De kezdjük mindent az elején. Magyar Bálint a 2009-es EP-választást megelőzően tett ajánlatot a már Bokrossal futó MDF-nek egy „polgári közép” létrehozására. Akkor ezt heveny elutasítás fogadta a Fórum részéről. Sőt, Dávid Ibolya még tavaly októberben (!) is tagadta, hogy választási együttműködésre törekednének a liberálisokkal (tudom, nem azok, de most az egyszerűség kedvéért maradjunk ennél a jelzőnél). Alternatív csatornákon – már ha Herényi Károlyt és Somogyi Zoltánt annak lehet nevezni – egyenesen elkezdtek közeledni a Fidesz irányába: Herényi többször utalt a legnagyobb ellenzéki párttal kötendő koalícióra, míg Somogyi futószalagon gyártotta a „mennyiség és a minőség”, a „nemzeti konzervatívok” és a „konzervatívok” házasságáról szóló elemzéseit. A Political Capital volt vezetője azt írta a Magyar Nemzetben: „a Fidesz és az MDF politikája között nagyon sok különbség van, de kibékíthetetlen ellentétekről nem beszélhetünk […] Minél mélyebbre ásunk a két párt politikájában, annál inkább arra a következtetésre juthatunk, hogy Magyarországon csak a minőség találkozása a mennyiséggel teremthet életképes együttműködést”. 

 

Azóta persze nagyot fordult a világ. Debreczeni „Meg sem fordult a fejemben” Jóska két nap alatt nem-jelöltből jelölt lett, majd gyorsan az MSZP javára történő visszalépést vetette fel. Somogyi ősszel – amikor még maga is határozottan azon a véleményen volt, hogy a Fidesz megnyeri a választásokat és kormányozni fog – egy lehetséges kétharmad előnyeit taglalta a Magyar Narancsban. Ekkoriban kifejezetten „szükségesnek” ítélte a „konstruktív kétharmadot”: „A kétharmados többség esély is lehet; a kétharmad nem feltétlenül jelent rombolást, jó és ma igencsak szükséges dolgokra is használható”. A Mozgó Világ februári számában azonban már „felháborodott” azon, hogy az MSZP lefutottnak tekinti a választásokat, hogy pesszimista, és hogy nem akar kampányolni. Somogyi gunyorosan azon lamentált, hogy „ […] már mindenki lezárta a választást, ennek annyi, úgyis jön a Fidesz kétharmaddal”. Szerinte mindehhez „kell ez a rezignáltság, beletörődöttség, legyintés”. A nemrég még „szükségesnek és konstruktívnak” tartott kétharmad hirtelen fenyegető rémmé vált. „Az a tét, hogy lesz-e, lehet-e a Jobbikkal kiegészült Fidesznek alkotmányozó többsége. Ennek következményeit nem kell ecsetelnem ebben a körben”. Nem említettem volna? Miután gesztusai nem részesültek éppen baráti fogadtatásban a Fidesznél, a Fórum kampányfőnöke arra az álláspontra helyezkedett, hogy „valószínűsíthetjük [a Fidesz] Jobbikkal való együttműködését”. 

 

Érdekes, hogy az amúgy valóban trendi-yuppie-playboynak tűnő Somogyit is kezdi magával rántani az MDF-et körülölelő szellemi igénytelenség mocsara. Képes volt himihumisan megvédeni a párt abszolúte vállalhatatlan képviselői szpotjait, azt állítva, hogy az, ami a CivilKontroll jóvoltából a netre felkerült, egy „összevágott anyag”, és az eredetieket tessék megtekinteni a hivatalos honlapon. Ahonnan azonban időközben direkt levették a legszürreálisabb figurák bemutatkozását – így már nem lehetünk szem- és fültanúi az mdf.hu-n Rabi Mihály hebegésének vagy annak, hogy az egyik prominens Bokros Lajost országgyűlési képviselőnek titulálja. Növeli, ki letörölteti a bajt – jól példázza ezt a youtube-világra átranszformált illyési igazságot a párt reakciója. Az MDF fentiekkel párhuzamosan ugyanis eltávolíttatta a videómegosztó portálról (is) az inkriminált felvételt – nem mintha nem maradt volna belőle százszámra a neten. Ezzel csak adtak még egy csavart az egész sztorinak: fut még pár kört a médiában. Ám hiba lenne azt hinni, hogy ezzel párhuzamosan a párt népszerűsége növekedne. Hírhedtség és híresség közeli, s mégis oly távoli fogalmak.

 

Az igazi gáz azonban nem is ez. Nem az, hogy a Somogyi és az MDF által megtestesíteni kívánt profizmustól, szakmaiságtól fényévekre vannak ezek a kis bemutatkozó, már-már félelemkeltően groteszk izék. Még csak nem is az, hogy az 1990-ben az SZDSZ-be belépő, azonban most már az „antalli” MDF-nek spindoktorkodó guru igyekszik „hitelesnek, emberinek és valóságosnak” beállítani azt, amit még Pusztai Erzsébet is „cikinek” érez. Nem. Igazából az a gáz – és erről eddig nem esett szó –, hogy a remek kampányfogás lényege az lett volna: a képviselőjelöltek elmondják, „ki és miért konzervatív?”. Az erre adott válaszok pedig kimerültek olyan hobbifelsorolásokban, mint pl. „lovakat tartunk”, „vitorlázom és golfozom”, „kertészkedem”, vagy abban a kissé mutyizós szlogenben, hogy „Ön, ha segít, én is segítek Önnek”. Ez az új, „minőségi” politika, ahol még a szigorúan antipopulista Bokros Lajos is disznót vág.