Kortársi wégtermék

Konzervatorium I 2008.11.10. 18:05

A (magyar) kortárs képzőművészet élőszó-tárában létező fogalmat képez a „Wahorn-párna” szószerkezet – aki látta, tudja, ismeri, emlékszik rá. Ugyancsak régi történet ez. Másfél éve még volt olyan galéria a fővárosban, ami helyt adott ennek a magát kacsintva kortársnak hazudó förmedvénynek. Ha Wahorn András képes arra, hogy feldúlttá tegyen, hogy megragadja azt, amitől viszolyogva hátrálunk, ha képes lenne hányingert okozni, akkor (ez esetben) művész lenne, s ilyen és ilyen művész – lehetne értékelhető és értékelő kritikát írni a dolgairól. Így viszont marad a fullasztó „hagyjmárbékén”. 

Lakatos Márk írása

„Az építőművészet egyáltalán a teret formálja.”[i] Így a múzeum, mint építőművészeti alkotás, különleges térformáló erővel bír. Ez a hatalom viszont visszaélésre ad okot – különösen a kortárs, mint eszmetörténeti fogalom meghatározásánál. A kortárs(képző)művész ma az esztétikum végterméke; kortárs-léte attól függ, hogy minduntalan figyelmen kívül hagyja magát az esztétikumot, hogy új esztétikumot teremtsen, ezáltal kívül helyezi magát a mainstream ágazatok mindegyikéből – újraértelmezi a művészet (nála akép, a szobor stb.) létrangját.[ii] Ezáltal minden, klasszikus értelemben vett kiállítás (nem feltétlenül múzeumi) – a kisebb galériák kínálatától kezdve a legnagyobb tárlatokig tehát – rendelkezik valamiféle céllal. A kiállítás maga, mint önmagáért való léte, határozza meg mind a célközönséget, mind pedig a kiállítandó alkotások lényegét, ott-létük célját. Egy kiállítás céljának fontosságát talán maga az ötlet előkészítése előzi meg, ami magában foglalja a koncepció igazságtartalmát, s ez az igazságtartalom vezethető vissza a művészegyéniségére, vagyis arra, amit a művész a maga mindennemű intencióihoz mérten tenni akar.

A (magyar) kortárs képzőművészet élőszó-tárában létező fogalmat képez a „Wahorn-párna” szószerkezet – aki látta, tudja, ismeri, emlékszik rá. Ugyancsak régi történet ez. Másfél éve még volt olyan galéria a fővárosban, ami helyt adott ennek a magát kacsintva kortársnak hazudó förmedvénynek. Ha Wahorn András képes arra, hogy feldúlttá tegyen, hogy megragadja azt, amitől viszolyogva hátrálunk, ha képes lenne hányingert okozni, akkor (ez esetben) művész lenne, s ilyen és ilyen művész – lehetne értékelhető és értékelő kritikát írni a dolgairól. Így viszont marad a fullasztó „hagyjmárbékén”. Hamarosan következik.

Wahorn ötlete valójában a giccs. Ha az előző előtti gondolatmenetet mérvadónak tekintjük, akkor Wahorn tulajdonképp a giccset szerette volna megvalósítani; ez visszavezethető a művész egyéniségére, ugyanez a pedig az igazságtartalomra, amiből pedig következik a koncepció, s ezzel el is jutottunk a giccs tényszerű megvalósításához. Ha Wahorn műtárgyaiban megnyilvánul a giccs, akkor kiállításának célja sem lehet más.

A kiállított „alkotások” problematikája viszont egyáltalán nem a giccsdömpingből fakad. A giccs, mint entitás, önmagában nem káros sem a társadalom, sem az egyén szempontjából nézve, fogyaszthatósági rátája persze társadalom- és egyénfüggő, valamint megnyilvánul néhány egészen elhatárolódott szubkultúrában. A giccs reprezentációja és reprezentálhatóságának vizsgálata viszont nem célja ennek az írásnak. Wahorn tehát tizenhárom díszpárnát állított ki az általa megszokott stílusban, megszokott mondanivalójával és ötlettelen kicsinyességével – és az eltúlzott, puha jóakarat és kedvesség, amire a művész egész koncepciója épül, a kiállítást szemlélő egyének, a befogadók elméjében egyetlen nyomot hagy csupán: a giccs zavarba ejtő nyomát. Hogy meglehetősen nyers véleményem alátámasszam, Gadamer Bevezetőjéhez fordulnékMartin Heidegger A műalkotás eredete c. művében.

A Bevezetés elemzése tulajdonképpen a tanulmány egy interpretációjának vizsgálata, mivel Gadamer írásában összefoglalja azt; így gondolatmenetem nem közvetlenül (tehát Gadamer gondolati szűrőjén keresztül) Heidegger munkájára irányul, hanem annak elemzésére. Az elemzés két fő problémát hivatott kifejteni: először a Heidegger-alkotta „művészet műve”[iii] kifejezés alatt értendő álláspontomat, amely nagymértékben összefügg azzal a megnyilvánulással, mely szerint Heidegger „nyilván tudatosan kerüli el azt, hogy visszanyúljon a klasszikus esztétika zsenifogalmához”.[iv] Másodsorban az anyag és a műalkotás jelenvaló létére utaló viszony fogalmának konnotációját vizsgálnám, s ezt saját értelmezésemmel támasztanám alá, amely a természet által nem teológiai értelemben teremtett „műalkotásokra” utal, melyek esztétikai látást és elidőzést feltételeznek, ám ontológiailag alsóbb kategóriát képeznek, mint a művész által „teremtett” műalkotások.

Hogy tisztábban lássuk, miért nyúl Heidegger a neokantiánus filozófiához kiindulópontként, meg kell vizsgálnunk Kant ízlésítélet-fogalmát. Kant Az ítélőerő kritikájában a következőt állítja: „Azt, hogy valami szép-e vagy sem, […] úgy állapítjuk meg, […] hogy a megjelenítést képzelőerő által – s ezt talán az értelemmel összekapcsolva – a szubjektumra és a szubjektum öröm- vagy örömtelenség-érzésére vonatkoztatjuk. Az ízlésítélet ennélfogva nem megismerési ítélet, […] hanem esztétikai: […] amelynek meghatározó alapjakizárólag szubjektív lehet”.[v] Ha úgy vélekedünk, hogy ez a megállapítás helytálló, akkor azon az állásponton vagyunk, melyet Gadamer is helyesel, miszerint „[a] szemlélő ízlése, akárcsak a művész zsenije, nem fogható fel fogalmak, normák vagy szabályok alkalmazásaként”.[vi] Mivel a neokantianizmus filozófiája megújhodásra késztette a tudományos megismerés kanti megalapozását,[vii] ezáltal előítéletekbe ütközött az esztétikai problémák megoldását illetően[viii] - s ezt kihasználva kezdi Heidegger tanulmányát az első fő megállapítással: „a műalkotás legelőször szembeötlő aspektusa a dologi jelleg, amely az alépítmény funkciójával rendelkezik; a tulajdonképpeni esztétikai képződmény azután felépítményként épülhet rá erre”.[ix] Így a szemlélő kizárólagos szubjektivitásán keresztül észlel és ítél, ily módon a művész, mint magában-szemlélő, művét folyamatosan szemlélő- és afölött ítélkező,[x] olyan szubjektív ítéletet hoz saját munkája érdekében, hogy az kimutassa az ábrázolt teljes lényegét – s ezért jellemzi Heidegger úgy a műalkotást, hogy „nem tárgy, hanem önmagában áll. […] nemcsak a világhoz tartozik, hanem benne van jelen ez a világ”.[xi] Nem kerülhető el tehát a zsenifogalom alkalmazása e műalkotások elemzésénél, s ahhoz, hogy a „művészet műve” legyen az, amely a műalkotásban létező igazságot előhozza[xii], a művészetnek, mint olyannak rendelkezésére kell álljon a művész, kinek (tudatos vagy éppen nem tudatos) zsenialitásán keresztül kell megelevenednie a műben rejlő igazságnak, tehát a műalkotás lényegének. Értelmezésemben nem tudok elvonatkoztatni a műelemzésben a „mű ontológiai struktúráját (tekintve) alkotója és szemlélője szubjektivitásától”,[xiii] hiszen ezek részét képezhetik bármely műalkotásnak.

A Bevezetés általam vizsgált második problémájának értelmezésére Gadamer következő megjegyzése késztetett: „Olyannyira önmaga van jelen, hogy az, amiből vétetett, a kő, a festék, a zenei hang, a szó csak benne nyeri el tulajdonképpeni jelenvalólétét. Ami ez a valami feldolgozásra váró puszta anyag csupán, addig valóban nincs még jelen […], ő maga csak akkor jön elő, ha használjuk, azaz, ha műbe ágyazódik”.[xiv] Úgy vélem, a fenti megjegyzés szorul némi kiegészítésre – hiszen Heidegger ezt írja A műalkotás eredete c. fejezetben: „A dologszerűség annyira kiiktathatatlanul benne van a műalkotásban, hogy szinte fordítva kellene mondanunk: az épület van benne a kőben; a faragás a fában; a festmény a színben; a nyelvi alkotás a szóban; a zenemű a zengésben. Magától értetődő – vethetik ellene. Kétségtelen”.[xv] Valami mintha hiányozna – hol a természet maga? Annak tudatában kell ezt kijelenteni, hogy a művészet többnyire metafizikai kategória. Az anyagokat, vagy zenei (tehát megkomponált) hangot, melyeket Gadamer felsorol (a kő kivételével talán) mesterséges úton állítják elő, természetes (a természetben fellelhető) más anyagokból. Ebből következik, hogy a természet alkotta anyag alapként szolgál azon anyag elkészítéséhez, amely elengedhetetlen a műalkotás elkészítéséhez, így az anyag maga („az, amiből vétetett”[xvi]) része a műalkotásnak, már természetes formájában is (ha elvonatkoztatunk a gyártási folyamattól); tehát, az alapanyagban magában jelen kell lennie a műalkotásnak. Amit itt nagyobb problémaként tartok számon, az a természet alkotta jelenségek „műalkotásként” való észlelésének figyelmen kívül hagyása. Gadamer a következőt idézi Arisztotelész De anima-jából az Igazság és módszerben: „Ami érzékileg konkrétan van adva, azt valójában mindig valamilyen általánosra vonatkoztatva nézzük. Például egy fehér jelenségben egy embert ismerünk fel”[xvii]. Ha a természeti jelenségeket, mint absztrakt jelenségeket fenoménként szemléljük, akkor eshet meg az a történés (mely elidőzést eredményez), hogy egy jelenségben általánosítunk egy általánosítható dolgot – akár embert, mint formát. Viszont el lehet-e tulajdonítani a természet műalkotásaitól, az ember-formájú, deformálódott fától vagy az arcra emlékeztető sziklatömbtől a „műalkotás” titulust, lett légyen ezek az „alkotások” alacsonyabb ontológiai kategóriát képeznek (de megtalálható bennük a műalkotás maga)? Amíg némely művész (poszt)modern(eskedő), dologi (majdhogynem „eszközi”) „remekművével” próbál elvont fogalmakat megjeleníteni, és vannak, akik ezt feltétel nélkül el is fogadják, addig bátran vállalhatjuk e kérdésre a nemleges választ.[xviii]

Claes Oldenburg a következőt jegyzi meg: „Az olyan művészet az eszményem, amely mindennapi szarságokkal díszíti ki magát, és aztán mégis ő lesz a jobb”[xix] – idézi Danto. Ezek a „mindennapi szarságok” aztán oly módon kombinálódnak Wahorn párnáinak „dologi” és „műtárgyi” funkciója vegyítése érdekében, hogy az egyszeri szemlélő, aki némi Verweilung érdekében keresi fel az egyébként színvonalas kiállításokat rendező galériát, egyszerűen zavarba esik a csillogó rózsaszín flitterek, melltartópántok, péniszformájúra faragott faágak, ócska bizsuk és egyéb tartozékok puszta látványa közepette. Wahorn kiállítása minden, csak nem a múzeumba- vagy galériába látogató kultúrafogyasztó igényeit kielégítő tárlat. Ahhoz túl kevés, túl erőtlen és túlságosan személyes. Wahorn olyannyira elmerül a „mindennapi szarságok”, a „szennyes” kiteregetésében, hogy elvész a tárgyak műalkotás-jellege. Ezekben a tárgyakban, az alkotón kívül más számára nincs „jelen ez a világ”[xx].

E kritika ellenére egyetlen pozitív aspektust jegyeznék meg a Wahorn-párnákkalkapcsolatban: a remekül kidolgozott, érzékeny és valóban eredetiségről, tehát művészi értékről árulkodó grafikák[xxi], valamint festmények[xxii] alkalmazását a párnák felületén. Sajnos ez a tizenhárom kiállított párnából csak néhánynál jelenik meg – elvétve, ha ilyen kisszámú darabnál lehet egyáltalán ezt a szót alkalmazni. A grafikák és a festmények önmagukban teszik műalkotássá ezeket a sosem használt díszpárnákat, messze kiemelve őket a többi kiállított párna közül, melyek csak a dísz, a giccs funkciójával bírnak.

Összességében úgy vélem, mégis megérte megtapasztalni a „Wahorn-párnák” nyújtotta furcsa élményt, ugyanis semmi esetre sem találtam volna jó ötletnek a közhely dögkútját újabb szövegtetemmel gazdagítani egy ismert kiállítás ismert műtárgyairól való értekezésből kifolyólag. A képzőművész Wahorntól azt kapja az ember, amit el is vár tőle – hömpölygő, enyhén kínos, de közhelymentes érdektelenséget.

 

Felhasznált irodalom

Danto, Arthur C. Hogyan semmizte ki a filozófia a művészetet? Budapest: Atlantisz, 1997.

Heidegger, Martin. A műalkotás eredete. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1988.

Kant, Immanuel. Az ítélőerő kritikája. Szeged: Ictus, 1997.

Gadamer, Hans-Georg. Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata.Budapest: Osiris, 2003.

http://www.kasgaleria.eu.

http://www.kasgaleria.eu/oldalak/wahornparnak.html



[i] Gadamer, Hans-Georg. Igazság és módszer. Budapest: Osiris, 2003. 188. old.

[ii] Uo., 165. old.

[iii] Heidegger, Martin. A műalkotás eredete. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1988. 20. old. (Hans Georg Gadamer Bevezetése)

[iv] Uo., 20. old.

[v] Kant, Immanuel. Az ítélőerő kritikája. Szeged: Ictus, 1997. 117. old.

[vi] Heidegger, Martin. I.m., 15. old.

[vii] Uo., 17. old.

[viii] Uo., 18. old.

[ix] Uo., 18. old.

[x] Ezt a gondolatot Gadamer Igazság és módszer c. munkájából vettem át, mely szerint „a zseni fogalmát alapjában véve a befogadóból kiindulva gondolják el. Nem az alkotó, hanem a megítélő szellem találja meggyőzőnek ezt az antik fogalmat” (Gadamer, Hans-Georg. Igazság és módszer. Budapest: Osiris, 2003. 125. old.) Mivel a műalkotó zseni éppoly szemlélőnek számít saját munkáját illetően, mint bármely más szemlélő, csak éppen saját munkáját illetően nem szorul arra, hogy „csodának lássa, amiről nem képes felfogni, hogy valaki tudhat ilyesmit” (Uo., 125. old), ami viszont mégis megkülönbözteti az átlagos szemlélőtől, persze csak akkor, ha, mint művész, tudatában van saját zsenialitásának létezéséről.

[xi] Heidegger, Martin. I.m., 20. old.

[xii] Uo., 20. old.

[xiii] Uo., 20. old.

[xiv] Uo., 21. old.

[xv] Uo., 36. old.

[xvi] Uo., 21. old

[xvii] Gadamer, Hans-Georg. I.m., 122. old.

[xviii]wah1

 

 

http://www.kasgaleria.eu. 2007-06-01 <http://www.kasgaleria.eu/oldalak/wahornparnak.html >

Wahorn egy kiállított párnája. Műalkotás, dísztárgy, vagy obszcén utalás, egyszerű giccs csupán?

[xix] Danto, Arthur C. I. m., 185. old.

[xx] Heidegger, Martin. I.m., 20. old.

[xxi]wah2

http://www.kasgaleria.eu. 2007-06-01 <http://www.kasgaleria.eu/oldalak/wahornparnak.html >

Egy hatásos képi elem – jelentéssel, múlttal, értékkel.

 

Központban a pénisz – Wahorn eddig mintha éppen ellenkezőleg járt volna el… 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr68761904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.10. 20:36:16

Már elnézést, de úgy érzem hogy kicsit túl nagyra sikeredett a rámozdulás erre a Wahorn-prodzsektre. Már ami az idézetek, illetve az idézett szerzők összegereblyézését illeti, mely teljesítmény elött egyébként minden elismerésem.
Szerintem mondjuk egy Joseph Beuys kaliberű ember megér egy ilyen egzaktra hangolt elemzést, de Wahorn párnáinak már egészen más megközelítés lenne a célravezető. Legalábbis szerintem.
Példának okáért amennyiben a szerző részt vett volna annak idején egy jó Vajda Lajos Stúdiós happeningen kint Szentendrén, vagy adott esetben egy Bizottság bulin, akkor valószínüleg ez a kis kritika sem sikerdik Wahorn művészetéhez képest túl komolyra. Viccesen komolyra (mondom, Wahornhoz képest).

Egy szó, mint száz: személyes véleményem szerint egy életszagúbb megközelítés valahogyan hitelesebb lett volna. Ezzel együtt azért azt kívánom a szerzőnek hogy sok hasonló kaliberű írás szülessen jelentős kortárs képzőművészekről, illetve művészeti megmozdulásokról.

Vonatosi Márió · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.10. 20:41:52

Kedves Gasper,

Ön tökéletesen rátapintott a lényegre.
A Bizottságot pedig nagyon-nagyon, de ez a Wahorn már nem az a Wahorn.

Tiszteletem
L.M.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.10. 20:56:27

Egyetértünk :))))

Sőt, ez a Wahorn már annyira nem az a Wahorn, hogy még ő is (teljes joggal) gyakran mondogatja.

mee/énke 2008.11.10. 21:28:12

több művészeti egyetem kéne, úgy lenne elég tanszék állami pénzen eltartani ezeket a szánalmas megélhetésiavantgárd-betegség sújtotta ősállatokat. úgy csendesen visszavedlenének amatőrbe várni az ihletet - és talán jönne is. ezzel együtt az, ahogy a lopovic wahorn (akit a mi generációnk nem felejt el szeretni a bizottságból) megélhet, fele olyan ellenszenves sincs mint az, hogy az interdiszciplináris erdélymiklóstanszék vezérfonala ma a marketing 22 vastörvénye mentén alapozza a szépreményű konzumkortársművészifjúságot (olyan nagyágyúkkal, mint arc gábor, johnny ray, staub toti...egy igazán nagy művészeti menedzser kezei alatt). tényleg értik a szakmájukat. mi is az? networking?

Káposztakukac 2008.11.10. 21:39:41

basszus, nem hiszem el. most komolyan ti akarjátok eldönteni, hogy mi számít művészetnek és mi nem? hogy mi az, ami tetszhet egy embernek és mi nem? lakatos.mark: entartete kunst. tudod mi az? gratulálok, sikerült felidézned.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.10. 21:42:01

johnny ray :)))))))))))

ez ott volt.

Cradle 2008.11.10. 21:51:15

Csináltak Wahornnal egy interjút a klubrádióban. A riporter azt akarta firtatni hogy mi a véleménye az aktuálpolitikáról. Cserébe Wahorn elmesélte hogy a kutyája épp megeszi az újságot, hogy mi nő épp a veteményesben meg hogy milyen jó volna most meghalni.
Nem tudom mennyire tartják őt művésznek, giccsnek (attól még lehet művész azt hiszem), vagy akármi másnak de az az interjú maga egy művészeti alkotás volt Wahorn részéről. Én nagyon élveztem.

___________________________ (törölt) 2008.11.10. 22:03:27

Gyanítom, hogy éppen Káposztakukac nem tudja, mi az az Entartete Kunst, hanem már csak a nácik által lenyúlt verziót ismeri, nem az eredetit. Segítek:

en.wikipedia.org/wiki/Degeneration_(Max_Nordau)

en.wikipedia.org/wiki/Max_Nordau

___________________________ (törölt) 2008.11.10. 22:05:07

Egyébként meg micsoda marhaság az, hogy "éppen ti akarjátok eldönteni, hogy mi a művészet". Nem arról volt szó, hogy Márk fel akarna állítani valami állami cenzúrabizottságot, vagy valami. Véleménynyilvánításról, kritikáról.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.10. 22:50:39

Szerintem káposztakukacnak fingja nincs a dolgokról, csak biztos valamit olvasott hirtelen valahol az elfajzott művészet, mint terminológia kapcsán, aztán itten elsütötte teljesen értelmetlenül.
Kukackám, ez rendes vaktöltény volt, tudod é?

Amúgy Wahorn kapcsán szerintem perpillanat sokkal érdekesebb azt az önvédelmi kezdeményezést megvitatni, amit saját falujában indított nemrégiben.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.11.10. 22:54:19

"Egy kiállítás céljának fontosságát talán maga az ötlet előkészítése előzi meg, ami magában foglalja a koncepció igazságtartalmát, s ez az igazságtartalom vezethető vissza a művész egyéniségére, vagyis arra, amit a művész a maga mindennemű intencióihoz mérten tenni akar."

"Másodsorban az anyag és a műalkotás jelenvaló létére utaló viszony fogalmának konnotációját vizsgálnám, s ezt saját értelmezésemmel támasztanám alá, amely a természet által nem teológiai értelemben teremtett „műalkotásokra” utal, melyek esztétikai látást és elidőzést feltételeznek, ám ontológiailag alsóbb kategóriát képeznek, mint a művész által „teremtett” műalkotások."

:-)

Aber bitte, auf ungarisch, ha kérhetném. Kritizálni fogok, természetesen nem rosszindulatúan. A fenti írásban van elég idegen szó, ezért én is bedobok egyet: self-indulgence. Ez az, ami ebből a szövegből nekem lejön.

Felveszem a józan paraszt szerepét: miről van szó? Wahorn kiállított tucatnyi párnát, amelyekre rá jellemző módon puncik és pöcsök vannak rávarrva, ráfestve, whatever. Ennyi. Ezt csinálja elég régóta.

A giccs mibenlétén lehet vitatkozni, olvassuk el Hamvas Béla megfejtését: "svihákság, amiből hiányzik a művészetre kötelező megismerő/átvilágító mozzanat". Egy mondatban összefoglalta a lényeget.

A posztíró azonban a wahorni puncis párnák kapcsán végeérhetetlen elmélkedésbe kezd Heidegger kapcsán Gadamer, majd Kant, majd mások bizonyos tételeiről. Nem veszi észre, hogy már rég nem a tárgyról beszél, hanem az egyes szerzőkhöz vagy azok különböző értelmezéseihez fűz kommentárokat. Nagyon széttart az írás. A szerző olvasottságát nem vitatom, de sajnos Heidegger átnyálazásával együtt járt annak elviselhetetlenül modoros, körmönfont és száraz stílusa (nem csak magyar fordításban, német eredetiben is ilyen - tudom, mert kellett olvasnom a gimnáziumban).

Kíváncsi lennék Wahorn véleményére, mit szólna ehhez a kritikához? Valószínűleg megvonná a vállát, és visszamenne kapálni a kertjébe, vagy tovább szervezné falusi polgárőrségét. Szabadidejében meg tovább tökéletesítené punci-művészetét. Lehet, hogy tudja, mi a fontos az életben? :-)

A kritika sajnos több akar lenni önmagánál, önnön valós tartalmánál. E téren úgy viselkedik, mint a kritika tárgya, vagyis a giccs.

Lesz még jobb is, tudom. Hajrá!

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.11.10. 23:00:35

Még valamit hozzátennék: Wahorn párnáit nézegetve én úgy érzem, azok nem is giccsesek. Szerintem nem akarnak többek lenni önmaguknál. Inkább kaján kikacsintások a testiségre. Profán válaszpk a profanitásra.

Kixx 2008.11.10. 23:07:49

"Utálom a tudálékosságot és a zsargont.
[...]
...egyszer meg is hívtak, hogy látogassam meg az iskolát. Bemutattak négy-öt tanárt. Volt köztük egy decensen öltözött, piruló, félénk fiatalember. Megkérdeztem tőle, hogy mit tanít. Ezt válaszolta: A klonikus kép szemiológiáját. Meg tudtam volna fojtani."

Luis Bunuel: Utolsó leheletem

dr. Erika Zangolna 2008.11.10. 23:12:26

"Wahorn ötlete valójában a giccs. Ha az előző előtti gondolatmenetet mérvadónak tekintjük, akkor Wahorn tulajdonképp a giccset szerette volna megvalósítani; ez visszavezethető a művész egyéniségére, ugyanez a pedig az igazságtartalomra, amiből pedig következik a koncepció, s ezzel el is jutottunk a giccs tényszerű megvalósításához. Ha Wahorn műtárgyaiban megnyilvánul a giccs, akkor kiállításának célja sem lehet más."

index.hu/cikkepek/0806/velvet/02-hetitrend.JPG

W Joe 2008.11.10. 23:13:20

Én simán el tudom képzelni, hogy valakinek tetszenek ezek.

methan · http://orgelouse.blogspot.com 2008.11.10. 23:27:11

oké, rákérdezek: mi a probléma a párnákkal?

hasonlóan lényegretörő választ, ha lehet.

Kixx 2008.11.10. 23:34:13

Semmi, egy Heidegger nevű fodrász szerint ha ráfekszel a festett részre kitépheti pár szál hajad és lehet, hogy ezért beperlik a művészt.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.10. 23:34:25

Egyébként a ha már giccs, akkor azért azt le kell szögezni, hogy már évtizedek óta beépült a képzőművészet eszköztárába, gyakran egyfajta társadalomkritikai éllel, természetesen. Olyannyira beépült, hogy gyakran már észre sem vesszük.

peace_n_love 2008.11.10. 23:55:13

Sejj,ha bada még élne, biztos megmondaná.
Nektek is, meg neki is!
"meg én is neki, meg ő is nekem" (jenő néz)

Vonatosi Márió · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.10. 23:59:56

Erika Zangolna,

tudtam, hogy nem menekülök.

ergé,

"A kritika sajnos több akar lenni önmagánál, önnön valós tartalmánál. E téren úgy viselkedik, mint a kritika tárgya, vagyis a giccs."

Úgy bizony.

Dogdog 2008.11.11. 01:04:36

Nem kellene túllépni már ezen a tipikusan made in hungary belterjes vitán. Ezen a "ha alkotó gondolata nincs akkor ír az alkotásról állapoton". Ha ezeken az önjelölt magyar íróprófétákon múlna csak precízen gyártott aktok és cendéletek lennének a művészet tárgya. A paradoxon ebben, hogy ha nemtudnák egy kinai manufakturában (tökéletes festői tudással) készült képről hogyan is készült, akkor milyen dicshimnuszokat zengedeznének. Hogy ez miképpen gyakorlat is itthon máris: belvárosi kis galéria, elegáns szépen festett kínálat két magyar művész aláírásaival / az egyik különösen komoly értékekkel / érdekes ecsetkezelési hasonlatosság a nagyon jó és nagyon drága Leffel amerikai festővel / annyira, hogy ez itt messzemenően olcsóbbsága ellenére messzemenően hasonló értékekkel /azért annyira jó, hogy az már gyanús / internet keresgélés a kinai kismanufaktúrák kinálatában és lőn csoda / egyik többek között Leffel stílusában készült képeket is kínál *aláírás nélkül olcóbban*(HI) / köztük a kedvencből még egy példány, csak a magyar szignó hiányzikróla (hi) / szóval ki is csinálja a művészetet giccsnek?! ki is itt a kurva?!

Girhes macska 2008.11.11. 05:04:01

Wahorn-kiállítást először a nyolcvanas években láttam, a stítlusa és a tartalma hasonló volt. Sőt, ez a darab a szolidabbak közül való.
Konkrétan mi is vele a baj? A témaválasztás, az alkalmazott technika?

A posztot olvasva Kondor Béla jutott eszembe, akit annak idején (hatvanas-hetvenes évek) szintén veszettül támadták, aztán mára méltó helyére került.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.11. 06:45:03

Kedves lakatos.mark!

"JAJJJ, MÁN TE KIS TE!!!":-)

ü
bbjnick

mavo · http://polmavo.blog.hu 2008.11.11. 07:02:44

A kritika kedves írójának őszintén gratulálok. Ha pár szaros (akarom mondani puncis-faszos) párna kapcsán képes gadamerezni, heideggerezni, meg kantozni, akkor óriási jövő áll előtte életésirodalombanmegjelenőhűdekurvaelit kritika műfajában.

Várom következő kritikáját Bianca papírzsebkendő és Crepto egészségügyi papír dolgában, hátha abban lesz sausure-özés is.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2008.11.11. 07:10:02

"semmi esetre sem találtam volna jó ötletnek a közhely dögkútját újabb szövegtetemmel gazdagítani"

:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.11. 07:32:08

mavo, mavo!

Mégiscsak egy nagy f*kázós baller vagy te! Pedig már meg akartalak hívni sörözni, hogy elbeszélgessünk a stanyiszlávlemről, meg a plinkfojdról, meg az exmiépeshüjékről. Miért szólod te le a szerzőt? Hát majd legközelebb sikerül belőni neki a helyes arányt az értékelés és a megmondás között. Miért, te t'án egyből lettél ilyen profi f*kabajnok? Neked t'án nem kellett gyúrnod, míg ide jutottál?

ü
bbjnick

na_most_akkor 2008.11.11. 09:33:44

Valamikor a közelmúltban, úgy négy-ötszáz éve, a festök odafestették magukat a képeikre, valahova a mellékalakok közé (kilencedik alabárdos római katona, balra hátul).

Most meg ott van a pöcs. Léptünk valamit előre, nem?

mavo · http://polmavo.blog.hu 2008.11.11. 09:38:01

bbjnick,

kukk fel a blog tetejere. A blog szlogenje nem ilyen szarrago faszsagokrol szol, mint ez a post. A szabadsag nem azt jelenti, hogy fuj, bebizonyitom, hogy giccs es hogy a picsaba lehet ilyet kiallitani

Kisujj kozben mereven eltart, ugye..

20 eve elmult az az ido, amikor a giccsnek nyilvanitassal el lehetett lehetetleniteni ezt/azt.

Bar ez a blog mar regen nem arrol szol, amit odafent kibasztak a megalmodoi szlogennek.

Úlfhéðinn · http://tinyurl.com/do9ks 2008.11.11. 09:53:59

ergé 2008.11.10. 22:54:19

Nocsak, ez a komment jobb volt, mint jópár postod a Reakción. Te ilyet is tudsz? :O

[A postban sajnos pár mondatnál tovább nem jutottam. Akkor rájöttem, hogy ez nagyon nem az én világom. ;]

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.11. 10:38:20

Kedves MAVO!

"Kisujj közben mereven eltart, ugye..."

No, ez nagyon találó, ezen jót rötyögtem, mert elég pontosan leírja a szituációt:-)

Konkrétan ez a bejegyzés szerintem is egy kissé aránytalanra sikerült (a verébre ágyúval lövés klasszikus esete), de hát van ilyen.

Lehet hogy ezzel a véleményemmel nem leszek - éppen itt - túl népszerű, de én úgy látom, hogy ez a blog afféle "oroszlánköröm-próbálgatás". Többnyire viszonylag fiatal emberek próbálgatják itt tudásukat, képességeiket, így megnyilvánulnak nemcsak a korosztályos (és személyes) erények, hanem a hibák is. Tíz évvel ezelőtt én is sokkal okosabbnak éreztem magamat, mint ma:-) Pedig, szerintem most vagyok okosabb, hogy nem húzom fel magam egy ilyen műkritikán:-)

Én szurkolok az itteni szerzőknek, a fiatalabbjának, hogy okosodjon meg, az idősebbjének, hogy ne butuljon el:-) Aztán mindenkiből úgyis az lesz, amit (magából) csinál:-)

Wahronról: Wahornt én nagyon cs*pázom, ez persze generációs dolog is, meg más is, de hogy ezeket a párnákat ő műalkotásoknak gondolná (műtárgyaknak talán igen, de hogy műalkotásoknak!), azt kötve hiszem. Csinálja, amit csinált az elmúlt húsz-harminc évben, csinálja, amit tud, és nemigen agyal azon, hogy ki mint vélekedik a munkáiról.

Egyébként a wahorn-párnák, szerény véleményem szerint sem műalkotások. Valószínűleg ergé nicknek igaza van, amikor ezt írja:

"ergé 2008.11.10. 23:00:35
Még valamit hozzátennék: Wahorn párnáit nézegetve én úgy érzem, azok nem is giccsesek. Szerintem nem akarnak többek lenni önmaguknál. Inkább kaján kikacsintások a testiségre. Profán válaszpk a profanitásra."

Ami speciel engem nem hat meg. Egyszerűen nem érdekel, hát nem járok wahron-párna-kiállításra:-)

Ja, és még annyit, hogy a művészetfilozófia nagyon szép dolog! Hogy egy Bizottság-idézettel éljek: "én is kedvelem az absztrakt örömteli szokásokat":-)

ü
bbjnick

Loxon · http://konzervativok.blogspot.com 2008.11.11. 11:45:15

Márk, legközelebb írjon jó kritikát ugyanerről a témáról. Szerintem képes rá. :>

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.11. 12:04:56

Szegény-szegény Mavo.


Te figyu, ez itt egy (igaz, kemény) kritika, de a szerző nem azt írta hogy tilcsekbea. Tudsz közte különbséget tenni? Akkor miért is cáfolja ez a fenti szlogent?
Persze nektek baromi nehéz lehet, hiszen számotokra a "szabadság" az értelmezések és a különbségtételek megszűnését jelenti - számunkra meg nem. Van ilyen.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.11. 12:17:59

Á, b*sszus! Én meg rákerestem a guglin Tilcsek Beára, de csak Tilcsák Beát találtam:-D

___________________________ (törölt) 2008.11.11. 13:19:35

"Persze nektek baromi nehéz lehet, hiszen számotokra a "szabadság" az értelmezések és a különbségtételek megszűnését jelenti - számunkra meg nem."

Ez nagyon szép :) Saját gondolat, vagy kölcsön?

Régi gyanúm, hogy a lib. szabadságértelmezés lényegében az egyenlőségből származik: nem az a fő kérdés, hogy kinek mit szabad, hanem legyen mindenki köteles mindig mindent egyenlő értékűnek tekinteni.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2008.11.11. 13:54:10

Gabrilo,

nagy lófaszt kritika ez. Keménynek meg végképp nem kemény. Terjengős entellektühális onanizálás, na az igen. Verébnek álgyúval való lődözése, giccs kontra Agadamer meg Akant, meg Aheidegger, meg Azoldenburg, csak Ahjerkegór meg Anícse maradt ki valahogy félúton, magam sem értem, öt flekkbe belefért volna az is.

Az _elit_ befogott orrú, bő lére eresztett _kinyilatkozása_ a szarról, kremalássan. Ja bocs, nem szar, hanem "förmedvény.

És mivel kell a minimum négy flekk plusz jegyzetek, hát nem azt írjuk, hogy szar, mert az túl rövid, ezért a maradék tízezer leütéssel bőcsész tudományunkat fitogtatjuk, mert anélkül a giccs és a förmedvény szavak leírása önmagában ollan tré.

A huszonkettő — jaj, a francokat, az megest ollan tré, szóval akarom mondani a XXII lábjegyzet aztán végképp odabassza, hogy öcsi, szar, nem szar, én ennyi lábjegyzettel tudom leírni, hogy ez szar giccs. Ja, nem négy, hanem öt flekk kell?

Páhhdon. Úgy más.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2008.11.11. 13:54:55

Shenpen,

ez van, a szellemi fölény a tiétek, ez a lényeg.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.11. 14:11:12

"ez van, a szellemi fölény a tiétek, ez a lényeg. "
----> Nem én mondtam:))))

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.11. 15:16:47

Shenpen,

"Saját", de természetesen másoktól loptam:)) Strauss mondaná erre, hogy "mint mindent":)))

Vonatosi Márió · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.11. 15:49:21

Valahol az első komment környékén "ki lett mondva" ennek a bejegyzésnek a lényege. Igen, ágyúval verébre. Who cares? Ha Wahorn olvassa, akkor csak ő röhög jobban nálam.

lynx (törölt) 2008.11.11. 17:10:52

Ez a poszt bizony posztmodern lett. Mindent prekoncepciót igazol, amit csak lehet alkotni a "hülyebölcsészekről".
Legalább latinul lett volna, azt sem sokkal nehezebb megérteni, de legalább meg lehetne jegyezni, hogy "na jól megmondta".

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.11. 19:30:41

lakatos.mark,
pont ugyan ez jutott eszembe, de még tegnap este, vagyis ha Wahorn olvassa, akkor ezerrel röhög.

Különbenis! Jópár éve (2000. körül?), amikor még csak hazalátogatott Bp-re, akkor a Rácz-kertben (jó hely volt!!!) adott egy kurvajó kis experimentális szaxikoncertet némi vj-s háttérvetítéssel. Felvettem videjóra, valahol még meg is van az anyag asszem, de a lényeg a lényeg, hogy nagyon kúl volt a dolog! Ráadásul teljesen jó arc a Wahorn és tudom jól, hogy nem spilázza túl a saját helyét és szerepét a magyar képzőművészetben. Ő az ami. Jelenleg éppen ott lent Mezőszemerén is, ahol többek között polgári önvédelmi mozgalmat szervez. Ez ilyen tök egyszerű.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.11. 19:39:38

Ja, amit fentebb írtam az nem a poszt írójának szólt, hanem azoknak, akik totálisan félreértik Wahornt.

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2008.11.11. 23:20:11

A mai magyarországi képzőművészet, és műkritika
fősodra szimpla akadémizmus. Klasszikus értelemben. )
Ez az írás is ennek az iskolapéldája.

Wahornnak meg csak kell élnie valamiből, ügyesen
lehúzza időröl időre a kultursznob vásárló réteget,
nem is nagyon tehet mást.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.11. 23:28:12

gloire,
konkrétan kiket számítassz bele a fősodorba?

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2008.11.11. 23:43:00

Konkrétan az első százat minimum. ) Fehértől StAubyig,

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2008.11.11. 23:49:09

De vissza is kérdezhetek: ismersz akár egy, igazán
eredeti, és tényleg komoly tehetségű kortárs magyar
képzőművészt?

(igéretes tehetség is jöhet)

mavo · http://polmavo.blog.hu 2008.11.11. 23:52:12

Gabrilo,

ugye mennyivel jobb volt a Kádár-korszakban, amikor ilyen randa giccseket ki se lehetett állítani, az igazi művészet ellenben államilag támogatva volt, hogy megvehesse mindenki.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.11. 23:55:04

Ja, azt hittem ennél konkrétabb a véleményed.

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2008.11.11. 23:59:33

Ez miért nem konkrét? Ami nincs az nincs.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.12. 00:01:07

gloire :"ismersz akár egy, igazán
eredeti, és tényleg komoly tehetségű kortárs magyar
képzőművészt?"

Persze hogy ismerek, csak nem tartoznak az úgynevezett fősodorba :))))))

mavo: "az igazi művészet ellenben államilag támogatva volt, hogy megvehesse mindenki. "

ez egy orbitális nagy marhaság, pont a három "T" idejéből. De ha zsönge poénnak szántad akkor bocsesz.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.12. 00:02:45

"Ami nincs az nincs. "
Dehát az előbb azt mondtad, hogy van! Mármint fősodor.

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2008.11.12. 00:16:39

Jajj. A fősodor mondjuk úgy azok, akik rendszeresen
eladnak, kiállítanak, kritikát kapnak stb. Erről írtam:
szimpla akadémizmus amit csinálnak, egytől egyig.
Nincs köztük érdekes, senki.

"Persze hogy ismerek, csak nem tartoznak
az úgynevezett fősodorba "

Na erre lennék kiváncsi, kire/kikre gondolsz?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.12. 00:34:07

Erdélyi Gábor, Góra Orsi, Kotormán Norbi, Károlyi Zsigmond, Deli Ágnes, Benczur Emese, Kótai Tamás, Matzon Ákos, Nagy Gábor György, Gálhidi Péter, Hajdu Kinga, Tölg-Molnár Zoltán, Asztalos Zsolt, Hermann Levente, Horváth Krisztián, Köves Éva, stb, stb.

Na jó, van köztük méjnsztrímközeli (viszont jó művész) is.

De amennyiben a XIX. század végének rettenetes akadémizmusát gondolod analógiának a mai megkérdőjelezhetetlen Fehér Lacikák, valamint egyéb intermédiás arcok tekintetében, akkor maximálisan egyetértünk. Azt hiszem.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.12. 00:37:50

Spec. én is ismerek olyan alkotót, aki szerintem reveláns dolgokat csinál (legalábbis nemrég még csinált). De, jajjj annak mifelénk, aki fölénő a nagyátlagnak! Arról nem is beszélve, hogy a képzőművészt vagy az irodalmárt is "meg kell csinálni", ha nincs kritika (lásd fentebb:-)), akkor nincs művészeti közélet sem. Ami pedig nálunk van, az "kölcsönös dicsőségbiztosító" és nem kritika.

A másik vicc, ugye: éppen ez a "revelálós" barátom mondta nekem, hogy a baszomböszönyei futballcsapat működtetésére mindig találsz sponsort, milliókkal a mellényzsebben, de arra, hogy egy vidéki kúltúrba' csinálj egy kiállítást (néhány tízezer forint), arra bizonyos, hogy nem. Setétek az emberek, akinek pénze van, az meg pláne, hogy az. No de mitől is ne lenne az?!:-(

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.12. 01:09:44

Ja, és Gloire!

Bizos, hogy ott keressük az "igazán eredeti, és tényleg komoly tehetségű kortárs magyar
képzőművészeket", ahol ezek vannak (egyáltalán: lehetnek)? Az új sohasem, vagy csak a legritkább esetben, a ménsztrím házatájáról érkezik.

ü
bbjnick

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2008.11.12. 02:00:35

A meghatározás tekintetében egyet értünk, de ez így
túl ad hoc lista, köztük tipikus akadémikus felfogású
ikonokkal, és követőikkel. Károlyi, Tölg-Molnár meg
a rég múlt. Mondjuk a Kotormán Norbit én is birom.

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2008.11.12. 02:04:08

"Az új sohasem, vagy csak a legritkább esetben, a ménsztrím házatájáról érkezik."
Sőt eleve gyanús ha onnan látszik jönni.
Erről van itt nagyba szó. )

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.12. 09:46:12

gloire,
asszem mégsem mindenben egyezünk :)

Ráadásul ha azt nézzük, hogy a Károlyi még mindig jobb mint sok más általa favorizált tanítvány, akkor meg kell állapítanom, hogy a Károlyi még mindig nem a múlt.

Különben meg az a legnagyobb gond, hogy kurvajó művészek vannak itten, csak sajnos nincs meg a kapocs köztük és az emberek között úgy általábvan.
Mert azt lássuk be, hogy egy Fehér Lacika, vagy egy Bak Imre már régen a műtárgypiacról szól és nem a művészettörténetbe való kerülés csont nélküli lehetőségéről.
Fehér Lacika ráadásul korunk Munkácsy Mihálya, hiszen ugyan olyan (valódi!) giccseket fest, mint annak idején Munkácsy. Ráadásul a feltétel nélküli kötelező elfogadásuk is hasonló mértékű.
Az meg aztán az abszurditás csúcsa, hogy sok tízmillió forintot ér manapság egy szar zsánerkép Munkácsytól, amíg egy Mednyánszky festmény alig üti meg a néhány millát.

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2008.11.12. 10:08:13

Ha nem is mindenben, de nagy körvonalakban egyezik
a véleményünk. Károlyi Zsiga tényleg szimpatikus figura egyébként, de elsősorban nem is róla van szó, és nem
követem kik a mai tanítványai, lehet, hogy igazad van.

Mit gondolsz az ACB-sekről?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.12. 11:24:31

Gasper!

Tudom, hogy nem telefon, bocs ha beleszólok az okosak dolgába, de nem ott van ennek a kortársi művészetproblematikának a forró magja (a leglényege) - függetlenül attól, hogy ki nyom kit vagy ki nem nyom -, hogy az ember csak azt tudja képviselni, amiben hisz? A többi csak techné és praxis és ízlés és egzisztencia (mindegyik fontos külön-külön is és együtt is, no de az "üdvösséghez" kevés)...

Ha van kánon, akkor, ugye, az "akadémizmus", ha meg nincs kánon, akkor meg miért éppen azt, miért nem amazt; ha támogatja az állam a művészetet, akkor miért éppen azokat támogatja akiket, ha meg nem támogatja, akkor miért a manipulált műkincspiaci trendek határozzák meg, hogy mi mennyit ér...?

Egyszer láttam egy régesrégi dokufilmet: Kortársak József Attiláról, valami ilyesmi. Vagy "százan" emlékeztek J. A.-ra, és szinte mind szóba hozta, hogy neki fogalma sem volt, hogy kit ismert, nem értett belőle jóformán semmit, pedig ő is irodalmár és ott élt körülötte, mellette. Harminc-negyven év távlatából már látja mit alkotott az az ember (J. A.), de akkor, ott, nem volt meg hozzá az érzékenysége és a személyes és történelmi tapasztalata. És ez, szerintem a képzőművészetben és a filmben is így van.

No, nem pazarolon a karaktert, érted úgy is mit "makogok", ha akarod:-)

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.12. 13:12:34

gloire,
személy szerint nem kedvelem az ACB-s vonalat, mely persze nem vonatkozik minden odatartozó művészre.
A Szoboszlait -aki kitalálta az egész galériát- ismertem egy időben, amikor még Dunaújvárosban csinálta a Galériát. Mit mondhatnék, tehetséges menedzsernek tartom. Talán ez sokat elmond a véleményemről.

Például nagy sztárjuk a Szűcs Attila, aki igen jó festő, viszont rendes giccsfestészetet csinál. Legalábbis szerintem. Vagy ott van az Előd Ági, aki nagyon aranyos donna, viszont a gyakran randán kivitelezett koncept szobrai elég ratyik tudnak lenni. Meg aztán ott van ez a néhány évvel ezelötti Stúdiós vonal, amitől kiver a víz.
De például a Braun Andrást jónak tartom, tudtommal filmes körökben az ő képeit is veszik mint a cukrot :))))

Hát így hirtelen ők jutottak eszembe.

bbjnick,
szólj csak bele nyugodtan, nem privát beszélgetésről van szó.

"az ember csak azt tudja képviselni, amiben hisz?"

Hát igen, ez alapvető mechanizmus kell hogy legyen egy úgymond "jó" meló esetében.

Amúgy meg az teljesen örökérvényű, hogy a gyér kivételektől eltekintve kortárs művésznek lenni nem egyszerű képlet.
Lásd pl. Gulácsyt, vagy a majorannáját termelő Tóth Menyhértet. Ők sem gondolták volna életükben, hogy amit összefestenek, abból évtizedekkel késöbb emberek fognak komoly zsetont termelni.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.12. 13:19:21

Gasper!

HöHö! Éppen Tóth Menyhérttel akartam példálózgatni én is, de aztán úgy döntöttem, nem bonyolítom a dolgot. Pld. Tóth Menyhért nekem egy etalon (aki képzett, iskolázott művészként is bevállalta, amiben hitt).

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.12. 13:45:36

Volt is némi tudatosság abban, hogy pont vele példálóztam irányodba :))))

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2008.11.12. 13:59:04

Háát, Szoboszlai végül is egy vérprofi a maga módján,
de szerintem pont az ő személye rántotta bele azt a
galériát is a tuti akadémista szcénába.
Az eredeti Újlakos vonal is behódolt ennek egy ideig.
Kár értük. Nekem az a csapat tünt úgy (10-15 éve),
hogy ők találtak egy kitörési lehetőséget ebből az
egész mocsárvilágból. Nem jött be.

De ha már kedvenceknél tartunk:
www.ladaproject.com/artists/csabauglar/csabauglar_5.jpg

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.12. 14:35:50

Lehet hogy félreérthető voltam, de a Szoboszlait én is negatív példaként emlegettem.
Akadémikus vonal ez a javából, úgyhogy egyetértünk.

Vagy akkor elbeszélünk egymás mellett ? :)))
Amúgy gloire, te a Képzőre jártál?


A ping-pongos Buddha tényleg fasza!

_andris 2008.11.12. 17:57:22

Tippem szerint a szerző ilyesmit tanul az egyetemen, és írnia kellett egy házi dolgozatot, x számú szerző idézésével.
Vagy csak egyszerűen stíluspróba - tud-e így...?
De ha komolyan is gondolta - paródiának hat.

Vonatosi Márió · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.12. 18:00:30

Végre valaki kimondta.
Kíváncsi voltam, hány kommentet vesz igénybe.
Háleluja.
:)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.13. 09:56:18

Kedves Latyakos!

Hát ez az!!!:-D (ba'z'ki, nem bírom abbahagyni a röhögést, kínomban röhögök, ba'z'ki, érted!!!:-D)

ü
bbjnick

Latyakos 2008.11.13. 09:58:25

Nem értem. Talán részben. Min?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.13. 10:11:48

Kedves Latyakos!

Khmmm, khmmm, khmmm, hát akkor értelmezzük a problémát:-)

Ez, kérem, tragikomikus. Sírjunk vagy nevessünk? Barátunk (a művész) saját magatartásával hitelteleníti el azt, amit képviselni kíván.

ü
bbjnick

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása