Gabrilo
I 2008.04.23. 18:00
Korábban már írtam röviden a
különböző konzervativizmusokról. Az alábbiakban a konzervativizmus azon verzióját kívánom kicsit "népszerűsíteni", amely szerintem a gyakorlat terén a legműködőképesebb, és legtermékenyebb. Annak érdekében, hogy ne merüljek el túlzottan az elméletekben, ezt a verziót
pluralizmusnak fogom nevezni.
Mi a pluralizmus, és hogyan köthető ez a konzervatív szemlélethez? A pluralizmust, mint hívószót a liberálisok ajkáról halljuk legtöbbször. Jelen esetben azt is demonstrálni kívánom, hogy a kurrens liberalizmus és a pluralizmus egymás mellett történő említése tévedésen alapul: a mai liberalizmus ugyanis minden, csak nem pluralista.
A pluralizmus röviden azt jelenti, hogy a cselekvéseink során rengeteg rendezőelvet veszünk számításba, és a konkrét helyzettől függően különböző elveket részesítünk előnyben. Ez nem "elvtelenség", vagy merő pragmatizmus, hanem a valóság felé való egyfajta attitűd, melynek kiindulási pontja az ismeretelméleti szkepticizmus, némi pesszimizmus és tradicionalizmus.
Ami közös a pluralizmusban és a konzervativizmus reakciós-kontinentális hagyományában, az az absztrakttól való viszolygás. Mivel a konzervatív szemlélet a realizmushoz áll közelebb, mindig igyekszik a konkrétot figyelembe venni, és az alapján cselekedni, mintsem egyetlen elv alapján rendezni a világot.
Utóbbiak következményeképpen azt is meghatározhatjuk, hogy a pluralizmus "hol helyezkedik el": két véglet között, az egyik az abszolutizmus/monizmus, a másik pedig a relativizmus. Az abszolutizmus/monizmus állítása szerint van egy elv (a barlangon kívül), melyből minden cselekvésünk levezethető, és arra cselekvéseink visszavezethetőek. Ennek okán cselekvéseink helyessége az adott elv alapján kerül elbírálásra.
A másik végpont a relativizmus, mely szerint elveink, értékeink nem rendezhetők hierarchiába.
A pluralizmus mindkettőt elutasítja, mert azon az állításon nyugszik, hogy sokféle elv és érték létezik egymás mellett, melyek nem feltétlenül vezethetők vissza egyetlen elvre, vagy akár egy logikai szubsztrátumra; elutasítja azonban a relativizmust is, hiszen a konkréttól függően bizonyos elvek előnyt élveznek több másikkal szemben.
Mivel a konzervatív pluralizmus ismeretelméleti szkepticizmuson (is) alapul, azt, hogy éppen melyik elvnek kell érvényesülnie, a hagyományra bízza. A hagyomány semmi esetre sem ad végleges válaszokat a "nagy kérdésekre", azonban gyakorlati értéke, beváltsága okán jobb válaszokat képes adni a konkrétra, mint a többi alternatíva. A pluralizmus ezért is köthető össze a tradicionalizmussal.
A konzervatív pluralizmus így ideológiamentességet képvisel konkurens irányzataival szemben: elsősorban a baloldali eszmékkel, és a liberalizmussal szemben. Utóbbiak hibája, hogy egy vagy egy kevés elvet helyeznek a többi fölé, és a helyes cselekvés mércéjévé az válik, hogy az adott cselekvés ezen elvnek/elveknek megfelel-e, vagy sem. Mindkettő egy adott elvből levezethető (egyenlőség, emberi jogok, autonómia, béke, stb.) cselekvés-rendszert dolgoz ki, és ezek minden egyes esetben elsőbbséget kell, hogy élvezzenek.
Egy példa: a család egy hagyományos intézmény, mely sem nem egalitárius, sem nem demokratikus. Egy baloldali az "egyenlőséget" fogja számonkérni a családon is, egy liberális az "emberi jogokat", esetleg az "egyenlő félként való kezelést" a tekintélyen alapuló neveléssel szemben, egy radikális demokrata pedig hasonlóképpen nem-demokratikus mivoltát fogja számonkérni rajta.
Ezekkel az elképzelésekkel ellentétben a pluralista elfogadja a családot, mint intézményt, és azt is, hogy abban más elvek (tekintély, nevelés, hierarchia) érvényesülnek, mint amit a különböző ideológiák abszolút értéknek jelölnek ki.
Épp ezért a pluralizmus a valóság tiszteletén, és tolerancián alapul (persze nem szélsőséges módon), szemben a baloldaliak és liberálisok racionalista és intoleráns hozzáállásával. A pluralista konzervatív ugyanis - szkepticizmusa okán - megérti, hogy a valóság nem alakítható át minden további nélkül az emberi racionalitás alapján. Ily módon a konzervatív pluralizmus az ideológiamentességet képviseli a baloldaliak és liberálisok ideologikusságával szemben.
