Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
(Vörösmarty Mihály)
Alig szavazták be a szocik Kivágónét a Fővárosi Kőzgyűlésbe a megdicsőült Hunvald György helyére, máris búcsút inthetünk neki. Alig helyezkedhetett el székében ez a drága asszony, a jobboldal máris lejáratókampányba kezdett ellene, pusztán azért, mert belügyes volt, valami háromperkettes, vagymi. Feladataként hazatért emigránsokat vegzált alhadnagy beosztásban, munkáját, állítása szerint becsülettel végezte, morális aggályok sem magamaga, sem főnökei részéről nem merültek fel azzal kapcsolatban. A rendszerváltáskor sem rúgták ki, ez pedig kétségkívül az eredményekkel szegélyezett tisztes karrier vitathatatlan jele.
Párttársai viszont vagy ostobák voltak, vagy nagyon benézték, mert Kivágó Iván Györgyné kinevezésével sikeresen ba verték ki a biztosítékot a lakosságnál, olyannyira, hogy nem csak a talpig becsületes Novák Elődnek okoztak ezzel némi papírmunkát, hanem még az SZDSZ is megintette őt korábbi munkaköre okán. A Magyar Nemzet nem átallotta rögvest fejére olvasni belügyes múltját ezen derék asszonyra, mindezt csupán azért, mert a dolgát merészelte végezni, amivel megbízták! No, hát mit csináljunk, nem értettek ezek semmit már Medgyessy idején sem. Így viszont nem csupán a főváros költségvetésének megszavazását akadályozzák, de sikerült elzavarniuk a becsületes, decens honanyát is. Kivágóné szavai ezek:
„Anyaként, feleségként, érző emberként az utóbbi időben személyemet ért aljas, igaztalan, és a valós információkat valótlan színben feltüntető rágalmazásokat ez úton is visszautasítom és bejelentem, hogy a főváros költségvetésének elfogadása utáni napon felelős politikusi kötelezettségemnek eleget téve – lemondok a fővárosi képviselői mandátumomról”
Szóval KIGy most a szoci-libi one-man-army, az egyszemélyes többség a közgyűlésben. A penzumot még becsülettel elvégzi, megnyomja a megfelelő gombot, aztán veszi a kabátját, és elmegy, otthagyja, messze hagyja ezeket a büdös bunkókat mind. Otthagyja őket, vagdossanak egymás fejéhez régi, ormótlan, igaztalan vádakat. Otthagyja őket, civakodjanak, marakodjanak egymaguk. Nem, a marasztaló hangokat sem hallja már meg. Útja egyenes.
Budapest nem érdemli meg Őt.
