Egy igazi konzi napja reggeli
kávéval/teával és a lapok olvasásával kezdődik. Meg persze az ismerősök küldik a linkeket a
kiszeltüncik aktuális baromságairól, ezeket is ilyenkor törli ki olvasatlanul.
Aztán mégis ráakad egy ilyenre: "
Tomcat szerint a Horthy Miklós által a nemzet számára kijelölt úton kellene haladni." Letöröljük gondosan ápolt bajszunkról a cseppeket textilzsebkendőnkkel, és visszafogottan mosolygunk. Nohát, mik vannak! Egyesek, úgy tűnik, szeretnének ismét szétbombázott hidakat újraépíteni. Túlteng a tettvágy és az életerő ezekben a mai fiatalokban. Az ifjúság egészséges, jó ezt látni. Itt a tavasz, ...
Viszont némi kétségünk támadhat a hajlamok egészségességét illetően, ha továbbgörgetünk a levelek között (a "bazeg,
Butaházy+isteni elrendelés, WÁÁHHÁHHHÁHHHÁÁHÁÁÁ" témájút natürlich töröljük). P. Tamás kevésbé gondosan ápolt bajszát most a
rendőrséggel akarja összeakasztani. Mazochizmus. A derék kormányzó visszakívánt regnálása alatt kardlap, szemkiverés, veselerúgás, no meg nem ám
két hónap, hanem minimum két év letartóztatás jött volna ilyesmiért. Nem előzetes - hanem végleges.
Szép dolog a nosztalgia, de fájdalmas is lehet.
Jó példa erre annak az úriembernek a sanyarú sorsa, aki
valamilyen csodálatos és hihetetlen véletlen folytán íppen a Hollán Ernő utca tizes számú házában lakott és működött... (Ha emlékszünk, az
Egyesített Rendetlenkedők és
csatlakozó barátaik - természetesen
kikérik maguknak a nyilasozást, fasisztázást, nácizást - ma
újra ide óhajtanak vonulni.) A kormányzó bezony őt is, és az állandóan ugráló, szervezkedő, hangos kis bandáját is rendszeresen bekasztnizta, jobb pillanataiban.
Mi pedig összehajtjuk az újságot, fogjuk a sétapálcánkat, és
elindulunk megnézni, vajh teljesülnek-e a kívánságok. Lesz-é kardlapozás?