Tory
I 2008.08.29. 06:00
Másnap. Felébredés. Fejfájás. Körülnézés. Tejóég!
Kérem szépen így állunk. Kaptunk új részleteket. Ahogy vártuk:
Összességében az adójavaslat – az eddigi információk alapján - pozitív és előremutató. Várjuk a részleteket.
Illetve mégsem egészen úgy, ahogy vártuk.
A kedd esti információk alapján kiválónak tűnt az adócsökkentés. Kisebb adó – kifehéredés esetén szignifikánsan kisebb. Jó irány; értelmes mérték. A csütörtök esti információk szerint az adócsökkentés fedezete adóemelés, nincs félretéve még 300 milliárd forint se. Talán lesz – ha az apraját is számoljuk - 180 milliárd forintnyi adócsökkentés. Ami nagyon kevés. Minimális adócsökkentés, maximális kavarás. Úgy tűnik, minél többet tudunk meg, annál rosszabb az egész móka.
Az új információk alapján ez bizony nemhogy nem kiváló, hanem egy nyomasztóan semmilyen adójavaslat. Jó irányba lép, de borzasztóan kicsit. Majdnem semekkorát.
Lehetett ezt előre látni? A Portfolió szerint lehetett bizony:
Nem kellett ahhoz nagy jóstehetség, hogy bárki megjósolja: a Gyurcsány Ferenc által kidolgoztatott adócsomag egy erőtlen, félénk, elégtelen kezdeményezés lesz, ami csak igen korlátozottan lesz alkalmas arra, hogy a gazdaság problémáira gyógyírt jelentsen. Már magunkat is untuk, annyiszor írtuk le, hogy nem látszik a kormányzaton a tényleges elszánás. Önfelmentés ideológia köntösben, koncepciótlan adó kavalkád - ez bizony nem reform.
Látjátok feleim szemtükkel: Így járunk, ha félretesszük előítéleteinket – és hadd használjam saját szavaimat erre:
Az előítélet „a tényeken, vagy hibás vagy merev általánosításon alapuló előre kialakított vélemény”. Vegyünk egy példát: Kedves, túlzottan is barátságos, habzó szájú kutyával találkozunk. Előítéletes embertársaink veszettségre gyanakszanak és elkerülik a kutyát. Nem előítéletes társaink nyilván elutasítják ezt, hiszen lehet, hogy a blöki éppen szappant evett. Ebben az esetben az előítéletes magatartás, bár nem feltétlenül helytálló, valószínűleg racionálisabb.
És itt bizony lehetett volna tényeken alapuló előre kialakított véleményem. Menthetetlen naivitás – mondjátok, és bizony van igazság benne. De nem a teljes igazság.
Nemcsak hiba volt, hanem szándékosság is.
Szándékosan törekszem ugyanis a közpolitikai párbeszédre. Akár a racionális előítéletek kiiktatása révén is. Ami lássuk be valahol hiánycikk. Érzelmi alapon álló, az acsargó gyűlölködésig menő pártoskodás van. És ez nagyon nincs jól.
Az együtt gondolkodásra elsősorban - de nem kizárólag - az adócsökkentés kapcsán van szükség. Az adócsökkentés ugyanis nemzeti érdek, a szó legteljesebb értelmében. Semmilyen hosszú távú célunk nem érhető el a jelenlegi adószint mellett. És ez nem érhető el, ha nem látunk tovább vitapartnerünk pártállásánál.
És mondok valamit: Ezt a párbeszédet és nyitottságot továbbra is fenn kell tartani. Mert nem a kormánynak vagy az ellenzéknek lesz rossz, ha így maradnak a dolgok - hanem nekünk.
Ennek a párbeszédnek a nevében összefoglalnám a konstruktív kritikát is: Az irány jó, a mérték gyenge. Ezen azért már nem olyan nehéz segíteni. Kétségtelen akarni kell.
Párbeszéd és nyitottság megvan itt: Az akarat megvan ott?
