Carlos77
I 2008.05.26. 21:28
„Közeleg az idő, amikor emberek ezrei fogják magukat, és nekilátnak illegálisan virágokat ültetni Magyarország utcáin és terein. És azt akarjuk, hogy te is csatlakozz, egyedül vagy csapatoddal! Előre szólunk, nem lesz könnyű menet. A nemes ügy áldozatokat követel majd: hősök fognak elesni, dicső férfiak és asszonyok egy szál tulipánnal és alig némi virágfölddel a túlerővel és a szinte lehetetlen feladattal szemben. De a fáradtság nem lesz hiábavaló, mert te és mi együtt végre felnyitjuk a világ szemét. Elhozzuk a jövőt, ahol senkit nem érhet bántódás csupán azért, mert ültet egy szál virágot. Egy világot, ahol mindenki szabadon beszélhet a növényekről!
De ehhez most fel kell állnunk, neked és nekünk, bátor tekintettel és ásóra feszülő kézzel, és le kell bontanunk a hallgatás falát! Mostantól minden utcáról és térről, ahol nincs virág vagy növény, kimondatik, hogy lehangoló és ronda. És akkor az már hadműveleti terület.
A dolog neve Gerillakertészkedés, és biztosak vagyunk benne, hogy ez a legbizarrabb dolog, amit 2008-ban csinálhatsz. Szállj be!”
Mindezt egy plakáton olvasom az egyetemen - nosza, rajta, ebből még lehet valami...
Kert a lelke mindennek
Mert a virág nem pusztán növény, igaz, nem eszik és nem isszák. Csak van. De a kert a virágok által lesz az örök szeretethez hasonló megtestesülés, mert
kert a lelke mindennek.
A kert ősidők óta hozzátartozik az emberhez, része a kultúrának és a civilizációnak. Nem csoda, hogy elemei (a növények, a kerti díszek és berendezések) nem hiányozhattak a különböző korok művészeti alkotásaiból sem: a kert jelen van az építészetben, a festészet, a szobrászat alkotásaiban, sőt a zenében is.
Hát még az irodalomban!
Egy fiatal csapat tavaly nyáron egy éjszaka alatt "kivirágoztatta" és "felvirágoztatta" a
Margit híd tartóoszlopait - ez volt az eddigi legnagyobb hírverésű gerillakertészkedés Magyarországon.
És az akció idén nyáron folytatódik! Reméljük, sikerül országos szintre emelni a kezdeményezést, és igazán komoly csapást mérni a hírhedten ronda közterületekre! Mert nem csak Budapest van ebben az országban, és vidéken sincs minden rendben. Mindenki ismeri a napi rutinjából az apró, gondozásra szoruló földdarabkákat, melyek mellett reggel és este, minden nap elsétál. Hiszen az anyaföld nem azért van, hogy lebetonozzák - úgy kap értelmet, ha gondozva van! És a te tested és lelked is más lesz, ha egy kis virágföld kerül a körmöd alá! Ha ténylegesen elfoglalod, és hosszú távon gondozod és véded a közterületet.
A hadművelet
Akkor hát irány a mozgalom „titkos” főhadiszállása, mely a
Zöld Vadművelet névre hallgat, és ahol gőzerővel folyik a toborzás. Most igazán felkészült és elszánt csapatokra van szükség! Gondosan megtervezett, összehangolt és kivitelezett akciók fognak lezajlani. Veled is egyeztetnek, ha elküldöd nekik a csapásra szánt helyszínt, és persze a kivitelezési terveket.
Fontos a gyorsaság, a higgadtság és stílus. Igazodj ehhez a három szemponthoz: figyelembe kell vennie a környezetet, amikor kitalálod, milyen leendő növényzetet szánsz oda. Az örökzöldek és a virágok arányát, a növények vízigényét, a talajt, és így tovább. A szellemi tőkét és a szakmai, illetve a tüzérségi támogatást a mozgalomnak
mindenki Bálint gazdája biztosítja.
De bárki felüthet egy jó kis kertészeti könyvet vagy honlapot, és megtalálhatja azt, ami neki tetszik, azt a virágot, amit szeretne a gondozásba vett földdarabkáján látni. Itt figyelmeztetnék mindenkit egy "apróságra": a projekt célja a fenntarthatóság, nem pedig pár gaz elültetése, ami egy hónap múlva kiszárad, hanem a folyamatos gondoskodás és elügyelet! Meg kell tehát szervezni az öntözést is, vigyél például valami kannát. Lehet irodai vizespalack, vagy egy szimpla benzineskanna - persze vízzel töltve... Vagy vonjad be a közeli lakókat is az akcióba, és így pár vödörrel helyben megoldható a folyamatos vízutánpótlás. A növények és földeszsákok szállításához nem árt megfelelő eszközökről és útvonalról gondoskodni - különben esetleg több lesz a kár, mint a haszon. Fontos a terület megtisztítása, a szemét összeszedése és a rend fenntartása. Tégy ki táblákat, mondd el a saját üzeneted (Ne taposs el! Ne pisilj le! stb.), dokumentálj, fotózz, értesítsd a helyi sajtót.
Szabályok
De aki csatlakozik a Mozgalomhoz, annak észbe kell vésnie pár szabályt. Idézem:
„Tartsd észben, hogy Te most tulajdonképpen megszeged a törvényt. Választásod során bizonyosodj meg arról, hogy majdani akciód nem okoz SEMMILYEN közkárt, SEMMILYEN módon nem akadályozza az embereket. Ne ültess olyan területeken, ahol a jelek szerint már bizonyos szervezetek próbálkoztak ezzel, hiszen az adott önkormányzat talán sokat dolgozott anno a terület csinosításával. Hozzá szeretnénk tenni a munkájukhoz, és bókolni nekik, nem pedig tönkretenni azt.
Vállalj teljes felelősséget saját megmozdulásodért. Hiszen a TE AKCIÓDÉRT NEM MI VAGYUNK A FELELŐSEK. Ne hergeld a helyieket, ne törj össze semmit, ne hagyj rendetlenséget magad után, és ne kövess el birtokháborítást. Te most egy nagyobb nemzetközi mozgalomban veszel részt, tehát ha felrúgod a szabályait, mi szívjuk meg – a többiek, akik csak jól akarják magukat érezni.”
Érdekes kettősség ez, amikor a bürokrácia tilt és üldöz, ha te teszel valamit, de közben maga is próbál kijönni a büdzséjéből, és tenni a környezetért: közterülettisztítás, fasor ültetése, stb. A gerillamozgalmár cselekedete közben szembekerülhet a
hatóság szerveivel, akik nem biztos, hogy megértők lesznek. És ilyenkor mit fognak mondani? Hé, te ott, teszed le azt a petúniát! Vagy mit? De ha tényleg a rend ellen kell tenni a rendért, akkor most hová is jutottunk? Mi az a határ, amit átlépek, ha részt veszek? Szabad ilyet tennem, más köz- és magántulajdonába beavatkozni, még ha az a lehető legsiralmasabb állapotban leledzik? Erről szeretnék majd beszélgetni veletek.
És persze: mégis ezt miből lehet megvalósítani? Önerő? Akár, de ügyes szervezők esetén semmi sem lehetetlen. Hiszen a virágárus is ember, és meggyőzhető, bevonható a nemes feladatba. Mindig van valami leértékelt áru, amit az üzletekben félretesznek - ezek a növények is alkalmasak a célra.
A sikersztori
És végül egy sikersztori, mely szerint nem lehetetlen egyetlen egy nap alatt egy egész utcát megváltoztatni. A Palotanegyedben a Krúdy Gyula utcát a Lőrinc pap tértől a Mikszáth Kálmán térig ennyi idő alatt
sikerült kivirágoztatni. Mondjuk, ahogy Shadai írja, itt megvolt a szükséges három “fél” (azaz harmad): a helyi civilek, a helyi politikusok és a helyi vállalkozók. Az utca összes szórakozóhelyét és kávézóját sikerült bevonni. Közösen hatalmas változást sikerült végrehajtaniuk. A kutyafuttatóból virágágyás lett, egy-két parkolóhelyből pedig fás virágsziget. Így már mindjárt más az autók és a fák aránya... És a lakók, a tulajdonosok, meg persze a vendégek is mind érdekeltté lettek téve, hogy ez az állapot mostantól fennmaradjon.
Mondjuk én vidéki srácként nőttem fel, és mostanság is szoktam még a porta előtt rendet tenni, pedig csak maximum a síkosításmentesítés lenne csak a feladatom télvíz idején. A járda és a mellette lévő földsáv már közterület, mégis rendszeresen nyírom és füvesítem, és természetesen szedem a szemetet. De lehet, hogy ezek után majd komolyabb kertészkedésbe kezdek, pár virágzó lonc és valami örökzöld még talán elférne ott.
Ha a Konzervatórium olvasói közt van vagy lesz valami: ötlet, cselekvési terv, tapasztalat, jó példa, vagy bármilyen más szempont, érvek pro és kontra - osszátok meg velem!
(a virágokat vadnyul fotózta)