Az egyház társadalmi tanítása számos támponttal szolgál a jó kormányzás mibenlétét illetően is, erről tartott konferenciát A jó kormányzás kritériumai és társadalompolitikai programok szelekciója az egyház társadalmi tanítása alapján címmel a Faludi Ferenc Akadémia, a jezsuita Párbeszéd Háza, a Barankovics István Alapítvány és a Hanns Sneidel Alapítvány. A Magyar Kurír cikkét olvashatják.
„A világos kevés bölcsességgel kormányozzák” – idézte III. Gyula pápát Dr. Beran Ferenc újlaki plébános, a PPKE Hittudományi Karának tanára, aki arról beszélt, melyek a jó kormányzás és a társadalmi programok szelekciójának szempontjai az egyház társadalmi tanítása alapján. Az egyház fontosnak tartja a jó kormányzást, nem hiába van a társadalmi tanítását összefoglaló kompendium borítóján Ambrogio Lorenzetti 1338-as festménye, A helyes kormányzás allegóriája, a sienai városházáról. Ezen a képen a kormányzót a négy sarkalatos erény allegóriája veszi körül: az okosság, a bátorság (lelki erősség), a mértékletesség és az igazságosság. Ezek mellé pedig még odasorolhatjuk a nagyvonalúságot is. A jó kormányzás ugyanis az erényes kormányzás. A négy sarkalatos erényt Aquinói Szent Tamás Arisztotelész Nikhomakhoszi etikájából veszi át. Platón szerint a jó kormányzáshoz az ész és a szaktudás mellett igazságosság is szükségeltetik. A négy sarkalatos erény alapja a valóság kell, hogy legyen.
Jézus azért jött, hogy „életünk legyen és bőségben legyen”, ez a célja a jó kormányzásnak is. Ennek záloga a „társadalmi szeretet”, ami olyan társadalmi szerkezetben nyilvánul meg, ahol nem kényszerül senki nyomorban élni. Az egyház társadalmi tanítása szerint a kormányzás a politikai hatalom célkitűzéseinek megvalósítása, ez azonban nem lehet ellentétes a közjóval. Egy vezetőnek a közjó megvalósítása, a szolgálat kell legyen tehát a célja, az erények gyakorlásának segítségével, nem pedig a saját érdekeinek a megvalósítása.
De mi a közjó? A II. Vatikáni Zsinat szerint azoknak a társadalmi életfeltételeknek az összessége, amelyek biztosítják életfeltételeinket, és amelyekkel teljesebbé tehetjük életünket, másrészt olyan eszmék és célok összessége, mint az életvédelem, a tudás és a társadalmi erények gyakorlása.
A négy sarkalatos erény alapja a valóság kell, hogy legyen. Nemhiába szerepel XVI. Benedek Caritas in Veritate kezdetű enciklikájának a címében az igazság, ami a valóságot is jelenti. A valóság ismerete nélkül a szeretet ugyanis szentimentalizmusba fullad. A valóság az Istentől származó teremtés, az igazság pedig ennek értékrendje, ami a kinyilatkoztatásból fakad. Azonban mindennek ismeretére pusztán az ész segítségével is el lehet jutni. A négy sarkalatos erény közül az okosság, avagy prudencia irányul erre, hiszen az nemcsak értelmi képességet jelent, hanem a valóság feltérképezésének képességét, annak megismerését, a tények feltárását és az ebből fakadó helyes cselekvésre indít. Az okosság tehát nem az ügyeskedés szinonímája.
Az okosság vonatkozik a programok szelekciójának elvi szempontjaira is. Isten személyt teremtett, ezért a közjó minden ember és az egyéni ember java. A programok megítélésénél tehát a személyből kell kiindulni. Első helyen a család kell álljon, mint a társadalom alapsejtje, utána jön a munka, ami önérték, az ember kiteljesedésének, a személy kibontakozásának terepe, célja pedig nem csupán a gazdaság működtetése. És csak a család és a munka után jön a gazdaság. (II. János Pál Laborem exercens című enciklikájában utal a munka elsőségére.)
Az okosság után a második erény, a bátorság vagy lelki erősség azt jelenti, hogy valaki ki mer állni az igazság mellett, és ezért vállalja a konfliktusokat is, ha szükséges, fellép a változtatásokért. Azonban csak módszer változhat, értékek nem, a teremtésből fakadó erkölcs mindig ugyanaz marad.
A harmadik erény a mértékletesség, amelyhez hozzátartozik a jóindulat és a nagylelkűség. Az ellen azonban, aki veszélyezteti a közjót, a hatalom eszközeivel is fel kell lépni (a szelíd Jézus is kiverte a kufárokat a templomból). A jó vezetőnek kordában kell tartania indulatait is, mert ha nem teszi, azok társadalmi indulatokat szítanak, amelyeket azonban nehéz megregulázni.
A negyedik erény az igazságosság. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek meg kell kapnia azt, ami jár neki – nem feltétlen a jog szerint, mert a jog sokszor nem felel meg az igazságnak. Az igazságosság fenntartása nem az egyház, hanem az állam feladata, hiszen az egyház nem épít külön társadalmat, viszont az egyház fenntartja a jogot, hogy megszólaljon, amikor sérülnek az etika alapvető elvei.
A társadalmi (nem pedig szociális) igazságosság nem személyes erény. A társadalmi igazságosság akkor valósul meg, ha a társadalmi viszonyok olyanok, hogy mindenki megkapja, ami jár neki. Fontos, hogy az egyház által hangoztatott olyan értékek, mint a szolidaritás és a szabadság, valamint a társadalmi szeretet harmóniában valósuljanak meg. Ez annyit tesz, hogy ha például segíteni akarunk valakin, a szolidaritást korlátozhatja a szubszidiaritás, azaz nem feltétlenül az a megoldás, ha pénzt adunk neki, hanem az, ha lehetőséget teremtünk a számára, hogy megoldja a problémáját. (A szubszidiaritás fogalma egyébként éppen a katolikus egyház társadalmi tanításából került be az Európai Unió alapelvei közé.)
A béke pedig ezen erények gyakorlásának a gyümölcse, zárta előadását Beran Ferenc.
Majd Dr. Mészáros József, a KDNP alelnöke, a BME Szociológiai Tanszékének oktatója következett, aki a jó kormányzás és a társadalmi programok szelekciójának közigazgatási tapasztalatairól beszélt. Mészáros leszögezte: létezik közjó, amelyet a megismerhető természetes rend szerint kell meghatározni. A közjót a természetjoggal lehet megalapozni. A tömegdemokrácia korában persze a közjó konfliktusba kerülhet a közakarattal – figyelmeztetett az előadó. Míg egy normális társadalom például a jövő számára halmozott fel, addig a mai társadalom a jövő nemzedékeinek erőforrásait szivattyúzza el – mondta.
Az államnak számos feladata van, például szuverén, szabályozó, gazdálkodó. Viszont egyre több feladatot kénytelen magára vállalni: a hagyományos társadalmak szétesésével például az idősekről nem a nagycsalád, hanem a társadalombiztosítás gondoskodik.
Az előadó megemlítette a családi adózás példáját. Jelenleg a fiatal, gyermekes pályakezdőket kirabolja az állam, holott őket kellene támogatni a leginkább. A jövedelem nélküli kisgyereknek például jegyet kell vennie, hogy utazzon, az nyugdíjas, akinek van jövedelme, viszont ingyen utazhat.
A tavalyi év egyik Nobel-díjas közgazdászát, Elinor Ostromot idézve Mészáros rámutatott: a közjót úgy lehet megvalósítani, ha egy politikai közösségben világossá teszik, kik szolgálják a közösség érdekeit, és kik a potyautasok. Az előbbieket jutalmazni, az utóbbiakat büntetni kell.
Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma a Vatikán honlapján is olvasható magyarul. A konferencia anyagát tanulmánykötetben is megjelentetik.
