"A nyelvi szabályozás arra a gondolatra épít, hogy a szavak közvetlen jelölői a valóság darabjainak: az új kifejezésekre pedig nyilván azért van szükség, mert új, eleddig megnevezetlen valóságdarabok kerültek elő. Egy bizonyos mennyiség felett a gyilkosságok már nem egyes emberek lemészárlását, csupán statisztikai adatokat jelentenek, amelyek egyedül a precíz és olajozott munkavégzés eredményei. A feladatát lelkiismeretesen ellátó, magas beosztású nácinak soha nem kell hús-vér személyek meggyilkolásával bajlódnia. A gyilkosság és az Endlösung (végső megoldás) e logika szerint nem azonosíthatók egymással."
Az írás a Konzervatórium.hu-n olvasható.
Kapcsolódó írások:
A holokauszt, mint probléma, avagy miért nem része Magyarország a Soá érzületi térképének?
Tizenkét állítás a Soáról