Itt, ha valaki spicliparancsnok (Medgyessy Péter) vagy '56-os tüntetőket gépfegyverrel irtó önkéntes (Horn Gyula), vagy egyházi gimnáziumba jártakat egyetemről kitiltani akaró pécsi kiszista (Gyurcsány Ferenc), azzal 1990 után, Magyarországon csak egyvalami történhet: miniszterelnök lesz. Csak annyi kell hozzá, hogy valaki átvágja szimbolikusan a vasfüggönyt, amit ő maga épített fel, csöppet sem szimbolikusan. És azért építette fel és telepített még aknákat is hozzá, hogy előle semmiképp se lehessen elmenekülni.



/kép: NÉGYmadár/

Miért is nem 1956-ban hozta a csípőfogót Kádár cinkosa? Miért nem akkor sírhattak örömükben a német és magyar emberek? Miért nem akkor villantak a Stern vakui? Miért akkor, amikor már minden, amit fölépített Marx és Lenin műveit lapozva, összedőlt a teljes eróziótól, és miért akkor, amikor mindezért már csak díjakat kaphatott, kitüntetéseket, elismeréseket az általa egészen addig leimperialistázott Nyugatról? Azért, mert ő világéletében szovjetkommunista volt. És '85-től már nyíltan is ez volt a szovjet ukáz: bontani. Te magad légy az élbontó, hogy ott maradhass. Lőjj le valakit az éj közepén, nappal pedig temettesd el. Ez Horn Gyula, a "mi kis horngyulusunk". Nem kis hős, nagy.

Téma és variáció – illusztráció rendszerváltásra,
avagy a glasznoszty ("nyitás") és peresztrojka ("átépítés") valódi értelme

Ha valamilyen szerencsétlen módon én lennék a Gyurcsány Ferenc, s még ennek ellenére is épkézláb ember volnék, akkor Horn Gyula helyett Svájcot akarnám kitüntetni – 1956-ban való állami szereplése miatt. 1956-ban Svájc úgy viselkedett, ahogyan minimum bárkinek viselkednie kellett volna, aki nem magyar. Horn Gyula pedig úgy, ahogyan bárkinek maximálisan viselkednie kell, aki szavakkal alig kifejezhetően hitvány. Tudjuk, hogy Horn Gyula vágta át jelképesen a vasfüggönyt. Ismételjük meg: tudjuk, hogy Horn Gyula és társai építették fel ugyanezt a vasfüggönyt, mégpedig nem szimbolikusan. Miért nem akkor vágta át Horn Gyula a vasfüggönyt? Azért, mert akkor éppen építette, mégpedig azok ellen, akik előle, azaz Horn Gyula és sleppje elől menekültek (volna) át az osztrák határon.

Tudjuk, hogy Horn Gyula a vasfüggönyt akkor vágta át, amikor már mindenképpen át kellett vágni, és amikor már bárki átvágta volna, még a posztumusz Leonyid Brezsnyev is. Azt is higgyék meg, Uraim, hogy mások már sokkal előbb át szerették volna vágni, de HORN GYULÁÉK MIATT nem lehetett. Valamint H. Gy. akkor "kezdte el" a vasfüggöny jelképes lebontását, amikor ezáltal a legnépszerűbbé lehetett válni. Tegyük hozzá továbbá, hogy akkor, amikor ez volt a Mihail Gorbacsovval eljátszatott – s általa elvállalt – (tehát szovjet) politika irányvonala (magától ugyanis Horn nem vágott volna át soha semmiféle vasfüggönyt).

Horn Gyula tehát 1956-ban a magyar szabadságharcot verte le, a saját kommunista rendszere ellen hősiesen fellázadó embereket gyilkolta, majd az általa támogatott, 1991-ig tartó szovjet ellenséges megszállás alatt továbbra is tagja volt a magyarországi kommunista báb-elitnek (amint azután is). Mikor ugyanez a Szovjetunió 1985-ben bejelentette a "peresztrojkát" és "glasznoszty"-ot, akkor Horn Gyula az elsők között volt, aki ismét szovjet mintára a "peresztrojka" és a "glasznoszty" magyarországi megvalósításába fogott (előbb ez eszébe sem jutott volna).

Azt még csak-csak megértjük, hogy azok a volt NDK-s és NSZK-s, berlini fallal szétszakított családok, akiknek fogalmuk sem volt Magyarország politikusainak életéről, és akik sírva ölelhették át egymást az osztrák-magyar határon (annyi év NDK-beli Horn Gyulák miatti keserűség után): Horn Gyulában egyszerűen egy jó bácsit láttak. De hogy ma, Magyarországon hogyan képzelhető el, hogy ezt a figurát kitüntetésre terjesszék elő, s hogy emiatt sem az úgynevezett "jobboldal", sem az állítólag '56-ot pártoló liberálisok ne háborodjanak fel zajosan, és ne akarják egyhangúlag és határozottan a "kormány" menesztését követelni, az számunkra ismét csak az enigmák és a hatalmas, három ponttal ellátott kérdőjelek sorát gyarapítja.

Tegyük még hozzá: Horn Gyula 1994-1998-ig tartó újboli hatalmaskodása a magyarországi gazdasági, morális és kulturális viszonylatok ismételt és további abnormalizálódását hozta magával. A kitüntetés ötletét tehát e szempontból sem értjük.

Érdekes, hogy a nagyon hozzáértő politikai elemzők, pukkhajcsárok, barbihírgyártók és pankrátorok szerint Magyarországon mindenki demagóg, populista, dogmatista és manipulátor, aki nem ért egyet Gyurcsány Ferenccel és az MSZP-vel. Az MSZP ugyanis nem demagóg, nem populista, nem dogmatikus és nem manipulál.

Azon MSZP, amely e pártok utódja:



De közelítsük meg máshogy a kérdést. Lássuk kicsit pozitívabban. Manapság ez divat: mindent pozitívan látni, ami sátáni.

Horn Gyulát én is kitüntetésre javaslom. Emlékezzünk meg méltón e csodálatos személyiségről, aki 1956-ban a hősies Vörös Hadsereggel együtt szabadította fel hazánkat az imperialista huliganizmus ármányai alól, valamint az elnyomó, tisztességtelen, gróf-burzsuj-kulák-egyetmista-nyilas csőcselék magyar forradalmárok kapzsi kezeiből, vállalva még az imperialista hatalmak egy emberkénti rosszallását és antipátiáját is. Emlékezzünk továbbá, hogy miként nyitotta meg – vállalva az imperialista hatalmak helyeslését és túláradó szimpátiáját – azt a vasfüggönyt, amelyet ő maga épített föl. Nagy tettek szegélyezik útját, teátrális nyisszantások! Előbb büszke szabadságharcosokat nyisszantott, majd a saját kommunista zsarnokságának szimbólumát. Ez igen, ez az ember legyőzte önmagát! Majd megírta Cölöpök című, feledhetetlen opus-át. Majd ufóként kísértett a tévéképernyőkön és a piacokon. Majd mindenki gyulusa lett. Pontosítok: a mi kis horngyulusunk.

Akik nosztalgiával retróznak a kádárrendszerbe, azok talán emlékeznek, hogy micsoda jólét volt. Majálisok virslijéből volt a kerítés, a telefonra is csak 10-15 évet kellett már várni. Köszönjük ezt meg a szovjet elvtársaknak, akik félve az 1966-os, 10 esztendős évfordulótól, illetve az 1956-os események szocialista táborra gyakorolt felszabadító hatásától megpróbáltak engedni egy keveset a láncon, pumpáltak egy kis pénzt meg olajat a magyar bábállam gazdaságába. (Ugye) csakis Kádár elvtársnak köszönhető, és szovjet pajtásainak, hogy viszonylagos enyhülés, szabadság és jólét következett a ma egyesek számára már szépemlékű Rákosi-érára. Ez – ugye – egyáltalán nem '56-nak, hanem csakis a ragyogó és aranyos embernek, Kádár Jánosnak volt köszönhető. Meg a többi élvtársaknak, mint már mondtam, ugyebár. Dehogyis az 56-os események eredménye volt!