A Magyar Dj Szövetség elnökétől, a MAHASZ és a ProArt munkatársától, Jeszenszky Zsolttól 2009. január 8-án publicisztika jelent meg az indexen, amelyben a szerző többek között a következőket állítja, kommentálva a kötelező DJ-vizsga eltörlését:
Több száz, adott esetben több ezer fiatal előtt rendszeresen megmutatkozni igenis felelősségteljes pozíció, és aki ezt a felelősségérzetet nem hozza magával otthonról, azt igenis meg kell erre tanítani, és számon kell rajta kérni. (...) Nem azt kell megmutatnia, össze tud-e mixelni két zenét, hanem azt, hogy emberileg egyáltalán felkészült-e, ismeri-e a tevékenységére vonatkozó jogi szabályozást, tisztában van-e vele, hogy felelős azokért a fiatalokért, akiket szórakoztat stb. És ez messze nem csak szakmai, hanem társadalompolitikai kérdés is.
A kijelentés kapcsán több fórumon is vita alakult ki. A Konzervatórium írása a kilencvenes évek gyakorta független hatásindikátorokkal alá nem támasztott képzéseken és vizsgáztatáson alapuló akkreditációs üzleteihez hasonlította a DJ Szövetség elnökének javaslatát, olyan felesleges túlszabályozásnak minősítve azt, amelyet a pártok nem vállalhatnak fel sikerrel, már csak a könnyűzenei cenzúra negatív történelmi hagyományai miatt sem. A publicisztika utal arra, hogy amennyiben mégis lehetőség lenne a DJ-k etikai képzésére, a DJ Szövetség akkor sem lenne erre alkalmas, hiszen a szövetség elnöksége - megnyilvánulásai következtében - hiteltelenné vált etika és moralitás kérdéskörében. A cikkben felvetett aggályaink, valamint a kommentek között felbukkanó ellentmondások kapcsán Jeszenszky Zsoltot, a DJ Szövetség elnökét kérdeztük.
Kérdéseinkre adott válaszait változtatás nélkül közüljük. Az interjúhoz hozzászólni az eredeti publicisztikánál lehet.
Konzervatórium: Kik a DJ Szövetség tagjai? Akik Önt a DJ szakma képviselőjének választották, Ön szerint a hazai lemezlovasok hány százalékát fedik le?
Jeszenszky Zsolt: Gondolom, nem személy szerint kíváncsi minden egyes tagunk nevére. :) Sorainkban megtalálható jó néhány ismert név is (Spigiboy, Newl, Sterbinszky, Bárány, Hamvai, Quick, Chriss, Náksi, 5vös, Szeifert, Fat, Antonyo, Snake Sedrick, Junior, stb.), de legalább ennyire fontos az a több száz helyi rezidens, a fővárosban és vidéken, akik tisztességesen szeretnének dolgozni és megélni ebből a szakmából.
Akiknek nem adatott meg az a lehetőség, hogy elit budapesti helyeken, menő "közönségnek" dolgozhatnak, egy sajátos szubkulturában, tehát nincsenek többé-kevésbé garantált munkafeltételeik. Akik között sok pl. a hátrányosabb helyzetű, roma, stb. fiatal is, de elvégeztek egy (jó vagy rossz, ez most mindegy) tanfolyamot, elkötelezték magukat egy szakma mellett, és szeretnének belőle megélni, nem csak egy jópofa csajozós játéknak tartják.
Taglétszámunk lassan az 500 felé közelít, nyilván csak becslések vannak arra vonatkozóan, hogy összesen hányan űzhetik ezt a tevékenységet hazánkban, de tudván az ország, a lakosság méreteit, a felvevőpiac, a vendéglátóhelyek ismeretében nagyjából sejthetjük, hogy azért ez a szám nem túl nagy. Így a tényleg folyamatosan, aktívan dolgozók harmadát-felét bizonyosan képviseljük. Léteznek más szervezetek is a szakmában, de létszámuk köszönőviszonyban sincs a mienkkel, tehát nem lehet azt mondani, hogy létezne egy, a mienkkel ellentétes, konzekvens, összefogott, kiforrott, releváns vélemény. Ráadásul a szabályozás kérdésében ők is teljesen egyetértenek velünk.
K: Milyen eredmények érhetőek el a tanítással Önök szerint, és milyen megfigyelések, kutatások támasztják ezt alá? Mit kell értenünk ezalatt a tudásátadás alatt konkrétan?
J.ZS.: Picit ellentmondásosnak érzem, hogy miközben egy tevékenység művészi természete mellett, s (túl)szabályozása ellen érvel, de amint érdeke úgy kívánja, s érvei ezzel hangzatosabbá válhatnak, rögtön professzionális kutatásokat kér számon. Azt gondolom, nem kell hozzá több a józan észnél, de talán még az is csak korlátozottan szükséges, hogy lássuk: az emberi érintkezéseknek, együttélésnek, kommunikációnak, stb. vannak olyan írott és íratlan szabályai, olyan társadalmasult viselkedési szokások, szocializációs vonások, amelyek elvárhatók minden szereplőtől, aki valamelyest is közéleti tevékenységet végez. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül mindenki számára szimpatikusnak kell lennie, sőt, lehet, hogy bizonyos kérdésekben kifejezetten antipatikus is lehet egyes egyének, csoportok felé - ilyenek például a politikusok is. De rendelkeznek a társadalom által elvárt és megszokott viselkedési mintákkal, amelyek egyáltalán lehetővé teszik számukra, hogy az adott tevékenységet, pl. a politizálást űzzék. Ezen tudások, alapvető normák nagyon is átadhatók.
K: Milyen anyagi forrásból tervezik finanszírozni a ,,hozzáállás" és tudás átadását? Milyen keretek között képzelik el ezt? Milyen objektív, mérhető hatásindikátorok mentén tervezik megszervezni a képzést és a vizsgáztatást?
J.ZS.: Szerintem erre a kérdésre is elég egyértelmű a válasz, ha ismét félretesszük a demagógiát és a hatásvadászatot. Aki valamilyen szakmát tanul, valamilyen kompetenciát meg szeretne szerezni, hogy azt később kamatoztassa, fizet érte. Nincs ingyenebéd. A fodrász, a futballista, a vízvezeték szerelő, az egyetemi adjunktus, mindenki. Vannak olyan területek, ahol a tehetség is rendkívül fontos (pl. művészet, sport), de a formális jártasság megszerzéséért az arra vágyók fizetni szoktak.
Minderre a világon mindenütt léteznek az állam által jól kidolgozott keretek, oktatási programok. Természetesen vannak olyan területek is, ahol a szabályozás, az alkalmasság eldöntése nem tárgyi követelményrendszer, vizsga, stb. alapján történik, hanem bizonyos szabályok önkéntes betartásával, etikai kódexek vállalásával, de ezek szanckionálására valamilyen szakmai (ön)szerveződésnek jogosítványa van, s megakadályozhatja bárki számára a tevékenység űzését, ha az önmaguk által előírt szabályokat nem tartja be. Ez tipikusan a szakszervezeti vagy kamarai típusú szabályozás, s nekünk az ellen sincs semmi kifogásunk, ha a lemezlovasság területén ez az elv érvényesülne. Már csak azért sem, mert pontosan ez a helyzet Európa számos országában, pl. Ausztria, Németország, Belgium. Olyannyira, hogy az állandóan nagyon frappánsnak, viccesnek gondolt példaként felhozott DJ Tiesto ("Mi, majd az a hülye Jeszenszky odamegy hozzá, hogy van-e vizsgája?") is ugyanúgy tagja a belga DJ szakszervezetnek, s ugyanúgy betartja és a kollégákkal is betartatja a saját maguk által előírt szabályokat, vállalt kötelezettségeket.
Amennyiben mégis a szigorúbb szabályozás mellett döntünk itthon, bár jól hangzanak az Ön által pufogtatott frázisok ("objektív, mérhető hatásindikátorok"), itt is nyugodtan beszélhetünk érthető, "józan paraszti" nyelven. Természetes, hogy minden átadott tudás, képesség mérésének vannak alkalmas, bevált módszerei. A 2X2=4 ismeretét nagyon egyszerű számonkérni, de a bonyolultabb, összetettebb kompetenciákra is ugyanígy léteznek mérési eszközök (indikátorok, ha feltétlenül az Ön által most már ezek szerint elvárt szaknyelvet akarjuk alkalmazni egy olyan területen, ahol eddig még a kötetlen művésziesség mellett kardoskodott.) Az, hogy valaki elsajátított-e bizonyos tárgyi ismereteket, tudja-e alkalmazni azokat, ismeri-e a jogi környezetet, stb., könnyen ellenőrizhető egyszerű kérdésekkel, amelyek megválaszolása bizonyára sem Önnek, sem bármilyen, jelenleg vizsga nélkül dolgozó, hatalmas művészi értékkel bíró DJ-nek nem okozna semmi gondot. A kevésbé konkrét ("kvantifikálható") ismeretek, például etikai kérdések, stb. esetében egyszerű esettanulmányokkal, különböző "beugratós kérdésekkel" szintén jól le lehet mérni az illető felkészültségét.
Megtisztelő mindenesetre, hogy az oktatás-vizsgáztatás kérdését, annak szakmai, pszichológiai összetevőit is mind-mind ránk bízná, és felénk tesz fel ilyen irányú kérdéseket, de ismét hangoztatnom kell, ahogy azt egy hozzászólásomban is megtettem: a Magyar Lemezlovas Egyesület sem a képzés, sem a számonkérés terén nem kíván aktívan tevékenykedni. Ebben a kormánnyal, az illetékes (oktatási) minisztériummal, a megfelelő szakemberekkel szeretnénk együttműködni, teljesen alávetve magunkat az oktatás-képzés formális rendszerének. Mi pusztán azt szeretnénk, hogy ez a tevékenység igenis legyen benne ebben a formális rendszerben.
K: Milyen alapon választják ki, hogy ki fog számon kérni, és ki az, akinek kötelező lesz megfelelni?
J. ZS.: Azt hiszem, ezt többé-kevésbé meg is válaszoltam az előzőekben. Ismétlem: nem mi kívánjuk kiválogatni a számonkérésben résztvevőket sem. Egy közösen kidolgozott, szakmai oldalról egyeztetett, állami oldalról elvárt követelményrendszer felállítása után a vizsgát felügyelő szerv (Oktatási Minisztérium) feladata, hogy magát a vizsgát az adott képzésnek, tárgykörnek megfelelő szakemberek bonyolítsák le.
K: Ha egy DJ azt skandáltatja a tömeggel, hogy ,,Szopjon le!", ,,Ki a fasz az az Alíz?", illetve azt üvölti a mikrofonba a közönségére célozva, hogy ,,Táncoljatok parasztok", az a DJ alkalmas-e arra Ön szerint, hogy részt vegyen oktatóként, szervezőként, vagy a lebonyolító szervezet elnökségi tagjaként az Ön által célul kitűzött erkölcsi-szakmai hozzáállás elterjesztésében? Alkalmas-e Ön szerint a fent említett stílusú DJ, hogy részt vegyen egy, az ifjúság erkölcsi nevelésének segítését is célzó szervezet munkájában?
Kezdünk egyre erősebben a demagógia és az olcsó populizmus talajára tévedni, s az olcsó népszerűség hajhászásában így Ön semmiben sem különbözik épp az Ön által kifogásolt személytől.
Semmiképpen sem tartom helyesnek, ha valaki nagy nyilvánosság előtt obszcén megnyilvánulásokat tesz, még akkor sem, ha egyébként megbocsátható módon, a "buli hevében" teszi. Semmivel sem érzem azonban sértőbbnek vagy károsabbnak annál, mint amikor valaki otromba, személyeskedő megjegyzéseket tesz, alpári stílusban ír, a tárgyi felkészültség, a téma háttérismeretének teljes hiányában, mégis pökhendi magabiztossággal. Sőt, sokkal elítélendőbb, mert mindezt ráadásul egy magát komolynak, színvonalasnak feltűntető (képzelő) felületen teszi, "steril", "higgadt" körülmények között, (elvileg) intellektuális közegben, ahol a vélemény- és ízlésformáló hatás sokkal nyilvánvalóbb és erősebb, mint egy éjszakai szórakozóhelyen. Ráadásul komoly félretájékoztatást követ el az olvasókkal szemben, arról nem is beszélve, hogy ily módon befolyásolja, inspirálja őket is a hasonló szellemű, minősíthetetlen megnyivánulásokra. (Az, hogy ők boldogan követik ebbe az irányba, és birkanyájként kontráznak rá, egyre erőteljesebb kifejezésekkel, egyre alpáribb stílusban az eredeti szerzőre, s az értelmes vitának semmilyen tere nem nyílhat, az már természetesen magukat a hozzászólokat is minősíti.)
S még egy gondolat Bárány Attila megnyilvánulásával kapcsolatban: a demagógia mellett a képmutatás is mélységesen megvetendő. Kíváncsi lennék, ki nem nevet nagyokat mostanság a kizárólag alpárian vicces szövegeket éneklő, a YouTube-on több százezres nézettséggel rendelkező Kovbojok zenekar számain, vagy kinek ne lett volna nagy kedvence (természetesen életkortól fügően) a 90-es években a Nagy Feró által szinkronizált Ford Fairlane kalandjai ("Eszem-faszom megáll", "Hát ti meg kik vagytok, fasz és szopó?"), esetleg maga Nagy Feró, amikor még bőven a szocializmus idején belepisált a közönségbe. Ezeknek a megnyilvánulásoknak mind-mind megvan a maga helye, ideje, kontextusa, s egyik-másik (pl. Feró "pisilő majma") még akár kifejezetten fajsúlyos társadalmi-politikai üzenettel is bírhat. Nem, Bárány Attilánál valóban nincs ilyenről szó (ezzel megelőzném a leleményes, frappáns kommentelőket), de nem hiszem, hogy egy-egy ilyen specikfikus megnyilvánulásból azt a következtetést lehetne levonni, hogy akár Feró, akár Bárány ne lenne kiváló családapa, ne vinné el a gyerekét akár templomba is, s ne tudná a megfelelő általános felelősséget érezni mind saját tevékenysége, mind szakmája, mind közönsége fölött.
Elképzelhető, hogy Ön is kifejezetten kedveli Jutasi Tamás munkásságát, aki a Secta Chameleon, ill. Goulasch Exotica projektekkel, nagyon komoly, eklektikus és komplex zenei
produktumokkal lép fel rendre Budapest intellektuális, szubkulturális szórakozóhelyein. Én is nagyon kedvelem. Ugyanő jó pár évvel ezelőtt (tehát még jóval a "Táncoljatok parasztok" előtt) Ajkán a közönséget "Röfögjetek, vájárok" bekiabálással ösztönözte - nagy ováció
közepette, s a "vájárok" imádták!. Nem tudom, azóta vajon felnőttebb lett-e, vagy csak a közeg lett más...
K: Ön mennyire tartja azt elfogadhatónak, hogy Ön több olyan jogkezelő szervezet képviselője, amelyek felé a DJ Szövetség tagjainak fizetési kötelezettsége lehet. Nem tartja a fenti pozíciókat összeférhetetlennek?
Sem törvényi akadálya nincs annak, hogy bármilyen szervezet, cég képviselője, alkalmazottja, tulajdonosa, stb. bármilyen további civil szerveződésben szerepet vállaljon, sem összeférhetetlenség nem áll fenn - persze csak ha itt sem a sajnos megszokottá váló, felületes, demagóg megközelítésben törünk pálcát egyfajta "rögtön ítélő bíróságként" az illető fölött.
Az, hogy a DJ-knek jogdíjfizetési kötelezettségük van bizonyos jogkezelők felé, amennyiben másolt hangfelvételeket használnak, ténykérdés, amivel szerencsére már csak a legelvetemültebb, s a szerzői joggal, illetve az alkotók iránti alapvető tisztelettel sem
tisztában lévő renegát harcosok szállnak szembe.
Vannak a szakmának egyes képviselői, akik bizonyos normák betartását vállalják, mindemellett a megfelelő adatszolgáltatást megbízhatóan elvégzik a jogkezelő felé, ami egyébként nagyon fontos, mert épp ennek köszönhetően az arra jogosult alkotók igenis megkapják a nekik járó pénzt a beszedett jogdíjakból. Ellentétben minden, a témában
felkészületlen, tudatlan, demagóg mentalitáshoz kiválóan illeszkedő, ezen a fórumon (is) többször szajkózott konspirációs elméletekkel, miszerint "úgysem jut el a pénz az alkotókhoz". De ez egy Pandora szelencéje, amit nem kívánnék kinyitni, láttam, hogy a blogon is megpróbálta valaki érthetően, szakmailag elmagyarázni, de feltételezem, hogy meddő próbálkozás, mert úgyis csak a további "de akkor is ellopják a pénzt" válaszok születnek ilyenkor - bevallom egy idő után már felhagytam blogjuk olvasásával.
Visszatérve tehát: akik valóban vállalják a jogkezelővel a korrekt együttműködést, ezáltal a jogdíjfelosztás pontosságát, az alkotók érdekeit is segítve, azok természetes, hogy megérdemelnek valamilyen megkülönböztetést, kedvező elbírálást. Valószínűleg egyenként nehéz lenne ilyesmiben megállapodásra jutnia minden egyes felhasználóval a jogkezelőnek, de egy, a szakma döntő többségét képviselő szervezet erre kiválóan alkalmas lehet - ahogy erre a civil életben bőven léteznek példák, s ami pont a civil élet egyik legfontosabb
jellemzője.
Az, hogy ezt a szakmai szervezetet én vezetem, talán köszönhető annak, hogy vannak elképzeléseim a jövőjét, a teendőket, a működési feltételek javítását illetően, s úgy tűnik, a szakma képviselői is bíznak bennem ezen a téren, egyre jobban és egyre többen. Ha a tagság nem így gondolja, természetesen örömmel adom át a helyet más, nálam jobb elképzelésekkel rendelkező, lelkes, elhívatott, elkötelezett személynek. A jogkezelővel való, nem titkolt és nem is szégyellt személyes kapcsolatomnak nyilvánvalóan van szerepe abban, hogy a Magyar Lemezlovas Egyesület korrekt, megbízható, komoly és stabil partnerként tudott megnyilvánulni a MAHASZ felé, és a megfelelő bizalmat nem csak megkapták egyesületünk tagjai, de arra rá is szolgáltak.
Amennyiben valakit zavar, hogy - részben személyes közbenjárásomnak köszönhetően - szervezetünk tagjai minimum 16.800, de az adatszolgáltatási kötelezettség maradéktalan teljesítése esetén akár 26.800 forinttal kevesebből is fedezhetik teljes zenei anyaguk
legalizálását éves szinten, annak természetesen semmilyen módon nem kötelező a tagság nálunk, s sok sikert kívánunk neki a munkájában - természetesen csak akkor, ha egyébként azt a szakmai tisztesség elvárásainak megfelelően végzi.
K: Rendelkezik-e Ön azokkal a képesítésekkel, amelyeket más DJ-ktől elvárna, illetve nekik tanítana?
J. ZS.: Nem tudom, itt egészen pontosan mire gondol, természetesen a már megszokott, személyeskedő hangvételen túlmenően...
Amennyiben az a kérdés, hogy van-e egyes tárgyak, témakörök tanításhoz, bizonyos szakismeretek átadásához megfelelő formális végzettségem, akkor nincs. (Ennek ellenére rendelkezem felsőfokú végzettséggel, bármennyire is jelentette ki bárminemű személyes vagy tényismeret nélkül az ellenkezőjét egyik, hasonlóan személyeskedő blogtársa.)
Amennyiben azt kérdezi, hogy azokat az etikai normákat magaménak érzem-e, amelyeket elvárnék, elvárnánk a szakma képviselőitől, akkor bátran merek akár az Ön, akár bármilyen szakmabeli szemébe nézni. S egész eddigi és ezutáni tevékenységemet nyugodt lélekkel merem megmérettetni ebben a kérdésben - én ugyanis valóban konzervatív erkölcsi nevelést hozok otthonról, s lehet, hogy Antall József fényképe is méltóbb helyen van az én emlékezetemben és/vagy íróasztalomon, weboldalamon, mint az Önökén.
S végül, ha kérdése arra irányul, hogy rendelkezem-e a korábban kötelező OSZK lemezlovas-szakvizsgával, a válaszom ismét csak nem: mint ahogy többször hangoztattam is, szervezetünk tagjai és vezetői azt a vizsgát, korábbi formájában, tökéletesen értelmetlennek, alkalmatlannak, öncélú pénzbeszedésnek, sőt a szakma felhígitásához
elsődlegesen vezető útnak tartottuk, melynek megszűntetése fájdalom, de tökéletesen érthető volt.
Az már más kérdés, hogy a megszűntetés mögött nagyon is valós érdek állt: a kötelezettséget a törvény ugyanis nem a diszkós, hanem a vendéglátóhely oldaláról közelítette meg (ezért is tartozott a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe). Márpedig a
vendéglátóhely számára sokkal jobb helyzet az, ha bárkit odahívhat akár diszkózni, akár zenélni, ha a fellépők számára nincs valamiféle előképzettségi kötelezettség, nyilván sokkal jobban le lehet törni az árakat. Ez a vendéglátóknak nagyon is jól jött. A cigányzenészek ugyan nagyon kiálltak ellene, mert megélhetésüket féltették - joggal. A roma társadalmon belül ők azonban egy elsődlegesen jobboldali irányultságú, polgáriasodott réteg, számban jóval kevesebb (potenciális) szavazót jelentenek, mint a "most már te is lehetsz éttermi zenész!" mézesmadzaggal és egy tál bablevessel könnyen a baloldal mellé állítható tömegek. A zenészeket és a diszkósokat persze amúgy sem lehet egy kategóriában elbírálni, bármennyire is érzi magát művésznek néhány potméter-tologató önjelölt - természetesn ha saját zenét készítenek, arra már semmilyen szabályozásnak nem szabad vonatkoznia, s ezért épp az ő érdekük is lenne megkülönböztetni a DJ-k "szakmunkás" tevékenységét (ami lehet valóban nagyon jó, szórakoztató, minőségi, stb.!) és az alkotói munkát (zeneszerzés, remixek, live act, stb.), amelyet közülük is egyre többen végeznek. Az egyiket szabályozni kellene, a másikat nem.
Még egyszer mondom, a korábbi szabályozás semmilyen szinten sem volt jó. Amennyiben viszont egy új, értelmes, reális, a szakmával egyeztetett követelményrendszer állna föl, természetesen magam is örömmel teszek ugyanúgy eleget megfelelési kötelezettségemnek, s megyek el akár vizsgázni is, együtt a Békés megyéből származó, a szakmát most kezdő, de azt tisztességesen végezni akaró, tehetséges roma fiatallal.
Végezetül, ha megengedi, hadd tegyek néhány további, önálló megjegyzést is, ha már érdekvédelmi és politikai tevékenységemet méltóztatott tárgyi tévedések, szándékos csúsztatások és némi személyeskedés kíséretében minősíteni, s így "újságírói" ténykedéséhez ha nem is hasonlóan személyeskedő, de mégis személyes hangvételben hozzászóljak.
A konzervatív újságírás hagyományai szerint sincs semmi baj a provokatív, mindenáron egyenes válaszokat akaró kérdésfeltevéssel, de nem csak a konzervatív, hanem általában a tisztességes és profi újságírásban sem megy ez át személyeskedésbe, és nem prejudikál (hogy a blog olvasóinak többsége is értse, ez azt jelenti, hogy nem feltételezi eleve, már a kérdés feltevésében a "bűnösséget", egy Rákosi-féle koncepciós perhez hasonlóan), valamint, s talán ez a legfontosabb: minden provokatív vonása mellett rettenetesen felkészült. Ez Önről nem mondható el. Posztjában hemzsegnek a tárgyi tévedések, melyeknek pusztán utána kellett volna nézni. Például hogy egyesületünknek soha semmi köze nem volt az akreditációhoz, a vizsgához, az Index egykori tényfeltáró cikkéhez. Csak figyelmesen kellett volna elolvasni. Mint ahogy azt is lehetne tudni, hogy a "lemezlovas" kifejezés nem ugyanazt jelenti ma, amit 30 éve jelentett, s az akkori definíciónak és elvárásoknak megfelelően Dévényi Tibor igenis lemezlovas volt, s ezt a címet azóta már senki sem veheti el tőle. Vagy tán amióta Michael Schumacher többszörös világbajnok, sebességrekordokat állított föl a pályán, s addig nem ismert teljesítményeket hozott ki autójából, azóta Jackie Stewart már nem is autóversenyző???
A saját igazságába vetett mély meggyőződés azonban nyilván feleslegessé teszi a tények alapos feltárását - ez azonban messze áll a profi újságírástól. Személyes érintettségemen messze túlmenően ez a poszt jelentősen lejáratta a Konzervatóriumot, melynek eddig lelkes olvasója voltam, s jó irányú kezdeményezésnek tartottam a belső utánpótlás és az ehhez kapcsolódó think-tank megvasulása felé vezető úton.
Sajnos azonban hamvában holt ez a próbálkozás akkor, ha egyes meghatározó szereplők (hasonlóan egyes DJ-khez) abszolút nincsenek tisztában a szakmai, jelen esetben újságírói etikával. "Nálunk szerencsésebb demokratikus fejlődésű országokban mint Gabon, vagy az ébredő Mali", hogy Fábry Sándort idézzem, az olvasók az ilyen felkészületlen, félretájékoztató szerzőt megvetik, szerkesztősége pedig rövid úton megszabadul tőle. Nálunk sajnos nem így van, őket a félretájékoztatás, a hamis tények nem zavarák, sőt, a személyeskedéssel óriási pontokat szerez náluk, s mint fentebb is említettem, ők birkaként mennek utána, rákontrázva az eleve alpári stílusra.
Az az útszéli hangnem, amelyben Ön engem minősített, s súlyos felkészületlenségében kissé becsületsértő kijelentésekre ragadtatta el magát, nem csak a konzervatív újságírásnak nem sajátja, de egyik oldalon sem megengedhető. Legfeljebb ha épp az adott oldal lejáratására törekszünk.
Innentől kezdve nehéz (vagy talán mégsem?) eldönteni, hogy Ön egy meggondolatlan, 20 éves gyerek, aki 15 perc hírnévért bármit megtesz, s a legkönnyebb ellenállás irányába elmozdulva a saját oldalára csapkod oda, mint egy kétségbeesett, hüvelybemenetbe szorult angolna, vagy tudatosan teszi ezt. Bármelyik is a helyzet, fontos, hogy a konzervatív oldal tisztában legyen azzal, hogy kinek az érdeke az ilyen fajta viselkedési kultúra meghonosítása ezen a térfélen is.
Számomra további személyes relevanciával mindez nem bír; sem időm nincs az ilyen színvonaltalan vagdalkozásokban való részvételre (ugyanis "dolgoznom kell mint egy átlagembernek", "gombaként növök tovább a MAHASZ hónaljáról", épp "telepszem rá egy szakmára", stb.), sem értékrendemmel nem egyeztethető össze egy ilyen mentalitásnak teret adó, sőt, azt kifejezetten ösztönző médiafelület olvasása. Bátran licitáljanak tehát tovább egymásra a rendkívül művelt, felkészült és magas szinten szocializálódott kommentelők - magam sajnos már nem tartozom a Konzervatórium olvasói közé.
Hadd idézzem egy újdonsült barátomat, akivel eredendően nem értettünk egyet a DJ vizsga kérdésében (sem alapvető politikai irányultságunkban), de komoly, kulturált vitát tudtunk erről folytatni levélben, s jó meglátásokkal egy jól körvonalazódó konszenzust tudtunk kialakítani. Ő írta az önök blogját olvasva:
"Elborzadtam a mai nap fejleményein. A vitapartner érveit családjára, politikai szimpátiájára hivatkozva diszkreditálni nem csupán a legolcsóbb fogás és jellemtelenség, hanem éppen az értelmes vita alóli sunnnyogó kibúvás legvilágosabb jele is. Minden tiszteletem, hogy mégis vitába bocsátkozott ezekkel a senkiházikkal, korábban én is próbálkoztam vitákban való részvétellel, de a hazai bloggertársadalom amőbaszintű értelmi képességei, valamint a közeg kontraszelekciója (ilyen például a forma uralma a tartalmi mondanivaló felett; az indulat népszerűsége a megfontoltsággal szemben; a demagógia diadala az észérvek felett, stb..) miatt egy jó ideje csak távolról figyelem a web2-es vitákat."
Azt hiszem, én is jobban teszem ha így járok el a továbbiakban, s teszem a dolgomat. Értelmes kérdésekre - legyenek azok akár provokatívak is - természetesen a jövőben is örömmel válaszolok, akár formális interjú, akár négyszemközti beszélgetések keretében.
