jobboldalt nem nagyon emlegetném, mert ők csak fantáziálnak az adócsökkentésről, az pedig ingyen van. A fantáziákban viszont könnyű átsiklani olyan apróságok felett, mint hogy az adócsökkentésnek mindig feltétele (feltéve, ha az eladósodást kizárjuk) a kiadáscsökkentés, ilyenről viszont az elmúlt 8 évben nem igen esett szó.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.19. 20:31:29

nekem tetszik a cikk, nagyrészt egyet is értek, @mcs: első kommentjéből csak ennyit hoznék fel:
"az egyén és a közösség közötti kapcsolatok helyes (jó) mennyisége és minősége szempontjából bizony több optimális út is van, nem csak az angolszász (usa) modell."

Erről érdemes lehet még írni. Nem mintha - ismétlem - a poszt rossz lenne.

Mcs második kommentje jogosabb: a realista konzi mit kezd a konziságellenes köztudattal?

___________________________ (törölt) 2009.11.19. 20:55:28

@orsi00:

"„Saját véleményem szerint a privatizáció nagyon konstruktív lehet, ha a verseny növekedésére vezet, és hasznos, ha csökkenti a pénzügyi feszültségeket, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy a köz szolgálata mindig rosszabb motiváló erő, mint az egyéni
nyereségvágy. Bizonyos körülmények között, például amikor a határköltség alacsonyabb az átlagköltségnél (ilyen például a közüzemi szállítás), vagy olyan környezeti hatások esetén, amelyek túl bonyolultak ahhoz, hogy szabályozással kompenzálhatók lennének (ilyen például a vízszolgáltatás), továbbra is azt hiszem, hogy a köztulajdon előnyösebb, mint a magánvállalkozás. Ez a nézet azonban nem tekinthető jellegzetesnek Washingtonban.”"

Mintha én is valami ilyesmit írtam volna, nem? Hogy a magántőke jobb hatásfoka nem kőbe vésett szabály, hanem egy általános trend, amire van ezer példa az éttermektől a vasgyártásig, de vannak kivételek, vannak speciális esetek, amikor nem. A második esetet (externáliák) én is említettem, az elsőt, a határ-és átlagköltség fogalmát nem pontosan értem. A buszozás határköltsége változó, mert még egy embert jóformán ingyen fel lehet préselni a buszra, ha viszont sehogy sem fér fel, és még egy buszt kell indítani csak neki, az magas. Átlagköltségnél alacsonyabb határköltsége pl. a kötöttpályás dolgoknak van, ahol a pálya kiépítése a drága, nem az, hogy hány kocsival megy a vonat. Ezt fogalmaztam meg egy kicsit másképpen, hogy magas tranzakciós költségek, de kb. ugyanazt. Mondjuk a szempont tetszik, határ vs. átlagköltség, érdekes meglátás, csak nem tudom, hogyan lehetne használni, mert a határköltségeket jellemzően csomagokban adják, hogy még 1 busz még 104 hellyel stb.

___________________________ (törölt) 2009.11.19. 20:58:15

@méhészborz: "Valószínűnek tűnik,hogy mivel sokáig elnyomták az individualizmust, átestünk a ló másik oldalára (régi magyar szokás szerint:-)."

Ez így ebben a formában nem igaz. Pl. a privatizáció vagy a közlekedési morál nevezhető individualistának, de az, hogy az állam a jövedelmünk kétharmadát elkölti, az nem.

Ráadásul nagyon más az a fajta individualizmus, ami lényegében az erkölcs tagadása, és más az a fajta individualizmus, ami az egyéni, személyes lelkiismeretről szól pl. Kant.

Ezért ez így nem stimmel. Inkább úgy mondanám meg, hogy valahogy egyszerre van jelen a két szélsőség, a kollektivizmus és az individualizmus és mindkettőből a rosszabbik fajta.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.19. 21:03:58

@Shenpen: igen, a Kant-féle kateg. imp. önmagában egy erkölcsi rendszer. Én mindig ilyesmit értettem individualizmus alatt.

___________________________ (törölt) 2009.11.19. 21:33:44

@mcs:

"Általában elmondható, hogy a konzikon kívül mindenki hülye. :) "

"többnyire ezt tekintik alapnak, jap, csak akkor azt nem értem, hogy a realista kozni felfogás miért várja az emberektől (a hülyéktől) a tudatos, felelős és morális viselkedést."

Mert nem hülye mindenki a konzikon kívül. A nem-konzi _értelmiségiek_ szoktak csak hülyék lenni. A nem-értelmiségi emberek szerintem alapvetően konzi beállítottságúak, csak sajnos hisznek a nem-konzi értelmiségieknek. Még csak nem is arról kell meggyőzni őket, hogy ezentúl a konzi értelmiségieknek higyjenek: az is elég lenne, ha egyáltalán nem hinnének semmilyen értelmiséginek.

Fontos, hogy ezt helyesen értsük. Értelmiségi nem egyenlő azzal, hogy művelt ember. Nem hinni az értelmiségieknek nem egyenlő azzal, hogy nem kell művelt, tanult elit. Az értelmiség a művelt, tanult elitnek egy részhalmaza csupán. Természetesen nem az egész szellemi elit diszkreditálása szükséges, hanem csak az értelmiségé.

"arra megintcsak nem nagyon lehet számítani, hogy az egész világ konzi lesz, mert a folyamat az utóbbi 30k évben pont ellentétes volt"

Az igazság az, hogy az elmúlt harminc évben a posztmodern úgy tökönszúrta a modern/haladó értelmiséget, hogy nagyon is közel kerültünk ahhoz, hogy a nem-értemiségi (értsd: nem feltétlenül hülye, hanem hogy nem értelmiségi módra művelt, hanem máshogy pl.) emberek elkezdjék nagyívben letojni az értelmiséget. Foucault kibaszott a régi baloldallal, Derrida Foucault, és Paul Feyerabendnek már az addig kb. társutas természettudományos elitet is sikerült remekül elidegenítenie az értelmiségtől. A Sokal-hoax és hasonlók az értelmiség ön-diszkreditálásának és válságának jelzői.

Ami a politikát illeti - ami ugye kevésbé érdekel, mert mai a politika az, amit a könyvekben írtak húsz éve, tehát inkább az kell érdekeljen, mit írnak ma a könyvekben, mert az lesz húsz év múlva a politika - a kontinentális Európa elmúlt harminc éves iránya szerintem pozitívabb, mint az azelőtti harminc év. 1968-ban De Gaulle-t kb. fasisztának tekintették a barikádosok, vajon ma hányan tekintik annak azt, amit képviselt? Alapvetően csak egyetlen dolog nem tetszik, az angolszász országokban a kvázi-jobboldali, paródia-jobboldali idiotizmus eluralkodása, Glenn Becktől a Daily FAILig. Mindegy, ezekről még hosszasan lehetne regélni, de maradjunk annyiban, hogy az elmúlt harminc év összességében legalábbis centristább korszak, mint az azelőtti harminc.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.11.20. 00:11:12

@Shenpen:
édesem. "...Az igazság az, hogy az elmúlt harminc évben..." én ezt írtam: "az utóbbi 30k évben pont ellentétes volt" a k, mint ahogy angolszászéknál megszokhattad, az bizony ezret jelent.

egyébként, ha úgy értetted, hogy 30 év, akkor minek szánsz egyáltalán időt a válaszra, hisz totálisan értelmetlen. tényleg durva elvárás lenne az, hogy belegondolsz, hogyha sutának és értelmetlennek tűnik egy felvetés, akkor lehet, hogy te nem értetted tisztán a kérdést?

az értelmiség meghatározására tett próbálkozásodat tekintsük meg nem történtnek, jobban járunk mindnyájan.
(bár, természetesen halkan meg kell jegyeznem, hogy rendszerint e blog szerzői közt sokan belegabalyodnak az értelmiség=gondolkodik, de nem úgy, ahogy én azt jónak tartom jellegű definíciókba, ami a kontraproduktivitáson túl még arrogáns is, szóval sok értelme nincs)

tudodmit, legyen már az, hogy még egyszer nekifutsz a dolognak és válaszolsz rendesen, ha akarsz. (persze, csak akkor, ha a világképbe belefér az, hogy egy problémának létez_het_ az általad ismert(vélt) tökéletes megoldáson kívüli, nem kevésbé tökéletes megoldása. ha a válasz szerinted nem, akkor hagyjuk a csába, kár a bitekért)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.20. 01:08:40

@mcs: ne shenpent basztasd, ő a legnormálisabb szerző errefelé. Bár ezt a magyarázatot az értelmiséggel én sem értettem.

excopp 2009.11.20. 08:10:25

t. shenpen
- tényleg jó a cikked, mert elgondolkodtat;
- ezzel együtt is - a szabályozás részét tartom a legkevésbé biztos alapokon állónak
- csak példaként: olyan szabályozás, amely betarthatatlan - teljességgel értelmetlen - a szabály hatályosulása fontos kérdés (ez az, amiért a szabályt létrehozzák - már ha elsősorban jogra, és nem másokra, mondjuk erkölcs, divat, illem, szokás szabályzókra gondolunk)
- ebben, értsd a kikényszerítésben és ez közhatalmi funkció, hazánk nagyon elmaradt - m,ég a környező országoktól is

- nyilván fontos a funkcionális felosztás, amit írtál, de van egy logikusabb (sztem)
- egyrészt közhatalmi funkció (szabályozással, rendvédelemmel), másrészt
- gazdasági szereplő (köztulajdon működtetése, szolgáltatások;
- harmadrészt (bár lehet, hogy ezt az állam utóbb - érzékelve némi legtimációs hiátust - olyan gondolkodókkal mondatta ki, mint Weber) etikai alapokkal bír - az "értékeszmék kibogozhatatlan csomója"

- mindig is vita lesz, hogy mennyi legyen a köztulajdon aránya (most talán 20 %)
- mennyi legyen a GDP újraosztási arány (ma ez 48 % körüli, a környező országokban 40 körül - ez cca 2.700 mrdFt-os versenyhátrányt okoz)

- ez olyan nagyságrend, amelytől való elmozdulás poltikai földrengéssel érne fel, vö: most 4 (!) mrdFt megtakarításért terveztek bezárni vasúti vonalakat

- summa summarum: fontos az írásod, mert továbbgondolható; ha lesz ma időm, visszanézek

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.11.20. 08:51:44

@peetmaster: tudom, azért vele vitatkozom, mert vele többnyire lehet.
amikor veszi a fáradságot arra, hogy kb. egyenlő félként tekintsen a vitapartnerekre.

___________________________ (törölt) 2009.11.20. 19:41:20

@mcs: jó, igazad van, a k-t nem láttam.

Izé. Most nem tudok erre értelmesen válaszolni, mert roppantul vadnak hangzik a dolog, hogy az emberiségnek mint olyannak lehetne 30 000 évre vetíthető tendenciája. Az ilyen hosszú távú trendek érzékelését nagyon eltorzítja az, hogy éppen hol áll benne az ember. 1880-ban úgy nézhetett ki, a "világfolyamat" örökké tartó gyarmatbirodalmakhoz vezet, 1922 körül úgy, hogy egy nagy háborúval le van zárva a történelem és onnan kezdve örök békéhez vezet, 1942 körül úgy nézvetett ki, hogy örök háborúhoz vezet és 1960 körül úgy, hogy egy szép, csendes, kihalt nukleáris télhez. Tényleg nem látok semmilyen állandó trendet. Minden kor szereti azt hinni, hogy az addigi egész csak előjáték volt az ő dicsőséges színre lépéséhez, és abból a szemszögből magyarázni az egészet.

Az értelmiségről szóló sort valószínűleg rosszul fogalmaztam meg, de abszolút valós és létező dologról van, hogy létezik a tudás, műveltség, IQ és azon belül annak csak egy alkategóriája annak értelmiségi fajtája, és azzal az alkategóriával nagyon komoly faszságok vannak. Mindegy, majd egyszer részletesebben.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.11.20. 21:04:55

@Shenpen:
mondjuk én is pontatlanul fogalmaztam, azt kellett volna írnom, hogy az ismert történelem gyakorlatilag a konzervativizmustól való távolodás, vagy talán úgy pontosabb, hogy a konzerv felfogás felhígulása.

ez mondjuk mellékszál, az értelmiséges izét tényleg, őszintén nem értem, hogy miről is akarsz beszélni vele. értem én, hogy magyar kontextusban szitokszó lett az "értelmiség", de mindenféle konnotációs kényszer, meg konzerv menőzési vágy miatt nem változik meg a szó primer jelentése.
(érted, lehet görcsölni, hogy definiálod az értelmiséget úgy, hogy kivonod belőle azt, ami számodra nem tetszik benne, de sajna ettől még a szó nem változik meg, marad a görcsölés. definiálhatod a spenótot tükörtojással is úgy, hogy tök jó, ha az a zöld izé nincs ott a kis fehér cuccok mellett...)

fenntartom a -sokak számára nyilvánvaló- korábbi állításomat, mely szerint a konzervek szerint mindenki hülye, aki nem konzerv, amely habitus erősen kontraproduktív, ha belegondolsz.

Asidotus 2009.11.21. 10:42:56

Ez a cikk egy demokratikus jellegű ország keretei között érvényes csak.
Mert egy diktatórikus (az elvi ideológiája ebben a kérdésben irreleváns) állam maga határozza meg, hogy mennyi adót szed, és ez valahogy mindig sok szokott lenni. (A kommunizmusban is, csak akkor nem kötötték a melós orrára, hogy az általa megtermelt jövedelemből mennyit vitt el az állam.) Az állam egyszerűen elveszi az emberektől, amire ő úgy gondolja, hogy neki szüksége van.

Más:
A konzervatív törvényszerűen vallásos? Aki ateista, az nem minősülhet konzervatívnak? (A konzervatívok véleményére vagyok kíváncsi, mert úgy érzem ezen oldalak alapján, hogy a keresztény vallásosság és a konzervativizmus itt kéz a kézben jár.) Mert amit leírtál a miliméterdemokrácia kritikájaként, behelyettesíthető ám a vallásossággal is. Elvész az ember erkölcsi felelőssége, ha a helytelen dolgoktól csak az isteni parancsok miatt tartózkodik. Mert ugyebár, az isteni parancsokat nem lehet csak belső, egyéni erkölcsi értékeknek tekinteni, azok szigorúan külső hatások. Szerintem mondjuk nem, mert én ateista vagyok, és nem hiszek istenben, én mondhatom az isteni parancsokra, hogy azok a te belső egyéni erkölcseid, de te, vallásos, Istenben hívő ember már nem teheted ezt meg. Azok számodra egy autoritás parancsai.

bz249 2009.11.21. 10:59:07

@Nűnű: a keresztyén vallásban nincsenek minden helyzetre kiterjedő partikuláris parancsok, csak általános elvek. Tehát az esetek legnagyobb részében a vallásos embernek is morális döntést kell hoznia.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.21. 11:05:32

@bz249: tehát eldöntöd, mintegy morálisan, hogy követed-e az isteni parancs iránymutatását. De ez nem egészen válasz @Nűnű: kérdésére: ha el tudod dönteni, hogy a parancs követésre érdemes, akkor nem kell, hogy valaki megmondja, mi a helyes, hisz magadtól is rájöttél. Ha pedig csak azért követed, mert parancs, az nem erkölcs.

bz249 2009.11.21. 11:40:33

@peetmaster:

nem ennél sokkal egyszerűbb a kérdés: nincs annyi isteni parancsolat, ami minden helyzetben eligazítana; nem zárt a rendszer

analógia: olyan mintha az összes törvény közül mondjuk csak az alkotmányt hagynád meg és mindent abból próbálnál levezetni

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.21. 11:53:16

@bz249: ezzel nem mondtál most újat, vagy nem értem. Amit írtam, szerintem általános iránymutatás esetére is igaz.

bz249 2009.11.21. 12:07:40

@peetmaster: na de hívhatunk-e milliméter-demokráciának egy olyan rendszert, amit egy 303 oldalas alkotmány szabályoz és slussz passz (ebből a 303 oldalból pedig egy csomó szöveg egyáltalán nem kapcsolódik a tényleges szabályozáshoz, hanem mondjuk történelmi érdekességeket sorol fel)?

___________________________ (törölt) 2009.11.21. 13:24:42

"A konzervatív törvényszerűen vallásos? Aki ateista, az nem minősülhet konzervatívnak?"

Abszolút nem törvényszerű, éppen a szerintem legjobb kortárs konzi szerző, John Kekes, full szekuláris.

De van egy bizonyos megfigyelhető korreláció, ami nem törvényszerűség. Az ok-okozati kapcsolat valahogy úgy néz ki, hogy a katolicizmus és a régebbi vágású protestantizmus meglehetősen sok konz. elemet tartalmaz, ezért a híveik hajlamosak a konz.-ra.

Érdekes kérdés egyébként, hogy pontosan miért, vannak, akik azt állítják, nyilván hívők, de messze nem minden hívő, hogy lényegébben közvetlenül az isteni tanítás/parancs lényegéből fakad ez, én azért inkább úgy látom, hogy a kereszténység jelentőség részben az antik kultúra továbbviteléről is szólt, és inkább azért, én ezt valahogy úgy látom, hogy az igazi őskonzervatív az nem Pál apostol volt, hanem Arisztotelész ld. a nikomakhoszi etika módszertanát, ismétlem, módszertanát, mert az a lényeg: en.wikipedia.org/wiki/Nicomachean_Ethics#The_digressions_concerning_who_should_study_Ethics.2C_and_how - 100% common sense.

Ugyanakkor az antik értékek a középkorban alapvetően az egyház berkein belül éltek tovább, ld. pl. négy kardinális erény, common sense, önmérséklet, igazságoság, bátorság, stb. stb. ezért alapvetően inkább hívő emberek hajlamosak a common sense-alapú, mérsékelt, ideológiamentes megközelítésekre, tehát alapvetően egy konz. irányba stb. stb.

Visszafele a kapcsolat nem áll fenn, általában ha az ember elindul élettapasztalatok, történelmi ismeretek stb. miatt egy konz. irányba, abból szokott következni a régebbi egyházak iránt egyfajta tisztelet, megbecsülés, de az abszolút nem következik törvényszerűen belőle, hogy akkor az ember meg is tér. Ld. megint John Kekes.

Valahol szerintem a modern konz. legelső példája a Vico-Descartes vita volt. Mindketten hívők voltak. Korunk szép példája a Kekes-Rawls vita, mindketten nem hívők. Szóval nem lehet ezt így törvényszerűsíteni, de a fentiek miatt korreláció az megfigyelhető.

Én alapvetően azt javasolnám, hogy ezt nem kellene így kisarkítani, alapvetően azért nem, mert egyáltalán a vallásos-ateista ellentét már önmagában tévedés szerintem. Fundamentalista-ateista ellentétről lehetne beszélni, az előbbi Isten létéből, a másik nemlétéből vezet le mindent. De alapvetően a hagyományos vallások a gyakorlatban nem ennyire deduktívak, rengeteg szokást, hagyományt, tapasztalati úton kialakult dolgot, filozófiai úton kialakult dolgot tartalmaznak, én úgy látom, hogy a vallásosság gyakran inkább egy történelmi folyamat révén kialakult életmód, mint egy teista dedukció. Hasonlóan, a modern ateizmus mint mozgalom (Dawkins és tsai) nem pusztán az alapkérdésről, Isten nemlétéről szól - ebben az értelemben én is ateista vagyok - hanem része a hagyományellenesség, deduktív racionalizmus, haladárkodás, szcientizmus mint ideológia, a történelem félreértelmezése stb. amiket viszont már nem tudok elfogadni, tehát az ateizmusnak is van egy szűkebb, pontosabb jelentése, és van egy tágabb. Szóval nem sarkítanám ezt az egész vallás-ateizmus dolgot fekete-fehér kérdéssé.

Nem érdemes abból kiindulni, hogy mi az utolsó húsz cikk a Konzin, mert az jórészt annak függvénye, hogy épp kinek van ideje, kedve írni és miről. Van, aki a Konzit kvázi az Igen mellékletének tartja, van, aki neokon zsidólapnak, van, aki félig liberálisnak, van, aki kőfideszesnek és/vagy szalonnácinak. Valójában ez persze hülyeség, ez megint a biztos tudásra törekvés képtelensége, megpróbálni megragadni valamit, amit nem lehet. Mondjuk hogy van két part, Hayek és de Maistre, és közötte folyik egy folyam, a fene tudja, hogy merre, és úszkálnak benne sokféle színű, formájú halak.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.11.21. 13:40:20

"van két part, Hayek és de Maistre, és közötte folyik egy folyam, a fene tudja, hogy merre, és úszkálnak benne sokféle színű, formájú halak."

ez pompás metafora.

külön kiemelném az örvénybe kerülteket, akik nem értik, hogy miért forog mindenki más eszetlenül körbe-körbe.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.21. 14:06:00

@bz249: ha nem hívhatjuk így, abból most mi következik? (Még mindig nem bírlak követni)

heima (törölt) 2009.11.21. 15:14:40

Pár gondolat:

Szvsz valós kiút lehet a valódi önkormányzatiság. Azaz nem a jelenlegi rendszer, ahol az önkormányzatok a központi hatalom kihelyezett szervei, bevételeikben, kiadásaikban, feladataikban, beruházásaikban stb teljesen a mindenkori központi kormányzattól függenek. Persze még ezt is iszonyat drágán, széleskörű politikai járadékosokat kitartva, gyenge hatékonyság (felduzzasztott testületek, bizottságok) teszik.

Egy valódi önkormányzati alapú rendszerben a központi kormányzat jellemzően az államigazgatás (parlament, diplomácia, központi hivatalok, minisztériumok)/igazságügy, honvédelem, országos infrastruktúra fenntartásáért lenne felelős, erre jellemzően a fogyasztási adókat (áfa, jövedéki) és a jövedelemadók (SZJA, TAO) egy alacsony százalékát (tfh 10%) fordítja. Minden más adót az önkormányzat szed be (persze gazdaságilag, a technikai része lényegtelen), és nyújtja cserébe a közszolgáltatásokat. A zemberek így közvetlenül érzik, hogy mire költik a pénzüket, sajátjuknak érzik, talán még a naprakész számviteli ellenőrizhetőséget is kikövetelik, és megszűnhet a miltoni probléma is.

Persze ez csak a mag, rendkívül sok "apróság" kell ahhoz, hogy működjön a dolog, és figyelembe kell venni a magyar sajátosságokat is.

Önkormányzati igazgatás: szvsz nem kell megszüntetni egy önkormányzatot sem, egyszerűen két fajtájukat kell megkülönböztetni, az önálló gazdálkodással bíró és nem bíró testületet. Utóbbiak gazdálkodási feladatait a megyei hivatal láthatja el. Természetesen drasztikusan vágni kell a testületek létszámán (a jobb döntéshozatalhoz) és kevés kivételtől (főállás PM, alPM) eltekintve tiszteletdíj nem járna. A területi különbségek miatt egy újraelosztó központi alapra is szükség lehet átmeneti jelleggel. A központi állam pedig minőségbiztosítási felügyelet látna el az intézmények felett.

A szerző által is említett jogszabályi bürokrácia helyett a bírói vonalat kéne erősíteni, minimalista, egyértelmű törvényekkel, és sokkal jobb bírói karral és döntéshozatallal.

A társadalombiztosításnak pedig tényleges társadalombiztosításnak kellene lennie, azaz mindenkinek alap időskori járadék és alap egészségügyi ellátását kéne biztosítani. Az nem állapot, hogy az átlagnyugdíj durván magasabb, mint a bruttó minimálbér és az eö ellátásokban nincsen semmilyen differencia. Ez az egyik véglet (Mo.), de a másik se sokkal jobb, ahol 0 állami tb van és old meg magadnak (Kína). A kínai közösségek nem lettek ettől jobbak szvsz, max kuruzslóhoz járnak meg több gyereket vállaltak(vállalnának, nem tudom most hogy áll a szabályozás).

___________________________ (törölt) 2009.11.22. 15:24:06

@heima: elvben abszolút egyetértek, általában a decentralizáció, az emberi léptékű, áttekinthető és beleszólható közigazgatási egységek jó út.

Sajnos van viszont egy olyan probléma, hogy a mai korban, elsősorban a technológia pl. közlekedés fejlettsége miatt nagyon sok olyan balhé van, amit nem lehet lokálisan kezelni. Gondoljunk egy nagy járványra például, H1N1 vagy valami, spanyolnátha V2.0, erre nemhogy nem az önkormányzatok nem alkalmasak, sem a nemzeti kormányok, sem az EU, hanem bármennyire is gyűlölöm a gondolatot, de bizony csak valamiféle világkormányszerűség. Még egyszer mondom, nem akarok semmiféle ilyesmit, pontosan tisztában vagyok vele, hogy mennyire veszélyes lenne, csak szeretném világosan látni, hogy milyen más lehetőségek vannak.

Szóval egyfelől abszolút egyetértek, de másfelől meg abban a korban, amikor az ember megebédel Budapesten, nyom egy kövér gázt és az uzsonnát már Bécsben fogyasztja el, mennyire járható ez az út. Vagy amikor - saját szememmel láttam - egy angliai cég bevételének jelentős részét az adja meg, hogy szoftver-supportot nyújtanak az Adidas-központnak Bajorországban. E-mail, telefonkonferencia, Skype videóval, távoli desktop, meg ha más nem segít, felpattannak egy fapadosra és ott vannak délutánra.

Abszolút tetszene a decentralizáció, a természetes életközösségekhez igazodó, emberi léptékű közigazgatás, de nagyon ki kellene találni, mennyire alkalmas egy vármegye-rendszer a technológiailag (közlekedés és kommunikáció) globalizált világ kihívásainak kezelésére és milyen feladatokat kell felfele delegálni, országos szintre vagy még feljebb.

Végezetül egy bizarr de megfontolandó ötlet. Az rendben van, hogy működőképes önigazgató közösségnek, polisznak nem szabad túl nagynak lennie, mert szénné bürokratizálódik, de vajon a tagságnak feltétlenül a lakóhely földrajzi koordinátáink kell-e alapulnia? Amikor éppen az történik, hogy a földrajzi koordináták egyre kevesebbet számítanak, mert bármit bárhonnan bárhova olcsón el lehet juttatni? El tudnánk-e képzelni tehát inkább nem földrajzi, hanem pl. "vertikális" önkormányzatokat, amelyek nem lakóhely, hanem valamilyen más közös dolog alapján (online) közösségekbe tömörült emberek önigazgatását végzik, a lakóhelytől függetlenül? A nemzeti és etnikai határok valószínűleg fenntartandóak, de azon belüli lakhelynek tényleg semmi jelentősége nincs lassan, jóformán olyan tökmindegy kezd lenni, hogy az ember Pesten lakik-e vagy Debrecenben...

Azaz, pontosan hogyan is

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.22. 17:20:11

@Shenpen:
"Abszolút tetszene a decentralizáció, a természetes életközösségekhez igazodó, emberi léptékű közigazgatás, de nagyon ki kellene találni, mennyire alkalmas egy vármegye-rendszer a technológiailag (közlekedés és kommunikáció) globalizált világ kihívásainak kezelésére és milyen feladatokat kell felfele delegálni, országos szintre vagy még feljebb."

Pontosan, a nemzetállam már bőven kicsi a technológiához. Ha azt akarjuk, hogy a te foglamaid szerinti erős állam létezhessen, akkor annak nagyobbnak kell lennie, mint minden más hatalmi forrás. Ergo világállam.
(lásd azokat a vállalatokat, amik az országok kétharmadánál nagyobbak GDP tekintetében.)

Hogy azokat a félelmeket kezeljük, amiket említesz, a következőt tudom javasolni: minden erőnkkel küzdjünk a nyilvánosságért. Mindenben.
Titkai csak a csalóknak vannak, meg azoknak, akik olyasmiket akarnak megvalósítani, amiktől félsz.
Az erkölcsösségre való ösztönzés, amiről sok jó poszt született már itt, többek között a te tolladból, szintén csak így valósítható meg szerintem. És csak most, hogy feltalálták az internetet.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.11.22. 17:49:58

@peetmaster:
Így sem. A nyilvánosság kevés. Ha valaki veled pofátlan az komolyan érint, dühöngesz és megtorolsz, de ha valaki távoli (a monkeyspheren kívülről), akkor csak egy általános háborgást érzel, semmi többet. Hiába lop el valaki egy milliárdot messze nem háborít fel annyira, mintha pár ezret lopna tőlem.

___________________________ (törölt) 2009.11.22. 19:19:19

@peetmaster: ebben abból a szempontból szerintem igazad van, hogy az internet korában a nyilvánosság viszonylag olcsón és könnyen megvalósítható (ilyesmire gondolva, hogy pl. az közbeszerzés összes 1Mnál magasabb számláját feltolni a netre) és biztosan jobb irányba tolná a dolgokat, rosszabba semmiképen.

Valamennyit biztosan javítana, de az a baj vele, hogy igen keveset. Nézd, ha valaki pl. lop egy milliárdot, az fejenként 100 ruppó. Jó, adófizetőnként 500. Kb. Túl kevés ahhoz, hogy bárki is motiválva lenne rá, hogy bármit tegyen, pláne ha tőle 120 km-re történik, stb. (Nem lehet mindenben a fővárosra hagyatkozni.) Kb. az a Public Choice Theory, népszerűbb nevén a demokrácia működésképtelenségének elméletének :DDDDDDD alapja, hogy ha X ember kvázi 1000X embertől el szeretne venni összesen Y mennyiségű valamit, ők sokkal több motiváltságot éreznek rá, az Y/X nyereség miatt, hogy mellette lobbizzanak, mint az összes többi, mert nekik csak Y/1000X veszteségük van.

Valdeznek is igaza van, egyszerűen nem kellően személyes az ügy.

DE ugyanakkor ha keveset is segítene, akkor is segítene, és relatíve olcsó és egyszerű. Az átlagpolgár nem sokat foglalkozna vele, de az éppen aktuális kormánnyal ellenséges médiacsoport már igen.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.11.22. 19:20:55

@Shenpen:

érdekes, én pont ellenkezőleg gondolom, a munkavégzés helyének mobillá válásával brutálisan fel kellene erősödnie a kis közösségeknek, mert végre ott lakhat az ember ahol igazán szeretne.

és pont, hogy a konkrét lakóhely milyensége nagyon meghatározza az életminőséget is.

kb. 3 szint kell. település, megye, ország, ebből az elsőben lényegtelen a technológiai rész, a másodikban középhangsúlyos és csak országos szinten fontos.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.22. 19:56:20

@Lord_Valdez: erre az esetre már elég a törvényhozás. A bírónak mindegy a monkeysphere, az a dolga, hogy megítélje az egyes cselekedeteket. Ezt pedig szabályosan teszi, mert az a néhány bíró belefér mindenkinek a szférájába.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.22. 20:25:29

@Shenpen:
"Az átlagpolgár nem sokat foglalkozna vele, de az éppen aktuális kormánnyal ellenséges médiacsoport már igen. "
Valami ilyesmire gondoltam. Jobbat nem tudok, az összes egyéb dolog, amit lehetne csinálni, az utópiák közé tartozik. Mint pl. hogy változtassunk mindenkit erkölcsössé stb.
Ez az egy is csak az internet miatt lehetséges.

excopp 2009.11.23. 07:28:54

centralizáció-decentralizácó témaköréhez
- az emberi létezés alapesetben decentralizált volt - vagyis a centratlizációt kellett "kitalálni"
- valószínű, hogy bizonyos kérdésekben egyik, másokban más szerepel jól
(okos döntés-e a tb- főigazgatóság regionális vezetőségét Észak-Magyarországon a lehetetlen megközelítésű Salgótarjánba tenni)
- a vidéki Magyarország valósága nem a gázfröccsös bécsi út, hanem a predigitális korban megrekedt, naponta és fejenként több mint három és fél óra tévézéssel kipusztított helyi közösségek (és ha valaki ahelyett, hogy a szomszéd utcába menne érdeklődni, azt kényelmi szempontból az interneten néz után, akkor a világháló éppenséggel rontani fog még ezen is...)
- az államszervezés kérdései közül azokat kell centralizálni, amelyek egyenként (településenként, megyénként) nem érik meg - közlekedési infrastruktúra, védelem, közegészségügy
- és a centralizáció legyen a kivétel, míg a decentralizáció a fő szabály (hiszen az uniiós demokrácia-deficit oka éppen a polgároktól való eszméletlen távolság - és még a brüsszeliekre is igaz...)

- a szintek kérdéséhez: nem véletlen, hogy a régiótól idegenkedik mindenki, a megye meg szívósan él tovább - és ez nemcsak hagyomány kérdése
- Tóth Józsefnek volt egy remek előadása a VALÓDI régiókról (a Mindentudás Egyetemén) és ez hajaz Bibónak az 1971.évi településfejlesztési törvény kapcsán megfogalmazott gondalataira (városkörnyéki igazgatás, települések gravitációja) - az nem régió, hogy két-három megyét esetlegesen összevon az országos kormányzat
- dehát nálunk alig esik meg disputa, helyette vitatkozás van...

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.11.23. 11:56:47

@excopp:

teljesen egyetértek.

a hatékonyan működő kisközösségek és felelős döntéseket hozó polgári habitus elsődleges feltétele a kis, decentralizált autonóm közösségek elterjedése.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.23. 13:23:41

@mcs: jaja, monkeysphere méretű maximum :)
Ez egy menő szó lett hirtelen. De van némi alapja: én már az egyetemen, a hallgatói önkormányzat választásán se tudtam, hogy kire szavazok. Akire a haver javasolta. Nem is volt hatással az életemre.

evil overlord (törölt) 2009.11.23. 19:43:06

A "mindenki hülye, csak én vagyok helikopter" kezdést igazán ki lehetett volna hagyni, sokat levon az amúgy nagyon jó cikk értékéből.

"Amikor a magyar ballib a piacpártiság szerepében tetszeleg, akkor nem adót csökkent, hanem privatizál és dereguralizál."
A deregularizáció tényével nem értek egyet, elég skozoid a rendszer:
- gyakran úgy néz ki, hogy mindenbe bele akar pofázni (agyonbonyolított adórendszer, "munkavédelem" - mit keres az ÁNTSZ (igen, ők!) egy műhelyben, az egészségügyi reform-ámokfutás, Volán-konkurensek tiltása, gyűlölettörvény stb.)
- más esetekben valóban csökkenti a szabályozást (erre a legjobb példa azt hiszem az oktatás, a diákoknak csak jogaik vannak, kötelességeik nincsenek)

@-dobray- (dszg): A kádárizmusban individualizmus (a Rákosi-korszakról inkébb ne is beszéljünk)? Max. a utolsó rothadó 10 évben, de akkor is csak a fusizás vonalán, a legtöbb kérdésben nem nagyon illett eltérni a hivatalos iránytól.
Magyarország max. abból a szempontból a legindividualistább, hogy az embereknek úgy érzik, hogy csak jogaik vannak, kötelességeik nincsenek. Ettől eltekintve paternalista, osztogató államot akarnak (ezt leginkább a kádári legvidámabb barakknak köszönhetjük, bár előtte is volt ilyen hajlama a népnek).

bonebear · http://cinca.blog.hu 2010.02.13. 20:38:44

Jó írás, gratula! Remélem, minél többen rájönnek, hogy a világ nem fekete-fehér, mint ahogy azt sok gyakolró politikus el szeretné hitetni. Az ördög a részletekben lakozik ugye...

Auchan bojkott 2010.04.09. 13:02:09

Sziasztok!

Hallotattok már az auchan bojkottról, ha nem itt van pár info:

**Lápszag terjeng Dunakeszin -- Csatlakozz Te is az Auchan bojkotthoz!*

Biztos Te is hallottad már, hogy az Auchan dunakeszi áruházát épp egy
értékes tőzegláp területén bővítené újabb kockaépülettel és méretes
parkolóval. A beruházás súlyosan veszélyezteti az áruház melletti
élőhelyet.

Civil szervezetek levélben fordultak az Auchanhoz, arra kérve a multi
vezetőségét, hogy álljon el a beruházástól. Nem tették. Ezért országos
bojkott indult az Auchan ellen.

A vállalat ahelyett, hogy visszalépne a beruházástól, a láp vitatott
jogi besorolásával takarózik (láp-e a láp), és továbbra is ködösít.
Cinizmusára az is jellemző, hogy miközben a természetpusztítás veszélye
nem múlt el, Föld Napi rajzpályázatot hirdetett gyerekek számára. Az
áruház kezébe került terület a Nemzeti Ökológia Hálózat része, még a
legkisebb beavatkozás is súlyos következményekkel járhat. Ezt nem
hagyhatjuk!

*Ha Te is úgy gondolod, hogy az építkezés visszafordíthatatlan
természeti károkat okozna, csatlakozz a bojkotthoz! Ne vásárolj semmit
az Auchanban, amíg a vállalat nem áll el a tervétől!*

Eddig 30 civil szervezet és 1800 aláíró csatlakozott! Küldd tovább Te is
ezt a levelet, hogy még többen legyünk!

A bojkott mellett írd meg a véleményed az Auchannak! Ha regisztrálva
vagy a Facebook-on, jelentkezz be az Auchan Magyarország nevű csoportba,
és írd meg a véleményed az ügyről! Mutassuk meg, hogy az olcsó árak és a
föld napi rajzpályázat nem kábítanak el minket!

Csatlakozás és további információk: www.tudatosvasarlo.hu/auchan
<www.tudatosvasarlo.hu/auchan> és a Facebook "Bojkott Auchan"
csoportjában.

A dunakeszi tőzegláp értékeiről, az eddigi civil ellenállásról
www.tozegto.freeweb.hu <tozegto.freeweb.hu/> oldalon tájékozódhatsz.

HaKohen 2010.04.09. 22:44:26

OFF:

Nem tudom, minek nézik egyesek a Konzit? Erőnek erejével bepréselnek különböző posztokra oda nem tartozó rögeszméket. Mai termés: a Vári György-interjúhoz az Egy újságíró végeláthatatlan és mindent háromszor mondó magánmutatványa, no és itt pedig az Auchan-ügy. Miért nem mennek máshová ezek a kritikátlan emberek?

ON:

Két nappal a választás előtt a konzisoknak hirtelen írhatnékjuk támadt; alig győzöm a fejemet kapkodni. Shenpennek nem kell szégyenkeznie: Vári György érdekes, de nem egetverő, Bazalttufa pedig Jeremiás prófétával látszik versenyre kelni.

Ez a poszt meglehetősen barokkos: nem stílben, hanem gondolatáradásában. (Ez nem ledorong akart lenni!) Végülis minősíti színvonalát, hogy ennyi szintén színvonalas kommentet (ideértve Shenpen közbeszólásait is) olvashatunk. Persze ilyen akkor van a Konzin, ha 1.) van egy jó, gondolatgazdag és nem túl könnyed poszt, 2.) ha ennek következtében a reménybeli kommentelőnek gondolkodnia is kell meg némi tudásanyagot is kell mozgósítania. (Az ellenpélda: a jobb sorsra érdemes Vári-interjú kommentözöne. Sajnos a szokásos kurucinfós szennyáradat még a máshonnan ismert és színvonalasnak megismert hozzászólókat is lehúzza magához a csatorna mélyére.)

Na de a lényegre: két részmegjegyzésem lenne.

Az egyik egy probléma, amire nincs válaszom. Ne kekeckedjünk, és fogadjuk el, hogy Shenpennek igaza van abban, amit - szorosan egymás mellett kezelve őket - az egészségügyről és az oktatásügyről ír. Ám figyelmen kívül hagy egy nagy különbséget, amit hirtelenében vszg esetlenül tudok megfogalmazni.

Az egészségügynek (ezen belül inkább a diagnosztikának és terápiának) hagyományosan egy globális trendje van. Egy-egy új diagnosztikai eljárás, terápiás rezsim, betegkezelési protokoll stb. pillanatokon belül végigszáguld a világon, ezen belül a hazai berkeken is (nagyrészt a gyártók és szolgáltatók versenye miatt). És bár az anyagi feltételekben óriási eltérések lehetnek, azért abban biztosak lehetünk, hogy a hazai orvosi szakma ugyanazokat a protokollokat, gyógyszeres vagy egyéb terápiákat használja - nem elviselhetetlen spéttel -, mint amiket nálunk fejlettebb országokban kidolgoztak és bevezettek a mindennapi praxisba. És ebben az állami vonal (minisztérium, tébé, önkormányzat) is partner.

Mármost az oktatásügybe tartozó oktatásnak, nevelésnek, alapelveknek, intézményrendszereknek semmi ilyenje nincs. A teljes szemléleti káosz (nem a szükséges irányzatokra gondolok), a képzett pedagógusok kompetenciaszintje, a nevelési eszközök és módszerek zűrzavara stb. teljesen más működést hoz létre mint az egészségügy esetében. Talán már a volt NDK területére eső kvázi Poroszországban sincs olyan porosz szemléletű iskolai nevelés, mint nálunk még mindig tömegesen. Kb. fél évszázaddal a világhírűvé vált angliai Summerhill után nálunk a hasonló kezdeményezések még mindig fehér hollók, és legfeljebb az alapítványi és magániskolákban találhatók. Ezek kiragadott, de jellemző példák. Talán a különbséget jól érzékeltetik a két ágazat között.

Nem tudok választ erre a problémára, csak jelezni akartam, hogy a többdimenziós államfelfogás azt is jelentse, hogy ezt a két ágazatot külön és teljesen eltérően kell kezelni. (A zöldmezősség pl. biztos, hogy nem egyformán működik.)

A másik megjegyzésem: face-to-face közösségek nélkül szétesik minden társadalom - ha jól értem, amit Shenpen ír, ezzel teljesen egyetértek. Mulatságos, hogy a XIX. század közösségi ideológiája, mint a neve is mutatja, a kommunista ideológia volt. A forradalmi hevület és a lelkes mozgalmárok egy nemzedék erejéig mindenhol - így nálunk is - sikerrel tartották fönn a közösségi szellemet és magatartást. Azután az egész elillant, és létrejött az az individualizmus, amit okaival együtt a poszt leír. Az is paradox volt, hogy a paternalista Kádár-korszakban ha valaki igazi közösségeket, kollektivizmust akart látni, akkor Hegyeshalmon túlra kellett menni, az individualistának mondott kapitalizmus országaiba.

Azzal viszont egyáltalán nem értek egyet, amit Shenpen az egyik közbeszólásában ír, hogy a mai internetes kor túllép a lokalitáshoz tapadó közösségeken a virtuális közösségek irányában. (Bocs a némi leegyszerűsítésért.) Merthogy mindegy, hogy valaki Budapesten vagy Debrecenben él. Nem, nem mindegy!

Lehet, hogy túl konzervatív vagyok, de számomra nincs mikroközösség valódi személyes kapcsolatok, hogy ne mondjam: szemkontaktus, kölcsönös érintések és legalább néha közös tevékenység (szórólapozás, kalákában építkezés, dumával egybekötött kártyapartik vagy akármik) nélkül. Lehetnek átstrukturálódások, hangsúlyeltolódások - de a személyes kapcsolatokat semmi sem pótolhatja. Beszélhetünk nemzeti vagy blogközösségekről, de ez bakfitty az előbbiek nélkül. (És az igazi lokális közösségeket is idesorolnám.) A virtuális közösségek anómiáit már viszonylag régen felismerték azok, akik mindezzel szakmai nézőpontból foglalkoznak.

Na, ma estére ennyi elég.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.11.01. 14:47:07

Kiváló cikk, és a vita is nagyon jó, még sok ilyet kívánok magunknak :-)

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása