Számomra hatvannyolc az igazi szabadság kezdete, életemet meghatározó
számmá vált. '68 (ez egyébként a 19 kiírása nélkül leginkább 2068-ra
utalhat) igazi korszakváltást hozott. Olyan héroszok neve köthető
hatvannyolchoz és következményeihez, mint Andreas Baader és Ulrike
Meinhof, az anarchista-forradalmár Daniel Cohn-Bendit, aki mostanára a
biodízel pápájává vált, mióta rosszul fizet a forradalmárság, vagy
Herbert Marcuse, akinek Az egydimenziós ember című könyvéből - ami
természetesen soha nem olvastam, végül is arra vannak a beosztottaim,
hogy kijegyzeteljék - több lózungot is rendszeresen idézek. Le kell
számolni a túlzott fogyasztással, és le kell számolni a reklámokkal,
különösen pedig a kiszolizott-agyonkozmetikázott férfi politikusokat
ábrázoló reklámokkal.
68 igazi szabadságot hozott, elsöprő erejű emancipációs átalakulást.
Megváltoztatta a férfi-nő szerepfelfogást, emancipálódtak a nem
heteroszexuális kapcsolatok, és ezerféle módon terjedt a
nonkonformizmus. Azóta minden feminista beteljesítheti élete vágyát,
és végre férfiként viselkedhet. Ha már a felszabadult férfiak erre
képtelenné váltak. Az emberek másképp kezdtek gondolkozni a vallásról,
és egyébként is tök cukik a buddhista arcfestések. Megjelent a
kommunamozgalom, és egyébként is végre leszámoltunk azzal a
felfogással, hogy a gyermekeknek ép környezetben kell felnőnie, hogy
aztán családja segítségére legyen, a társadalom valamire használható
tagjaként. Azóta nem kell rendszeresen hajat mosni, bebaszva lehet
fetrengeni a főváros közepén, ordenáré módon viselkedni és beszélni.
Azóta szabadon szarathatom a kutyámat a közterületre, a járda
közepére. 68-ban megszabadultunk mindenféle társadalmi kötöttségtől és
az antiszociális-liberális gondolkodásmód trendivé vált.
Ahogy Dani megfogalmazta: "Mi hatvannyolcban azért mentünk az utcára,
mert annyira be voltunk lőve, hogy csak a kétszárnyú ajtót találtuk
el".
Danival viszonylag későn találkoztam, de nekem is elmondta "olyanok
voltunk mint Prométeusz, lángra lobbantottuk a világot" - máig tombol
a tűzvész.
Cohn-Bendit Frankfurtban éveken át vezetett egy városi intézményt. Az
ott élő - főleg török - kisebbség kulturális integrációja, az
antirasszista és befogadó várospolitika megvalósítása volt a feladata.
Ez olyannyira sikeres volt, hogy a német diákok már csak otthon merik
elővenni az iPodukat, nehogy az emancipált arabok vagy törökök
leszúrják őket érte. Frankfurt, fővárosunk testvérvárosa, és sokat tanulva
tőle, hallhattam azokról a technikákról és annak a számomra igen
rokonszenves megközelítésmódnak az eredményeiről, amelyekről "vörös
Dani" lazán és érdekesen mesélt. És sikerült is a bűnözésbeli
problémákat implementálnunk.
'68 Budapesten is hatott. Végre megszabadulhattak a zenészek a ritmus
és a rím elnyomásából és istenesen bekábulva mindenféle fellelhető
anyagtól és vegyszertől téblábolhattunk be koncertekre. A '68-as világ
itthon igazából '90 után kezdődött, de mindenki úgy emlékszik, hogy
már a hetvenes években is volt.
Az If, a Hair, a Szelid motorosok vagy a Zabriskie Point és az Eper és
vér a legközérthetőbb, olykor már szinte banális formában hozták
"keletre" 1968 nyugatos szellemiségét. Ezek a mozik igazi tömeghatást
váltottak ki, mint ahogy a rockzene sztárjai: David Bowie, a Velvet
Underground, Frank Zappa is ott voltak az új világ
kultúrmisszionáriusai között a Rolling Stoneszal és a Doorsszal
együtt. Zenéjük az egész emberiség kultúrájára óriási hatást
gyakorolt. Aztán persze ráébredtek, hogy a kapitalizmus meg a
piacgazdaság igencsak jó dolog, és most milliomosként tengetik
életüket. Ők se nagyon olvassák Marcuse-t mostanában.
A '68-as ideológia egyes elemeit itthon a Lukács iskola képviselte,
különösen a kommunizmus megreformálására vonatkozó részeket. Ezek
annyira nem jöttek be, bár van, amelyikük még ma is hirdeti. A korai
Marxon nyomot hagyott a délibábertárius iskola szelleme.
'68-as magyar tömegmozgalom ugyanakkor nem létezett. Erről a vörös
Józsival sokat beszélgettünk, aki egyébként szintén bioüzemanyag-párti
lett, és utóbb ráébredt, hogy a muszlimokkal jobb vigyázni. Mindig
figyelmesen hallgattam, amit mondott, bár nem igazán értettem, mert
összetett mondatokat használt. Budapesten nem volt igazi '68-unk (bár
azóta lett), de volt egy csomó irodalmárunk és filozófusunk - na ennek
azóta is nyögjük a terheit.
Mért vagyok hatvannyolcas?
- mert a négyesmetróból 68 milliárdot szeretnék zsebre tenni
- mert nem engedek a hatvannyolcból (különösen az előző pontból)
- mert 68 feleséget és barátnőt akarok egyszerre
- mert a Tuaregemnek is volt hatos meg nyolcas a rendszámába'
- mert a szüleim bíztak benne, hogy a vállalati önállóság sok ember
életében hoz pozitív változást. Szó mi szó, a mienkbe hozott is
- mert szimpatizáltam a Rudival, aki valószínűleg maga is beáll a RAF-
ba, ha nem lőnek rá
- mert mindig is neomarxistákat olvastam legszívesebben
- Mert első írásaimat Marxról írtam
- mert Orbán Viktor tönkreteszi a demokráciát
- mert hatvannyolcsszor írtam le, hogy hatvannyolc
- mert később marx helyett utilitaristákat olvastam - na ez a
főpolgármesterség során se jött rosszul, és Marxot csak az általa
hirdetett szabadság (aka. kommunizmus) miatt szerettem.
Felismertem azonban, hogy a marxizmus nem divatos már, és ezért az
elidegeníthetetlen emberi jogokban kezdtem hinni. A 70-es évek közepén
bekapcsolódtam a titkárnőm által összeguglizott listán szereplő nevek
csoportjába, akik persze ma valószínűleg undorodva fordulnának el
tőlem. Szerencsére a többségük már meghalt, és akik még élnek, járni
sem tudnak. Mert különben leköpnének.
Így '68 nekem végül épp a marxizmus meghaladásában segített. Rá
kellett ébrednem, hogy az a filozófiai terminológia, amelyet addig
szakzsargonként megtanultam és használtam, tökéletesen alkalmatlan a
valóság megértésére, és a társadalmi folyamatok értelmezésében
jottányit sem segít. Különösen nem segít a hatalom megszerzésében és
megtartásában, továbbá anyagi javak összegyűjtögetésében. Ugyanakkor
'68 nélkül nem jöttek volna létre azok a kutatások, amelyek
megmentettek attól, hogy dolgoznom kelljen.
Ugyanakkor tudom, hogy valami téma előrángatása nélkül soha nem fognak
újraválasztani, és életemben először dolgozni kényszerülnék.
De ha kell, '68 megtaníthat arra is, hogy az ifjú Marxban meglássam a
kat-kon eszméket, vagy azt, hogy a Fidesznek van igaza. Önökért
bármit.
Kérem szavazzanak RÁM!
/Kép: index.hu /
Kapcsolódó írások:
Korántsem meglepő coming out
Illusztráció a 68-as békemozgalmak margójára
Lázadás a lázadás ellen - 1968 és a konzervatívok
