dobray
I 2011.09.27. 07:16
A Józsefvárosról a legtöbbeknek a nyócker, a Magdolna-negyed, a lepukkant utcák, a veszélyes környék jut elsőre eszébe. Remélhetőleg nincsenek kevesen azok sem, akik tisztában vannak vele, hogy Budapest egyik legszebb része, a Palotanegyed is itt található a Szabó Ervin könyvtárral, a Kálvin térrel, a Mikszáth térrel, a Nemzeti Múzeummal együtt. Arra viszont csak igen kevesen mernének fogadni, hogy a van-e kertváros a nyolcadik kerületben kérdésére igen a válasz. Pedig van, igaz, eleinte nem a Józsefvároshoz tartozott, hanem a X. kerülethez, Kőbányához. Egyébként pedig van némi saját önkormányzata is. Ez a „pesti Rózsadomb”, a Tisztviselőtelep.
A kertvárosi negyedecske azonban alapvetően nem éppen a korabeli gazdagok kezdeményezésére épült fel, hanem épp ellenkezőleg: kispénzű tisztviselők számára. Egy 1883-as budapesti lakásügyi jelentés arról tájékoztat ugyanis, hogy a 19. század utolsó évtizedeiben komoly lakáshiány volt a fejlődő fővárosban. Egy jobb színvonalú lakás bérlete pedig olyan magas volt, hogy egy fővárosi alkalmazott, állami hivatalnok, kistisztviselő nem tudta volna megfizetni. Ezért aztán ezek az emberek kávéházakban ütötték el az időt ahelyett, hogy a családjukkal töltötték volna az időt. Így a főváros úgy határozott, hogy kedvezményekkel igyekszik támogatni az építkezni vágyókat, mégpedig családi ház építésére ösztönözve őket (a tanulmány felsorolta a családi ház előnyeit a bérházakkal szemben).
Az építkezni vágyók is összefogtak, és harmadik próbálkozásra, a Házépítő Tisztviselők Egyesülete segítségével, élén Gaál Mózessel, meg háromszáz taggal sikerrel jártak. Kedvezményesen építkezhettek a Üllői úti vámsorompón túli területen (itt ma a Heim Pál Gyermekkórház áll). A dimbes-dombos, homokos talajú, külvárosi rész idővel lapos kertvárossá változott, az előírás szerint (magas-)földszintes, családi házakkal. Ma pedig már elég nehéz elképzelni, hogy itt volt a város széle. A kialakuló Tisztviselőtelepet úgy is emlegették: a „legintelligensebb falu”. Valóban, kisvárosias hangulata van mind a mai napig a városrésznek, amit egy ismerősöm kutyafalunak szokott hívni. A házak előkert nélkül, az utcafrontra épültek, a legtöbb telek, kert nadrágszíjparcellára hasonlít, vékony és hosszú. Elsőként a Kaiser-ház, Kaiser Nándor otthona készült el, majd a külső és belső munkák befejeződése után, már 1886. július 20-án beköltöztek az új házba. A városrészt többször bővítették, így az első 46 ház végül 217-re bővült.
1911-ben megnyitotta kapuit a Tisztviselőtelepi (később Széchenyi István) Főgimnázium, a szecessziós (idén százéves) „tündérpalota”, ahol Babits Mihály is tanított. Első igazgatója Gaál Mózes volt, aki a Tisztviselőtelepről szóló első helytörténeti munkát is írta. Az épületbe sajnos 1924-ben az iskola helyett az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum költözött. Ma így néz ki:
Általános iskolának pedig megépült Lechner Ödön tervei szerint a ma Vajda Péter nevét viselő intézmény, ami akkor még külön leány- és fiúiskolára oszlott. Ide járt suliba például Illés Lajos is.
A telep templommal is gazdagodott, a Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplomot 1931-ben szentelték fel, október 8-án ünnepli nyolcvanéves évfordulóját. A templomot Lechner Ödön tervezte, és az esztergomi bazilika formái köszönnek vissza rajta. Egyébiránt 1909-ben felkérték Izabella főhercegnőt az építkezés védnökének, akinek a kívánságára 1913-ban az egyesület felkérte Ferenc Józsefet, hogy ugyan engedné már meg, hogy a templomot 80. születésnapján, hosszú uralkodásának emlékére jubileumi templomnak nevezhesse. Erről tanúskodik a templom kupolájának belső felirata is: In honorem Beatae Mariae Virginis Patronae Hungariae et in memoriam Francisci Josephi I. apostoli regis. A Rezső tér, ahova a templom épült (így aztán a köznyelvben csak Rezső téri templomként él), Rudolf trónörökös emlékét hirdeti (miszerint a Rudolf magyarítva Rezső lenne). A templom egy időben a Szent Sír Lovagrend magyar helytartóságának főtemploma volt. Az apszis külső falán egy pár éve felavatott 56-os emlékmű található, az ezzel szembeni keresztút-állomások pedig a Golgota téri , lebontott kálvária ide menekített maradványai.
A Tisztviselőtelepen felvirágzott a társasági élet is, amiben jelentős szerepe volt a kocsma megnyitásának (ma Kalocsai Paprikacsárda, magas árakkal, külföldi vendégekkel, Váci utcai népművészettel). Mindenesetre az őslakosok dalárdát alapítottak. Akadt olyan lakó, aki arra gondolt: kecskéket vesz, hogy a Rezső téren legelésszenek, akik majd mások felesleges füveit is elfogyaszthatják. A tájidegen nyájnak azonban hamarost mennie kellett, mivel fűnyíróként működött, nem kímélt fát, virágot. Megalakult a Tornaegylet is.
Nemsokára favázas közösségi ház épült, itt tartották 1889-ben az első bált. 1892-ben megalakult a Kaszinó. 1905 májusától kezdve pedig 1940-ig minden évben (kivéve az elsővilágháború éveit) megrendezték a rózsabált (ezt a rendszerváltás után felelevenítették). A közeli Ludovikáról pedig sok katona járt ide a lányok miatt.
A Tisztviselőtelep a két világháború közt a klasszikus polgári lét helye volt. A kommunista hatalomátvétel után ide építették a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri tömbjét, egyfajta ellenépületként, magyar narancs, magyar felhőkarcoló, hogy erőszaktevő szimbólumként uralja a terepet a kispolgári horthysta csökevényeket magában rejtő kis kertvárosi rész felett, a lakókhoz pedig sok családot, munkást költöztettek be kötelező alapon. A háborús és 56-os nyomok még mindig láthatóak a házakon.
Trianon után ide költözött a körmöcbányai pénzverde, aminek helyén korábban huszárlaktanya volt (egy részében ma a Magyar Nemzet és a Class FM szerkesztősége működik, az Üllői úti Fradi-stadionnal szemben).
A rendszerváltás óta sok épületet felújítottak, többet cégek, kft-k vettek meg, hiszen ami régen a kispénzű polgárok számára épült, azt ma már a nagypénzűek is nehezen fizetik meg. Egyre-másra alakították át engedély nélkül például a tetőtereket (utcára néző kutyaóllal), épültek az emeletek, de a Tisztviselőtelep így is őrzi arculatát. A Könyves Kálmán körút frontján pedig pár éve hatalmas irodaházak épültek, nem éppen a lakók örömére, egyikben például a MÁV székel. A magyarázat szerint egy körút frontján ne legyenek családi házak, hanem reprezentatív épületek. Hát. A probléma az, hogy ugyan az egész Tisztviselőtelep műemléki védettség alatt áll, számos épület pedig speciálisan is, mégis előfordult, hogy egy éjszaka (vagy nap?) alatt földig romboltak egy vadregényes, romantikus házat (Villám utca-Bíró Lajos utca sarok), a kihelyezett tábla szerint pedig soklakásos társasházat építenének a helyén. Alleluja. Biztos sikerült véletlenül átminősíteni a szavazásdömpingben védettből nem védetté, véletlenül.
(Felhasznált irodalom: Pap Zsolt-Pruzsinszky József: Száz meg tizenöt év. A Budapest-józsefvárosi Tisztviselőtelep 115 éves története I-IV. Kereskedelmi forgalomban nem kapható. Kiadja a Széchenyista Öregdiákok Baráti Társasága.; tisztviselőtelep.hu)
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
