Caracalla
I 2010.10.27. 12:03
Lázár János a Fidesz parlamenti frakcióvezetője válaszul bejelentette: kezdeményezi az alkotmány módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Alkotmánybíróság hatásköréből.
A Galaxis békéjének és megszilárdításának érdekében, Uniónkat új alapokra helyezzük. Mától a neve: I. Galaktikus Birodalom! (Palpatine Császár) (
bojtárok)
A bármilyen hatalom közelébe frissen odakerült embereknél gyakran megfigyelhető, hogy a tettvágy erősen eltúlzott változata jelenik meg náluk, általában hübrisszel párosulva. Hiszen
a mások mindig tévednek, ezért ők a letéteményesei az isteni hatalomnak, az elnyomott munkásságnak, a dicsőséges Szovjetúniónak, a népnek (a megfelelő tetszés szerint aláhúzandó), a másikok pedig szükség szerint a rosszak, a maradiak, a polgári elhajlók. Ez persze egy erősen leegyszerűsítő, már-már gyermeteg gondolkodásmód. Kormányunk és pártunk mégsem mentes tőle.
Nem nagyon lehet mást mondani a Lázár János által előadott
javaslatra és indoklásra, miszerint az Alkotmánybíróság hatásköréből ki kívánják venni azokat a témákat, amiről nem lehet népszavazást sem tartani, imégpedig azért, hogy a NÉP kívánja tőlük ezt. A
forradalom először elsöpörte a szocialistákat (megérdemelték), most pedig elsöpri az olyan polgári csökevényeket, mint a jogbiztonság, majd nyilván legközelebb a józan ész következik (e kettőt lehet, hogy egy etapban letudják).
Ha valaki tanult jogot, mint a Fidesz számos prominense, annak talán rémlik, hogy a tiltott népszavazási témaköröknek tízpontos listája van (plusz egy az Alkotmány maga, arról csak utólagos, jóváhagyó vagy elvető népszavazást lehet tartani), a
Wikipédián mindenki elolvashatja, mik is ezek. A Fidesz frakcióvezetője által elővezetett javaslat indoklásával együtt álságos, hiszen mennyire kívánhatja a nép, hogy az általa közvetlenül nem befolyásolható témákban senki ne legyen a kormány kontrollja?
A javaslat legnagyobb hibája azonban mégsem ez. Hanem az, hogy minden megfontolás nélkül félresöpri azt a (valószínűleg) több százezer oldalnyi nemzetközi és magyar irodalmat és az abban megjelenő tudást, ami általánosan az ad hoc döntések és a rendszerszerű működés konfliktusával, speciálisan pedig a jogi környezet kiszámíthatóságának az értékével foglalkozik. Ez a néhány ember, akit Gyurcsány és kis úttörőcsapata katasztrofális teljesítménye emelt az államhatalomba, azt hiszi, hogy okosabb, mint az emberiség több ezer éves tudása együttvéve.
A népszavazás és az alkotmánybírósági döntés összevetése hamis. Az Alkotmánybíróságnak soha nem volt feladata a politikai, értékválasztó döntés, ilyeneket csak nagyon ritkán hozott (talán egyetlen példával érzékeltetném, hogy mikor fordult elő mégis: amikor az első kormány idején mind a kormánypártok, mind az ellenzék be volt szarva a halálbüntetés eltörlésétől, akkor az Alkotmánybíróság tette meg ezt, ami egyébként feltétele volt a különböző európai szervezetekhez való csatlakozásunknak). Az Alkotmánybíróság által meghozott döntések jogilag mindig indokolhatóak voltak - még ha néha ugyanakkor vitathatóak is. Ez a szervezet többnyire rendkívül bonyolult szakmai szabályok alapján végez sokszor technikai ellenőrzést (vajon hányan értik a szükségességi-arányossági teszt lényegét?), és gondoskodik többek között olyan értékek védelméről, mint a kiszámíthatóság (például a visszaható hatály tilalmának majdnem teljes érvényesítése útján) vagy éppen a jogforrási hierarchia stabilitása. Szemben a tipikusan tartalmi politikai kérdésekkel foglalkozó népszavazással.
Nem ártana megfontolni azt sem, hogy az istenadta nép miért nem szavaz szakkérdésekben. Egy szakma zárt szabályait viszonylag kevesen értik. Amint nem célszerű, hogy népszavazással döntsünk az atomerőművek működtetésének kérdéseiről, építészeti kérdésekről, vagy épp arról, hogy a kőműves mit keverjen a betonba, úgy a jogi szakkérdésekben, a jogrendszer felépítésében sem az utca emberének szava kell, hogy döntsön, mert a végeredmény rossz lesz. Arra szükség van, hogy az általános elveket, véleményeket, politikai álláspontokat valaki becsatornázza és érvényre jutassa - elvégre ezért kapják a választott képviselőink a fizetésüket, pártjaik meg az állami támogatást - de ennek a szakpolitika szintjére való transzformáció jamár nem a nép hatásköre kell, hogy legyen. Az egyedi döntések megjelenése általános jogforrási formában (az úgynevezett privilégiumokban) azonban feldúlják a jogrendszert, mint a tatár a keresztény királyságot.
A jogászok többsége nem szokott a forradalmak oldalára állni - általában ez az egyik legkonzervatívabb szakma. A forradalmak által falhoz állítottak között előkelő helyen szerepelnek. Ugyancsak ritkán szoktak valamilyen groteszk, elfajzott saját jogi környezetet teremteni, mint a kádári szocialista törvényesség vagy a sztálini alkotmányozás. Értem én, hogy kemény munka volna átnézni a nagy végkielégítéseket, és az akkori jogszabályokban keresni megtámadhatóságra esélyt adó passzusokat, és a végeredményt nem lehet jól megjósolni, de attól még az volna az erkölcsileg helyes. Na és persze az, ha a Fidesz nem fizetne ki további ilyen végkielégítéseket a saját embereinek.
A következményeket csak jósolni lehet.
A lázári javaslat akkora lyukat ütne a jogrendszeren, amin bármi átfér. Be akarok tiltani valamit? Nem lehet, mert az alkotmányellenes, és az AB nem hagyná. Hát akkor adóztassuk meg annyira, hogy belerokkan, aki megteszi. Ez továbbra is alkotmányellenes, de az AB már nem játszik majd a történetben szerepet. A kérdés megoldva. Megtetszik valaki másnak a vagyontárgya? Vessünk ki rá akkora különadót, amekkora garantálja, hogy végül el legyen kobozva, és legfőbb vezérünk majd ájtátssza megbízható emberének. A lehetőségek végtelenek, adóztatni, vámolni mindent lehet.
A dolgok logikájából fakadóan a következő kormány egy lépéssel tovább fogja fokozni a forradalmat. Aki ismeri a római történelmet, az tudja, hogy a Marius és Sulla közötti vetélkedésben eleinte csak a politikailag exponált ellenfelek félretételéről volt szó egy rövid átmeneti időszakban, de ez később odáig fokozódott, hogy már az is felkerülhetett a proskripciós listákra, akinek valamely rokonát vagy palotáját megkívánta egy kellően befolyásos személy (hogy aztán az adott befolyásos személy egy fordulóval később maga is egy listán találja magát és rokonait). A következő kormányt semmi nem fogja akadályozni abban, hogy Orbán Viktorra, Lázár Jánosra vagy általánosan a Fidesz tagjaira vessen ki büntetőadót.
Nyilván sokkal nehezebb úgy játszani, hogy a rendszer szabályai szerint érjünk el eredményeket. Ugyanakkor az látható, hogy a Fidesznek már most több olyan ügye van, amire majd valaki büntetőadót vethet ki. Aki közpénzen száll fölébe,
annak fénykép e táj - vallja a közigazgatási államtitkár és excége. Meggyes Tamás volt esztergomi polgármester sem volt képes eleinte elhinni, most meg nem akarja elfogadni, hogy a viktori hivatkozási alap, a
nép kirakta, mint a macskát szarni, és ezért igényt tart továbbra is neki nem járó juttatásokra, eszközökre. Mind-mind remek különadóztatásra alkalmas történet, és még a csak a kormányzás elején tartunk!
A Fidesz rengeteg jogi végzettségű embere úgy látszik, nem a jogtudományban mélyedt el az egyetemi évek alatt, és Lázár János is talán megfeledkezett mindarról, amit a szegedi egyetem jogi karának padsorai között ülve tanítottak neki. Talán mielőtt tovább fokozódik a forradalom, érdemes lenne utánaolvasni, hogy a mostani bejelentéshez hasonlatos döntések hová vezettek olyan fejlett népi demokráciákban, mint Türkmenisztán és Kazahsztán.
És amikor a Fideszből jaffát csinál egy, a szavazólapokra feltévedt óvodáscsoport 2014-ben, akkor már bánhatják. Nem a kétmilliárd forintos végkielégítések kifizetése vagy ki nem fizetése fogja meghatározni a kormány sorsát. Sokkal inkább az, hogy a már most is - amennyire csak feles többséggel lehetett - feldúlt nagy rendszereink milyen állapotban lesznek a következő választáskor.
Az embernek néha szüksége van arra, hogy a környezete, baráti köre szóljon neki, ha hülyeséget csinál, hogy éppen elrontja az életét. Erre lehet megsértődni, vagy el lehet rajta gondolkodni és megpróbálni javítani a hibáin. Emberi nagyság kérdése, hogy ki melyiket választja.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!