Caracalla
I 2010.07.08. 13:45
Sokakkal ellentétben nem tartom katasztrófának, hogy érdemi tevékenységet még nem fejtett ki az új kormány. Az azonban már tragikomikus, hogy mennyire félreismeri a Fidesz az ország egy jelentős részét - szerintem többségét. Az érzelmi politizálást nem tudják eladni és jól használni, amikor a 'plusz két kifli per kopf' a kormányzati siker egyetlen mércéje a választók jelentős részénél, továbbá amikor eddig sem a nagyívű programokból volt hiány, hanem a konkrétumokból. Gyurcsány Ferencnek sem okozott soha problémát összeütni egy dolgozatot a hétvég Népszabóságba, vagy összehívni valami tömegrendezvényt, ahol meghirdeti a felemelkedés újabb kéthetes programját. Mindig csak a fránya valódi cselekvés, a végrehajtás okozott problémát. Na ez az a minta, amit el kéne kerülnie a Fidesznek.
Talán nem túlzás, ha a Fidesz eddigi, látható tevékenységéről a Bourbonokkal kapcsolatban használt Talleyrand-idézet jut az ember eszébe. A koronausztatás helyett most éppen ugyan más eszközökkel, de az egyszer már kudarcott vallott érzelmi alapú politizálással próbálkoznak.
A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatával nem az a baj, hogy kifüggesztik kötelezően középületekben, mert szinte mindenhol van valami hasonló a falakon. Hol egy ISO 9001-hez kapcsolodó minőségpolitikai nyilatkozat, hol valami más, a cég vagy szerv küldetését rögzítő okirat van felszögelve - és ezekről sem az ott dolgozók döntöttek, hanem jött egy munkás oszt felszögelte. Annyit is ér általában. Ez legfeljebb röhejes; ahogy az Economist bloggere írja, ha egy forradalom történik, arról nem szükséges az általános iskolákban és városházákon kirakott 50x70-es hirdetményekben tájékoztatni a lakosságot.
A tartalmával már több problémám van. Történelmi tévedés az '56-os forradalmat logikailag egységes láncba rendezni a rendszerváltással és a 2010-es választással. Nem volt törvényszerű, hogy a szovjet típusú gazdaság viszonylag békésen kivérezteti saját magát, majd exitál. Különösen nem, hogy erre 1987-89 között kerül sor, arról már nem is beszélve, hogy hiába tartja a Fidesz az 1944-ig tartó időszakot kvázi előképének, az a kor a kommunista purgálás után nem része a társadalmi gondolkodásnak (na és persze nem mellesleg nem is annyira szép, hogy csak a zsidótörvényeket vagy az 1942-es hadbalépést említsem). Lehet álmodni kontinuumot, de az semmivel sem különb a sámándobos révedezésnél. Hiába próbálnak gyökereket hazudni maguknak, a tényeket ismerők kinevetik őket, a többieket meg nem érdekli. Ha a társadalom valamit a korábbi vonatkoztatási alapjának gondol, az még mindig a kádárizmus, illetve egyre inkább a rendszerváltozást követő időszak, a maga trükközéseivel, átmenetiségével, bajaival.
Sokakkal ellentétben nem tartom katasztrófának, hogy érdemi tevékenységet még nem fejtett ki az új kormány. A közigazgatásban még az átszervezések zajlanak, mindenki keresi a helyét, a sikerét majd augusztus végére lehet látni.
Az azonban már tragikomikus, hogy mennyire félreismeri a Fidesz az ország egy jelentős részét - szerintem többségét. Az érzelmi politizálást nem tudják eladni és jól használni, amikor a 'plusz két kifli per kopf' a kormányzati siker egyetlen mércéje a választók jelentős részénél, továbbá amikor eddig sem a nagyívű programokból volt hiány, hanem a konkrétumokból. Gyurcsány Ferencnek sem okozott soha problémát összeütni egy dolgozatot a hétvég Népszabóságba, vagy összehívni valami tömegrendezvényt, ahol meghirdeti a felemelkedés újabb kéthetes programját. Mindig csak a fránya valódi cselekvés, a végrehajtás okozott problémát. Na ez az a minta, amit el kéne kerülnie a Fidesznek.
Ehhez képest a jelek arra utalnak, hogy ezt komolyan veszik a Fideszben. Az elnöki szerep átdefiniálása egy ugyanolyan színház-stratégia egy díszletrészletévé silányítja le a jelenleg komoly jogi-garanciális szerepben lévő köztársasági elnököt. Ezzel két problémám van - és lesz hamarosan a Fidesznek is: Magyarországon senki más nem alkalmas arra, hogy a teljesen elkúrt, téves, koncepcionálisan a cél elérésére alkalmatlan jogszabályokra figyelmeztesse a kormányzatot, mint a köztársasági elnök. A jogalkotási apparátus legalább egy évtizede anyagi kiszolgáltatottságából és a vezetői pozicíók politikai ejtőernyősök általi megszállásából kifolyólag nem, a jogtudományi elit pedig amellett, hogy rettenetesen kicsi és belterjes, többnyire ügyvédkedéssel és a 13. fb-tisztséggel van elfoglalva - természetesen a tanszék vezetése mellett.
Más meg nem nagyon olvas jogszabályt.
Ha nem állít magának fel legalább a valóságot tisztán megmutató tükröket a kétharmados kormánytöbbség, a végén (hosszú távon) könnyedén lehet, hogy a parlamentben maradásért fognak küzdeni.
A másik probléma a személy üzenete. A Nemzeti Együttműködés Tálentuma (a továbbiakban: NET) nemcsak simán szervilis lesz. Schmitt politikai és gazdasági karrierje nem áll másból, mint a problémák eltagadásából. Biztos kiváló beszélgetőpartner, de morálisan ő az illetékes elvtárs: minden feladatot boldogan ellát, ahová az aktuális párt éppen állítja, és bárkivel együtt dolgozik, akivel kell (Gyárfás). Semmifajta erkölcsi fenntartása soha nem volt, saját nyilvános ígéreteit (pl. doppingügyek Athénban) gond nélkül megszegi. Minden szocialista párt boldog lenne egy ilyen alaktól - amint a magyar volt is.
Schmitt megválasztása a végső lépés, ami nyilvánvalóvá teszi: a választásokon megszerzett kétharmad egyelőre nem új kezdet, hanem business as usual. Így sajnos még megérhetjük, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként Orbánnak mond köszönetet a győzelemért. Na, azt majd kitehetik a falra!
