Carlos77
I 2008.04.20. 23:04
Voltam a Critical Mass-on (7.760.000 gugli találat), mely mára a legnépesebb megmozdulássá nőtte ki magát Magyarországon. RENGETEGEN voltak, kb. 80-ezer ember a szervezők és a rendőrség szerint, ami ismételt világrekordnak számít!
Óbudáról tekertem századmagammal, végig az úttesten, most nem kellett a sávok közt lavírozni. Már itt hamar felforrt pár autósnak az agyvize, de mi csak mosolyogtunk a dudaszóra. Voltak azért szimpatizáns autósok is, meg a buszokról is integettek nekünk. A járókelők végig álldogáltak tátott szájjal, sokan nem tudták hová tenni, nem értették mi történik ezen a vasárnapon a föld napja előtt. Amikor minden megmozdul, aminek kereke van, és önerőből megy egy élhető környezetért. Több bicikliútért, csökkentett szmog-és autó-terhelésű városért.
A Margit hídon már tömegesen mentünk át, jelentős forgalomlassítást okozva a Körúton, amikor a Szigetről is csatlakoztak hozzánk pár százan. Itt megvolt az első beszólás egy taxistól, akit persze hamar lehagytunk.
A Deák téren masszív tömeg az Andrássytól az Astoriáig, ahol a startvonal volt. Itt találkoztam Shadai csapatával. Már ekkor dugó volt a Rákóczi úton. Hangos dudaszók és moraj kísérte, amikor elindultak a világoszöld pólós szervezők (Több mint 100 ember, köszönet és respect nekik) mentek előre és álltak be a kereszteződésekbe, zebrákhoz és a középső sáv mellé, közénk és az autósok közé.
A kígyó elindult masszívan 3 sávban, a Ferenciek terén odaszóltam a 7-es buszra várókhoz, hogy arra most ne várjanak 3 órát, felesleges...
A legszebb látvány itt volt, a kacskaringós úton, ahol az Erzsébet hídra mentünk, visszatekintve a legjobb fotós helyeken riporterek dolgoztak. A híd másik térfelén teljes dugó alakult ki egészen a BAH-csomópontig. hamar felgyülemlettek az autósok, most valahogy kicsit se sajnáltam az ott ülőket. Közben mindenki lelkesen beszélgetett, informálódott, viccelődött.
Az első biciklitolás a vár alatt alakult ki, itt is egy forgalom-átengedő pont miatt. Az alagútban viszont mindenki kiengedhette a gőzt sikítva-csilingelve-dudálva. Megadtuk az alaphangot, többek szerint ez volt a legjobb rész, a Sikló előtt egy rezesbanda nyomta, csinálta a hangulatot, a túloldalt a Roosevelt téren egy peace-zenekar koncertezett a füvön.
Mivel nagyon hamar átértem, így elhatároztam, megyek még egy kört gyorsan le a Váci utcán vissza az Erzsébet hídig. Itt beálltam a nézelődők közé, majd ismét biciklitolás a Gellért-hegy lábánál... Az volt a durva, amikor megint elértem a Lánchídhoz, akkor még mindig jöttek át az Erzsébet hídon, és még akkor a vége el sem indult a Deák térről az utólagos infók szerint!
A parlament előtt volt egy-két szaftos megjegyzés; „most tüntetünk a tüntetések ellen, ez a tüntetők tüntetőjének tüntetése...”
Az Andrássyn megint lehetett farkasszemet nézni az autósokkal, itt nem bírtam magammal és egy, magát városi dzsungellakónak képzelő dzsipesnek én szóltam be. Na, az ilyenekre kéne külön adó kivetni, mint Londonban behajtás és köbcenti alapján. Huuaah!
Ez a szakasz is szép volt, de nagyon szaggatott a gyalogosátkelők és az Oktogon forgalmának átengedése miatt, lassan haladtunk, de sok szimpatizáló gyalogos csatlakozott.
A legkülönfélébb módokon vonultunk, profik és amatőr kocakerékpárosok minden fajtája; az úton a résztvevők közt láttam: sok tandemest, gyermekes utánfutóst, ülve tekerőzőt, egykerekűt, segédmotorost, és még az elején napelemes csodamasinát is. Sok volt még a görkorcsolyás és pár futó szimpatizáns is megjelent.
A korosztályt sem lehet belőni, mert mindenki ott volt az 1.5 évestől, aki stabilan kapaszkodott a gyerekülésben, a korosodó öregekig, sok fiatal csapatig, az aktív korúak, nők és férfiak vegyesen. 80-ezren az hány városnyi ember? És hány km bicikliút jut rájuk?
A Városligetben a domb és környéke tömve volt, alig jutottam előre, csak hátulról tudtam felmenni és onnan le a stáb és barátok mellé.
Negyedóra, és jött is a visszaszámlálás: és megmutattuk ország-világnak, itt vagyunk! A mára szimbólummá vált bringaemelés! LOL! :D! Jó volt, erre nem lehet mást mondani, ezt át kell élni. És lehetne így is élni...
De, hogy konzik is legyünk a végére egy kis kerékpár-történet:
itt és
itt, hogyan lett nekünk drótszamarunk. Nagy kedvencem a Ordinary Bicycle 1870-ből szívesen kipróbálnám.
Képek is lesznek hamarosan, még csak igy DIAVETITÉSBEN a sajátom, de gyűjtök majd jobbakat is.
