/Kép: NÉGYmadár/ Tény: a társadalombiztosítás pilótajáték, mivel az állam a ma befizetett járulékokat helyből ki is pengeti a mai nyugdíjasoknak nyugdíjra és egészségügyi ellátásra. Ergo a holnap nyugdíjasai nem a saját befizetésüket kapják vissza, mivel az a befizetés se befektetésre, se elvermelésre nem került, hanem a holnap munkavállalóinak járulékait kapják meg.
A dolog egészen addig működik, amíg a népszaporulat kellően magas és az is marad, tehát jóval több az aktív korú, mint a nyugdíjas. Mintha nem pont ez lenne a helyzet, közhely, hogy fogyó és elöregedő ország vagyunk.
Innen kezdve a következő lehetőségek vannak:
1) Előbb-utóbb elviselhetetlenül magasak lesznek a járulékok. Mivel az (még több) csaláshoz vezet, ez nem megoldás, van egy szint, ami felett a további emelések nem vagy alig hoznak többletbevételt.
2) Nagyon alacsony lesz a nyugdíj, nagyon kaki lesz az egészségügyi ellátás. Mivel egyik nagy párt sem akar bebukni több millió szavazatot, vagy ha igen, akkor legfeljebb az MDF megint kinevezi magát nyuggerpártnak, ez sem esélyes.
3) Egy jó darabig eldöcög hitelekből meg ilyesmiből, majd összedől az egész - de hogy utána mi lesz, azt nem tudom.
4) Emeljük a nyugdíjkorhatárt és az egészségügyet is egy adott korhatár alatt félig-meddig fizetőssé tesszük, pont azért, hogy az időseknek juthasson viszonylag színvonalas, ingyenes ellátás. Gyönyörű megoldás: ez gyakorilatilag azt jelenti, hogy az egészségesebb, tovább élő középosztály használja fel a kevésbé egészséges alsóbb csoportok befizetéseit, mivel ők közben ügyesen meghaltak, mielőtt elérték volna a korhatárt. Nem hangzik túl igazságos megoldásnak. Mielőtt valaki félreértene: magánügyletekben nincs helye "társadalmi igazságosságnak", de az állam által mindenkire kötelezően kivetett járulékok igenis legyenek valamennyire igazságosak. Ez nagyon nem lenne az.
5) Hagyjuk az egészet a fenébe.