Régen úgy vélekedtek: „A történelem az élet tanítómestere.”
Valóban, ha ezt a szerepet tárgyilagosan, a jelen politikai nyomásától valamelyest függetlenedve képes betölteni, akkor az állítás megállja a helyét.
Képesek lehetünk tanulni a múlt tapasztalataiból és azt javunkra fordítani.
Sajnos a szocialista idők történetírása megingatta valamelyest a bizalmat a történetírókban.
Sokan vélekedtek úgy: Ami legtöbbet változik, az a múlt!

"elszakadhatnánk a kronológiai sorrend szigorától, és lemondhatnánk arról is, hogy a történelmet két négyéves ciklusban tanítsuk."

Már bocs, de ha ezt mondod, akkor nyilván nem tanítottál még sem általános, sem középiskolában. Abban az életkorban egyszerűen nem megy még a gyerekeknek az a szintű absztakció, amivel az "össze-vissza" tanított témákat össze tudnák kapcsolni.

Sőt, még felsőfokú oktatásban is fontos először mindent időrendben megtanulni, és ezután / emellett lehetnek ilyen témaspecifikus kurzusok.

Azzal viszont egyetértek, hogy több feladat, beszélgetés kellene. De ez a "nem kell időrendben"-dolog a tanítási módszer alapját változtatná meg olyanra, ami nem működne, úgyhogy bocs, de a cikk ezen részén rugóznék még egy kicsit:

1. A világtörténelmet és a magyar történelmet nem egyszerre, hanem egymás után tanultuk, és nem is tudtuk összekapcsolni a kettőt (pl. ki volt a magyar király XIV. Lajos idejében)

2. Vagy ott van a többi tantárgy: mindben nagyjából ugyanarról a korszakról tanultunk egy időben (irodalom, töri, rajz, zene), de azokat sem tudtuk elvonatkoztatni és egy nagy tudáshalmazzá összeállítani magunknak, pedig azok még időrendben is voltak.

Ezek után komolyan azt gondoljátok, hogy a gyereknek lenne bármiféle fogalma az időről, és a történelemről úgy algemájne, ha pl. tanulnának egy kis '56-ot, aztán francia forradalmat, majd első világháborút?

Boronkai Szabolcs most is középiskolában tanít (5-12.osztályban), mint ahogy ez a cikk végén ott is van. Azt hiszem két fő állítása van a cikknek: több XX. század+gazdasági, társadalmi, jogi ismeretek, illetve a csoportmunka behozatala az órákra. Amikor pl én a magyar ilyen módon tanultam mindent sokkal jobban megjegyeztem, mint amikor kiállt a magyartanárom és magyarázott.
Malasztnak volt egy érdekes gondolata a cikk első részénél, mégpedig, hogy a forráselemzés sem úgy megy, hogy megkapjuk a forrást, hogy rájövünk, hanem azonosítjuk, hogy ez most melyik téma, és akkor átemelünk egy-két idézetet a bemagolt tényanyaghoz és megvolt a forráselemzés.

"A diák sok más helyről jut információhoz, amit alig lehet mozgósítani az órán."
Biztos, hogy kívánatos lenne? Ezek az információk sokszor igen kétes eredetűek. Példának okáért a mellékelt festmény az ún. nemzeti romanticizmus stílusában készült. Ez például a fiatalok közt igen népszerű, de történelmileg nem helytálló mítoszoknak kedvez csupán,pláne, ha még az egymástól tanulásra is építünk.

"Öntudatos, tevékeny, felelős, szociálisan érzékeny, demokratikus elkötelezettségű magyar állampolgárokat akarunk nevelni."
Szerintem a történelemoktatásnak nem célja az ideológiai nevelés.
Állampolgári ismereteket tanítani természetesen oké.

Lord,
szerintem az idézett rész az iskolára vonatkoztatva helyénvaló

Nem értek egyet az írásban foglaltakkal. Bár tény, a középiskolai történelemoktatás megérett a "reformra", de ezt a kompetencia alapú marhaságot el kell felejteni. Ez más diszciplína, mint a matek péel. Itt nem lehet megspórolni a tanulást és lehet szörnyen hangzik, de seggelni kell.
Magát a tananyag mennyiségét viszont valóban alaposan csökkenteni kell. Vicc, hogy a 6 osztályos történelemkönyvekben lévő tényanyag bőven elegendő egy egyetemi szigorlaton való hármasra. És ez nem az egyetemeket minősíti...
Amit ki kell hagyni, az az eszement mennyiségű forráselemzés. Csak az időt veszi el, ráadásul egy középiskolás messze nem rendelkezik még azzal a rálátással, hogy érdemben tudná elemezni.

A másik, ami felejtős, az a feladatsor a fejezetek végén. Mire jó az? Semmire. Írjanak egy dolgozatot a végén, de felesleges ostoba kérdésekkel fárasztani a tanulókat.

A harmadik igen fontos dolog az a kronológiához való hozzáállás. Ha értelmesen oktatnák a történelmet, akkor egy hatalmas táblán ott figyelne egész évben a falon és minden egyes dolgozatnál, órai anyagnál, feleletnél, etc. azt nézegetnék a kölkök és egy idő múlva meg is jegyeznék. Marhaság, hogy a tudás legjavának tartják, hogy ki hány évszámot jegyzett meg. Azt hagyni kell az egyetemekre. Ott egy komolyabb vizsgára amúgy is több száz (inkább ezer) dátumot kell ismerni.

Idezet 1: Másrészt a tananyag tekintélyes részét olyan műveltségi ismeretek teszik ki, amit a gyerek a tanár vagy a tankönyv közlése nélkül nem ismer. Ha sok embernek kell valami teljesen ismeretlent megtanítanom, azt frontális előadás formájában a legegyszerűbb megtenni.

Idezet 2: A diák sok más helyről jut információhoz, amit alig lehet mozgósítani az órán. Mivel már nem természetes, hogy a tanár az egyetlen információforrás, ezért a gyerekek nehezen töltenek el órákat pusztán befogadóként.

Nyilvan volna ertelme tanulmanyozni az iskolan kivul megszerzett informaciok minoseget, hogy tudjuk, mennyire tamaszkodhatunk ezekre a kulso infokra tanitas kozben.

Szerintem abbol kell kiindulni, hogy a gyerek semmilyen integralt informacioval nem rendelkezik az ora elott. Ezert aztan a csoport munka es tarsai nehezen megoldhatok. Viszont ismetleskor, dolgozatra valo keszuleskor szerintem jol kiegeszitik a frontalis (ha ha) tanitast.

sorokinV:

"A harmadik igen fontos dolog az a kronológiához való hozzáállás. Ha értelmesen oktatnák a történelmet, akkor egy hatalmas táblán ott figyelne egész évben a falon és minden egyes dolgozatnál, órai anyagnál, feleletnél, etc. azt nézegetnék a kölkök és egy idő múlva meg is jegyeznék."

Ez nalunk igy volt. Volt kulon tortenelem tanterem ami tele volt nagy poszterekkel, kronologiaval, atlasszal es mas szemlelteto dolgokkal. Ezek ma mar nincsenek?

Gravi_t:
Szépen megcáfoltad az állításodat. Ha a gyerekeknek most sincs lövésük az időről, hogy kronológikusan mindent kétszer megtanulnak, ráadásul ráerősítenek a rokontárgyak, akkor talán kijelenthetjük, hogy ez nem működik.
De kellene-e működnie? Óvatosan mondom, mert hettie mindjárt számonkéri rajtam az adatokat, de elképzelhető, hogy elég lenne a legvégén időrendbe rendezni mindent, addig úgysem megy, hát ne erőltessük.

Lord_Valdez:
A jelenlegi törvények szerint pedig így kéne nevelnünk a gyerekeket. És szerintem ez helyes is. Ez a vita részben arról is szól, hogy a töri nevű tantárgy nem azonos a történelemtudománnyal.

sorokinV:
Ha se tényanyag, se kompetenciafejlesztés, akkor mi legyen?

Egy ötlet: Mi lenne, ha a demokráciáról úgy tanulnának a gyerekek, hogy megvizsgálnák, hogyan működik a suli diákönkormányzata. Ezen keresztül lehet beszélni hatalmi ágakról (diákparlament, tisztviselők, iskolabíróság), vagy a közvetlen és képviseleti demokráciáról, sőt a többségi és az arányos választási rendszerről is (szavazás iskolában, vagy osztályonként). Mindezt konkrét iskolai ügyeken keresztül. És ezután térnének rá arra, hogy milyen ez országos méretben. Ehhez se Periklészre, se a Kádár-rendszerre nincs szükség, azaz életkorhoz lehet igazítani attól függetlenül, hogy amúgy hol tartanának a töriben.

teljes töritan. refomrra lenne szükség.
a tanterv teljes átgyúrásától kezdve addig, hogy a töritanár tört. regényeket visz az órára...

ki is mondta nagyjaink közül, h ezt a mihaszna tantárgyat el kéne törölni?

én csak azt tudom, hogy Horn Gyula a filozófusok második legnagyobb barátja

Általában véve helyes ezekre oktatni, de szerintem nem a történelemoktatáson belül van a helyük.

kolbenheyer:
:)

Lord_Valdez:
Hanem hol? Persze, nem csak ott, de a törin kívül még a magyar jöhet komolyan szóba. Nem szeretném ezt a vitát kiterjeszteni a többi tárgy hasznosságára vagy feleslegességére, pedig lennének ötleteim, úgyhogy maradjunk a törinél. Én imádom, de nem tartom elégséges oknak a tanításához, hogy létezik egy ilyen tudomány. Miért nem tanítunk pszichológiát? Mert még csak alakult tudományként, amikor a közoktatás kialakult. És miért tanítunk törit? Mert a közoktatást létrehozó nemzetállamoknak szükségük volt egy önfenntartó, ideológiai tárgyra. Ezen túl lehet lépni, de egy demokratikus, nyitott társadalomnak is szüksége van közös értékekre, és az iskolának ezeket követítenie kell. A töri mindenképppen állást foglal: képzeljük el ennek ellenkezőjét a 20. század esetén ("a nácizmus mint egy lehetséges út"). Brr! Én ezt őszintébbé, szókimondóbbá tenném.

Értem én az állampolgári ismeretek történelemhez való kötödését és azt is, hogy semmilyen más tárgyhoz nem áll annyira közel, ám mégsem érzem, hogy beletartozna, de ezt még bele tudom képzelni.
Amit nem tudok, hogy az "Öntudatos, tevékeny, felelős, szociálisan érzékeny, demokratikus elkötelezettségű" nevelés összeférhető lenne a történelem (lehetőségek képest) objektív oktatásával. Amit én egyébként értéknek tartok.

Nem mondtam, hogy ne legyen tényanyag, csak meg kell vágni. Semmi értelme az őskort 3 hónapig tanulni, ha a 2. vh.-ig el sem jutnak.
A tényanyagot meg be kell seggeltetni a gyerekkel! Csak nem annyit, ami egy közepes államvizsgára elég.

Lord_Valdez:
Szerintem nincs akkora véleménykülönbség közöttünk. Az "Öntudatos blablabla" szerintem annyit jelenthet, hogy nem elég, ha Hitler tanításakor csak annyit mond a tanár, hogy ez egy csúnya bácsi volt, hanem olyan feladatok kellenek, amik átélhetőbbé teszik a kirekesztést, vagy azt, hogy a közöny a demokrácia halálához vezethet. Tehát, hogy itt a tény megtanításának akkor van értelme, ha ilyesmi üzenetek is átmennek. És ezért el is lehet szakadni a kizárólagos történelemtől, az általam várt feladatok lehetnek aktualizálóak vagy fiktívek is.
És sokadszor ismétlem magam (nagy hiba, tudom), hogy szerintem az, hogy mi tartozik bele, rajtunk múlik. Ha fontos, tuszkoljuk bele. Ha nem fontos, akkor viszont ezért hagyjuk ki, és ne azért, mert elvileg nem tartozik bele. A csillagászat miért földrajz? Hol a határ a fizika, a kémia és a biosz között? És a legdurvább: miért egy tárgy a rajz és a művészettörténet?

szerintem az alapműveltséget általános iskolában kellene a diákoknak megszereznie, és erről a tudásról a diáknak számot kellene adnia. előre kellene hozni az alapfokú érettségit az általános iskola végére, az lehetne a belépő (felvételi) a középiskolába.

az általános iskolás történelem tanítás nagyjából így nézhetne ki: (1) őstörténet, (2) ókor, (3) középkor, (4) újkor, (5) ismétlés. tehát lenne egy ismétlő év, ahol az összefüggéseket újra lehetne tárgyalni, és ez az év egyben felkészítés lenne az alapvizsgára.

a középiskolában a diák tanulhatna (a) gazdaságtörténet, (b) művészettörténet, (c) tudománytörténet, (d) egyháztörténet, (e) hadtörténet, (f) politikatörténetet, (g) helytörténet, stb. kiscsoportokban, vagy tanulhat (i) emelt szintű történelmet kronologikusan, vagy (ii) alapszinten, de idegen nyelven.

előbbi középszintű történelem érettségihez kell, utóbbi felsőfokú nyelvizsgához. a középszintű érettségi lenne belépő a főiskolára. felsőfokú nyelvvizsga pedig szükséges lenne nyelvszakokra.

egy reálgimnáziumból úgy jönne ki egy középiskolás, hogy gyakorlatban is alkalmazható történelemtudása van, esetleg emelt szinten tanult történelmet, mert a matematika mellett ez is érdekli, közgazdásznak készül, de már tanult gazdaságtörténetet, a humán tagozatosokra pedig emelt szintű történelemtudás, és felsőfokú nyelvvizsga lenne a jellemző.

Jelen esetben csak egy kérdésem lenne. Az állítás ugye a következő: a frontális oktatást fel kéne cserélni csoportmunkára, amely során a diákok jobban elsajátíthatják azokat az ismereteket és készségeket, amelyek ahhoz lennének szükségesek, hogy a jövőben felelős állampolgárokká váljanak, felkészülten vitatkozzanak, stb. Lehet, hogy csak számomra nem világos, de pontosan mit értünk csoportmunka alatt? A tankönyv, ekkor már kellően modernizált, forrásközpontú, készségfejlesztő feladatait kéne például 5-ös csoportokban megoldani? Ez valóban garanciát jelentene arra, hogy mindenki részt vegyen az órában, és elmélyítené a szükséges ismereteket?
Véleményem szerint mindkét módszerre szükség lenne; a frontális oktatásra is, amely megismertetne egy korszakot például, jó példákkal és magyarázatokkal felkeltené az érdeklődést. Olyanra gondolok, mint az itt úgynevezett Überblick, amely azt a célt szolgálja, hogy nem az események szigorú kronológiája szerint természetesen, de próbál egy áttekintést adni, meghatározott szempontok alapján, és a diákoknak ezt követően lesz egy elképzelésük az adott korról, pl. a középkorról. Ezekre az előadásokra pedig ráépülnének gyakorlati foglalkozások, kisebb csoportokban, amelyek során a diákok a már megszerzett ismeretek fényében értelmezik a forrásokat, önálló kutatásokat folytathatnak, tehát kellőképpen elmélyítik az ismereteket. Tudom, hogy ez nem egyetemi oktatás, hanem gimnázium, meghatározott óraszámmal, és véges számú tanárral. De szerintem a rendszer nem lenne értelmetlen, most leszámítva a gyakorlati megvalósítást; én azt látom, hogy ha van lehetőség arra, hogy felhasználjuk a már megszerzett tudást a gyakorlatban, akkor az jobban megmarad a későbbiekben, mert sikerélmény emlékezni valamire, és jól hozzászólni a beszélgetéshez, tehát gyakorlatban használni a történelemtudást. Mert ugye a dolgozatban a 10 évszám helyes megfejtése nem tartozik ebbe a kategóriába. Ez persze csak egy ötlet, cáfoljatok.
Az előző témához: Úgy érzem, esélytelen lennék az ókor és a középkor védelmében, de szerintem igenis lehetne jól tanítani ezeket is, és nem kevésbé értékesek a történelemszemlélet kialakításában, mint a 20. század. Persze ehhez jelentős változtatásokra van szükség az anyag struktúráját illetően, mert a francia királylisták értelmetlen neveinek (ld. Fülöp Ágost) megtanulását én sem látom kifejezetten hasznosnak. De helyette lehetne annyi mindent kezdeni a történelem 1789 előtti részével is, hogy elmúljon a haszontalanság érzése ezzel kapcsolatban. Ha hazajövök, majd megpróbálom.

malaszt, a hazajöveteledről szóló infót itt kell megtudnom?:D

Természetesen éppoly marhaság lenne a kompetenciafejlesztés lila zászlaját lobogtatva kiűzni a frontális tanítást, mint amilyen a többi oktatási forma jelenlegi hanyagolása. Ahogy az eredeti cikkben is áll, a gyökeresen új tényanyag megértetésére valószínűleg az a legjobb. De ha a történelemórán nem csak új és új műveltségi anyag zúdulna a gyerekekre, akkor másfajta feladatokat másféleképpen lehetne feldolgozni.
Két másik esetben sem kell átesni a ló tulsó oldalára. A kronologikus haladás nem az ördögtől való, sőt tkp. ez a legegyszerűbb és ezért legésszerűbb mód. De a jelenlegi szerkezet és arányok annyira torzak, hogy akár ennek feladásán is érdemes gondolkodni.
Ugyanígy nem irtanám ki az ó- és középkort (a gótokat pl. kifejezetten megkönnyezném). Csak ahogy mondtam: az arányok. Főleg annak tudatában, hogy sok kolléga szeret velük hosszan szőrözni, és aztán összecsapja a 20. századot. Na pl. ezért venném azt előbbre (is).
Ha hazajössz, megpróbálod.

Mindenkinek megvan a maga mániája, ezért talán nem ciki, ha nekem is.
A cikkben is, a hozzászólásokban is eluralkodni éreztem azt a pragmatikus szemléletet, ami sajnos kiszorította a szerintem fontosabb szempontot, és amiben "kísértet" módjára ott jár-kel a marxizmus. Mert hogy ugye nincsenek örök igazságok, a gyerek ("a valóságosan létező emberi egyed") egy tabula raza, amire mindent a környezet ír rá, legyen az tanár, internet, bajtársi közösség. "Azért alakult ki a történelemtanítás, mert a fennálló hatalmi rendszereknek szükségük volt ideológiai támaszra." Hm... (és a katonáik?)
Sztem azért van történelem tanítás, már igencsak régen (már azelőtt óta, hogy népoktatás lenne), mert az ember nem hangya. Chesterton viccesen úgy kölönbözteti meg a két fajt, hogy a hangyabolyban nincsenek köztéri szobrok. Vagyis - bár lehet, hogy ezt itt nem illik hangoztatni - a kétlábú hangyák jelentős része hisz az örök értékekben, még ha folyton vitatkozik is rajtuk, és ezeknek hajlamos alárendelni a praktikumot, adott esetben az életét. Sztem a történelemnek (és az u.n. humán tárgyaknak) ezt kell tanítania, nem a demokráciát pl. ami jó dolog, de több seb(gg)ből bűzlik jelenleg. Ha valaki nem hisz örök értékekben, az ne nevezze a Dunát Dunának (ennyit a görögökről egyelőre). Vagyis az iskola feladata az "alapkutatás" tanítása, mert az "alkalmazot történelem" zsákutca, egy idő után ki lehet dobni (bár ez nálunk még nem történt meg), és a történelem alapja (nem csak azé) mind a mai napig az erkölcs. Ezt kell(ene) tanítani, mondom én innen Törökországból.

Én egyetértek a tananyag csökkentésével. Ugyanakkor amikor gyakorló tanításon voltam (töriből), az általam látogatott magyarórákon mindig csak megbeszélték a tanagyagot, elemeztek, meg ilyenek: nem csak a kötelező olvasmányt kellett otthon elolvasniuk, hanem a tankkönyvet is - nem az óra után, hanem előtte. Veres Péter Gimnázium, Békásmegyer. Szerintem ezt meg lehetne honosítani töriből is. Az egyetemen már rég azt tanítják, hogy csak frontális módon előadni helytelen, de az órák bizonyos százalékában szükséges. A különböző ideológiai kurzusok uralmán (lásd: pl.a törikönyvek uralkodó Habsburg-ellenessége) pedig úgy lehetne segíteni, hogy elmondjuk a különböző feltételezéseket, elméleteket, és az érveiket, visszásságaikat. Pl. a honfoglalásnál finnugor elmélet, László Gyula, ködevések. Melyik mellett mi szól, mi ellene. És szükségszerűen hangsúlyokat kell kialakítani: mi fontosabb, mi kevésbé - amit persze a gyerekek érdeklődése is meghatároz. De amikor a francia forradalmat tanítottam, akkor csináltam oylan csopotrmunkát, hogy különböző szövegeket adtam Robespierreről, vagy korábban a felvilágosodás kapcsán Rousseauról a csoportoknak, és ez alapján milyen képed van róla.

"tankkönyvet" -- ez jó! :-)

Én akkor tanultam messze a legtöbbet töriből gimnáziumban, amikor az volt a feladat, hogy mindenki állítson össze egy érettségi feladatsort. Ahhoz, hogy értelmes kérdéseket tegyek fel, tényleg meg kellett érteni az adott anyagot. Az meg külön vicces volt, hogy három kérdés az érettségin ugyanaz volt, mint amit én csináltam - bár sajnos sokkal primitívebb, leegyszerűsített formában. Ezt a módszert tényleg nagyon ajánlanám, hihetetlenül jó!