Miután a 2009-es Európai Parlamenti választások adatain elvégzett, a szavazók vándorlását kutató regressziós becslésünk alapján úgy tűnt, az ott kipróbált módszer alapvetően stabil és hihető eredményeket adott, úgy döntöttünk, megismételjük a vizsgálatot a 2010-es választásokra is. Sajnos az adatok csak mostanra jelentek meg feldolgozható formátumban, így - bár szerettük volna már a két forduló közt értékelni az eredményeket - az elemzésre csak mostanra nyílt lehetőség.
A becsült áramlások - bár nem minden téren egyeztek meg az előzetes várakozásainkkal -, számunkra alapvetően ezúttal is hihetőnek tűnnek. Az alkalmazott módszertan rövid összefoglalása keretes írásunkban, valamivel részletesebb leírása korábbi cikkeinkben található, de az ezzel kapcsolatos további kérdésekre természetesen szívesen válaszolunk a hozzászólások közt is.
A két nagy…
A szavazótáborok 2006-os és 2010-es választások között becsült átstrukturálódását foglalja össze az első ábra. Az ábrán látható oszlopok összesen azt mutatják, hogy az egyes pártok 2010-ben az összes szavazásra jogosult hány százalékának szavazatait kapták meg. Az oszlopok megbontása azt jelzi, hogy az adott párt szavazói vélhetőleg hogyan szavaztak 2006-ban.
Áramlások a 2006-os és a 2010-es országgyűlési választások közt
Az oszlopok az egyes pártoknak az összes szavazásra jogosult körében elért százalékos eredményeit mutatják 2010-ben. Az oszlopok megbontása azt jelzi, hogy az adott párt szavazói kire szavaztak a 2006-os választásokon.
A becslés eredményeit vizsgálva szembeötlő, hogy a szocialista szavazótábor összeomlása és feldarabolódása ellenére a nagy pártok tábora között ezúttal sem volt igazán jelentős az átjárás. Úgy tűnik, a jobboldal kedvező eredménye részben annak köszönhető, hogy a korábbi szocialista szavazók mintegy negyede otthon maradt. A 2006-os választásokét megközelítő részvétel ezek szerint úgy jött létre, hogy a két jobboldali párt eközben számottevő mértékben volt képes korábban inaktív szavazók mozgósítására is.
A pártok 2006-os…
Az oszlopok az egyes pártoknak az összes szavazásra jogosult körében elért százalékos eredményeit mutatják 2006-ban. Az oszlopok megbontása azt jelzi, hogy az adott párt szavazói hogyan döntöttek a 2008-as szociális népszavazáson.
A szocialisták táborának szétesése kapcsán tanulságos lehet megnézni azt is, hogy hogyan viselkedtek az egyes pártok szavazói a 2008-as népszavazáson. Ez alapján látható, hogy a szociális népszavazáson a kormánypárt korábbi támogatóinak több mint fele nem nyilvánított véleményt, a részt vevők pedig hasonló arányban szavaztak mindkét opcióra. Kiderül az is, hogy az MSZP 2010-re gyakorlatilag teljesen elveszítette a vizitdíjat elutasító szavazóit, és jelentős veszteségeket szenvedett az otthon maradók körében is - míg az egészségügyi hozzájárulás támogatói jellemzően kitartottak mellettük. Megfigyelhető emellett, hogy a népszavazás résztvevői közül valamivel kevesebben maradtak otthon 2010-ben, mint 2006-ban.
…és 2010-es szavazóinak viselkedése a szociális népszavazáson (a vizitdíj kapcsán)
Az oszlopok az egyes pártoknak az összes szavazásra jogosult körében elért százalékos eredményeit mutatják 2010-ben. Az oszlopok megbontása azt jelzi, hogy az adott párt szavazói hogyan döntöttek a 2008-as szociális népszavazáson.
…és a többiek
A Jobbik kapcsán már az EP-választásokat követően végzett becsléseink is arra utaltak, hogy a Jobbik – a Fidesszel ellentétben – jelentős arányban volt képes megszólítani az MSZP kiábrándult szavazóit: az egykori szocialisták száma a táborukon belül kicsivel még meg is haladta a Fideszt elhagyókét. Mostani becsléseink azt mutatják, hogy a radikálisok az egykor inaktívak mellett főként ennek a csoportnak a (2009-ben otthon maradó) tagjai közül tudtak újabb támogatókat szerezni, míg a Fidesztől az elmúlt év során gyakorlatilag nem vándoroltak hozzájuk további választópolgárok. Ugyanakkor fontos azt is megemlíteni, hogy a szélsőjobboldali párt eredményeit magyarázó regresszió illeszkedése a legrosszabb, vagyis a bizonytalanság itt a legnagyobb.
Áramlások a 2009-es EP- és a 2010-es országgyűlési választások közt
Az oszlopok az egyes pártoknak az összes szavazásra jogosult körében elért százalékos eredményeit mutatják 2010-ben. Az oszlopok megbontása azt jelzi, hogy az adott párt szavazói kire szavaztak a 2009-es EP-választásokon.
Az LMP bizonyult a legsikeresebbnek az egykori liberális szavazók megszólításában; az SZDSZ egykori bázisából mellettük – az EP-választásokhoz hasonlóan – az MSZP és az MDF tudott kihasítani egy-egy szeletet. Míg azonban az ökopárt szavazói becsléseink szerint az EP-választásokon még szinte kizárólag az egykori SZDSZ-esek közül kerültek ki, az országgyűlési választásokra már mérhető arányban jelentek meg közöttük a többi – az MDF-et is ide sorolva – baloldali párt szavazói is. (Valószínűbb, hogy csupán a módszer tökéletlenségeit mutatja, de esetleg valós folyamatokra is utalhat, hogy mind az EP-, mind az országgyűlési választásokon megjelentek a párt bázisában egykori MIÉP-szavazók is.) A becslésekből egyúttal az is kitűnik, hogy ez a csoportosulás volt az egyetlen, amely egy év alatt az elszántabb, az EP-választáson is részt vevő szavazók körében is képes volt érdemben növelni a támogatóinak számát.
Az MDF-et vizsgálva látható, hogy a két kisebb párt szavazóinak a 2006-os pártpreferenciák szerinti összetétele igen hasonló volt, ami megerősíti azt a vélekedést, hogy ezek a szereplők – bár eltérő üzenetekkel, de – nagyjából azonos célcsoportot tudtak megszólítani. Kampányuk sikertelenségét mutatja, hogy az egy évvel ezelőtti szavazóik fele is az LMP-hez vándorolt.
Az alkalmazott módszertanról korábbi elemzéseinkben valamivel részletesebben is beszámoltunk, így ezúttal csupán néhány szóban szeretnénk rá kitérni. A módszer az egyéni szavazókörök eredményeiből indul ki. Lényege, hogy az egyes pártok 2010-es választásokon elért eredményeinek magyarázatára egy-egy regressziót becslünk, amely az eredmények területi mintázatát a 2006-os választásokon részt vevő pártok eredményeiből kirajzolódó mintázatok kombinációjaként állítja elő. A nyilvánvalóan lehetetlen esetek kizárása céljából néhány korlátozást is beépítettünk, az eredmények azonban lényegileg ezek hiányában is hasonlóan alakulnak.
Fontos megemlíteni, hogy becsléseinkben nem csupán a választások résztvevőiből, hanem az összes szavazásra jogosultból indulunk ki, az egyes pártok szavazóival azonos módon kezelve az otthon maradókat. A módszer természetesen nem csalhatatlan: torzíthatja az eredményeket, ha az egyik párttól elvándorló szavazók területi eloszlása jobban hasonlít valamelyik másik párt, mint az elhagyott tábor szavazóinak eloszlásához. Ez utóbbi hatások nem túlzottan jelentős voltára utal ugyanakkor, hogy a fő üzenetek lényegileg attól függetlenül is igen hasonlóak, hogy a becsült regressziókban melyik választás eredményét használjuk magyarázó, és melyikét magyarázott változónak. (Terjedelmi korlátok miatt elemzésünkben mindig csak az egyik eredményt mutatjuk be.) További hiányossága az alkalmazott megközelítésnek, hogy nem ad lehetőséget a népesség cserélődéséből fakadó – 4 év alatt a szavazásra jogosultak mintegy 5%-át érintő – változások azonosítására.