Előző bejegyzésem kapcsán a kommentekben előkerült a mai mainstream, a két világháború közötti korszakra nosztalgiával visszatekintő, magát annak (részeinek) (nyíltan vagy burkoltan) örökösének tartó "jobboldal" egyik állandóan hivatkozott figurája, Szekfű Gyula. Hogy Szekfűt miért rángatják mindig elő, persze értem is, meg nem is. Értem, hiszen jól ír, ideologikus történelemkoncepciója pedig annyira leegyszerűsítő, olyannyira világosan rajzolja meg az ellenség képét, hogy a mezei, deklasszálódott miépes nyugdíjas is könnyen fel tudja fogni. Ugyanakkor nem értem, hogy ennyi idő után is még ilyen erős ez a hatás, illetve hogy az ezerszer cáfolt hülyeségek hogyan élhetnek mégis tovább a fejekben. Egyszer Szekfűről talán majd részeltesebben, később, most más az érdekes.
Az, ami a jobboldal és "jobboldal", konzervativizmus és "konzervativizmus" közötti különbségre mutat rá, igen élesen. Arra, ami az európai és amerikai piacbarát, atlantista, Izrael-barát, antikommunista igazi konzervatív jobboldal és a hazánkban a két világháború közötti jobboldal eszmei örökségét nyíltan vagy rejtetten fölvállaló mainstream "jobboldali", "konzervatív" ideológia között feszül.
Az "örökségre" koncentrálva. Előző posztomban a Horthy-rendszert teljes egészében elvetendőnek minősítettem, a jobboldaliság és a (neo)konzervativizmus felől nézve. Ezzel együtt elvetendőnek tartom a "népies", harmadik utas ideológiát is, mint kollektivista ideológiát, és mint ami a két világháború között sokféle formában, de egyre erőteljesebbé vált. Ahogyan a visszajelzések szerint túl sok volt a "kijelentés" az előző posztban, úgy most már csak kérdéseim vannak.
Miért van az, hogy "kell" a mainstream jobboldalnak az a Szekfű Gyula, aki Három nemzedék c. könyvében a (klasszikus) liberalizmust, konzervativizust, Észt, Szabadságot, kapitalizmust, azaz minden, a (neo)konzervativizmus számára fontos fogalmat egy kollektív eszme (a zsidó fajjal szembeállított erkölcsös, keresztény magyar faj, "talaj", stb.) perspektívájából tart csak (elég ritkán!) jónak? Illetve miért van az, hogy ha a liberalizmus, konzervativizmus, Ész, Szabadság, kapitalizmus (többnyire) a "zsidókat" szolgálja, akkor mindezek a fogalmak negatív színben tűnnek fel? (És "persze" a zsidó akkor is zsidó, ha egyébként magát magyarnak és kereszténynek vallja... Identitás, egyéniség, szabadság? Ugyan már!...)
Hogyan egyeztethető össze a "szekfűi örökség" a konzervativizmussal, jobboldalisággal?
(vö.
"De mult az idő, a kapitalizmus mind nagyobb méreteket öltött, mind félelmetesebb szörnyeteggé vált, mely gyárakat alkot s az emberek százezreit és millióit zsúfolja össze füstös nagyvárosok egészségtelen, erkölcsrontó levegőjében. S minél tovább tart a liberalizmustól hirdetett korlátlan szabadság, annál korlátlanabbul zsákmányolja ki a gazdasági gyöngéket, elsősorban a munkásokat.) (Szekfű Gyula, Három nemzedék, 83. oldal) Miért van az, hogy egy elvileg "jobboldali" gondolkodó marxista közhelyeket vesz át?
Miért van az, hogy Szekfű Gyula a világháború után (a szovjet fél kérésére! - ha tévednék, javítsatok ki - javítva, köszönet Oli bácsinak)
orosz nagykövet moszkvai magyar követ lesz? Miért van az, hogy Szekfű Gyula legnagyobb és legelismertebb mai hódolója nem más, mint a volt MSZMP-s "népi baloldali", Szili Katalin mögött a szocik második számú közt.elnök-aspiránsa, Glatz Ferenc?
Miért van az, hogy a szintén mainstream "jobboldali" bálvány, Szabó Dezső, a proletárdiktatúrának és a Tanácsköztársaságnak olyan mélyen benyalt bohó ifjú korában?
Miért van az, hogy a népi írók, mondjuk Illyés vagy Németh László, mind Gömbösék, mind Rákosiék körüludvarlását fogadták és viszonozták? (Minden erkölcsi ítélet nélkül, csupán a jelenség érdekes!) Miért szeretik Némethet és Illyést legalább annyira ma is a "népi", exkomcsi baloldalon?
Miért van az, hogy a mai mainstream, a két világháború közötti korszakra nosztalgiával tekintő jobboldal és bálványai nagyon sokszor oly közel kerülnek a baloldalhoz, főleg ha a "nép" igenléséről és a kapitalizmus, szabadság elvetéséről van szó?
Miért jön be az exkomcsiknak, szociknak ugyan az, ami a mainstream jobboldaliaknak?
Minden mítosz ellenére?
Miért lehet olyan könnyen balról jobbra és jobbról balra bizonyos eszmék mentén átbukdácsolni? (Nem ide tarozik szorosan, de szimptomatikus: Miért érnek össze a szélsőségek is? Miért tüntet az anarchista, a komcsi, a szélbalos a feketeruhással, a bakancsossal, a bőrfejűvel együtt a globalizáció, az "idegen tőke" ellen?)
Talán csak nem a közös kollektivista indíttatás miatt?
És akkor: most ki is a jobboldali, ki is a konzervatív?
