Gabrilo
I 2008.02.08. 19:23
PSZ kolléga volt olyan szíves, és elküldte nekem a mai
Szabad Népben megjelent Csapody-cikket. Amúgy ez a "ki a konzervatív" és "mi a konzervativizmus" téma úgy tűnik, népszerű napjaink politikai diskurzusában - ami nem feltétlenül baj. A baj az, hogy ilyenkor megjelennek a konzervatívok mellett a konzervatívabbak, és önkényes definíció-körökbe kezdenek. Csapody Miklós cikke ékes példája ennek. (És ha már itt tartunk, és a politikusok megközelítéseit értékeljük, szerintem
ez egy sokkal jobb megközelítés, mint Csapodyé.)
A kötelező körök kimerítő megtételére nem vállalkozom: ti. arra, hogy a konzervatív nem feltétlenül piacpárti, és ez utóbbi inkább neokon sajátosság, semmint konzervatív. És még ha az is, akkor is erősen kérdéses, hogy balliberális kormányunk valóban piaccá alakítja-e át Magyarország placcát, avagy csak piaci retorikával operál, miközben adókat és járulékokat emel, stb. Hagyjuk ezt most.
Csapody úr elképedve olvassa, hogy DFT Scrutonnal reagál felvetéseire. Így Csapody: "engedtessék meg nekem, hogy ne tekintsem orákulumnak, megfellebezhetetlen tekintélynek a Deutsch-Für Tamás által idézett Scrutont, aki saját bevallása szerint az ideológia nélküli politika híve."
Kinek a pap, kinek a papné. Csapodynak Scruton nem tekintély. Abba a kötelező körbe sem kívánok belemenni, hogy a konzervatívok számára mennyire kulcsfogalom a tekintély (csak röviden: nem kicsit, nagyon). (De lehet, hogy Scruton is azért utasíttatik el, mert fideszes. Nem tudom.)
Csapody úr éppen a konzervativizmus "elvi" megalapozására vállalkozott ezzel a cikkel, vagy legalábbis ezen cél kitűzéséről szól maga a cikk - hiszen magukról ezekről az "értékekről" sok szó nem esik. Ehhez képest a kortárs konzervativizmus egyik legnagyobb figuráját egy laza, tekintélyellenes érvvel söpri le az asztalról. Azaz nem magát az érvet kívánja cáfolni (kis hozzűfűzés: Scruton magát Burke követőjének tartja - aki nélkül aligha beszélhetnénk ma konzervativizmusról-, azok meg annyira nem szeretik az ilyen "elvi megalapozásokat").
Csapody úr érdekesen fűzi egyik gondolatát a másik után: konzervativizmus-vitára szükség van, de Scrutonnal érvelni nem ér. Igazi demokratikus vitatechnika ez. De lássuk, hogyan kerül félre végülis Scruton személye:
"Számomra ez a felfogás egyet jelent az elvek, világos értékek nélküli, ám haszonelvű populizmussal, amit vállalhatatlannak tartok."
Mik azok a "világos értékek" mégis? Scruton ezek szerint valamiféle balliberális erkölcstelenséget propagálna, amikor az ideológiákat elutasítja? Az nem merül fel Csapody úrban, hogy épp az ilyen "világos értékek" és "elvek" hordószónokok általi hangoztatásával kezdte meg világhódító körútját a populizmus. Utópiákkal, tökéletes társadalmakban való hitekkel kezdték oltogatni a tömegeket, amiket néhány "elv" és "világos érték" megfogalmazásába csomagoltak - ugyanis ezeken keresztül könnyebb "érteni" ezt a bonyolult világot. Az eredmény ezen "elvek" és "világos értékek" valóságra való ráerőszakolása lesz. Scruton nem mond mást, mint a valóság tiszteletét és az irányába való alázatot. Azt, amit amúgy a legtöbb antiracionalista konzervatív is vall, hogy a valóság (különösen emberi) bonyolult, és az emberi ész ereje legalábbis korlátozott annak megismerésében. Ám ez még nem jelent elvtelenséget, csupán annak beismerését, hogy az ember nem mindenható. Csapody pedig amellett érvel, hogy igenis szükség van ideológiára, hiszen ez elvszerűséget jelent, és "világos értékek" mentén kell megfogalmazni a politikát. Meg lehet fogalmazni, de sosem fog rendesen passzolni a valósághoz.
Az teljesen rendben van, hogy a politika szereplői is elmélkedjenek - de Isten óvjon bennünet attól, hogy olvasmányaik/elmélkedéseik alapján próbálják meg átalakítani a gyakorlati politika világát. Az ilyen próbálkozások története nem túl sikeres. Az antik gondolkodók a tökéletes államról való gondolkodást szellemi játéknak tekintették, nem kívántak mérnökösködni. A modernek viszont épp az ilyen prefekcionista víziók alapján próbálkoztak meg a valóság átalakításával (vö. "Valóra váltjuk a filozófia ígéreteit"). Beszélgessünk a tökéletes világról: de ne kezdjünk neki a megvalósításának. Innen, az "elmélkedés" kényelmes karosszékéből ezt üzenem a gyakorlati politika szereplőinek.
Csapody úr több dolgot kever össze: a világos beszédet a póznák kitűzésével, az ideológiamentességet a populizmussal. A meggyőződést pedig érvekkel szükséges alátámasztani - a gyakorlati politika világa pedig nem alkalmas a "nem engedek a huszonyegyből" játékra. Ott pragmatikusnak kell lenni, mert amit Csapody úr számon kér - ti. a "szigorúan, elvek mentén megfogalmazott politikát" - az könnyen elméleti locsogássá fajulhat, valódi politikai eredmények nélkül.
A Fidesz "állampárti" álláspontjával szemben példaként hozza föl Margaret Thatchert. A példát elfogadom, és el is ismerem. De melléfér még Benjamin Disraeli is, és akkor Csapody úr a "világos elvekkel" gondban lehet. (Valamint téved, ha azt hiszi, a Vaslady nem volt "populista" - csak a falklandi háború idején elhangzott beszédeiből kell mazsolázni, és megváltozik a véleménye.)
Fura, hogy épp Oakeshott-ot említi a cikk szerzője, hiszen mondjuk Scrutonnál "gyakorlatiasabb" véleményen volt. És ha Oakeshott meghallaná a "világos elvek megfogalmazását", és ehhez hasonló lózungokat, valószínűleg a plafonon lenne tőle. És nem azzal van baj, hogy a párbeszédet hangsúlyozza Csapody úr, mert az szükséges (nekünk legyen mondva: demokratikus). De azt a fajta racionalista megközelítést, melyet Csapody úr a cikkben felvázolt, az említett brit konzervatív gondolkodó biztosan nem üdvözölné.
Tovább így: "Ha nincs honnan elindulni, ha nincs kit közelebb hozni, nincs mit "jelző nélküli értékként" megjelölni - akkor csak a hatalomra törő nyers akaratok reflexió nélküli, vad küzdelme marad."
Itt megint több dolog keveredik: egyrészt a "jelzős értékek", ideológiák harca ugyanúgy hatalomra törő nyers akaratok erőszakos megnyilvánulásaiban végződhet, mint a posztmodern "anything goes" felfogása. A XX. század történelmében, valamint a francia forradalmat követő időszakban talán nem lehet felfedezni egy kis "ideológiák harcát"? Azok az "elvek" nagyon is "világosak" voltak. Az ilyen "világos elvek" és "koherens elvrendszerek" számonkérése igen erősen baloldali és liberális jellegzetesség.
És épp ez az a "világosság" az, amit a konzervatív reakció nem állhat.
-------------------------------------------------------------------------------
Oli bácsi, a szlogenért elnézést!:)
