1.

Kérlek, töltsétek meg tudatlan fejünket ama mindenható, egy és egyedül igaz Tudással, ó, Tudás Őrizői!

Még a trollok előtt a következőket szeretném megjegyezni:

Az írás a Szombatnak Erdély és a zsidóság kapcsolatával foglalkozó számában jelent meg, ám nem csupán a zsidóság és Erdély viszonyáról szól: fontos gondolatokat fogalmaz meg, és nem pusztán zsidó szempontból érdekes.

Bocsánat, megin' tapló leszek.

-----

"...ott a magyarság valahogyan „lényegszerűbben” lakik, mint a main, sőt valahol a magyarság Wesenje lakozik Erdélyben."

Magyar nyelven: ...ott a magyarság valahogyan életrevalóbban lakik, mint a[z óhazában lakó] többség (jól értem a célzást?), sőt valahol a magyarság elevenje lakozik Erdélyben.

Persze én is szoktam idegen szavakat mind a beszédembe, mind az írásaimba vegyíteni, de azért nem így. Egy angol és egy német szól egy mondaton belül, ráadásul úgy, hogy a magyar megfelelője találóbb. Ejnye.

A lényegi részhez meg annyit, hogy semmi. Ez most miről szól?
Erdély hűdeszép-hűdejó, erdélyi zsidók hűdeérdekes-hűdejó, osztán Trianon meg cucializmus és kész.

"Ezért fel kell szabadítani, szabaddá kell tenni a magunk számára..." -> ???

pffffff

Körültekintő ember először is tanul. Majd Erdélyben lakókkal ismerkedik, beszélget. Amikor felkészültnek érzi magát, odalátogat. Vagy csak egyszerűen, a családi kapcsolat, a vér köti Erdélyhez. Szóval van néhány csatorna.

Jaj, még mindig nem írtam meg a Mumus-beli A mi Erdélyünk-estről a posztomat. :/ Mindig csak távolabb kerül.

szegény szabó dezső. forog a sírjában. még szerencse, hogy nem hagyták öröknyugodni a rákóczi téren, most azt hinnék valami elszabadult fúrópajzs.
tényleg, lehet, hogy az ötös metró fúrópajzsait a mostani boros-bochkort feledtetve, majd szabó dezsőnek és prohászka ottokárnak hívják? :)

Hm. Ezt nem egészen értem. Attila, Magának olyan kerek, tartalmas írásai vannak, de ez most mintha csak egy önismétlő zsidósirató volna, egy kis harapással a magyarok felé.

Persze, hogy Pannóniában is magyarok laknak, Erdélyben nem "magyarabb a magyar", bár lassan jobban érezheti ott magát, mint itt... és nem csak az elszigeteltség miatt.

Hogy Erdélyben éltek zsidók? Tudjuk, a mai kortárs magyar irodalom jó része is zsidó.

Másra nem is nagyon lehet reflektálni, azt hiszem. Czeldernek igaza lehet a végső konklúziójában.

@Loxon: Ön nem nagyon érti azt a közeget, amelynek szántam ezt az írást, amely talán a legkontextuálisabb a többi közül, ezt Hadrián volt szíves előre is jelezni.
Nagyon pontosan leírtam azt az értelmezési zónát, melyben ez a kérdés mozog, nem véletlenül a Szombatban jelent meg és nem máshol.
És ezek azok a pontok, melyek ma meghatározzák az Erdélyről való beszédmódot a "szombatosok" körében.

@NovákAttila:
Értem én ezt, értem — lehet, hogy nem látszik, de nem most kecmergek le a falvédőről. De mi ennek a relevanciája egy nagyobb közönség számára? A kisebb közönség számára való relevanciát sem értem. Dermesztő temetők, fúj Horthy. Ez kb. számomra ennyit mond. A nem zsidó olvasói csak azt olvassák ki belőle, hogy:

1) Ön szerint a zsidók Erdélyben csupa jót képviseltek. (Még ha az ember nem is vitatná, Ön semmi konkrétumra sem mutat rá, nem utal semmire.)
2) A magyarok elég hülyék. Erdélyben azért, mert ott a ott a magyarok nem is olyan lényegiek, sőt biztos közönségesek — a színültig jófej, ám kipusztult és elnyomott zsidókhoz képest meg pláne... poszttrianon-Mo-n meg azért, mert azt hiszik, hogy ott a magyarok a sokkal jobb fejek, mint itt, pedig dehogy. Sőt, a magyarok sehol se jófejek: lásd Horthy.
3) A magyarok jó sok zsidót kinyírtak.
4) Jó sok zsidó halott, s az ember — látva a temetőket — borzong és szabadságért kiált.

Lehet, hogy a Szombat olvasóinak nem ez jön le, de nekem eléggé ilyen színezetűnek tűnik, és valószínűleg jó sok itteni olvasónak még.

No, nem akarom én bántani. Se Önt, se a zsidókat. Bocs.

@Loxon: Nem bánt Ön semmit és senkit sem, de - s biztosan bennem is van a hiba - nem jött át ennek a meglehetősen rövid cikknek az üzenete.
- Nem mondtam azt, hogy Erdélyben a zsidók (vagy a nem zsidók) csak rosszat vagy jó tettelk volna.
- Nem mondtam azt, hogy a "magyarok elég hülyék".

Ezek az Ön szűrői, melyek torzításmentességéért Önnek kell dolgoznia, merthogy teljesen félreért.
Azt állítottam, hogy a magyarországi zsidók a holokauszt és az állandóan a határontúli területekről beszélő magyar szélsőjobboldal szűrőjén keresztül nézik a határontúli magyarok kérdését, ami hiba, mert virágzó erdélyi zsidó közösségek voltak, tehát a saját múltjukról van szó, ha erről beszélnek, nem lidércképekről.
Ennyit akartam mondani.
Érthető, kedves Loxon?

Szerintem Loxon nem érti ezt a szöveget, ahogy látom.

Aham, így másképp fest a dolog. De akkor talán tényleg Ön is tehet arról, hogy mégsem így jön át — legalábbis a magyar olvasók felé.

(Megj.: persze, hogy nem mondta, hogy a magyarok hülyék, az összegzésem itt-ott parodizálta az Ön mondanivalóját. De a torzításmentességet nem lehet elvárni; nagyon sokan úgy fogják olvasni a sorait, ahogy leírtam. Hadrian felvezetése akkor lenne meggyőző, ha tényleg több konkrétum lenne az írás itteni közlésében — talán nagyközönség számára szánt verziót kellene írni belőle).

Hadrian — ha én nem értem, akkor nálam gyengébb képességű olvasók még kevésbé fogják érteni, erről biztosíthatom.

@Loxon: Kedves Loxon, biztosan én is tehetek, meg az is, aki olvasta a mondandómat és félreértelmezte. Nem akarok beszállni a posztmodern hajóba, de azt triviális tény, hogy mindannyian már egy előzetes fogalmi szűrőn keresztül olvassuk a szövegeket.

@Attila,
magam részéről többet nem szólok.

@Loxon: Rendben van, de azért ne vesszünk össze, lehetőleg. Ha egyszer a Jóisten úgy akarná, hogy eljöjjön egy találkozóra, személyesen (és hosszabban is) kifejteném a témáról a véleményemet Önnek.

Attila, Hadrian, elolvastam újra és alaposabban az írást, igazuk vagyon, nem figyeltem elsőre eléggé. Bocsesztán.

Spielberg filmjébõl megtudjuk, hogy a magyarok a deportálások során szemetebbek voltak a németeknél. Feltételezem rendezõi korrektség jegyében számos túlélõi forrást megismert, hiszen a szemét magyarok maguktól aligha mondták el, milyen szemetek voltak.

Bezzeg Románia. Semmi Soah-film az erdélyi magyar zsidóság végérõl. Talán mert nem volt annyi túlélõ, akinek a beszámolóiból kiderült, hogy a Ceausescu-rezsim brutális hóhérai milyen gyökerekkel bírtak. Olyanokkal, akik nem hagytak annyi zsidót, amit késõbb Izrael kivásárolhatott volna, mint a németek a szászokat.

@Attila, Hadrian and All:

Hogy ne csak így elnyisszantsam az értelmezői probléma végét:

Már az írás elején jelezni kéne, hogy a beszédhelyzet a következő: az író a Szombat közönségéhez szól. Valószínűleg az torzította ellenkező irányba a szövegértésemet, hogy — bármennyire is észben tartottam, hogy a cikk a Szombatban jött le — a következőt olvassuk az írás elején: "Kellemetlen igazságok következnek." :>

Valahogy az ember nem szokta meg, hogy az író csak egy célközönségnek ír — nem hiszem, hogy írtam valaha úgy cikket, hogy az csak a magyarokhoz szólt volna. Az olvasó úgy érzi, hogy ez direktben neki szól. S a többi szinte ösztönösen következik.

Míg ha a beszédhelyzetet nagyon tisztán látom, kb. így: "Kedves zsidó testvéreim" vagy valami ilyesmi :>, akkor az egészet rögvest más szemmel fogom olvasni.

Tehát nem csak azt kellene kiemelni (és nem csak kommentárban), hogy az írás hol jelent meg, hanem azt is nyomatékosan, hogy kit szólít meg. Bármilyen triviálisnak tűnhet, hogy az ember a Szombat hasábjain a zsidó olvasókhoz szól, ez egy internetes olvasáskor nem olyan nyilvánvaló.

A tanulság tehát számomra, hogy figyelmesebben, kevésbé felületesen olvassak, az író/posztoló számára pedig, hogy figyelmesebben alakítsa ki a környezetet a (sokszor viszonylag felületes) internetes olvasó számára.

Nem olyan könnyű ez. Tudom.

(BTW: Összeveszésről szó sincs)

Elég felületes ez az írás.
És számomra az jön le -elnézést érte, amennyiben tévednék- hogy a szerző nem járt még Erdélyben, vagy ha járt is ott, nem igazán van komoly kapcsolata erdélyi emberekkel, legyenek azok városi, vagy éppen vidéki emberek.
Ez az írás is csak egy anyaországi szűrőn keresztül látja a dolgokat, sajnos. Mondom, bocs, ha tévednék, de Erdélynek léteznek jóval mélyebb aspektusai, még zsidó-magyar szempontból is.

@Loxon: Kedves Loxon,
ez egy pedagógiai célzatú írás, szerintem egyébként sikeres, a "célközönség" részéről pozitív visszajelzéseket kaptam. Ha viszont valami nem világos, akkor meg meg kell kérdezni, hogyan is értette a bácsi, amit írt:)
Minden írás egy meghatározott célközönségnek szól, még akkor is, ha a távlatok máshol másutt húzódnak.

@Gasper: nem Erdélyről szólt ez az írás, hanem Erdélynek egy bizonyos és jól meghatározott magyarországi recepciójáról. Ne kérj olyat számon rajta, amit nem lehet, mert nem is volt a célja.
Erdélyben voltam már, erdélyieket (sokat) ismerek, "azemberek" egyébként ott sem egyformák.
P.S.: a félreértések elkerülése végett érdemes az egész lapot elolvasni.

NYÍLT LEVÉL NOVÁK ATTILÁNAK!

TISZTELT NOVÁK ATTILA!

Amint volt olyan szíves, megküldte nekem a Szombat azon számát, amelynek élén írása van. Rögtön végigolvastam, lévén ilyen érzékeny helyre tévedni, biztosan értékes vagy legalább érdekes írást jelez. Mindkét várakozásomat felülteljesítette. Bevallom, ha érzékeny típus lennék, megkönnyeztem volna. Attila, gratulálok. Tényleg. nagyon jó volt az írás, nagyon értelmes és érdekes és bátor és szép.

Nyilván egy ilyen rövid szövegben nem lehet mindent egyszerre kifejteni. A hangulat a fontos és a mérsékelt mondanivaló. Attila, úgy gondolom, ezt most nagyon eltaláltad.

Sok mindenben vitatkozunk - izraeli posztjaidhoz direkt nem szóltam hozzá -, de ez most nagyon közel állt hozzám. Itt és így kezdődhet a párbeszéd meg a kölcsönös megértés.

(Az, hogy egyesek nem értik a Wesen szót, nem kell komolyan venni, a szándékos félreértőket és szövegértési gonddal küzdőket sem.)

Gratulálok:

Békés Márton

@BékésMárton: Kedves Marci,

köszönöm szépen.

kedves NovákAttila,
természetesen nem egyformák arrafelé sem az emberek, de egy dologban talán konszenzus van közöttük, mégpedig abban, hogy az anyaországban gyakran teljesen fals nézetek léteznek az agyakban Erdély kapcsán pro és kontra egyaránt. Nyilván ezt a tényt említi a jelen írás is, amely sajnos (vagy érthető okokból) hasonló módon magyarországi szűrőn keresztül elemez, amint azt már említettem.
Személyes véleményem szernt célravezetőbb lenne erdélyi szerzőt felkérni egy hasonló tematikájú írásra.

@Gasper: Kedves Gasper,
önmagában egy erdélyi szerző jelenléte sem garancia arra, hogy mi fog elhangozni, merthogy eléggé nagy népességről van szó és erdélyi ügyekben is vannak olyan vélemények, melyeknek nem akartunk hangot adni. A lap álláspontját pedig kívülről nem lehet megmondani, ezt a szerkesztőnek kell képviselnie.
A vezércikken kívül egyébként a szerkesztésben részt vett a nagyváradi eredetű Kőrössi P. József író, a folyóiratban szereplő szerzők mindegyike erdélyi gyökerű vagy ott is él (Ágoston Vilmos, Dragomán György, Simon Judit, Erdélyi Lajos, Tamás Gáspár Miklós, Lőwy Dániel, stb.).
TGM-től sem kell ebben az esetben megriadni, nem politikai esszét írt, hanem a kolosvári gyermekkoráról írt, nagyon szépen.
Ezen kívül Fűszeres Eszter (akinek szintén vannak erdélyi felmenői) erdélyi zsidó receptekkel is ellátta a lapot.

@NovákAttila: akkor köszönöm a röpke kis ajánlót, ígérem el fogom olvasni a lapot.
(gondolom kapható még itt, ott, meg amott)

@NovákAttila,
"Ha viszont valami nem világos, akkor meg meg kell kérdezni, hogyan is értette a bácsi, amit írt:)"

Rendben. Igaza van.

"Minden írás egy meghatározott célközönségnek szól, még akkor is, ha a távlatok máshol másutt húzódnak."

Kérdés, hogy a meghatározott célközönség mennyire van tudatosan és valóban célközönségként kiválasztva (és mennyire fogadja ekként az írást). Egy "pedagógiai célzatú írás" esetében nyilván nagyon is.

@Loxon: a Szombat esetében ez adott, a Konzervatóriumnál viszont - s ebben van igaza - nem vagy nem egészen, bár sokan, akik ismerik a számot (Hadrián, Békés Márton), valamint a lapszámot bemutató esten résztvevő Turul értik, hogy miről van szó és tetszett is nekik ez az egyedülálló kezdeményezés.
Ami a "célközönséget" illeti, próbálja elképzelni a saját írásait a Népszava, a Magyar Hírlap vagy a Heti Válasz olvasóinak a szűrőjén keresztül.
Sok olyasmit is belelátnának, amelyet Ön biztosan nem szándékozott.

@NovákAttila,
El próbálom képzelni az írásaimat az említett helyeken. Valóban beleláthatnának sok dolgot, de — mint nagyérdeműhöz — hozzájuk is egyféleképp szól(na) — elviekben. A beszédhelyzet markánsabb feltüntetésére céloztam. (Más az, ha mindenkinek címzem az írást, de tudom, hogy csak néhányan értenek egyet vele, és más, ha konkrét célközönséget szólítok meg, mondjuk a kék hajúakat vagy a zöld fülűeket :)

Lehet, hogy "belülről" — egy bemutató est után — úgy tűnik, hogy a szituációt mindenki érti, de aki csak erre jár és olvas — minden bennfentes előzmény nélkül —, az esetleg nem érti, vagy nem elsőre érti meg kristálytisztán. De nem akarom túlfogalmazni a dolgot, no. Még úgy tűnik, hogy erre akarom kenni az előítéleteimet ;>

@Loxon: valózínűleg abból adódhat annyi félreértés, hogy a cikkem kifejezetten offline használatra szöveg, speciálisan a tematikus számot vezette be.

Bátorkodom megismételni amit az elején leírtam: van több csatorna. Ne legyünk szűk látókörűek. Valószínű, hogy ugyan ez a kép, és változatlan történelmi múlt máképpen fest szász szemmel. Ugyan így lehet nézni unitárius/katolikus/református szemmel a történelmet, múltat. Szerintem a lényeg, hogy az objektív tényeket ne írja felül a szubjektív érzelem.

Kedves Novák Attila,
nem teljesen értem, mit akarsz azzal mondani, hogy "hiszen a Vészkorszak tanulságai óvatosságra intenek bennünket: nem lehetünk ugyanolyan reflektálatlanul magyarok, mint a Holokauszt előtt."

@zsögödbenő: ez szűkebben véve a magyar zsidókra vonatkozik, tágabban viszont mindenkire. A kontrollálatlan nemzeti érzelmek, az elvesztett területek iránti sóvárgás és ennek az elsődleges helyre tevése a politikában elvesztik a relevanciájukat, hiszen
- a zsidó magyarok esetében: kitagadták őket a nemzetből
- a nem zsidó magyarok esetében: apatikussá váltak a zsidók deportálásával kapcsolatosan, valamint ez a nemzeti politika belerángatta az országot egy súlyos vérveszteséghez vezető háborúba, melynek következménye lett (legalábbis részben, hiszen nagypolitikai okok is bőven közrejátszottak) a szovjet megszállás, stb.
Magyarul: fontosak a nemzeti érzelmek, de az is fontos, hogy reflektáljunk erre - kívülről

@NovákAttila: magyarul: kontrolláljuk ezeket - ésszel.

@molaris: igazad van, de a Szombatban a zsidó szempont képviselete legitim.

@NovákAttila: Köszönöm a választ.
Bár a kitagadták a nemzetből kifejezést kissé erősnek érzem, elég kollektív-ízűnek tűnik számomra.
"A nemzeti politikai belerángatta az országot....." - ebben van ráció, de tekintve az általad említett nagypolitikai okokat is, vajon enélkül a nemzeti politika nélkül nem lett volna nagyjából ugyanez a végkimenetel? A zsidóság szempontjából esetleg hamarabb elkezdődő deportálásokkal?! Persze ez teória, mi lett volna ha - jellegű okoskodás, tudom, amire a mainstream történettudomány megvetően tekint.
Kívülről reflektálás szerintem elég nehéz olyan kérdés esetén, amelyben az illető érintett vagy annak érzi magát - ez nem is feltétlenül baj.

@NovákAttila:
Pont erre szerettem volna rávilágítani. A törökök is másképpen emlékeznek arra a 150 évre amit velünk töltöttek mint mi. 1568- ban például az ő helyzetük még nem rendeződött, nem is olyan büszkék rá mint mi.

Ps.: mármint a zsidók.

@molaris: nem egészen jó a példád, mert a törökök egyértelműen ellenségei voltak Magyarországnak, tehát az ő emlékezeti kultúrájuk ugyan hozzásegítheti pl. a magyar történészeket a kor jobb megértéséhez, ám diskurzusuk nemnagyon épülhet be a magyaréba.
de az erdélyi zsidók és a szászok a magyar világnak voltak az integráns részei, történetük szerves része a magyarének (meg a sajátjuknak is persze). az első esetben ez megszakadt a vészkorszakkal, a szászokat (+sok erdélyi zsidót) meg Ceaucescu conducator adott el jó pénzért Izraelnek és Németországnak. Egyszerűen elfogytak.

@NovákAttila: pont Erdély példájából látva nehéz a törököket pusztán "ellenségként" definiálni. Ne felejtsük el hogy például a török gasztronómia számos eleme beépült az erdélyi és az alföldi étkezési kultúrába (pl: rakott, töltött ételek, a pörköltkészítés konyhatechnológiája, tarhonya, stb stb). Azon túl a fürdő- és kávékultúra, a rózsanemesítés és számtalan "lényegtelen" dolgot átemeltünk a török világból, mely nem éppen azt a nagy ellenségképet mutatja, mely kép inkább a Kiegyezés utáni magyar történelemszemléletben alakult ki.
Ezen kívül azt se felejtsük el, hogy egyedül a sztambuli porta volt hajlandó befogadni mondjuk Thökölyt valamint a Rákóczi és a Kossuth féle emigrációt.

Szóval azért jóval árnyaltabb a kép az iskolás történelemkönyveknél és annál, mint ami a felszínes köztudatban él.
Na befejezem, bocs az offért, habár sok esetben úgy látom, (és erről a Judapesten volt tavaly egy jó poszt, csak nem találom) hogy a magyarországi zsidóságnak -legfőképpen a zsidó fiataloknak- bizonyos fokig túl kéne lépni az identitás meghatározásában a holokauszthoz való viszonyon. Ráadásul egy magamfajta, harmincas éveiben járó keresztyén fószer sem tud azonosulni a holokauszt bűneivel, noha természetes, hogy emlékezni és emlékeztetni folyamatosan kell, de amikor Novák Attila leirja azt hogy "a zsidó magyarok esetében: kitagadták őket a nemzetből" ezt egészen konkrétan nagyszüleimre és dédszüleimre nézve sértőnek érzem, akik ahol tudtak, ott segítettek a vészkorszak során zsidó ismerőseiken. Nagymamám például még az ostrom elött is tüntetőleg karonfogva járt Budapesten sárga csillagot viselő barátnőjével.
Egy szó mint száz ezzel együtt párbeszédre van szükség, méghozzá magyar-magyar párbeszédre de úgy gondolom, hogy ehhez mindkét fél részéről nagyobb empátia szükséges, a múlt jelenbe való vetítése nélkül.

@Gasper: Kedves Gasper,
ezzel egyetértek én is.