A címben szereplő felszólítás nem iróniaméteres, hanem üzenetében komoly, csak persze szóhasználatában nem. Van ugyanis kettő darab lehetőségünk.
Egy: magyar fiatalság színe-virága szétszóródik a világon mindenhol, Kaliforniától Melbourne-ig, és maximum karácsonyozni látogat haza. Ez a legvalószínűbb opció - a fiatalok kivándorlása már-már tömegesnek mondható, érthető okokból.
Kettő: csinálunk nekik itt, a közelben, mondhatni, a szomszédban, egy második, élhető Budapestet. (Mivel az eredeti megjavítására 10 év nem elég, és utána meg nem lesz kivel.)
Szerintem, ha már a világ legélhetőbb városa úgyis itt van 2,5 órányi autóútra Budapesttől és kb. 1 órányira Soprontól, mi értelme elmenni Londonba vagy Melbourne-be?
Elég régen felmerült már bennem a Bécsbe költözés ötlete, mert a Budapesttől autótávolságon belül lévő városok közül messze ez a legélhetőbb. Az pl. mit tud, hogy van a középén egy bazi nagy darab "riói nyaralás, demóverzióban"?
Az ötlet akkor formálódott tervvé, amikor egy nagyon belvárosi szállodát felhívva rögtön magyarul szóltak a kagylóba. Kiderült, hogy az egész személyzet magyar. Megérkezünk, megyünk le az utcára (nem valami külváros, hanem a Mariahilfer), hát nem azt látom rögtön az első bódéra kiírva, így, szép ungarische nyelven, hogy "FORRALT BOR"? Aha, mondom, jól van, alakul ez.
Kicsit odébb megyünk, beülünk a 7sternbe ebédelni (Siebensterngasse 19.), már meg sem lepődtem, hogy a pincér magyarul köszönt. Ledöntöm a páleszt (Kirschwasser, vagy mi, de pont ugyanolyan), betoljuk a Cordon Bleu-t sült krumplival - annyira ismerős, megszokott, "pesties" volt az egész hely hangulata, a dekoráció, az ételek, az italok, minden, hogy el is felejtettem, hogy hol is vagyunk.
Amellett, hogy ezerszer élhetőbb, mint Birmingham például (ahol két és fél évet töltöttem el), van három nagy előnye.
Egy, ismerős, otthonos, megszokott, - azért összenőttünk velük a Monarchia időszaka alatt. Nem csak az ételek vagy italok, de például az építészeti stílus is annyira ismerős, hogy a Getreidemarkton ballagva szinten már vártam, mikor jön az Oktogon. Egy az egyben ugyanaz a stílus. Ugyanez a helyzet a nyelvvel - a német alapnyelvtan sokkal nehezebb, mint az angol, de a kifejezések, fordulatok sokkal ismerősebbek, tükörofordíthatóak. Okozott is nekem némi identitásválságot az, amikor rájöttem, hogy a magyar nyelvben még olyan alapszavak is, hogy pl. "udvarias", német tükörfordítások.
Kettő, közel van. Ha Bécsben élsz, akkor tulajdonképpen nem is igazán költöztél teljesen külföldre, hiszen akár minden hétvégén Pesten lehetsz, vagy legalább egy hangulatos soproni csehóban. Ha nem szeretsz vezetni, pénteken a munka után még talán pont el lehet érni a 17:50-es RailJet-et, ami 20:50-re Pestre ér. Tisztára, mint a vidéki ingázók. Tervezem azt is, hogy lesz pénzem egyszer, akkor lesz hétvégi házam is valahol a soproni borvidéken. Hétközben meló Bécsben, péntek este kocsiba be, és egész hétvégén a soproni kékfrankos rosé meghitt társaságában nyesegetni kertet, meg olvasni-írni - nem is hangzik rossz élettervnek.
Három, már most rengeteg a magyar. Én ettől a forraltboros dologtól például lehidaltam. Kell még százezer ember, és akkor ezt meg lehet szervezni rendesen, lesz magyar színház, diszkó, mozi, mifene. És akkor egész jól elleszünk.
Csináljunk Bécsből egy második Budapestet! Egy olyan várost, ami közel van, ahol nem szakadunk el otthonról, ahonnan minden hétvégén haza lehet járni, ahol megvan minden otthonról, ami jó, de nincs meg semmi, ami nem jó. Egy ilyenben simán ki lehetne húzni azt a 20 évet, amíg itt lesz valami.
Egy ilyen meglétével kevésbé szóródnának szét a világon a magyarok...
Én szeptembertől megpróbálom. (Addig tanulok németül...)
Kapcsolódó írások:
Kettő állampolgárság akkor és ma
Ez a sarc lesz a végső
Szebb jövőt!