Vendégszerzőnk, Hungarian Bullshit írása
Amennyiben a leírt történet egyezne a valósággal, az kizárólag a véletlen műve.
És elhatárolódunk tőle.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy-nagy bankár, aki az ország egyik legnagyobb bankja, azonkívül számtalan cége birtokosaként immár politikai hatalomra is tört, mert kib*szottul unalmas a magyar élet saját párt nélkül.
Volt aztán egy magánnyomozó iroda, élén régi és kipróbált háromperakárhányas elvtársakkal, meg új, gengszerváltós figurákkal, amely ennek a nagy-nagy bankárnak a házi nyomozóirodájaként működött. De közben ez a cégecske a nagyobb jobboldali párttal is élénk kapcsolatot ápolt, olyannyira, hogy utóbbi is használgatta eme irodát kormánypárti politikusok megfigyelésére. Létezett aztán egy icinyke-picinyke jobboldali párt is, mely eredeti identitását már elvesztette, nem csak azért, mert tanácsadója, a Független Politológusokból Álló Cég szerint médiapártot kell csinálni, nem mást ( tehát a lényeg az, hogy jól eladható reklámfigurákat kell négyévente felmutatni, a kopogtatókat pedig összeszedik órabérben, a többi meg nyasgem), hanem azért is, mert a nagyobb jobboldali párt részben már kilóra megvette a képviselői jó részét, másrészt befogadta szavazóit. S amúgy is ennek a kis pártocskának a kiadásait egy nagy-nagy baloldali kormánypárt fedezte, amelynek kapóra jött, hogy ők máshogyan „jobboldaliak”, mint a legnagyobb, ezért érdekében állt, hogy segítsen fenntartani a különállását. Ennek a kis pártocskának az egyik politikusa kapcsolatba került a bankvezérrel, aki elkezdte őt pénzelgetni, hogy buktassa már meg a párt főnökét, mert az a jó, hogyha a sok pénz és cég mellé párt is társul, hogy a kamatok és a hitelek által közvetített üzi mellett közvetlenül is szólhasson a zemberekhez.
Erre a célra igénybe vették a magánnyomozó irodát is, mely szorgosan figyelt. Igen ám, de a nagy-nagy baloldali párt által vezetett kormány belbiztonsági szolgálata megfigyelte ám a magánnyomozó irodát, mely amúgy – természetesen – visszafigyeltette azt. Lám-lám, kiderült, hogy kis politikusunk nem csak bankárunkkal állt kapcsolatban, de pénzemberünk Fontos Emberével is, aki a nagyobb jobboldali párt egyik gazdasági háttérembere volt, s aki biztonsági és médiaügyekben amúgy szakértőnek számított, s akit ugyanezen párt másik szárnya nem nagyon kedvel, mert bankárunk érdekeit túl érdesen, sok ellenséget szerezvén képviselte, így az ügybe keveredését, kompromittálódását eme frakció nem nagyon bánta.
Nagy-nagy baloldali kormánypárt által kontrollált titkosszolgálat lehallgatta bankárunkat, magánnyomozó irodánkat s át is nyújtott ezekből egy csokrot – CD-be komponálva – kis jobboldali párt elnökének. Nem csak azért, mert meg akarta óvni ezt a piciny pártot a nemkívánatos hatásoktól, hanem azért is, mert nagy-nagy baloldali párt elnöke, aki miniszterelnök is volt, nem nagyon szerette bankárunkat. Bankárunk kilövését amúgy a nagy-nagy jobboldali párt sem bánta volna, mert minek avatkozik be valaki a politikába, aki nem politikus és csak pénze van?! Így kis trónkövetelőnk lebukott és eltávolították, bankárunk pedig igazán megtanulta azt, hogy hiába van sok pénze, nem szabad beleavatkozni túlságosan a nagyok dolgába.
Ám történetecskénknek nincs vége, hiszen a nagy állami belbiztonsági szolgálat főnököcskéje lemondott, mert az állam ügyészsége – mely valóban már régóta a nagy-nagy jobboldali párt kegyeit keresi – nem foglalkozott érdemben a beadványaival.
Osztán nagy-nagy baloldali párt és nagy-nagy jobboldali párt harcikutyái – a PR végett – egymást vádolgatják a kamerák előtt, holott nem erről szól ez a kis történetecske s ezt ők is nagyon jól tudják. Panem et circenses.
Nincs még vége, de fuss el véle, lehetőleg messzire.
(Kép: NÉGYmadár)
Kapcsolódó írások:
Átigazolások kora
Az SZDSZ új elnöke, és akiknek nem kell
