Az 1848-as forradalom egyik fontos eseménye volt az izgatás és sajtóvétség vádjával elítélt és bebörtönzött Táncsics Mihály kiszabadítása. Kevésbé köztudott, hogy Táncsics a szabadságharc bukása után is több mint tíz éven keresztül bujkált, majd újra letartóztatták 1860-ban, s csak 1867-ben szabadult. A börtönéül szolgáló épület a második világháború után háborús jóvátételként az USA kormányának tulajdona lett - a rendszerváltás után amerikai tengerészgyalogosok lakják. A Szabad Európa Rádió archívumából 1995-ben létrejött OSA Archivum most kezdeményezi, hogy Táncsics börtöne adjon otthont egy új intézménynek, a Szólásszabadság Házának.
Ennek a koncepciónak a bemutatója volt a mai napon. Rév István történész, az OSA igazgatója elmesélte, hogy a rendszerváltás után két amerikai nagykövet-feleségen, Donald M. Blinken majd George Herbert Walker feleségén keresztül próbálták elérni, hogy a Táncsics börtönéül szolgáló ház kerüljön valahogyan vissza magyar tulajdonba. Végül George W. Bush 2006-os budapesti látogatásakor írtak alá egy egyezményt: a ház visszakerül a magyar államhoz, cserébe pedig két, az amerikai nagykövetség mellett álló bérházat adunk. Körülbelül a jövő év közepén vehetjük ismét birtokba Táncsics börtönét.
Rév István szerint ennek az épületnek van a legszebb kertje a városban, gyönyörű kilátással a Dunára. A Szólásszabadság Házát pedig egyébként nem is a főépületben, hanem a kertben található lőporraktár épületében kívánják létrehozni. S ami a legfontosabb: nem egy állami pénzekből felállított valamit akarnak, hanem a szólásszabadság eszméjét fontosnak tartó személyek adakozásából szeretnék létrehozni. A kormánnyal vagy politikusokkal eddig nem folytattak tárgyalásokat, mert úgy gondolják, a ház eszmeiségéhez híven először nyilvános fórumokon kellene civil szervezeteknek és a szólásszabadság ügye iránt elkötelezett személyiségeknek egy vitát folytatniuk, melyből kikristályosodik végül egy terv. Érdekes párhuzamok hangzottak el: nem "ellen-Terror Házát" akarnak a kezdeményezők, Rév István pedig a Reformszövetséghez és annak javaslataihoz hasonlította a Ház ötletét, amennyiben itt is anyagi és politikai érdekektől független, az egész ország számára fontos koncepcióról van szó.
Azokat a területeket, melyekkel az intézmény foglalkozna, stílusosan tizenkét pontban is összefoglalták:
Az OSA Archivum által készített és nyilvános vitára bocsátott javaslat szerint a széles publikumot befogadó ház egyszerre lenne múzeum és vitatér, kulturális események színhelye és oktatási terep, történelmi emlékhely és mai problémák megvitatásának helyszíne. Az intézmény az alábbi területekkel foglalkozna:
A gondolat, a lelkiismeret és a kifejezés szabadsága.
Egy szabad ország szabad polgárai maguk dönthetnek lelkiismereti kérdésekről, meggyőződésükről, és ebbéli véleményüket szabadon terjeszthetik.
A szólásszabadság története és értelmezései.
E fogalom tartalma és határai mindig is viták tárgyát képezték; olyan érték, amit nem elég örökölni: óvni, gyakorolni és fejleszteni kell.
A cenzúra.
A diktatórikus államhatalom mindig törekedett a szabad véleménynyilvánítás fórumainak ellenőrzésére, a sajtó szabadságának korlátozására, szószólóinak megfélemlítésére.
A propaganda.
A diktatórikus és a demokratikus államhatalom egyaránt törekszik polgárainak befolyásolására, a visszás tények elferdítésére, saját működésük jobb színben való feltüntetésére.
A szamizdat, a cenzúra és állami propaganda elleni küzdelem eszköze.
Az ellenzéki mozgalmak betiltott, de zárt körben mégis terjesztett sajtótermékei segítenek az információs monopólium megtörésében, a polgárok tájékozott véleménynyilvánításának kialakításában.
A közérdekű adatok nyilvánossága: az információszabadság.
A közhatalom működését az adófizetők pénzéből tartják fenn, intézményeit a választópolgárok képviselői működtetik - jogunk van tehát megismerni és ellenőrizni tevékenységüket.
A titok és a titkosság.
A hírek, információk szabad megismerhetőségének és terjeszthetőségének indokolt és indokolatlan korlátai egyaránt lehetnek az államtitkok, illetve a szakmai és magántitkok körében.
A magánélet védelme és az információs önrendelkezés.
Az egyén szabadságának alapvető követelménye, hogy szabadon rendelkezhessen a róla szóló információk sorsáról; ez korlátozhatja mások jogát arra, hogy ezeket az információkat megismerjék és terjesszék.
A gyűlöletbeszéd, mint a szólásszabadság korlátja.
A szólás szabadsága nem jelentheti mások megalázását emberi méltóságukban, nem szolgálhat emberek és csoportok elleni gyűlölet keltésére.
A szerzői művekhez való szabad hozzáférés és a szerzői jogok viszonya.
A szerzők és kiadók, a terjesztők hagyományos jogai eredetileg a közönség érdekeit is szolgálták, a művek hozzáférhetősége a mai viszonyok között azonban új megoldásokat követel.
A szabadság és a biztonság viszonya.
Mai világunkban az eddig kivívott szabadságainkat csak egy biztonságos társadalom keretei között tudjuk fenntartani, a biztonság megteremtése viszont a szabadságok csorbítását igényelheti; ennek határait felelősen kell kimunkálnunk.
A szólásszabadság az internet korában.
A ma technológiái alapvetően átrendezték az információs jogok és szabadságok érvényesíthetőségét; ez megkönnyíti a szólásszabadság érvényesülését, de nehezíti indokolt korlátainak betartását.
A mai vitára az ombudsmanokon kívül különféle civil szervezetek (Nyilvánosság Klub, TASZ, Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, Közjó és Kapitalizmus Intézet stb.) képviselőit hívták meg, valamint - a sorból kicsit kilógva - a Kommentár, a Reakció és a Konzervatórium is kapott meghívót. Különösebben érdemi vita nem folyt, viszont annál meghökkentőbbnek tűnt az, hogy a fenti tizenkét pontból 90%-ban csak a kilencedikről volt szó.
A meghívott vendégek, hozzászólók egy jó része a Szólásszabadság Házának feladatát (az erősödő szélsőjobboldal miatt) a gyűlöletbeszéd, a rasszista stb. megnyilvánulások monitorozásában, s az azok elleni fellépésben látná, s így végső soron a szólásszabadság korlátozásában. Például a Nyilvánosság Klub képviseletében jelenlévő Halmai Gábor. Balogh Ákos Gergely (Reakció) üdvözölte a kezdeményezést, de ő főként egy teljesen nyilvános sajtóarchívumot szeretne, a Közjó és Kapitalizmust képviselő Dénes Ferenc pedig az információ szabadságának a gazdasághoz való viszonyáról, a korrupcióval kapcsolatos adatokról, nem hozzáférhető információkról beszélt, s szeretné, ha ezen a téren is történne előrelépés a Szólásszabadság Háza által. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy reméli, a pártpolitikától és a politikai szempontoktól valóban független marad ez az ötlet s annak esetleges megvalósulása.
A kezdeményezés szimpatikusnak és ígéretesnek tűnik, alakulását a Konzervatórium nyomon követi majd. A magunk részéről reméljük, hogy Táncsics volt börtönében valóban létrejöhet a Szólásszabadság Háza, s az valóban a szabadság iránt maximálisan elkötelezett intézmény lesz.
A Konzervatórium libertáriusai különösen drukkolnak.
Az OSA Archivum jelenlegi legfontosabb feladata az emberi jogok kérdéseivel, fejlődésével, illetve azok megsértésével kapcsolatos anyagok, gyűjtemények gyarapítása. Az emberi jogokat történetileg a kommunizmus és a posztkommunista korszak közötti összekötő kapocsnak is tekinthetjük, mivel az emberi jogok ügye egyre nagyobb szerepet kapott a hidegháború utolsó korszakában, a nemzetközi viszonyok alakulásában éppúgy, mint a volt szovjet blokk országainak belső átalakulásában. A pártállamok belső ellenzéke érvkészletét jelentős mértékben az emberi jogok politikai és filozófiai hagyományából merítette, és erkölcsi alapon támadta a fennálló rezsimeket. Ám a kommunizmus bukása nemcsak megoldást jelentett, amint azt a jugoszláviai polgárháború is bizonyította. A nemzeti önrendelkezés és a kisebbségi jogok körüli konfliktusok számos posztkommunista régióban az emberi jogok tömeges sérelméhez vezettek. Ezért is fordult már megalapításától fogva az OSA Archívum érdeklődése az emberi jogok sérelmének dokumentációja felé.
http://www.osaarchivum.org
