Gabrilo
I 2007.11.25. 11:00
A mai magyar politikai erők és oldalak az égvilágon semmiben nem képesek egyetérteni, egyvalami azonban úgy tűnik, közös pont: utálják a piacot. A piac ugyanis a megtestesült Gonosz, mert elnyom, kizsákmányol, és Ő jól meg is él belőle. Ő, mármint a Piac.
És valóban! Az aktuális „új arisztokrácia” ellen fellépni kívánó fideszesektől a szocik hiperballer platformján keresztül a Meki és a Börgerking ellen részegen ágáló tarajos antikappancsig mindenki gyűlöli a piacot. Bár nem tudjuk valójában az milyen, de utáljuk (attól mert nem tudom, még utálhatom, ugye). Jelenleg az igazi társadalmi katarzis nem a szocik elzavarása lenne, hanem az, ha minden antikappancs erő összefogna, és a Magyarországon lévő csekély számú piacpárti libertit és jobbert nyilvánosan, rituálisan föláldoznának. Mert kondul a vészharang, szinte minden egyes nap: ha nem veszünk vissza a „vadkapitalizmusból”, megnézhetjük magunkat; „szociálisabb újraelosztás” kell; ha nem zöldülsz be holnapra, letolt gatyával fogadhatod a Világvégét.
A viszonyaink láthatóan nem jók, és akkor finoman fejeztem ki magam. Nő a szegénység, az elégedetlenség, a feszültség, és a többi hasonló, negatív tartalmú ság-ség. Erre már érkezik is a dialektikus válasz, ez a piac miatt van, meg az egyenlőtlenségek miatt, tehát igazságosabb elosztás kell. A mostanság antikapitalista jelszavakkal operáló állítólagos jobbos erőknek fel sem tűnik, hogy a posztkommunista maradványokkal való szembenállás közepette a szocialista etatizmust sírják vissza – erre vonatkozik az ún. „igazságosabb elosztás”. Utóbbi azt jelenti, hogy akinek „túl sok” van, attól vegyék el, és adják oda annak, akinek meg „túl kevés” jutott. Ezzel kiigazítva a gonosz piac kártékony hatásait. A posztkommunizmussal állítólag szemben álló csoportocskák így összehaverkodhatnak a balszélsőkkel, akik szintén nagyobb „igazságosságot” akarnak. Igazságosság, értsd: nagyobb egyenlőség. A probléma az, hogy ha a nagyobb igazságosság nagyobb egyenlőséget jelent, akkor az ennek elérésére szolgáló politikai gyakorlatot szocializmusnak fogják hívni. Teljes egyenlőség meg majd a kommunizmusban lesz – és akkor aztán se szegénység, se nyomor, mindenkinek jut is, marad is.
Vigyázz, Kádár csontjaira rá ne taposs!
A piac ellen ágáló jobbosok akár szakállat is növeszthetnének, az árpád sávos zászlóból meg kiszedhetnék a fehér csíkokat.
Ugyanis a szemmel látható probléma nyilván nem a posztkomcsik megmaradt kapcsolati hálója, az állami és annak környékén lévő monopóliumok léte, az elhízott államapparátusnak és haveri körének a seftjei, a magas adók, valamint ezen elhízott állam által szükségszerűen szült korrupció és a pénzek „elnyelődése”, hanem a piac. Mindenki előtt ott a kép, kövér nagy kapcsi ül a pénzeszsákján és vigyorog a kisember képébe (harciasabb képeken a kisember elszánt, és valami munkaeszköz is van a kezében, a kapcsi meg retteg tőle). A nagy, központosított, újraelosztó-fosztogató állam nem probléma, csak az, hogy ezeknek van a kezében – akik per definitionem kapcsik -, és ha átadjuk szenték kezébe, majd más lesz (sőt, növeljék is a központi hatalom erejét!).
Az antikapitalista jelszavak erősödése annak jele, hogy az emberek többsége inkább akar nagy, újraelosztó, paternalista államot, mint szabadságot. Vissza a homályzónába. A vérszívók a multik, akiket meg kell regulázni, az erre alkalmas eszköz pedig az állam lesz, és annak a dádája. Az állam dolga pedig az, hogy a túl messzire merészkedő multik kacsójára időnként példásan rácsapjon. És ha mégis érdekazonosság van a multik, és a kiterjedt állami adminisztráció között, akkor az meglepő és mulatságos. Esetleg nem képzelhető el egy olyan forgatókönyv, hogy a még több szabályozás – és ennek hatására az állam hízása – épp a multik érdeke, hogy elkerülendő a versenyt, monopolhelyzetüket fenntartsák? Kizárt dolog! Vezess be még egy adót, és kend rá a piacra.
A rossz gazdasági helyzet, a munkanélküliség, és alacsony életszínvonal még véletlenül sem az atyáskodó állam végett van, hanem a piac miatt. Így különböző igazságigénnyel, de mindenki az ősturániaktól a magyaros szocializmust követelőkön keresztül a mélyzöldekig az állami regula növelését követeli, és a piac ormótlan terjeszkedésének megállítását. Ez utóbbi, a Gonosz, felelős a társadalmi igazságtalanságért, a munkanélküliségért, az életszínvonal-csökkenésért, a közelgő végzetes ökológiai katasztrófáért, és talán a hétvégi szorulásért is. Íme a válasz a teodícea problémájára. Szorít minket az idő, állítsuk meg a csak foltokban létező piac ámokfutását!