Bevallom, az utóbbi két három hónapban már-már olyan tévképzetem támadt (és nem csak nekem), hogy Gyurcsány Ferenc hiányzik ennek az országnak.
No, nem mint miniszterelnök, de ez az arc mégiscsak elérte azt, amire az elmúlt húsz évben másnak esélye sem volt: közös nevezőre hozta az országot - és az most mellékes, hogy a közös nevező éppen az iránta érzett utálat volt.
Eltekintve néhány holdkórostól, meg az egzisztenciálisan addikt támogatóitól, olyan földrajzi és ideológiai nagykoalíció alakult ki a személye körül (ellen), ami, úgy tűnt , lehetőséget kínál végre valami értelmes párbeszédre az utána maradt romok tetején. Gyakorlatilag bármi, amit csinált, minden jó érzésű, gondolkodásra és józan helyzetértékelésre kicsit is képes emberben, előbb vagy utóbb, de egészen biztosan kiverte a biztosítékot (arról nem is beszélve, hogy regnálása alatt egyszerre lett hiteltelen a baloldali és a liberális párt).
Tegnap este Fletó féléves hallgatás után (hogy bírta ki?) öt perc alatt bebizonyította ennek a ködös elképzelésnek a tévedését. Ez a miniszterelnökjelölti kampánybeszéd (mert az volt a legaljából-legjavából!) a sunyi politikai manipuláció olyan mintapéldája, amiért Gyurcsányt mindig is utálta az ország. Pontosan azt kínálta fel a szociknak, amire a leginkább vágynak: hitet, önbizalmat, és a szélsőségesek (az MDF-től jobbra mindenki) újult erővel való terápiás köpködését. Lelkesedést, amit egy halk elektromos fűnyírónak álcázott Bajnai sohasem lenne képes kiváltani.
Ironikus, hogy a manipuláció áldozata éppen saját pártjának választmánya volt. Nem mintha ezen meg kellene lepődni, Gyurcsány számára az országhullához nyilván a saját pártja tetemén át vezet az út. És itt meg is állnék egy pillanatra, mert ez a tetem, a szocpárté, azért nem egy elhanyagolható kísértés - elsőre azt mondanám, a szocialisták megsemmisítő vereségének érdekében talán még Fletót is hajlandó lennék egy darabig elviselni.
Viszont annak a kockázata, hogy ez a (relevancia-sorrendben) színésznek, politikusnak, vezetőnek ugyanúgy alkalmatlan, de közveszélyes operettharcos esetleg még egyszer a kezébe veheti az ország irányítását, az vállalhatatlan. Az a nagy közös boldog utálkozás, ami körülveszi, nem lehetőség, csak lila köd. Nem megoldja, csak elfedi a problémákat, mint amikor egy eleve pocsék házibuliban kiönt a klozett.
Nélküle, az iránta való közmegegyezéses utálat nélkül tán nehezebb lesz egymással szót érteni - mert azt pl. fel nem fogom, ép ésszel hogyan hiheti valaki a Bokros Lajossal díszített salátát fiskális konzervatívnak, és aggasztó nézni más ismerőseimet, ahogy haladnak az egyszerűbbnél egyszerűbb drábikista világmagyarázatok felé... És ha a Fideszben tényleg azt gondolják, hogy a Fletó-cunami elől összemenekült kétharmados többség (Csepeltől a Krisztina körútig ) akár csak középtávon együtt marad, akkor könnyű biztosan nem lesz.
De ezzel együtt, Fletó inkább írjon könyveket a baloldalról, legyen valamelyik félnótás szubkultúra ikonja, csak közös nevező ne legyen mégegyszer!