„A káosz küszöbétől távol eső területen az egyes elemek lassan összeolvadnak, elveszítik egyedi jellegüket.”
Ian Malcolm (Jurassic Park)
Elgondolkodtató kutatást mutattak be jónevű egyetemek szakemberei az Amerikai Fizikus Társaság dallasi éves kongresszusán. A népszámlálási statisztikákon alapuló matematikai modellszámítás tanulsága, hogy a nyugati kultúrkör kilenc fontos országában hamarosan “kihalhat a vallásosság”.
Böszörményi Nagy Gergely és Megadja Gábor írása
A kilenc ország: Ausztrália, Ausztria, Kanada, a Cseh Köztársaság, Finnország, Írország(!), Hollandia, Új-Zéland és Svájc. A jóslat a magukat vallási szempontból „el nem kötelezettnek” (‘non-affiliated’) mondó polgárok arányának stabil növekedésén alapszik. A kutatás bázisának meghatározásakor olyan messzire nyúlnak vissza az időben, amióta a vallási affiliációt már magában foglaló népszámlálási adatok csak rendelkezésre állnak. A trendek modellezésekor olyan matematikai algoritmusokat használtak, melyeket a fizika számos más területén is alkalmaznak. A metódus lényege, hogy a társadalmi csoportokat vonzerejük alapján állapítja meg, és felteszi a kérdést: adott időperiódusban melyikhez, mennyire vonzó csatlakozni.
Természetesen nem meglepetés, hogy Hollandiában negyven, a cseheknél akár hatvan százalékra rúg a magukat vallási téren „el nem kötelezettnek” nevezők aránya. A kutatás azonban a számokat egy úgynevezett nemlineáris egyenletbe helyezte. Azt vizsgálták: egy-egy társadalomban milyen előnyökkel jár, ha valaki adott (önkéntesen választható) csoporthoz, például a nem-vallásosakhoz tartozik. Az eredmények szerint említett országokban rendkívül hasonlóan alakul ez utóbbi csoporthoz tartozó polgárok érvényesülése, „képzelt közösségük” vonzereje, és ez mindenütt egyre inkább növekszik.
E ponton két fontos dolgot nem mulasztanánk el leszögezni. Egyrészt maguk a kutatás készítői is elismerik, hogy jóslataik egy számos ponton vitatható, kísérleti módszertan eredményei, melyre még akár sokéves pontosítás várhat. Másrészt, még ha a matematikai metódus tökéletesnek is látszana, nem válna kedvünkre azt kritika nélkül, pusztán érdekessége miatt készpénznek venni. Mégis.
A BBC híradásának olvasásakor szinte azonnal furcsa benyomásunk támadt. Mintha a sok-sok számtani törvényszerűség mellett akadna ennek a „vallástalan térképnek” másféle mintázata is; mintha számos ponton zavarba ejtő egyértelműséggel igazolná vissza ordas sztereotípiáinkat. Fentiek mind rendkívül szép, természeti és történelmi örökségükben is kiemelkedően gazdag országok. Társadalmaik viszont az ezredfordulón meglehetősen unalmasnak tűnnek (itt jegyezzük meg, hogy sem Írország shortlistes helyét, sem Svédország kimaradásának okát nem értjük pontosan - ám annyi baj legyen).
A kollektív vallástalanság és unalom közötti korreláció feltételezése (melyet a magunk soviniszta módján, titkon s kimondatlanul mindig is feltételeztünk) persze mélységes mély társadalomtudományi alátámasztást igényelne, melyet e helyütt most nem fogunk összeeszkábálni. Ám ettől még gondolkodhatunk. Gyakori vélekedés, hogy a szekularizált, modern világ törte fel a vallásos középkor „gondolattalanságát”, azaz, hogy a vallás nem elősegíti, hanem korlátozza a gondolkodást, problémaérzékenységet. E nézet szerint a vallástól mindenki biztos világképet kap, ezért kérdései sincsenek.
A legutóbbi idő azonban ennek ellenkezőjére is szolgáltat példázatokat. A vallásos világkép rengeteg feszültséget és perplexust tartalmaz (az ember erkölcsi minősége, a politikai rend milyensége, a cselekvés normatív mércéje, a helyes cselekvés és az ítélkezés, hogy tovább ne is merészkedjünk), míg a posztmodern, szekuláris és önmagát racionálisnak tekintő világkép sokszor maga esik abba a hibába, hogy nem hagy kérdőjeleket. Legyen szó menekültügyről, klímaváltozásról, arab vagy európai demokráciákról, a liberális közbeszédben minden sorskérdésre adódik racionális, definitív válasz, ezért a dilemmák létjogosultsága ebben a közegben a végletekig visszaszorult. A dogmák szerepe az egyre sokfélébb vallásos közösségek körében csökkent, az egyre homogénebbnek tetsző vallástalan világnézetben megnövekedett.
Vizsgált országaink nagyobbik része mintapéldánya a posztmodern kísérletnek. Kereslet és kínálat többségükben kart karba öltve hömpölyög, a matériák uralkodnak és a kiszámíthatóság örök. Amiből kevesebb akad: meglepetés, kaland, kétség és hevület. Feszültség, melynek fogalmát e helyütt a lehető legtágabban értjük: nem csupán negatív, hanem pozitív értelemben, az emberi vívódásban, hányattatásban, folyamatos gondolkodási és döntési helyzetekben megjelenő hévre gondolunk. Vitákra - akár a vallás dolgairól. Ahol ugyanis a megállapodottság a vallástalansággal azonos, ott nem csupán a vallásban szenvednek hiányt, de megannyi másban is, ami izgalmasabbá teszi az életet. A szakralitást vitrinbe záró, végletes szekularizáltság végül a nagybetűs Unalomhoz vezet. Az unalom pedig - véljük laikus szemlélőként - a kreativitás, s ezzel mindennemű termékenység hanyatlásához.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!