Versenyezni lehetett volna kivel, mert ott volt az ősellenség Japán, vagy nagyon is erős Mongólia.
Viszont a taoista hagyományok nem ismerik a nyugati ember kapzsiságát és állandó megerősítésvágyát. (érdekesség, hogy a legtöbb kínai harcművészet remekűl meg van 2 övfokozattal, egy a tanítványnak, egy a mesternek, de európába importálva őket már egy egész szívárványra volt szükség, hogy a tanítvány érezze, hogy elismerik)
Kína minden kulturális és technikai fejlettsége ellenére nagyon tradicionalista volt. "Nem csinálok semmi olyat, amit az apám sem csinált."-mentalitás egész a méltán kritizált Kultúrális Forradalomig megvolt. (talán még ma is egy kcsit)
Észak-Amerikai indián törzsek is versenyben voltak egymással, de mégse volt meg ez a fejlődés. Hiányzott belőle valami európai: az uralkodás vágya és az irigység. Ez rettentő erős motíváció, amellett hogy nem féltünk időnként modernizálni a régit.

Az EU-n belüli versenyt valóban hátrányosan érintheti, de az EU, USA, Kína stb. közötti versenyben hasznos lehet. Ugyanakkor egy ilyen monokultúra rettentő sebezhetővé is teszi az EU-t.
Nem tudom, milyen szintű harmonizációt kíván az EU megvalósítani, de a diverzitás lehetőségének fenntartása mellett nem haszontalan a kompatibilitás sem. A széttagoltság ugyanúgy akadályozza a hatékony kereskedelmet, illetve vállalkozást.

Mellékes: a QWERTY billentyűzet nagyon is praktikus legalábbis írógépen. Billentyűzeten pont a túlzott tradicionalizmus okozta az útfüggést.

Igazából a qwerty billentyűzetet bárki lecserélheti, akinek nem tetszik, simán át lehet állítani néhány okos progi segítségével, hogy hol milyen betűk legyenek.
Ugyanakkor az EU-s adózásnak a másik oldala az, hogy a nélkül meg egyfajta race to the bottom zajlik, ahol megint csak nem lehet játszani nemzeti szinten az adókkal, mert ha áfát emelsz, akkor pl. máshol vesznek az állampolgárok dolgokat, a magas cégadózásnál elmennek a cégek a szomszédba, és onnan üzemelnek, stb.

érdekes, a középkori kínáról nem sokat tudunk, de azt igen, hogy a kereskedőik kiválóak.

tulajdonképpen a mai napig azok.

mégsem indult be egy kelet indiai társaság jellegű folyamat.

szerintem az összehasonlítás sántít, mert az uniót nem a középkori kínával, hanem a mai usával kéne szembe állítani. vagy a modern kínával.

lord_valdez:
sokan boncolgatták már, hogy miért éppen európa? a megoldás általában a gabona volt, kombinálva azzal az éghajlati és domborzati változatossággal, ami sehol máshol nem található meg.
amikor ezt a technológiai és intézményrendszeri kurzust exportáltuk észak-amerikába, majd a távolság miatt levettük róla a kontrollt, akkor indult be igazán. az intézmények, a keretek valahol korlátoznak is. amelyik embercsoport olyan (békés) paradigmaváltásra képes, ami nagyobb hasznot hajt, mint az elődje, az időlegesen felülkerekedik a többin.

Hogy Kínában nincs éghajlati változatosság? Szerintem még nagyobb is, mint Európa nagy részén. Ráadásul, ha megnézed a fejlődésnek és gyarmatosításnak már az ókorban is voltak hagyományai, holott Görögországban nem volt nagy változatosság.

Az Egyesült Államok adórendszere a tökéletes elrettentő példa, több tízezer oldalas anyagokkal en.wikipedia.org/wiki/Taxation_in_the_United_States

Igazából az EU külpolitikai kudarcai miatt van szükség valami központosításra, tehát hogy az EU egységesen lépjen fel külpolitikai kérdésekben. A Grúz-Orosz konfliktus is ennek szükségességére utal.

A "versengjenek tovább az európai államok mert a centralizált Kína is bukott" azzal tűnik analógnak, mintha azt mondanánk, az egyesítés előtti német vagy itáliai kisállamok jól jártak azzal, hogy nem a nagyok versenyébe szálltak be, hanem egymással marakodtak.

Vö. még:

Lord_Valdez 2008.08.25. 19:33:35
"Az EU-n belüli versenyt valóban hátrányosan érintheti, de az EU, USA, Kína stb. közötti versenyben hasznos lehet."

Nagyon profi és érdekes cikk, elismerésem. Az analógiát mégis egy kicsit erőltetettnek érzem.
Már többen felvetették, hogy Észak-, Közép- és Dél-Amerikában is volt versengés az egyes törzsek, sőt birodalmak között, az mégis az európaitól, illetve az ázsiaitól messze elmaradó fejlettségi szintet eredményezett. A Közép-Amerikaiak az 1500-as években csak egy-két évszázada kezdtek el pénzszerű képződményeket (köveket) használni, amikor ez Európában már több, mint 2000 éve gyakorlat volt.
A versengés tehát önmagában ott nem hozott fejlődést.

A konkrét, adórendszeres példára visszatekintve, azt nem tartom megfelelőnek. Ugyanis Európában ma már nem a tradicionális nemzetállami felállásról beszélünk. Az EU-ban vámunió van, szabad áru- és szolgáltatásáramlás.
Tehát magasabb adószint esetén a kereslet átmehet egy másik országba, ami óriási veszteséget okozhat az alapállamnak.
Az adóharmonizáció ugyanakkor kétélű fegyver, visszafogná az eddig szárnyalókat és új esélyeket adna az eddig rossz rendszert alkalmazóknak.
A legnagyobb veszélye nyilván az, hogy egy olyan magas adószintet állapítanak meg közös szintnek, amit a felzárkózó vagy szegényebb országok nem bírnak kigazdálkodni.

Összegezve: Vannak áthallások, de a félezer év miatt nem vonnék párhuzamot a középkori Kínával. Érdekes azt is látni, hogy sok területen viszont a mai - a középkorival rengeteg intézményében hasonló - Kína, viszont szárnyal és egyre nagyobb a súlya a világban.