Tegnap ateista nagygyűlés volt Washingtonban, ami körülbelül tízezer embert mozgatott meg (hasonlítsuk ezt össze a Séta az életért – March for Life – harmincszor nagyobb tömegével). Hogy írna a média erről a nagygyűlésről, ha azt a stílust használná, ahogyan az abortuszellenes menetekről szoktak írni?
Majdnem ezer ember gyűlt össze tegnap Washingtonban az ateista tüntetésre. A komor időjárás jól kifejezte szomorú üzenetüket. Egy idősödő, angliai professzor az ateizmusról beszélt, és próbálta lelkesíteni a tömeget.
A szónokok megpróbáltak lelkesen beszélni egy olyan üzenetről, ami a politikai korrektség, a kimerült baloldali aktivizmus és az idejét múlt szexuális libertarianizmus szomorú és dühös keveréke. Az idős aktivisták megpróbálták radikálisan és ellentmondásosan megfogalmazni üzenetüket; ami, ha hatalomra kerülnének, a jóindulatú aktivizmus gyalázatára és a „toleráns” ateizmus örömére a leggyilkosabb és legaljasabb hitrendszer volna, amit a világ valaha is látott.
Dwight Longenecker atya
A dolog ugyanis úgy áll, hogy: az ateisták gyilkosok. Az egész a francia forradalommal kezdődött, amikor a racionalisták és ateisták milliókat öltek meg hatékony gyilkológépükkel, a guillotine-nal. Nem elégedtek meg egyszerűen az ellenségeik eltüntetésével, a racionalista csőcselék odáig ment, hogy kifosztotta, kirabolta és lerombolta a művészet, az építészet és a kultúra ősi mesterműveit.
De a francia forradalom csak a kezdet volt. A gyilkolászás az ateista erőszak újabb és újabb hullámaival folytatódott. Az orosz forradalom, a kínai forradalom, a náci forradalom, a sztálinista rezsim, a kommunizmus, a vörös khmerek – mind Isten, a zsidó vallás és a katolikus egyház nyílt ellenségei voltak. A gázkamrák, a koncentrációs táborok, a gulag, az élőkön végrehajtott orvosi kísérletek, a kínzások, a nők megerőszakolása és a gyermekek meggyilkolása – mindez az ateizmus gyümölcse.
Az ateisták védelmezik az abortuszt. Ez azt jelenti, hogy édesanyjuk méhében darabolják fel a még élő gyermekeket. Ha pedig ez nem sikerül, akkor különféle vegyi anyagokkal mérgezik meg a bőrüket, kihúzzák őket a anyjuk méhéből és megölik őket. Megölnek idős és gyógyíthatatlan beteg embereket az ágyukban anélkül, hogy azok tudnának róla. Az ateizmus és utilitarizmus két ronda nővér, akik kedvükre börtönöznek be, kínoznak és ölnek meg ártatlan embereket, pusztán egy „jobb világ” ígérete miatt.
Az Ateizmus Urai oxfordi, cambridge- i és Ivy League-i divatos kurzusaik segítségével uralkodnak. Együtt étkeznek a világ uraival asztaluknál, palotáikban és nyári rezidenciáikban laknak, jól élnek a húsosfazékból, miközben éheznek körülöttük a szegények. Minden ateista vezető gazdag – a legtöbbjük öreg, gazdag fehér férfi, akik közösen azon mesterkednek, hogy az abortusz és a népességszabályozás eszközeivel tüntessék el a feketéket a föld színéről.
Habzó propagandájukkal rombolják a hitet, valamint az ártatlan gyermekek és emberek bizalmát, akik csak gyakorolni szeretnék vallásukat, amely arra vezeti őket, hogy szeressék egymás és bocsássanak meg egymásnak, karolják fel a szegényeket, adjanak ruhát a ruhátlanoknak és enni az éhezőknek.
A kíméletlen és merev ateisták ehelyett megpróbálják agymosásba kényszeríteni az ártatlan gyermekeket „szekuláris” iskoláikban, elrendelve, hogy nem imádkozhatnak az iskolában. Nem tanulhatják a világ keletkezését oly módon, hogy az intelligens tervezés elképzeléséről is szót ejtsenek nekik. Erőszakkal tiltják meg a vallás bárminemű tanítását, és visszaélnek a gyermekek feletti hatalmukkal azáltal, hogy megtagadják tőlük az egyszerű hit ártatlan szépségét.
Igen, az ateizmus a népek igazi ópiuma. Nagy tömegek szívják magukba, mint egy drogot. Micsoda öröm nekik, hogy soha nem kell gondolkozniuk olyan dolgokról, mint mennyország, pokol meg végső számadás! Így most bármit csinálhatnak, amit akarnak. Hajszolhatják a saját, önző vágyaikat és egyre érzéketlenebbekké válhatnak. Mint a drog által elhülyített kábítószerfüggők, az ateizmus ópiumát szívták – saját vágyaikban dagonyázva azt hiszik, sosem kell vállalniuk a felelősséget cselekedeteikért.
Az ateizmus ópiuma miatt egy álomvilágban élnek, ahol egész életükben álmodozhatnak, azt gondolván, sosem kérik számon rajtuk, amit tettek. Hogy élhetnek egy ilyen álomvilágban – az előre gyártott, csábító hazugságok földjén, azzal az édes hittel, hogy amikor meghalnak, egyszerűen csak megszűnnek létezni? Milyen felszínes és szomorú vágyálom!
Pedig ez csak egy merő hazugság, amit azok főztek ki, akik félnek a haláltól és a halál utáni élettől. Ahelyett, hogy bátran és határozottan szembenéznének a menny, a pokol és a végső számadás tényével, elhitették magukkal, hogy egy nap, amikor meghalnak, egyszerűen csak örökre elalszanak és soha nem ébrednek fel többet.
Bárki kritizálhatná imigyen az ateizmus és az ateistákat, de ez nem lenne fair. Ez ugyanis túlzás, bigott propaganda, tudatlanság és gyűlölet lenne. Azt pedig ugye, nem akarjuk?
Dwight Longenecker anglikánból lett, családos katolikus pap írása eredetileg a Patheos.com oldalon működő blogján, a Standing on My Headen jelent meg 2012. március 25-én.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!