Menni vagy nem menni - Kína és az olimpia

Caracalla I 2008.06.02. 07:00

A tibeti sajnálatos események kapcsán újra felmerült a kérdés, hogy az elvileg népek és nemzetek barátságos együttélését elősegítő és hirdető olimpiai mozgalommal összeférhet-e a pekingi rendezvény, másfelől van-e bármiféle morális kötelezettség a távolmaradásra.

Előre szólok, hogy e poszt célja nem egy egyértelmű állásfoglalás kialakítása, inkább csak egyes tényezők enumerációja, különösen, hogy szerintem egyedi döntés kérdése az, hogy valaki bármilyen szinten is bojkottálni akarja-e az eseményt. Másfelől azt is előre kell bocsátanom, hogy egyetlen egy közvetítést se fogok nézni, mert a sportesemények rendkívül távol állnak az érdeklődésemtől, úgyhogy esetemben fel sem merül bármiféle bojkott kérdése.

I. A helyszín kiválasztása és jelentősége


A moszkvai szavazás előtt és kapcsán is felmerült a kérdés, hogy helyes-e, hogy Kína olimpiát rendezhet. Egyértelműen szögezzük le, hogy a klasszikus elsőgenerációs szabadságjogok szemszögéből (a második, ill, sokadik generációs egyéb ún szociális és gazdasági jogokkal kezdődő történettel inkább nem foglalkoznék) Kína egy diktatúra, és az alapvető emberi jogokat nem ismeri el. Persze a módszerek sokat finomodtak, de egyfelől gyakoriak a különböző visszaélésekről szóló hírek, például a szervdonorrá válás érdekében kivégzett piti bűnözőkről, esetenként éhséglázadásokról, a környezetszennyezésről, a csak a szovjet elképzelésekhez mérhető környezetformálási tervekről, stb. Egy olyan országról beszélünk, amely nem ismeri el a szabad vallásgyakorláshoz való jogot, a személyes mozgás és költözési szabadsághoz való jogot (legalább is a gazdagabb részekre, pl. Shanghaiba csak engedéllyel lehet költözni, de egy kicsit kétarcú ez a megoldás, hiszen egyfelől nagy az illegális és a szezonális migráció, másfelől a munkaerő iránti igény miatt nem is nagyon járható út a szabályok szigorú végrehajtása), korlátozza és szűri az internethozzáférést, a sajtót, etc.

Kétségtelenül furcsa nyugati szemmel azt látni, hogy egy ország a lakosságát úgy használja fel, mint valamilyen természeti erőforrást.

Azt gondolom, hogy a helyszín kiválasztása után nem beszélhetünk arról, hogy az úgynevezett olimpiai szellemnek bármilyen jelentősége maradt volna, hacsak mostantól nem az erős hadsereggel és komoly kereskedelmi erővel rendelkező népek barátságát szimbolizálja. Ugyanakkor az olimpiai szellemnek nevezett valami rendkívüli marketingerővel bír.

Tibet még tovább bonyolította a kérdést, legalább is a farizeusok nehezebb helyzetbe kerültek. Ugyanis előtérbe került az a folyamat, hogy egy nagy ország hogyan tünteti el módszeresen egy kisebb, de egyedi sajátos kultúrával rendelkező másik ország kultúráját, lakosságát, sajátos vallását, és élővilágát. Magyarországon kevésbé, de nyugaton eléggé nagy reakciót váltott ki, amikor a kínai megszállás egyik jelképének, a Qinghai-Tibet vasútvonalnak az élővilágra gyakorolt hatását egy vonatszerelvény alatt elhaladó antilopcsordát ábrázoló fényképpel kívánták cáfolni. Amiről kiderült, hogy hamis. Na kik használtak állami célokra ipari mennyiségű retusált (sajna photoshopjuk még nem volt) fényképet? Persze a fényképész mindenkit átvert, csak nyugaton szúrták ki. Persze.
Egyébként az is szép volt, hogy Kína a lángot paramilitáris erőkkel kísértette végig a világban, akik akár külföldi polgárokat a saját országukban bántalmaztak is.
Másfelől meg az is egy tény, hogy Kína kezd olyan súlyt nyerni a világban, amilyennel legalább az ópiumháborúk óta nem rendelkezett. A nemzeti büszkeség - hazánkban egy jó idő óta fájóan hiányzó tényező (nem nagyon van mire büszkének lennünk) - nem egy utolsó motivációs tényező.

Persze az is igaz, hogy Kína változik: közel sem egy Szovjetunió szerű monolitikus képződmény.

II. A részvétel mellett


Ugyanakkor meg kell hagyni, hogy a fenti csak a történet egyik fele. Akár tetszik, akár nem, a pekingi helyszínt a szokásos szabályok megtartásával és figyelembe vételével választották ki - ami természetesen az olimpiai hagyományok értelmében minden bizonnyal komoly mennyiségű alkoholt, pénzt és hölgytársaságot mozgathatott meg, konferenciákkal és helyszíni szemlékkel társítva. Mint mindig.

De félre a cinizmussal. Van egy nagyon komoly, ritkán előkerülő szempont és ez a sportolók szempontja. A sportolók tényleg aktívan készülnek minden olimpiára, válogatóversenyeken vesznek részt, edzenek, drogoznak éveken keresztül hogy aztán néhány nap alatt bebizonyítsák, hogy mennyire jók. Az olimpia minden bizonnyal egy sportoló aktív életének csúcsa. Az igazi első, világelső helyezés, az olimpiai dobogó legfelső foka.

Emellett baromi nagy üzlet.

A tervezett, megépített, és tipikusan soha többet ki nem használt létesítmények megépítése, a megszervezés költségei, a szponzorációk, stb. hihetetlen pénztömeget mozgatnak meg, már most is. A végső összeget talán soha nem lehet még megbecsülni sem.

III. A döntés


Szerintem az, hogy ki melyik érvcsoportot, a részvétel mellett vagy ellen szóló érveket tartja komolyabbnak, az szubjektív megítélés kérdése. Ezért aztán azt gondolom, hogy az egyetlen helyes megoldás, ha hagyjuk, hogy mindenki maga döntse el azt, hogy bármilyen formában bojkottálni, ellenezni vagy támogatni kívánja-e ezt az olimpiát.

Különösen, hogy a szervezett tiltakozás - mintha csak a saját lábunkba lőnénk bele - semmilyen pozitív hatással nem fog járni. Hajlandó valaki katonai erővel fellépni a tibetiek érdekében? Nem. Képes rá egyáltalán bárki is? Nem. Össze fog-e roppanni Kína akár egy rendkívül széleskörű ellenállástól is? Kétséges, hogy emiatt zokogva hazavonatoznának Tibetből. Ráadásul mindenfajta szervezett tiltakozás csak arra jó, hogy elidegenítse a kínai közvéleményt. Azt sem árt talán megemlítenünk, hogy Tibet meghódítása nem egy valamiféle szocialista eszme alapján történt, hanem már a korábbi rendszerek is Kína részének tekintették, más kérdés, hogy nem volt mindig kellő katonai erejük ennek érvényesítésére. Vagyis úgy látom, hogy nem várható különösebb eredmény a távolmaradástól.

Emellett tagadhatatlan az, hogy Kína komoly, korábban nehezen elképzelhető engedményeket tesz és tett annak érdekében, hogy a fogadtatása, a képe pozitívabbá váljon. Egyfelől a tibeti zavargások esetén, amelyet nyugati szemmel már csak az információk hozzáférhetetlensége miatt is nehéz pontosan megismernünk, viszonylag visszafogotan reagált. Másfelől a napokban közvetlen tárgyalásokat kezdeményezett Taiwannal olyan magas szinten, amelyre korábban nem volt példa, és jó egy hónapja szóba állt a dalai láma képviselőivel is.

Így hát azt gondolom, hogy minden embernek magának kell meghoznia ezt a döntést és  kollektív akció sem nem célszerű sem nem szükséges. Ezen írás megszületésének a fő oka leginkább az, hogy megpróbáljak rávilágítani arra, hogy elfogadható mindkét álláspont. Miközben persze különböző megmondóemberek a saját véleményüket próbálják rákényszeríteni másokra. Szép példája ennek mind a Liberális Internacionálé nézőpontja, mind a Népszabadság online változatában megjelent nemzetközi jogász tollából származó írás. Miközben a maga helyén mindkettő elfogadható - aki az emberi jogokkal kapcsolatos területen dolgozik, azok számára nyilván azok a hangsúlyosabb tényezők, aki meg sportoló, attól az élete lehetőségét vennék el. A Népszabis cikk egyébként szép példája az önfeladásnak is, az író tökéletesen relativizálja az összes civilizációs értéket és eredményt, amelyet a nyugati demokráciák elértek, a kínai módszerekkel szembeni legcsekélyebb kritika sem fért bele az írásába.

Még egy utolsó gondolat: véleményem szerint a kínai állammal való kapcsolatban nem tűnik célszerűnek semmifajta diplomáciai erkölcsi kritika vagy kiállás, egy ország diplomáciájának nem lehet elsődleges célja az, hogy értékeinket és elveinket másokra megpróbáljuk rákényszeríteni. Ez - különösen egy kis ország esetében - legfeljebb egy remek falhozcsapódási stratégiának alkalmas, érdemi eredmények elérésére nem igazán.
És még nagyobb probléma az, hogy Magyarországon tradícionálisan a belpolitika része a külpolitika, azaz lehetőség szerint a különböző pártok egymás csesztetésére használják fel, mint az jól látható a Kínával kapcsolatos parlamenti határozat ügyéből is, miközben a sikeres kisebb országok általában kivonják a külpolitikát a belső politikai csatározások erőteréből.

A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr67491792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

snakekiller23 2008.06.02. 09:01:51

Komoly pénzügyi, geopolitikai és presztízsbeli kár nélkül az egész tiltakozás pusztába kiáltott szó. A távol-keleten majdhogynem ismeretlen az a fajta elvi, erkölcsi nemzetköziség, ami a kereszténység elterjedése óta jellemző az euroatlanti civilizációra és aminek egyfajta (persze sokat torzult) öröksége a wilsoni elvek és nemzetközi szövetségek formálta "emberjogi standard". Aminek hagyománya van, sőt mondhatni magától értetődő az a számító, jéghideg, sokszor embertelen reálpolitika. Elég megnézni a "múlt század" háborúit arrafelé: még a náci, vagy szovjet hadsereg is széplelkű hippik gyülekezetének tűnik mondjuk a japánok viselkedését nézve.

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2008.06.02. 09:17:32

A dolog ott lett elszúrva, hogy nem lett volna szabad Kínának ítélni a rendezés jogát.

Viszont ha már így történt, és már esély sincs visszacsinálni, akkor a további hőbörgésnek már nem látom értelmét. Egy esetleges bojkottnak a maximális eredménye csak annyi lehet, hogy kettétöri néhány sportoló karrierjét, és hogy elveszi a világ majdnem összes, tévével is rendelkező sportkedvelőjének az örömét. Merthogy Kína Tibet politikája nem fog egy jottányit se változni tőle...

mikipeti 2008.06.02. 09:45:51

"népek és nemzetek barátságos együttélését elősegítő és hirdető olimpiai mozgalommal összeférhet-e a pekingi rendezvény,..."

Hol is rendezték az Olimpiát 1938-ban? Ne menjünk már el állandóan a világvégére - jelen esetben Kínába - okosságot hirdetni emberségből. Egy kínai szemében az európai ember gyarmatosító, erőszakos gyilkos, aki csak a saját érdekeit tartja szem előtt, és az ő országukat sem hagyta ki anno a sorból. Ettől az európai embertől nem fogadja túl szívesen a kioktatást. Egyszerűen nem hiteles a szánkból a dolog a múltunk miatt.

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2008.06.02. 09:54:21

Minden erkölcsi mérce csak látszat.

Ahogy a példa mutatja a szép elvek csupán addig érvényesek, amíg az érdekeinket szolgálják, vagy nem kerülnek semmibe.

A politikusok cinizmusa határtalan.

Toymao 2008.06.02. 10:03:20

mikipeti: nem kötekedés, de a berlini olimpia 1936-ban volt. Az érvelésed igaz, de azért annyi különbség van, hogy a rendezés jogát 1931-ben kapták meg, amikor még nem volt náci rezsim, viszont tény, hogy azért nem vették el, mert ettől hátha jobban konszolidálódik majd (amit Kínával kapcsolatban is mondogatnak). Konszolidálódik, my ass.

Dezsőjóska 2008.06.02. 10:29:34

Ha valaki bojkottálni akar, azt a rendezési jog odaítélése előtt kellett volna jelezni! Aki most ugrál az nem a kínai kommunista párt FB tagjaival baszik ki, hanem azokkal a sportolókkal akik az életüket tették fel erre. Nyomást gyakorolni lehet, komolyan bojkottálni nem. Ez az én véleményem.

kgonzo 2008.06.02. 10:31:22

Semmi esetre sem bojkott.
Mióta figyelek a közéletre, két bojkottot éltem meg: A Moszkvai olimpiáét, majd az amerikai olimpiáét.
Mindkettő politikai tartalmú volt. És mindkettő a sportolókkal cseszett ki.
Bár itthon csak az utóbbit szoktuk szidni, mert minket az érintett, de látni kell, hogy annak közvetlen előzménye egy rossz amerikai döntés volt. Erre volt válasz a szovjet bojkott.

És a bojkott két sportolónak rossz: annak, aki indul és nyer, mert hiányoznak az ellenfelek, és annak, aki készül és nem mehet.

dupi 2008.06.02. 10:41:39

ha bojkott, akkor ennyi erővel bojkottálni kellene a kínai sportolókat is. röhej lenne, ha egy nagyon régóta mindig dobogós nemzet nem rendezhetne olimpiát, főleg ha az a legnagyobb ország a Földön.

snakekiller23 2008.06.02. 10:52:04

kgonzo 2008.06.02. 10:31:22

Na ja, akkor antagonisztikus ellentét volt két jól elkülönülő, gazdaságilag viszonylag elszigetelt tábor között. A mai helyzet sokkal inkább hasonlít a régi, multipoláris, pillanatnyi érdekek alapján rendeződő világrendre, ami nagyjából az első világháborúig fennállt. Nincsenek szekértáborok, mindenki függ mindenkitől többé-kevésbé. Radikális, határozott lépést; pláne másokkal együtt senki nem kíván tenni; inkább kis lépésekben próbálja az egyensúlyi helyzetet a számára kedvező pontba áttolni.

midnight coder 2008.06.02. 11:01:04

Nagyjából mindegy hogy ezek a mezeinyulak mit csinálnak vagy mit nem. Max. a doppingszerek fejlesztését vetné vissza némileg a dolog, és persze azok a fizikai melósok is megszívnák akiket sportolóknak hívunk, de ez utóbbiból annyira nem érdekes sorskérdést csinálni - a kukásautón lógó nemzetiségi hogyléte sem különösebben érdekes az átlagpolgár számára aki az ablakból nézi hogy viszik el a kukát.

Ami szvsz húzósabb kérdés az hogy valóban lehet még itt párhuzam Kína és a náci Németország között, és nem csak az olimpia. Jelenleg a kínaiaknál egy diktatúra van, bár most sok mindent megenged az átagpolgárnak, de ez nem jelenti azt hogy olyan lazulás tapasztalható mint a 80-as években errefelé. És amikor (és nem HA) a dolgok elkezdenek rosszra fordulni (Pl. mert valamiért az USA, EU polgárok nem fogják tudni megvenni a 200 forintos kínai zoknit sem) akkor ez a vezetés aligha az öszödi beszéd kínai fordításával fog előállni, hanem előveszi a jól bevált diktatorikus megoldási mintákat: bűnbakkeresés belföldön és külföldön, illetve háború indítása.

gravy_t 2008.06.02. 11:06:21

már sok helyen leírtam, hogy a pekingi olimpia miatti felháborodás az idei év legnagyobb képmutatása. az, hogy mi itt elmoralizálunk, még úgy-ahyogy rendben van, de hogy franciaország, németország, nagy-britannia, amerika milyen jogon háborodik fel, azt nem tudom megérteni.

hány olimbiát rendeztek meg angliában, mialatt ők irtották az íreket, az indiaiakat, az afrikaiakat? hány olimpia volt amerikában, mialatt a négereket szegregálták, sterilizálták, a szellemi fogyatékosokat elaltatták?

akkor érdekes módon nem voltak ilyen fontosak az emberi jogok. hány ember halt meg tibetben? hány ember halt meg a gyarmatokon, és faji bűncselekmények miatt?

Úlfhéðinn · http://tinyurl.com/do9ks 2008.06.02. 11:37:30

Sztem korrekt írás, annak ellenére, hogy amikor ezt a mondatot olvastam:

"előre kell bocsátanom, hogy egyetlen egy közvetítést se fogok nézni, mert a sportesemények rendkívül távol állnak az érdeklődésemtől"

akkor a gonoszkodó felem rögtön rávagta, hogy "akkor biztos, hogy neked kéne erről írni, vazze?". :P

De aztán kellemes meglepetés volt a folytatás. A téma jó, sok kérdést felvet, és nehéz egyértelműen letenni a voksot ide vagy oda...

cooper (törölt) 2008.06.02. 11:37:55

Egyszerű, nem kell nézni a közvetítéseket(reklámokat közbe :), sőt a neten se követem az eseményeket, nem érdekel ki-mit nyert). Én ezt fogom tenni.

a nagy levin 2008.06.02. 11:38:47

Nem mintha a gerillamarketinggel akarnek parhuzamot vonni, de a bojkottnal joval latvanyosabb es hatekonyabb lenne, ha a sportolok mondjuk a mezukon, nyilatkozataikban es hasonlo eszkozokkel fejeznek ki a velemenyuket, ha eppen van nekik es fontosnak tartjak azt kifejezni. Hiszen akkor mindenki latja, mindenki errol beszel es nyilvan nem fogjak lerangatni a palyarol az eppen aranyermet nyert futot, stb.

Igy az uzenet ertelme kb az lenne, hogy az olimpia jo dolog, kell is, Kina is szep es a nem a kinai emberekkel altalaban van bajunk, de nem kell szemet hunyni meg a pofankat megse kell befogni, es az olimpia tenyleg tobbrol szol, mint a sportrol es IGY is szolgalhatja a nepek bekes egyuttelesenek hires elevet es uzenetet. Meg hat nem a gyozelem a fontos (vagy igen?)

Persze lehet, hogy ez kicsivel nagyobb egyeni "batorsagot" es tobb sportdiplomaciai bonyodalmat jelent... Na meg esetleg meg kell egyezniuk (legalabb hallgatolagosan) a nemzeti szovetsegeknek a sajat sportoloikkal, peldaul abban, hogy mindenkinek a sajat lelkiismeretere bizzak es nem lesznek emiatt visszaelesek, szamonkeresek. Egy demokratikus orszagban es szovetsegben ez elvileg mukodhetne, persze lehet, hogy tevedek.

Meg hat persze akkor megindulna az uzengetes Irakrol, stb.

Meg valami: termeszetesen lehet relativizalni az emberi jogi visszaeleseket, stb. De a mai helyzetet a mai normak, politikai helyzet es celok alapjan erdemes megitelni, a parhuzam santit mind 1980-nal es 1984-gyel, mind 1938-cal.

snakekiller23 2008.06.02. 11:49:00

gravy_t 2008.06.02. 11:06:21

Tudod az a nagy különbség a valamikori "imperialisták" és Kína között, hogy előbbiek az elmúlt 50-60 évben konszolidálódni kezdtek: a gyarmatbirodalmak hihetetlen gyorsan, relatíve kevés véráldozattal összeomlottak; a polgárjogi mozgalmak pedig mára inkább a ló túlsó oldalára lökték a nyugati világot szabadságjogok meg tolerancia tekintetében. A jelenlegi nyugati közvélemény és a felszínen a politika is elítéli és egyre kevésbé gyakorolja a hódító céllal, önös érdekből kezdett háborúzást, az erőszakos területi és gazdasági expanziót, a politikai és kulturális elnyomást, a civil lakosság szándékos terrorizálását.

Kína és Oroszország ezzel szemben nemegyszer a XIX. századot idéző kül- és belpolitikát folytat; ami nem rejt olyan veszélyeket magában, mint anno a szovjet, vagy náci ambíciók, de felszólalni és tiltakozni ellene szerintem jogos és szükséges, még ha önmagában keveset is ér.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.06.02. 11:52:10

Egy ilyen szépen összeszedett elemzés olvasta után illetlenség reklámoznom a magam mindenféle adatot mellőző töprengését, mégis most szinte kényszert érzek rá. Bonyolult az ügy, és olimpianézőként nagyon érdekel.

pontilyen.blog.hu/tags/tibet

gravy_t 2008.06.02. 12:12:05

snakekiller23 2008.06.02. 11:49:00

szerintem pedig nincs semmilyen joga a nyugati hatalmaknak elítélni kínát. sőt, neked sem, mert te is ugyanúgy kettős mércét használsz vele szemben.

kína sokkal később kezdett el (nyugati értelemben) modernizálódni, és valószínűleg sokkal gyorsabban és kevesebb áldozat árán fog felzárkózni a jelenlegi nyugati szintre, mint ahogy ezt mások tették.

"A jelenlegi nyugati közvélemény és a felszínen a politika is elítéli és egyre kevésbé gyakorolja a hódító céllal, önös érdekből kezdett háborúzást, az erőszakos területi és gazdasági expanziót, a politikai és kulturális elnyomást, a civil lakosság szándékos terrorizálását."

erre csak két szót mondok: Irak, Izrael.

mikipeti 2008.06.02. 12:26:28

snakekiller23 2008.06.02. 11:49:00

"A jelenlegi nyugati közvélemény és a felszínen a politika is elítéli és egyre kevésbé gyakorolja a hódító céllal, önös érdekből kezdett háborúzást, az erőszakos területi és gazdasági expanziót, a politikai és kulturális elnyomást, a civil lakosság szándékos terrorizálását."

Hát ebben a mondatban kincsek vannak.

Ezek szerint valami ilyesmit fogalmazhatnánk meg:

"Figyeljetek kis kínai barátaink, kissé le vagytok még mindig maradva. Az önös érdekből való háborúzás már nem divat, intézzétek úgy, hogy ne tűnjön önösnek. Indítsatok kampányt, miszerint Tibet bekebelezése globális érdek, tele vannak terroristákkal, stb... A hódítást majd elintézi a tőke, nézzetek körül már a nagyvilágban. Aztán meg minek ez a kulturális elnyomás, hívjátok meg egymást egy mekibe és béküljetek ki hamar! Lehet ezt civilizáltan európai vagyis kínai emberhez méltón is csinálni."

snakekiller23 2008.06.02. 15:26:11

gravy_t 2008.06.02. 12:12:05

Mi az, hogy nincs joga valakinek kritizálni valamit? Ezt mostanában szeretik mindenféle vitában egymás fejéhez vágni a partnerek és én nem látom benne a logikát. Annak erkölcsi megítélését amit Kína csinál _itt és most_ mennyiben kéne befolyásolnia amit _egyes_ kritikusai csináltak régebben, ha közben változtattak a szokásaikon? Hiba volt akkor is, hiba most is; így amikor a részünkről megpróbálunk szembenézni a múltunkkal (a gyarmatosítók még mindig adósak ezzel nem kicsit, az igaz) és helyrehozni a hibáinkat, szerintem nem álszentség és kettős mérce más államokat kritikával illetni azért, mert a _jelenlegi_ demokratikus tendenciákkal (amiket máskor meglovagolnak és kihasználnak) élesen szembemennek és sokszor nyíltan birodalmi politikát folytatnak. Ugyanúgy, ahogy már mindenkinek ellenszenves az amerikai külpolitika hasonló okokból. Megértem, hogy gyomorforgatónak és igazságtalannak tűnik a történelmet szemlélve, (nekem is az néha) de szerintem az efféle egymásra mutogatáson, a nyugati világ ostorozásán túl kéne lépni.

Ki kritizálhat egyébként? Aki ma nagyhatalomnak számít, bűnösnek tekinthető hasonló dolgokban és mint mondtam, a távol-keleti nemzetpolitika és a közvélemény is különösen érzéketlen az emberjogi, demokratikus érvekre; a fizikai és gazdasági kényszerrel elért kompromisszumok nyelvét ismeri; tehát, ha a kritika mögött nem áll valami minimális elrettentő erő, tekintély akkor fabatkát sem ér.

Azt sosem állítottam, hogy a nyugati világ akár csak közel lenne a makulátlansághoz, (mind Izrael, mind Irak sorsa elkeserítő és borzalmas erkölcsi teher a jövőt tekintve) de a lényeg a változások irányán, az akaraton van.

Kínában is elindult valami, hiszen a nemzetközi nyomásnak több, régen tabunak számító dologban lassan konszolidálódni látszik, azért kell tenni szerintem, hogy ez folytatódjon.

Megjegyzem ezek az érvek kísértetiesen hasonlítanak a hidegháború alatti, nyugati balos apológiákra a szovjetekkel, Kubával, meg Mao-val kapcsolatban. Pedig nekünk, magyaroknak aztán nem kell különösebben magyarázni mi volt a különbség a két világrend között.

mikipeti 2008.06.02. 12:26:28

Az USA eddigi külpolitikája nyugaton mindenhol elidegenítette a közvéleményt és megosztotta a politikát. W. Bush a történelem valószínűleg legnépszerűtlenebb amerikai elnöke, egykori lelkes támogatói közül is sokan szembefordultak az általa képviselni vélt gátlástalan, a védeni kívánt emberi jogokat a helyzetnek megfelelően relativizáló, álszent politikával. A többség egyetért azzal, hogy a háborút hazug indokkal, valójában gazdasági érdekből, a rossz állam ellen indították és (bár iszlám terrorizmus és azt aktívan támogató államok kétségtelenül léteznek) a "terrorizmus elleni harc" jelenlegi formájában több kárt okoz, mint hasznot. Mint mondtam az erőszakos érdekérvényesítést, a jogtiprást egyre kevésbé tolerálják és ezért kevésbé is gyakorolják szerte a világon és ez az a (kétségtelenül lassan kifejlődő) eleme a nyugati demokráciáknak, mely a kínai és orosz kvázi-diktatúrákban még kevéssé van jelen. Sokkal nagyobb keletje van a birodalmi ideológiáknak mind a társadalmon, mind a politikán belül. Az ilyesmi már csak azért is veszélyes, mert expanziós ambíciókkal előbb-utóbb csak hasonló attitűddel lehet eredményesen felvenni a harcot, ld. akár a hidegháborút.

A lényeg: Én úgy látom a nyugati országok egyre magasabb erkölcsi mércével mérik saját tevékenységüket; nem egyszer túlságosan erős, veszélyes mértékű az önkritika; a félelem a határozott, erőszakos, ugyanakkor józan és indokolt fellépéstől. A "héják" ha a tűz közelébe jutnak is, egyre gyorsabban háttérbe szorulnak. Leírom még egymilliószor is ha kell: ez egy tendencia, az irány amerre a társadalom és a politika halad lassan, lépésenként; nem pedig egy mostantól fogva mindig és mindenkor érvényesülő elv, világrengető forradalom.

gravy_t 2008.06.02. 18:18:45

úgy értem a nincs joga kritizálnit, hogy felőlem nyugodtan kritizálhatja, de semmi hitele nincs a szavának. mondhatnánk, hogy a gyarmati idők meg a szegregáció rég volt (bár még élnek azok, akik a bőrükön tapasztalták), de ma sem jobb a helyzet. a nagyhatalmak páros lábbal tiporják az emberi jogokat (guantánamó és a többi, amiről nem is tudunk), a kishatalmak meg szintúgy (ld. tömegoszlatás á la budapest).

részemről én nagyon várom az olimpiát, mert szerintem az egyik legjobban (ha nem A legjobban) megszervezett és lebonyolított játékok lesznek, amit életemben látni fogok. és örülök, hogy a magyar sportolók mennek. ha a politikusaink meg nem mennek, hát az ő bajuk - ha megtehetném, én utaznék.

Balfake 2008.06.02. 23:20:10

gravy_t: Mintha valamiért nem akarnád megérteni, amit snakekiller olyan szépen a szádba rágott. Igen, persze, vannak visszaélések és sötét foltok ma is dögivel, de azt senki nem mondhatja, hogy pl. Amerikában ma hajszálra ugyanaz a helyzet, mint mondjuk 60 éve, amikor a négereket kőkeményen szegregálták, délen olykor lincselték is. Az első és a második világban ma már nem pc dolog a jogtiprás, aki csinálja, azért csinálja suttyomban, ha kiderül, botrány lesz belőle. Meg ha szerinted a kis- és nagyhatalmak ugyanúgy nyomnak el, utazz Kínába, állj ki Peking közepére, és kezdj hangosan óbégatni, hogy free Tibet, le pártunkkal és kormányunkkal stb., aztán figyeld, mi történik.

gravy_t 2008.06.04. 16:58:02

Balfake 2008.06.02. 23:20:10
kösz, nem kiabálok free tibetet kínában, mert hülye nem vagyok. egyébként szerinted mi lenne veled, ha a fehér ház előtt arabul azt üvöltöznéd, hogy halál a gyaurok vezetőjére, halál az egyesült államokra? vagy említsem a nyugat-európai szeparatista mozgalmakat? (baszkföld, észak-írország, korzika.

"ha kiderül, botrány lesz belőle"
igen, azután meg ugyanúgy folytatják tovább. ilyen szempontból kína jobb, mint az usa, mert nem ringatnak a szabadság illúziójába, tudod, hányadán állsz.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc