Minden kultúra másként adja meg a végtisztességet halottainak. Van, ahol étel, ital, és még mindenféle hasznos apróság eltemetésével készítik fel az elhunytat a túlvilági létre. Van, ahol elégetik a testet, és nyoma sem marad. A mi szokásaink valahol félúton vannak. Készület a túlvilágra, de leginkább lelkiekben. Van sír, van mindenféle szertartás az utolsó út előtt. Mégis kevesek mellé temetik el kedvenc plazmatévéjüket.
Ugyanakkor október végén felbolydul az egész ország, és a pláza helyett mindenki a temetőbe vonul. Kis kitértő. Ne becsüljük le ennek a szociális jelentőségét, ingerszegényebb környezetben (esetleg a modern szociális eszközöket nem értő, azokhoz hozzá nem férő vagy azokat elutasító közösségekben) a temető is aktív társasági helyszín, épp úgy, mint az orvosi rendelő várószobája.
A többség, és különösen a modern, nagyvárosi lakosság viszont nem rendszeres temetőjáró, sírgondozó. Évente egyszer mégis kivonulnak, kötelességszerűen visznek virágot, gyertyát gyújtanak, és várnak valamiféle spirituális tapasztalatra.
Amit persze az esetek jelentős részében nem kapnak meg, letudják a kötelező szomorkodást, aztán hazamennek, és az élet folytatódik, ahogy előtte.
Valójában pedig nem tudnak mit kezdeni a halottakkal, a halállal. A halál modern tabu. A kevés modern tabuk egyike. Azért tabu, mert nincs róla kézzel fogható tudás, mert nem kérdezhető le a számlaegyenleg. Az egyszeri modern ember pedig ilyesmire vágyik.
A vallások válaszai nem elégítik ki. Honnan tudnánk, kérdezi. A tudomány meg "csak" annyit mond: a testtel, az élet materiális keretével mi történik a halál után. Dawkins logikus, szilárd és abszolút materialista hozzáállása pedig ha lehet, a vallási téziseknél is kegyetlenebb és nehezebben emészthető. Eszerint a halállal örökre és végérvényesen odaveszik mindaz, amit érzünk, gondolunk, mert mindaz, amit nem tartunk materiálisnak, mégis csak atomok és molekulák összehangolt játéka, és amint ezek az atomok és molekulák megszűnnek összehangolt testet alkotni, vége. A tudomány azonban, tegyük hozzá, nem is ígérte, hogy ennél többet mond a kérdésről.
Az egyszeri modern ember ott áll tehát, és nem tudja, mit kezdjen a halottakkal, ezért kimegy a temetőbe, és gyújt gyertyát, baj biztos nem lesz belőle.
