Balázs Zoltán írása
„…[E]lőször a jóléti kiadásokra térek rá. Helyes, ha az államot polgárai jólétinek tartják. De a helytelenül gyakorolt jóléti politika csak árthat, és még a kormányzat legitimitását sem alapozza meg. Mert ha egy kormány tisztességesen jár el a jóléti kiadások terén, erről talán senki nem szerez tudomást és végül még az ellenkezőjével vádolják. Ha egy kormány azt akarja, hogy a polgárok szociálisan érzékenynek tartsák, az nem takarékoskodhat a reklámmal, úgyhogy az ilyen kormány csakhamar felhasználja az összes adóbevételt, és végül, ha továbbra is meg akarja őrizni a szociális érzékenység hírét, túlságosan nagy terheket ró a polgárok vállára, nagy adókat vet ki, mert meg kell ragadnia minden lehetőséget, hogy pénzhez jusson. De ezzel csakhamar meggyűlölteti magát a polgárokkal, ha pedig eladósodik, többé nem becsülik semmire. Így, miután jóléti politikájával sokaknak ártott, de keveseknek használt, a veszedelem első jelére elfogja a nyugtalanság és az aggodalom. Ha végül maga is fölismeri a helyzetet és menekülni akar, egy csapásra a népnyúzás látszatába keveredik.
Ha tehát a kormány nem tud elég pénzt fordítani jóléti kiadásokra olyan mértékben, hogy a polgárok ezt lássák és elismerjék, akkor csak árthat vele magának. De ha eléggé okos, akkor nem bánja, ha takarékosnak vagy akár szociálisan érzéketlennek is tartják, mert idővel egyre inkább tanúsíthatja majd a közjólét iránti elkötelezettségét. A polgárok belátják megfontoltságát és előrelátását, ha takarékoskodása mellett mindenre jut az adóbevételekből, a válságok kellemetlen hatásaitól meg tudja védeni az országot, és bármilyen vállalkozásba kezd is, nem rak külön terheket a nép vállára. Ily módon anyagilag is támogatja azokat, akiktől nem vesz el semmit. Ezeknek száma végtelen, és azok, akikkel szemben szociálisan érzéketlen, mert nem ad nekik semmit, csak kevesen vannak.
A mi időnkben igazán nagy cselekedeteket csak azok a kormányok vittek véghez, akiket túlzóan is takarékosnak tartottak. A többi mind elbukott. (…) Tehát a kormány ne törődjék azzal, ha szociálisan érzéketlen hírbe is keveredik, mert ezen az áron nem kell sanyargatnia a polgárokat, meg tudja védelmezni magát, az állam nem lesz szegény, a kormány illegitim, nem kell kirabolnia a népet. A szociális érzéketlenség az a bűn, amely lehetővé teszi, hogy a kormány kormányozzon.
(…)
Semmi sem olyan ártalmas és haszontalan, mint a jóléti kiadások. Mert miközben a kormány a szociális érzékenysége szerint cselekszik, egyre fogy a lehetősége, hogy tovább gyakorolhassa, és idővel vagy az történik, hogy az állam eladósodik és tekintélyét veszti, vagy az, hogy a kormányt népnyúzónak tartják és meggyűlölik. A kormánynak pedig mindenekelőtt arra kell ügyelnie, hogy sem őt, sem az államot a polgárok meg ne vessék és meg ne gyűlöljék. Márpedig a jóléti kiadások éppen ehhez a kettőhöz vezetnek. Inkább tartsák a kormányt a polgárok fösvénynek, ezért legföljebb rosszallással illetik, de nem gyűlölik, semhogy jóléti költekezése miatt később népnyúzással vádolják és gyűlölettel vegyék körül.”
A forrást nem adom meg, tessék találgatni. A szöveg természetesen parafrázis, a gondolatmenet azonban minden részletében eredeti. – Balázs Zoltán
