Az utca embere előbb sejti a magyar kormány vagy épp az MSZP mesterkedését a dolgok mögött, mint valamiféle elvetemült rasszista szervezkedést. Muszáj Herkules írása.
„Hagyjuk-e, tűrjük-e, véreim, cigányok,
Hogy erőt vegyenek ezek a zsiványok?
Eltöröljék a föld színéről fajunkat,
Kordovány bőrünket, fekete hajunkat?
(Arany János: A nagyidai cigányok)
A magyar rendőrség februárban, a tatárszentgyörgyi eset idején még a szokásos elhallgatási taktikát (kevésbé udvariasan: sumákolás) folytatta, ahogy a Kádár-korszakban is gondosan ügyeltek arra, hogy az „állampolgárok” vagy a „lakosság” (ezek voltunk mi) kedélyét semmi se zavarhassa meg. Tatárszentgyörgynél még ahhoz is nem kevés idő kellett – egyébként nem csoda, hiszen egy helyszínelő levizelte az egyik nyomot, és a rendőrségnél még a helyi tévések is előbb értek a helyszínre –, hogy felismerjék és főleg persze elismerjék, az áldozatokat nem a tűz, hanem
tűzfegyverek ölték meg. Kisléta után azonban a rendőrség már a lázas tevékenység és az elszánt szakszerűség benyomását akarja kelteni. Nemcsak a nyomravezetői díjakat emelték hatalmas, 100 millió forintos összegre, hanem külföldi szakértőket, ez esetben az FBI nyomozóit is
bevonták a munkába, akik elsősorban az elkövetői profilalkotásban segítenek. Bencze tábornok arról is biztosította a közönséget, hogy a nyomozás sikeréhez minden technikai és pénzügyi feltétel biztosított, így munkájuknak semmilyen akadálya nem lehet.
A cigányok elleni gyilkos merényletek sorozata már a tavasszal is jó alkalom volt arra, hogy a magyar baloldal mellett immár a nemzetközi sajtó is a magyarországi rasszizmus féktelen terjedésén köszörülje a nyelvét. Megindítónak szánt, de elfogultságokkal teli riportokban számoltak be a gyilkosságok áldozatairól, s persze rögtön összekötötték a bűntetteket a magyarországi cigányok tarthatatlan szociális helyzetével, illetve az országot elöntő szélsőjobboldali hullámmal. A bécsi balliberális Der Standard legújabban már
magyar Ku Klux Klánról értekezik, s ijesztőnek találja a közönyt, amivel a magyar társadalom az eseményeket fogadja. A magyar szélsőjobboldaltól rettegők kórusa azonban egy újabb, igencsak egyedi szólistával egészült ki: Jan Slota az
ENSZ segítségét is kérné a magyarországi cigányok védelmében, pártjának egyik alelnöke meg drámai színekkel így festett le a magyar közállapotokat: „A tereken masírozó Magyar Gárda, a rendőrség passzivitása, a 64 Vármegye Mozgalom és a Nemzeti Őrsereg hosszú ideje tartó provokációi és megemlékezései az emlékműveknél, a Jobbik és programjának politikai elfogadása, az erőszak és a romák brutális legyilkolása - ez is a mai Magyarország valósága. A meggyilkolt roma anya az utóbbi két év alatt legalább a nyolcadik áldozat”
A szomszéd országok – szomszéd nemzetek – viszonya persze a legritkább esetben barátságos. De ez nem a „kelet-európai kisállamok nyomorúsága”, ahogy egy másik jó szándékú, de csak éppen az alapkérdésekben tévedő baloldali ikon, Bibó István is feltételezte, hanem a nyugati világ centrumára, az egykori európai nagyhatalmakra ugyanígy igaz. A svédek háborúztak a dánokkal, oroszokkal és lengyelekkel, a németek a lengyelekkel, a franciák mindenkivel, az olaszok – lévén sok kis államocska mozaikja – többnyire egymással. Európán kívül sem volt másképp: ha Kína épp nem volt egységes és következésképpen expanzív birodalom, akkor Vietnám játszotta a helyi zsebbirodalom szerepét, s hódította meg Laoszt és Kambodzsát, ahogy a viet kong tette a ’70-es években. Csak a történelmet nem ismerő naiv baloldaliak gondolják azt, hogy hazánknak a szomszéd országok és népek szövetségesei. Nem azok. Riválisaink. S ezt Slota és a többiek pontosan, jól érzékelik.
Egyáltalán nem meglepő, hogy a szlovák politika ilyen határozottsággal találta szükségesnek az állásfoglalást a magyar, különösen pedig a magyarországi cigányok ügyében. Igencsak jókor jön nekik a dolog: nemcsak a nyelvtörvény körüli belpolitikai viharok közepette hasznos mással és főleg másokkal foglalkozni, hanem az EU kistigrisének tartott Szlovákia egyre fokozódó gazdasági problémái miatt is. Legutóbb épp Caplovic miniszterelnök-helyettes
szónokolt arról, hogy nem engedik be országukba a csehektől és magyaroktól érkező rasszizmust. Pedig érdemes akár csak az Indexen végigkeresni a szlovákiai romák elleni támadásokról szóló tudósításokat. A dolgok ott sem állnak jobban, sőt!
[1] A cigánykérdés Szlovákiában is együtt jár a keleti országrész egyre fokozódó leszakadásával, s persze a szlovák-cigány együttélés sem problémamentes, amit csak tovább fokoz, hogy a szlovákiai cigányok egy része magyarul beszél…
Furcsa, hogy Petőfi Attila tábornok a külföldi megbízókat vagy elkövetőket
firtató kérdésre azt válaszolta, hogy nem lehet egyiket sem kizárni, míg pár nappal korábban Bencze József egy sajtótájékoztatón kifejezetten tagadta, hogy külföldi elkövetőket feltételeznének a háttérben. Nem véletlen, hogy a külföldi titkosszolgálatok esetleges szerepe az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának múlt heti, zárt ülésén is
felmerült. A titkosszolgálatokért felelős államtitkár cáfolta, hogy a külföldi titkosszolgálati kapcsolat felmerült volna, míg Simicskó István a nyomozás elszabotálásával
vádolta meg a kormányt, melynek célja szerinte az, hogy a gyilkosságok által keltett társadalmi feszültség továbbra is fennmaradjon. Ez ugyan igen kevéssé valószínű, de a hazai közállapotokra nagyon jellemző, hogy az átlag magyar polgár – az utca embere – előbb sejti a magyar kormány vagy épp az MSZP mesterkedését a dolgok mögött, mint valamiféle elvetemült rasszista szervezkedést. Talán éppen ezért is
nézi a magyar közönség olyan egykedvűen az eseményeket.
Ha szerencséje van a rendőrségnek, akkor talán elfogják a tetteseket. Nem valószínű, hogy a móri bankrablás nyomozásának mintájára elő mernek állni kellően meg nem alapozott bizonyítékok alapján előrángatott ál-tettesekkel, akár magányos rasszista elkövetőkkel, akár pedig a titkosszolgálat által megkreált magyar Ku Klux Klán egy-két bohózati figurájával. De hát ki tudja, főleg a robbantásos filmmel kapcsolatos baklövés után. Sokkal valószínűbb azonban, hogy nem fogják elfogni a tetteseket, főleg akkor nem, ha rossz helyen keresik a lehetséges elkövetőket. Sajnos azonban a Petőfi tábornok által emlegetett magányos elkövető vagy elkövetők teóriája gyanúsan hasonlít a móri bankrablás elfogott két tettesének és a soha nem is keresett harmadik társnak az esetére, illetve a tényleges indítékkal kapcsolatos rendőrségi ködösítésekre.
És ha tényleg az a helyzet, hogy a gyilkosság-sorozat egy külföldi titkosszolgálat által szervezett
destabilizáló akció – nem feltétlenül
orosz, akár szlovák is lehet – akkor az igazság sose fog kiderülni, s az országon rajta marad a bélyeg, hogy itt ki akarják irtani a cigányokat. Vagyis az akció könnyen sikeresnek bizonyulhat.
Muszáj Herkules